Díva naíva - a furcsa nő tökéletlenségei

Épp néhány napig 4 gyerekes anyuka voltam, hát megeröltető, mit lehet tenni, bár élveztem, élet volt a házban minden irányból, reggeli kelés, kirándulás, menés erre-arra. Szóval annyira nem is gáz, mint gondoltam :) Bár a békebíróra mindig szükség van. 

Aztán meg, immel-ámmal ismerkedek és még ritkábban randira is adom a fejem. Holnap például ilyen napom lesz, nem tudom, milyen lesz, Válófélbennel oda van értem meg vissza, tök édes, keres, folyamatosan, reggel, este, napközben, úgyhogy holnap látni szeretném, találtam egy romantikus találkahelyet, oda vonulunk vissza, épp picknicktakarót vásárol és hasonló kellékeket, Válófélben nem magyar, de már vásárolt egy magyar szótárat, komolyan haláli a pasi, kíváncsi vagyok, milyen lesz élőben... Kicsit azért bennem van, hogy valaki kell, akivel végigcsinálja a válást, másrészt meg majd meglátjuk, vak is aszonta. Szóval háromgyerekes, fura élet, 7 hónapja külön élnek a nejével és igazából ez eddig senkit nem zavart... A szeretetéhsége azt hiszem szavakba nem önthető.

Szombaton lenne randim Repteressel, nem igazán keres, néha rámír, nehogy elfelejtsem, de ennyi, hát nem tom, akarom-e én ezt. Asszem ennek lemondás lesz a vége.

Megismerkedtem még egy érdekes fickóval, jóképű, meg jófej, többet még nem tudok róla, kivéve, hogy rendőr, ma rámírt, hogy valamikor folytathatnánk a szombat esti csevejt.

Aztán meg Vállalkozó, ez nem normális, másfél hét után rámírt, hogy akkor mikor utazunk Pisaba, mert hogy ebben maradtunk, ja barátom, az olyan rég volt, hogy már nem is emlékszem.

Volt-Főnökkel meg még mindig őzikéket kergetünk :D De vette az adást, hogy barátok vagyunk.

Meglátjuk, hogy köztük lesz-e a Nagy Ő... 

Megtalált, nagyon közel voltam és elkapott, de hát hölgyem fizessen be 355.200 forintot és 2 hónapon belül visszautalják, nem, enélkül nem továbbítjuk a papírjait, mi ez, ha nem zsarolás? :D 

Vállalkozó túlvállalta magát, megvan, él és virul és hiányzom. Hát én nem így szeretnék valakinek hiányozni, dehát evvan. Majd meglátjuk, vak is aszonta. 

Meg vannak még páran, Repteres is romantikus randit vár, Válófélbentől verseket kapok meg napi 50 emailt, Volt-főnök meg kirándulni akar meg velem lenni, meg sorolhatnám, de nincs hozzá kedvem, valahogy elegem lett a pasizásból, édesek meg minden, Vállalkozó elvette a bizalmamat, Repteres nem elég vágyakozó, Válófélben meg édes, de fogalma sincs az újrakezdésről, Volt-főnök meg nem mozgat meg. Elvileg Vállalkozóval májusban lelépünk pár napra, aztán majd meglátjuk. 

Leégettem a szivattyúmat, tönkre ment ezáltal a konnektorom és azt hittem, pedig nem, szóval ostobaság a köbön, ja és az új porszívómnak is gatter. 

Úgy, de úgy kiszaladnék a világból, olyan messzire, amilyen messzire csak lehet, egymagamban és még a nagy tóhoz sem tudok kimenni, mert műszakizik a kocsim, nem vagyok mobilis... csak labilis :D

Úgyhogy lazára vesszük a piruett figuráit és táncolunk tovább...

Nem is tudom hol kezdjem… 

Meghittség, találtam egy Withney Houston számot, sose hallottam, Hold me címmel, csodaszép, kiscsajom belekucorodott az ölembe és azt hallgattuk ezerrel, anyucikám imádlak és potyogtak a könnyeink. Egyszerüen fenomenális volt. 

Szóval tegnap szabadságon voltam, mert Vállalkozónak hétfön születésnapja volt és együtt töltjük, hát ez nem egészen így alakult, utólag már nem is bánom. Banditát felhívtam hétfön, ha ráérne kedden, örömmel venném, ha elvinné az akváriumot és így is lett… 

Jött délelött, kipakolta az akváriumot, megkértem, tök örült, hogy úgy áll a tó, hogy ragasztható és még sziloplasztot is vettem hozzá. Ha már ott volt, megszereltettem vele a vécét is. Kapott kávét és elment, apám szerint, ha nem lennék olyan csökönyös, még újra össze is jöhetnénk, mert biztosan szeret még… ki nem szarja le. Szerintem meg vezekel, nekem meg jól jön :) 

Aztán elmentem pediküröshöz, kaptam szép kisvirágot a lábikómra :) Eskü nem picsásodok :D 

Aztán s.o.s-ben gyerköcökért, mentünk tavaszi cipöért külföldre, mert itthon már tesóm volt hétvégén és nem volt semmi. Potom 22ezerért sikerült 2 - 2 pár cipöt vennünk, de az öröm, a kiscsajomnak is kicsit magasitott talpú fekete-fehér cipöt vettünk, ha lett volna a méretemben, eskü vettem volna én is, na hulla boldog volt töle, hogy 1-2 centivel magasabbnak tünik a kis törpém :) 

Kisfiam pedig a tavaszi kabátjához illöt választott, nocsak, megjött az ízlése. :) 

Vállalkozóról fogalmam sincs, mit akar, rámír, random módon, hogy „Kedvesem“, mintha együtt lennénk, pedig nem vagyunk, nem beszéltünk vasárnap óta 5 mp-nél többet. Napi 1-2 üzenetet kapok, de azért elmehetnénk együtt a Toscana-ba, tegnap hívott elöször, pechje volt, nem voltam otthon, a telefonom meg töltön volt. Van ez így, mindenesetre ez nem egy kapcsolat kezdete, inkább a tartalékos melegen tartása. 

Lehetne millió randim, tudom, ez elég nagyképüen hangzik, pedig így is van, csak sok humorom nincs hozzá. Kedden kérdeztem az egyik pasitól, elvinne-e vacsorázni, rögtön rávágta, hogy igen, én meg visszaléptem, tudom, bunkóság, de nincs hozzá kedvem, panelban lakik anyuval, jogi diplomával meg kézbesítö postás, szerintem ez nem normális :D. 

Aztán meg ott van a gyerekkoromból a csávó, elöször nem ismert meg, aztán hanyatt dobta magát, hogy lassan 20 éve nem látott :) Most, hogy mondta, azt tudom, hogy bejött nekem, mint pasi, mert csókolóztunk annó :) Most is aranyos meg minden, de munkanélküli és itt elkezdett villogni a vészvillogóm :D úgyhogy haverkodunk, próbál utalni rá, hogy magányos, de én erre nem reagálok :) 

A pszichológus felejtös, pedig tök helyes, de betegebb, mint a páciensei, az tuti :D mióta látta a képeimet meg nem bír beszélni :D kifakadt, hogy jól nézek ki :D nem mondod…. 

A fiatalka dettó, egy mondattal kilötte magát, az irigység nálam nem pálya :) 

Ex-fönök belémszeretett, bakker ezt nem akartam… imádom, mikor rámírsz, stb. Wááááá, úgyhogy löttek a közös kirándulásnak :( 

Helybéli, vele ma randizok, bár nekem ö is túlzottan nyomul, délután irogattunk, este már 4x rámírt, mikor hívhat :)

 Beszéltem közgázzal, meg az életviteltanácsadómmal is és próbálom a dolgokat úgy kezelni, ahogy illik, a randi az randi, a dugás az dugás, a késöbbiek meg késöbbre valók. 

Úgyhogy vállalkozóval nem foglalkozom, vagy rájön, mit akar, vagy nem. A mai randi is csak randi, nem mentem férjhez :P 

Drága életviteltanácsadóm mondta, olvassam el a könyvet, amely arról szól, hogy 60 randi 50 felett, meghalnék, ha 60x kellene randiznom. Na mindegy, ma megyek, kíváncsi vagyok a pasira. :)

Repteressel meg április 27én randizunk :) asszem kell egy határidönapló :D

Igazából jól vagyok. Tök jól.

Tegnap megvolt az utolsó esélyes vizsgám, remélem sikerült nem elszúrnom az utolsó esélyt, bár lelkiismeretesen felkészültem, minden kérdésre válaszoltam, de sosem lehet tudni, mert elég nyakatekert kérdések voltak, amit nem tartok fairnek, de ez van.

Európa jog 2 ráadásul még tetszett is és az interkultúrális kommunikáció prezentációmat megoldottam hozzá szimultán, tök jó fej vagyok :) ma is vizsga, ki vagyok, mint a bili füle, de hála égnek most a környezetem kímél és látszik, hogy anyuék is aggódnak, látják, hogy idegileg kicsit kész vagyok. Beszélgettünk tegnap, mondja anyu, de hát te mondtad, te beszéltél az ügyvéddel, mondom, tudom, de nem emlékszem, mit mondott, tudom kicsim, kicsit sok ez most, na ez többet ért mindennél.

Kisfiam hozott egy rajzot, anya te vagy a legjobb és mindketten nagyon-nagyon és téged a legjobban szeretünk az egész világon, hát ő izé, elsírtam magam :) és mindkettő javít a suliban és tök örülök, mikor szimultán előbb jelenek meg a suliból és a nyakamba ugranak :)

Ma sulijuk van, idióták, de tényleg, így már június elejétől itthon lehetnek, ha ezek normálisak, nem tudom, ki a hülye...

Ma elvileg randim lesz Vállalkozóval, gyakorlatilag majd kiderül, de van már vésztervem, ha még sincs kedve 200 km utazni, akkor megyek a barátnőimmel :) bár nem hiszem, hogy nem jönne, de sosem lehet tudni :)

Olyan cukik a barátaim, olyan kedvesek és olyan sokszor, hogy tök örülök, hogy vannak :)

Ja és nagylány vagyok, míg illúzióban élek és boldog vagyok benne, miért akar mindenki kirángatni? Ha nem tetszik a valóság, az annyira szörnyű? 

Újra 17 vagyok, elégetem a kaját, táncolok a parketta vonala mentén és bömböltetem a zenét és jó nekem ez így,  mivel csak kiskorúakkal élek, akik szegények ezt kénytelenek viselni, így megtehetem és élvezem és akinek nem tetszik, ne lépjen be a birodalmamba :)

Volt főnököm meg ő izé, szerintem belémszerelmesedett, ajjajj. Aztán azt mondták az okosok, hogy én miért mindig más lelkivilágával foglalkozom, tegyem, ami nekem jó, hát mert ÖNZETLEN és KEDVES és TÖK JÓ fej vagyok és mert ILYEN vagyok, pont ilyen és nem változok és nem változtatok CSAKAZÉRTSE. 

Mr. Big is megint elkezdett siránkozni és mondom, ha akarod, akár komplikált, akár nem, oldd meg. Nyomja továbbb, blabla, mondom ez engem nem érdekel, de nekem fontos, mondom az te vagy és ott fagyott le :D Az önzetlen lányka számodra meghalt :) ezt persze csak gondoltam, tegnap hívott, hogy kicserélteti a szélvédőmet, meg telepátia, meg mittomén, barátom, ha neked is kint van minden kereked, akkor nem tudom, ki felejtette bent :D

Hogy mi történt hétvégén? Semmi, minden, talán ...

Szombaton padlóztam, mint írtam, aztán jött a vasárnap, anyuéknál kajáltunk és az egész délutánt a szakdolgozatom vázlatával töltöttem és nagyon jól haladtam, sőt azóta már vissza is kaptam a tanártól és visszaírta, hogy minimális módosítással leadható, úgyhogy büszke vagyok magamra és nagyon jól érintett, hogy legalább ezen túl vagyok és mindenki másét 4-5x dobta vissza, az enyémet elsőre elfogadta, méltán van mire büszkének lennem, mondjuk ezt a dolgot most jegelem, nekiállok vállalkozás jogot tanulni, pénteken vizsga. Volt főnökömmel irogattunk, de csak lightosan, egy két gondolatot, ő kirándult, én meg tanultam, addig eljutottunk, hogy mennem kell, valamit tenni kell, így április 10-11-én lelépünk, túrázni, yeaaaah :) mondom neki, hogy foglalok olyan szobát, amiben két szimpla ágy van, erre visszaír, ne komplikáljam túl a dolgokat, úgysem alszunk, nem kell szoba, majd mosunk fogat benzinkúton :D

Hétfőn aztán nekiestem a főzésnek, miután szólt volt kolléga, hogy jön a csajával dél körül, persze vártuk a locsolókat is... elvileg randim lett volna 2-kor, nevezzük Repteresnek, de bébiszittert sem találtam, meg amúgy sem volt túl nagy kedvem, jóképű a pasi, néhány napja beszélgetünk, de tök az az érzésem, hogy mi nem egy és ugyanarra vágyunk, lehet, hogy ez csak az én hülyeségem, de akkor is, szerintem ő inkább egy laza hétvégi kapcsolatot akar, én viszont valaki mellett ébredni. Úgyhogy nem voltam annyira motivált, amennyire lennem kellett volna :) Úgyhogy repteres helyett a gyerekekkel mentem a plázába, utána meg unokatesómhoz, emberhiányom volt, keményen, úgy éreztem, rámdőlnek a falak, unokatesómmal tök jót dumáltunk, hasonló helyzetben van, mint én, két gyerekkel egyedül, együtt nevettünk, sírtunk, anyáztunk :)

A fan clubom pedig újra épül, van két helybéli pasi, de nem tudom, inkább egyik sem, az egyik anyuval él és Csóró, nem hiszem, hogy akarok újra valakinek a sponzora lenni, amúgy jó fej, meg aranyos. A másik meg flúgos, a Kézbesítő, jogi diplomával, kvázi postás, hát apám, ott sem lehet minden rendben odafenn :) de szórakoztató magányos órákon.

Aztán van a Mérnök, na ő már jobban izgatja a fantáziámat, szereti a természetet, meg normálisnak tűnik, bár inkább faggat, mint beszélget, kicsit úgy érzem magam, mikor belelendül, mint egy kihallgatáson, persze ő 100 km-rel arrébb lakik, de hajlandó költözni és nagyon helyes.

Last but not least pedig a Vállalkozó, hát izé, az az igazi Alfahím, olyan teste van, hogy apááááám, értelmes, kedves, persze ő már 200 km-re lakik, de hát miért is lenne egyszerű, őt tegnap este ismertem meg, aztán valahogy hajnali 2-ig telefonáltunk, na, valami ilyesmire vágynék, önellátó, tudja mit akar, merre tart, csak nem akarja egyedül, bár ő meg hozzátette, őt oda köti az élet, úgyhogy ha úgy alakul, nekem kell cuccolnom. 

Ja és igazából nem érdekel, hogy ki mit gondol, hogy szüneteltetni kellene-e a dolgot vagy sem, engem ez dob fel és élvezem, mert felcsillan a remény, hogy van még olyan pasi, aki azt akarja, amit én...

Mr. Big egy csaló és sajnálom, hogy adtam 3 hónapot az életemből, Banditánál pedig időben kellett volna felismernem, hogy nekünk csak jelenünk lehet, jövőnk nem :)

Úgyhogy az első kérdésem a házasság, aki eleve elzárkózik, az nem az én emberem. 

Ja és hát ő izé, na, a libidóm ébredezik és fogalmam sincs, mit kezdjek vele, evidens, hogy szeretkezni szerelem nélkül nehéz és nem tudom a puszta szexre ráfanyarodjak-e, mivel erre a héten esélyem sincs, így ráérek ezzel a témával jövő héten foglalkozni :)

Az elmúlt 2 hét centrifugális pörgést okozott a lelkivilágomban, a szar és a nagyon szar között tengődtem, mostanában nem úgy mennek a dolgok, ahogy szeretném. Vagy én szeretném rosszul?

Gyerkőcök édik, nagyfiam épp tegnap mondta, ha pénzért lehetne normális apát kapni, ő rendelne egyet  :) Hülyülünk, elvagyunk, mint a befőtt, bár még mindig harcolnom kell vele, hogy néha itthon is maradjon, ne kelljen mindig menni valamerre. Kiscsajom dettó.

Múlt pénteken bevásároltam, este 3/4 10-re haza is értem, aztán reggel 5-kor kelés, pesti osztálykirándulás. Ennyi képmutató embert egy kupacon már rég láttam, brrrr. Hála égnek voltak hasonszőrűek is. Lehet, hogy a meki egészségtelen, de nem naponta kajálunk ott és 12 óra 3 fokban után ránkfért valami meleg kaja. Közben itthon viharfelhők kavarodtak, csak pusztán annyiból, hogy mindenki hülyének néz. Tesóm mondta, hogy legyek kedves szombat este bevállalni a gyerekeit, mert bulizni mennének, mondtam, hogy rendben, de nem tudom, mikor érünk haza osztálykirándulásról. Erre ő összebalhézott anyámmal, hogy addig kötelességük bevállalni a gyerekeit, míg én nem érek haza... na mindegy, negyed 9-re itthon voltunk, szaladtam a gyerekeiért, aztán próbáltam a 9 fokból hőmérsékletet csiholni, 11-ig bírtam, aztán elaludtam. 

Előtte még péntek hajnalban végleg kiraktam Mr. Biget, miután találtam egy "te vagy életem szerelme" sms-t, ami nem nekem szólt, miközben éjjel azt taglalta, hogy ne kuncsorogjak kedvességért. Úgyhogy egy tőmondattal zártam rövidre. Azóta azt hiszi barátok vagyunk, pedig baromira nem.

Előtte csütörtökön este 7-kor jött értem volt főnököm. Tök ari volt, zavarban volt, egy szál tulipánt szorongatott a kezében. Állítólag nem tudta, hogy a kedvenc virágom, állítólag :) Na mindegy, elmentünk vacsorázni, majd a kedvenc koktélbáromban kötöttünk ki. Mivel jól telt az esténk, nem akartam hazamenni, úgyhogy non-stopba be, vettünk bacardi breezert meg balaton szeletet és a kocsiban dumáltunk tovább fél 2-ig. Roppant jól éreztük magunkat, 20 éves házassága ért véget, nincs jobban lelkileg, mint én. Megbeszéltük, hogy annyi mindenről lemaradtunk az elmúlt pár évtizedben, hogy pótolunk, a nyáron az egyik kilátó tetején berúgunk és reggel jövünk csak le, ha kijózanodtunk (hogy a tériszonyom hogy visz fel a tetejére, még nem tudom :)) No meg megyünk pár helyre, ahová már nagyon vágynék, neki meg cégautója van, úgyhogy low costos :) Ezt a csütörtököt most csütörtökön megismételtük, moziba indultunk volna, de nem lettem kész időben, úgyhogy mozit mekire cseréltük, aztán ismét koktéloztunk és most a tóhoz hajtottunk ki bacardi breezerezni, megnéztük volna a tavat, ha nem lett volna hóvihar... Most 2-re sikeredett hazaérnem, három tulipánt kaptam és egy ártatlan beszólással olyan zavarba hoztam, hogy potyogtak a könnyeim a röhögéstől, pedig semmi hátsó szándék nem vezérelt, ő pedig csak magyarázta, hogy fogalma sincs, mit akar tőlem és úgy belekeveredett, mint hülyegyerek a hózentrógerbe, én meg csak röhögtem, hogy nyugiiiii és hagyja abba, mert egyre jobban belekeveredik és már jól nem jön ki a dologból. Úgyhogy barátkozunk és kicsit sem bánom. Tényleg töltődünk mindketten. Kolléga mondta, hogy sugárzok péntek reggelente, mint a nap, mert csütörtökönként, mint hamupipőke felveszem a báli ruhám, beülök a tökhintóba és élek... Néha, kicsit, mert már belefulladok a nem életbe, ezek a kimozdulások azok, amelyek hétközben energiát adnak.

Na szóval, gyerekek itt voltak vasárnap és reggel felkeltem, hogy majd én megoldom mínusz háromban egyedül a tavat, hát az erő nem velem van, úgyhogy köcsög módon ráírtam az egyik rajongómra, hogy lenne-e kedve segíteni, MOST :D, volt, 2 órán belül itt volt és büszkén megmutatta, hogy az erő vele van és milyen jó páros volnánk, én meg sirdogálok, hogy a jó kurva életben, a ház körüli teendőket egyedül ellátni képtelen vagyok és sem Bandita, sem Mr. Big segítségéből nem kérek, pedig mindkettő bőszen ajánlkozik, de látni nem akarom őket. ÁÁÁÁÁÁÁÁ, elég...

Tegnap olyan mélyzuhanásban volt részem, hogy alig tértem magamhoz, pedig próbálkoztam vásárlási lázzal, kávéval, csokival, eperrel, borral, semmi, csak zuhantam mélyebbre és mélyebbre, pedig hogy megígértem magamnak, hogy a hétvégén tanulok gőzerővel... 

Vettem fát,  hát a rigók tegnap még fütyültek rajta, úgyhogy fűteni nem lehet vele, frankón átvertek, wááááá, kedden azért elküldöm őket valahová, de attól még itt nem lesz meleg...

Nagyon kellene pár nap, mikor szimplán lelépek... csak anyagilag nem fér bele, különben már itt sem lennék...

Igazából most ott tartok, hogy úszok az árral, semmit nem veszek magamra, valahogy csak elvagyok…

Holnap ismét vizsga meg fél 9-ig suli, valahogy kezd ez az egész hidegen hagyni. Majd valahogy lesz, este nekiveselkedek, de nem vagyok túl motivált… Ráadásul megvágtak gazdasági jog 2-ből, bár nem csodálkozom, 70 % kell, hogy átmenjek... hát ennek pont a felét sikerült teljesítenem :S el vagyok keserve, úgyhogy jót sírtam, magányos vagyok és túlterhelt és nincs kedvem már semmihez. 

Egyre jobban hiányoznak a gyerekek, meg a gyerekeknek is a közös program. Azt hiszem, ma főzünk pudingot, vágunk hozzá epret és örülünk egymásnak, majd este tanulok. Elvileg kialudtam magam az éjjel, korán feküdtem, semmit nem hatott. Ma tanulni fogok, legalább tudom, hogy mitől vagyok kába :) A puding elmaradt, a suliból két cirkuszos gyerek jött ki, akik ordibáltak egész délután. Valahogy helyre kellene hoznunk mindent, de fogalmam sincs hogyan, tudom, hogy azért ilyenek, mert hiányzom, de az idegeim nincsenek acélból és pillanatok alatt törik a mécses. 

A pasik egyre kevésbé hatnak meg, Álompasi felszívódott, talán hétfőn hallottam felőle utoljára, irtó nagy stresszben van, valami nagy melót kell befejeznie. Így jártunk… nem hat meg különösebben.

Mr. Big jól van, nagyon összebalhéztam vele kedden, eljutottunk odáig, hogy már ő is ordít. De hatott a szöveg vagy szimplán rá van szorulva, hogy a kocsimat használja a melóban, fene se tudja, de ki fog derülni ez is 2 héten belül. Ma vette a fáradtságot és 2 órán keresztül beszélgettünk és fogtuk egymás kezét, szégyen nem szégyen, szükségem volt rá, hogy öleljen és mosolyogjon rám. 

Kollégával vállaljuk a barátságunkat, együtt ebédelünk és együtt járunk dolgozni és figyelmesen hallgat és mindent megtesz annak érdekében, hogy boldoggá tegye a napjaimat. 

Volt kis főnökömmel vacsorázok jövő csütörtökön, tök jó lesz, remélem tényleg beszélgetni akar, bár elég sűrűn hajtogatja, hogy szívből sajnálja azt a pasit, akinek velem kell élnie, de attól még a fene se tudja, tartok tőle, hogy a fehér abroszos beszélgetést ő az ágyban szeretné folytatni. De, mint pasi nem vonz... 

Bandita haverja is nyomul, azóta is, bár sikertelenül, igazából a csávó humorát nem értem, az értékrendünk egyezik, de mint pasi nem izgat. 

Akkora pofon volt ez az elégtelen, azért kezdtem el a fősulit, hogy legyenek sikereim, erre meg ez... szeretnék túllenni ezen az egészen, kipipálni és elfelejteni. Elegem van mindenből, nyugalmat akarok és életet. 

Nincs fogalmam sem róla, hogy hogy fogom végigcsinálni a 11 hetet meg utána az államvizsgát, hogy lesz meg a szakdogám, az újabb prezentációm, hogy ülök végig még 100 óra jogot és hogy próbálom a fejembe verni... Elvesztettem a hitem magamban, megint eljött az idő, amikor este kuporodva sírok.

Tegnap megtartottam a prezentációt, hogy elégedett vagyok-e magammal? Nem. Szinte az egészet felolvastam, idegesített minden és a válaszokat sem kifejtve, inkább tőmondatokban adtam meg. De legalább a vizsgára lehet magolni, tehát van esélyem letenni. A prezentáció után, miután oldódott a stressz, olyan fáradtság tört rám, mint aki tonnákat cipel magán. De tekerjünk vissza az időn, reggel fél 9-kor felkeltem, a gyomrom borsószem méretű volt, ha akartam volna, sem tudtam volna az idegességtől enni. 11-re megírtam a prezentációm szövegét, lektoráltattam barátnőmmel, közben a stressz által újra rámtört a hasmenés, félig megpusztultam, de nem vettem róla tudomást, mert nem értem rá. Megmostam a hajamat, ettem 2 túró rudit és indultam suliba, beugrott Mr. Big, jól összevesztünk, lökte a süket dumáját én meg oda sem figyeltem, ráadásul még a hajszárítót is elindítottam a beszéde közepén, mert 5 percem volt, hogy induljak. 

Hatkor még bevásároltam mára, felugrottam Pótapához, kimosta az ágyneműimet, rám nézett és kérdezte, hogy álltál az evéssel, mondtam, még nem igazán értem erre rá, kiakadt, mint a kakukkos óra, melegített húslevest, ettem gyorsan, aztán irány Mr. Bigért, meg a gyerekekért, Mr. Biget 5 percnél tovább ismét nem láttam, kitalálta, hogy inkább otthon alszik, mondtam, ahogy gondolod... Nőnapra egy szelet csokit nem hozott. Apropó Kollégáknak is megmondtam, többet nem beszélek velük magyarul, azt hiszem nem lett volna megeröltető egy szál virágot hozni. De sebaj, apu sütit vett, én meg mindjárt ismét akcióba lendülök és megveszem magamnak a következő csokor tulipánt. 

Mr. Bigre ráírtam, mielőtt elaludtam, hogy hiányzik, reakció nélkül maradt, azt hiszem, nem akarok ilyen pasit, nem ez, amire vágyom. Álompasi is lekopott, azt sem bánom, azt hiszem, jelenleg sem időm, sem energiám pasizni és nem is akarok Mr. Bigek miatt mérgelődni. Ma elvileg tavat mentünk, fél 10, sehol sincs, de délután nekilátok egyedül és leszarom, nincs szükségem rá, senkire nincs szükségem. Nyugodt életet akarok, olyan emberekkel körülöttem, akik megbecsülnek, ő meg nem az...

22:00 óra - telefoncsörgés

- gyere má', hugi is itt van, meg a régi kollégák, mégis csak nőnap van és lapos a hangulat. 

- ne már, tudod, hogy holnap prezentálok, meg hulla vagyok

- ne kéresd magad!!

- na jó, csak 1 órára... de előbb befejezem a prezentációmat

az egy órából 3 lett, konklúzió, jól érzem magam, fájnak a lábaim, 3 pasi akart felszedni, egy cuki 25-ös, meg két harmincötös és bévallom, gátlástalanul flörtöltem és jól éreztem magam, farmer polóban :)

Jókislány voltam, rövidet nem ittam, csak 4 martinit. 

Ex-kisfőnököm mondta, majd megjön az az egyén, aki megzaboláz... hát nemtom :) nem is érdekel, mozogni vágytam :) az meg megvolt, mindjárt reggel...

Fáradt vagyok, nem kicsit, nagyon túlterhelt...

Reggel 7-re mentem dolgozni, majd onnan közvetlenül 2-re szakdolgozat megbeszélésre, aztán munkajog előadás és exportmenedzsment, 10-re haza is értem. Holnap fél 1-re megyek, angol prezentációm lesz és sehol nem vagyok még vele, aztán interkultúrális kommunikáció. Sírni tudnék, alig élek... A cégnél szekálnak, hogy mikor leszek újra teljes ember péntekenként, fel tudnék tőlük is robbanni. Jövő héten ismét vizsga. 

Nincs erőm másról írni, pedig írhatnék... 

Suli: Még 12 hét van a suliból, én pedig számolom vissza a napokat. Akkora teher, ami már a határaimat feszegeti. Holnap 7-re megyek dolgozni, fél 10-ig leszek suliban, úgy, hogy egy órám még keresztezi is egymást, szombaton pedig angol prezentációm, jó, már 5 fóliát megírtam hozzá, de a csaj 10-et akar, nekem meg ötletem sincs, nem gyakoroltam, hogy tudok-e róla 7 percig dumálni, annyira unom már, hogy hihetetlen.

Meló: Főnökasszony kérdezi reggel, hogy nem-e csuklottam este, mert engem tárgyalt ki nagyfőnökkel. Hát nem, ezen meg röhögőgörcsöt kaptam, nos, főnökasszonynak enyhe komplexusai támadtak, mert a főnök kijelentette, hogy tudja, hogy intelligens vagyok, úgyhogy ma mondja nekem, hogy tudja, hogy nem elég intelligens, én meg hallgattam, mint szar a fűben, engem nem érdekel, nem én leszek az egó tuningja, főnök azt üzeni, vegyek vissza  a tempóból, mert a többiek nem tudnak lépést tartani. A magyar kollégáim csak röhögtek, hogy az osztráknak túl gyorsan beszél a magyar lány németül... Tény, hogy átlátom a rendszert, ma csak két vitám adódott belőle, mert van, aki nem látja át, mégis köti az ebet a karóhoz. De rájuk hagyom már, essenek pofára... Azóta ugratnak vele, puszta irigységből, de kezd megtelni a púpom ezzel a hozzáállással, azt mondja a raktárvezető csaj, megjött a Tazmán forgószél, mondom a sem olyan dagadt, sem olyan alacsony és még csak annyira szőrös sem vagyok. főnökasszony szerint keleti telivér temperamentumos kanca vagyok, mondtam, akkor eztán nyerítsek? Szólok másik raktárvezetőnek, hogy van mit tisztáznunk, vigyorog a képembe, hogy előbb megkávézik és majd beszélhetünk... Kíváncsi vagyok, nagyon felkavartam az állóvizet, mi sül ki belőle...

Időjárás: Csodálatos, közel 20 fok volt, ugyan mikor hazajöttem már csak 16, de gyorsan beengedtem a hátsó szobákba a 4 fok különbözetet :)

Gyerekek: Újra élvezik a jó időt, én meg számolom vissza a sulis napjaimat, hogy kirándulhassunk, kertezhessünk, kutyázhassunk és kint lehessünk a szabadban, bár kíváncsi leszek, mennyire vesznek rólam nyáron tudomást :)

Mr. Big: Hétvégén barkát szedett nekem virág gyanánt, ma meg ugratott, milyen jó, hogy holnap nem találkozunk, mert holnapután már olcsóbb a virág :) mármint nőnapra. Nem piti, hogy haladunk előre. Bár bevallom túl sokat nem foglalkozom az üggyel, nem is érünk rá, egyikünk sem, konkrétan 1 órát találkozunk délután, kábé annyit reggel és ennyi. Hullára ki van készülve, én meg sokszor többet várnék egy kapcsolattól. Kicsit félek, mi értelme ennek hosszútávon, hisz soha nem találkozunk, nyáron ráadásul más túrán fuvaroz, onnan még csak haza sem fog járni, csak nagy ritkán, nem tudom, hogy ezt hogy oldanánk meg, de míg nem diplomázok le, nem is érdekel...

Álompasi: Hazaköltözött, ma nem hallottam felőle, bár gondolom nincs netje és nem ez volt a legfontosabb egyikünk számára sem. 

lássuk csak...

Gyerekek: kiscsajommal javarészt minden oké. nagyfiam akaszt ki, feszegeti a határait, minden nap cirkuszol, hogy én kiscsajomat jobban szeretem, mert lány, de ő juszt sem jön haza időben, nagy a szája és hiába ígér, nem tart be semmit. feszegeti a határokat, de rendesen.

Bandita: arra képtelen volt, hogy szóljon, meghalt a nagykutya... lelkiismeretfurdalása van, én meg nem oldoztam fel. ennyi. a haverját hívtam fel, hogy hogy van a kutya és mondta, hogy már múlt héten meghalt... dumáltunk egyet Mértanossal, fel akart szedni, wazze...

Mr. Big: jelenleg úgy élünk, mint a 10 éves házasok, 2 hete minden áldott éjszaka nálam alszik, már a konyhámat is összerakta, hétvégén megoldjuk a megsüllyedt tó helyreállítását, volt némi beszélgetésünk szombaton és úgy tűnik hatott rá és rám is... meséltem-e már, nem is tudom, beregisztráltam társkeresőre más néven, levágta, megszivatott, tudta, mit akarok hallani, és azt is írta, szakítottam, 1 hét mosolyszünet, majd békülni akart, még mindig nem bízom benne. Azt mondja, tudod miért nem látogatom a te oldalad? Mondom, szimpla a válasz, mert nem érdekellek, kiröhögött, hogy talán, mert ő megbízik bennem. Másrészt meg nem is érti, hogy miért vagyok vele, mit tud ő nekem nyújtani.. Duzzogtam, hogy nem vitt el vacsorázni, de 5-kor nem akart, később meg már dolgozik. Meglátjuk, de valóban szkeptikus vagyok, hogy ilyen fordított életet élő emberrel akarok-e még egyszer élni... Gyerkőcökkel nagyon jól kijön, nagyfiam kóstolgatja is, mennyire áll ki mellette, de tudja tartani azt a mértéket, amitől még nem lépek közre. Tök mélyérzésű, valamiért nem bízom benne, továbbra sem.

Álompasi: háááááát, miután lemondta a randinkat, eléggé kiakadtam, ő pedig olyan dolgokat ír, mond, amik már nem álomszerűek, "én azt szeretném, amit te szeretnél" blablabla, na köszi. a randit azért mondta le, mert nem tud eltartani, hát nem te vagy az első... hazaköltözött, ma, meg akart hazafele látogatni, 5 óra plussz vonatozást magára vett, hátha láthat, megiszunk egy kávét, pedig mondtam neki tegnap, hogy ma nem vagyok hajlandó találkozni... fura alak... még mindig vonaton ül. ha valóban lábtörlővé alakul, au revoir. Ma volt sikerélménye, beindulni látszik a vállalkozása, én drukkolok neki.

Cég, mindenki tart tőlem, én vagyok az egyetlen, aki ért az új programhoz és ezt főnök is felismerte, sőt átprogramoztatja a programot úgy, ahogy szeretném és feloldotta a raktár tilalmamat :) most mindenki fúj rám, én még is boldog vagyok.

Én: last but not least: épp tanulok önzőnek lenni, mert az önzetlenség nem divat, nem könnyű, de dolgozom rajta.

Süt a nap, a kerti munkákkal hadilábon állok, vagy ők velem, ez nézőpont kérdése, nem vagyunk jóban.

De mivel két pasi ide vagy oda, magamra kell hagyatkoznom, nekiálltam és megcsináltam a kerítést, majd következő lépésként felmértem a tó vízszint süllyedésének okát és rá is jöttem, korrigáltam rajta, mert kevés az én erőm, hogy megcsináljam, úgyhogy már be is terveztem, csóró mivoltom ellenére kénytelen leszek segédet fogadni, mert egyik jelöltet sem kérem meg, mert minek. Ja és belecsúsztam a tóba, ez megért volna egy kandikamerát, ázott veréb lettem és csupa sár és ott ültem a tó szélén és röhögtem, mint egy hülye :D Sütött a nap, ennél csodálatosabb dolog nincs a világon, én mondom. Délután megjelent Mr. Big, kiröhögött, ahhoz képest, hogy fájnak a veséim egész nap fél pár zokniban lát, pedig ez már másik fél pár :D No, meg leszidott, hogy tán a férfi munkát rá bízhatnám és nem nekem kellene a tónál zsonglőrködnöm...

Gyermekeim csütörtök óta büntetésben vannak, kisfiam elfelejtett szólni a 2 egyeséről németből, kiscsajom meg a 2 matekról. Úgyhogy szankciók. Pénteken hazajöttem, takarítottak, mint a kisangyal, idő előtt ott hagytam a sulit, csütörtökön meg elég keveset tanultam a vizsgára és még szerencsém sem volt, úgyhogy rezeg a léc, de majd meglátjuk. Pénteken 9-kor már aludtam, kis csemetéim meg bécsi barátnőmnek németül írták, hogy anya már alszik :) 

A szombat délelőttre még csak nem is emlékszem, mit csináltunk, apám :D innen folyt köv. lusta vagyok és ááálmos :)

Kész vagyok, tegnap délután már megint a padló alá kúsztam 2 méterrel. Szarul érzem magam.

Sok minden kavarog a fejemben, hogy nem vagyok korrekt és csak az én igazságom létezik... és valójában van igazságalapja a dolgoknak.

Akkora kérdöjel van a fejembe, hogy gátolja az agymüködésemet. Tegnap beszéltünk Mr. Biggel és igazat adott!! Szeretne több idöt velem tölteni, de jelenleg nem megy, mert ö éjjel dolgozik, de én meg nappal! Én sem maradok otthon a munkából, ráadásul suliba járok, abban a heti 10 órában, amit meg ráérek, ö nem ér mindig rá. Az elmúlt 4 napban akkora bunkó voltam, de már nem anyázik, megvárja, míg lenyugszom. Tudja, hogy igazam van, de nem tud ellene mit tenni. Sokszor kihasználva érzem magam általa, másrészt tudom, hogy tök jólelkü, ragaszkodó. Tudom, hogy pancserkedik a melóval, tegnap mondta, ha nem derogálna neki, hogy valaki vezényeljen, akkor elmenne céghez dolgozni, mert jelenleg csak dolgozik, de pénze nincs. Mondtam, tudom, nem vagyok vak. Rendeznie kell az apját, az anyját, a fiát és a melót is, szar neki is, hogy nem lehet velem, de jelenleg nem tud mást. Pedig tudja, hogy lenne mit segíteni nekem is, szarul is érzi magát miatta, most ez mennyire igaz vagy sem, fene tudja, de csúnyán visszavett a nagy arcából. Mondta, a pénteki beszélgetésnél sem akart anyázni, hogy át volt irányítva, úgyhogy a 3/4 órát végig roamingolta, mert tudta, hogy besértödök és nem akar elveszíteni.

Tudom, hogy nyár óta van valakije, azt is, hogy jelentösen kevesebbet foglalkozik vele, mióta vagyok, elöször feltéptem magam rajta, persze nem tudja, hogy tudom, a 4 nap jégcsap részemröl ennek volt köszönhetö, aztán arra gondoltam, hogy bakker, én mennyivel vagyok jobb??? Ez viszont felkavart, mert ÉN NEM VAGYOK ILYEN!!!

Álompasival 2:2 az állás, kétszer mondtam én le a randit, kétszer ö, napi 2-3 órát telefonálunk. Nem akarja, hogy külföldet hívjak, ha fel merem hívni, 1 perc alatt lerakja és visszahív, nagyon jókat beszélgetünk, nagyon jó fej és kicsit izgulok a találkozástól. Olyanokat tesz, amikre vágynék, hogy tegyék. Szombaton randizunk, meglátjuk, vak is aszonta. Kicsit be vagyok rezelve, ahhoz azért ragaszkodik, ha összejönnénk, nekem kell költöznöm, ö nem hajlandó, semmiképp. Igazából igaza van, de én akkor sem éltem még soha sehol. Kezdem is kiismerni, mind a pozitív, mind a negatív tulajdonságait. Este mondta, hogy ö ezt tök komolyan gondolja és reméli, én leszek számára az igazi, vágyna rá. Tudom, fogalmam sem lehet, hogy ö mit müvel messze, ez is igaz, de akkor is. Na mindegy, holnap vizsga, pasimentesítem magam.

Így állok. Lesütött szemmel járok magam elött és fogalmam sincs, mit akarok, bevallom, tök inkorrekt, de vasárnapig nem is vagyok hajlandó dönteni.

Kavargok, meg csapongok, legalább is erröl szólt a hétvégém, Álompasi randiját csak kétszer mondtam le, bekavart Mr. Big, aztán kellett 3 nap, mire leesett, hogy nekem nem kell Mr. Big, tegnap találkoztunk, se puszi, se pá, igazából úgy viselkedünk, mintha barátok lennénk. Pedig szerintem mi nem leszünk barátok. Így, hogy engem sem érdekel, elég fura dolgok ezek. Felhívott este, hogy nem kérné, ha lenne más választása, adjam kölcsön a kocsimat estére. Tudom, idióta vagyok és megtettem. A gumimmal viszont valami nem stimmel, ezt közölte is, mikor hazajött, na meg azt is, hogy délelött intézkedik, hogy megcsinálják, mikor hazajövök. Én is éreztem már szombaton, hogy valami nem kóser, de most mondjuk 60-nál többel nem tudtam jönni, úgy ráz…Ott aludt nálam, pedig jobban díjaztam volna, ha hazamegy, de nem ment, nem, mintha bármi vizet zavart volna, megjött, beszélt hozzám egy-két szót, aztán én jobbra, ö balra fordult. Reggel elég katonásan ébresztettem, miatta nem akartam elkésni. Hazavittem, illedelmesen megköszönte és ennyi.

Este pedig beszéltem Álompasival, nekiálltunk, aztán nem hagytuk abba, elkezdtük lefektetni elvárásaink alapját. Azon behaltam, mikor megkérdezte, hogy horkolok-e :) Utálja a nöi „semmit“, mondtam, akkor korrigálom „késöbb megbeszéljükre“ :) Irtó jó fej, kedvelem. Mondta, kicsit be van rezelve a két gyerektöl, eggyel már megbirkózott, kettövel még sosem volt dolga, bár úgy gondolom, ha eggyel ment, akkor kettövel is. De ez azért még a jövö zenéje. Ami irtózatos plussz az oldalán, szeretne nösülni, bár az elmúlt 7 évben nem talált olyan nöt, akinek megkérte volna a kezét, de ha talál, akkor mindenképp megteszi, nos mind Bandita, mind az utódjai kategórikusan elzárkóztak töle. Elvinne Hollandiába megszemlélni a tulipán mezöket és ha vége a sulimnak, akkor igenis kikapcsolódást érdemlek, úgyhogy elutazunk. Na, ilyen pasim sem volt még… Az Ex-férjemet, Banditát is én vittem, nem ök… és mindig csak hallgattam, ha rajtuk múlik, hova mentünk volna… mondtam neki, ha csak a fele igaz, akkor ö valóban egy Álompasi. Kiscsajom este mondta, költözzünk el, kérdeztem töle, hogy hajlandó volna-e külföldre költözni és simán rávágta, hogy igen, de a kertes házból nem enged. Még akár ez is elöfordulhat.

Anyám kikészített, meséltem, hogy Banditával mi újság, igazából sajnálom, de ö maga hidegen hagy, senkinek nem kívánok ilyen szar passzt, oszt annyi. Anyám meg elkezd a lelkemre beszélni, hogy milyen rendes ember és biztos kibulizta már magát és ki kellene vele békülnöm… Azt hittem rosszul hallok, mondom, ad1, ha ö lenne az egyetlen pasi, akkor sem, ad2, szívesen kibékülök és megvárom, hogy 3 hét múlva vagy 3 év múlva újra elhagyjon… tesóm úgy kikattant, mikor meséltem neki.

Délután k.o. voltam, úgyhogy kiscsajommal bebújtunk az ágyba és megnéztük a Hortont, valahogy szeretem azt a mesét :) Aztán kitalálta, hogy újra kleopátra frizit akar, hallellujah, véget ér az órás hajfésülés. Kisfiam meg megnézte a cobra 11-et, folyamatában tesóméknál van, mondtam, ezért valagba rúgás jár. Figyeltem ebéd közben, olyan dolgokról beszél, amiröl dunsztom nincs, különbözö star wars-os dolgok, amiröl még csak nem is hallottam :) Aztán meg azt mondja, hogy belémszállt az angyal, mától jó leszek :) Természetesen ez volt a parasztvakítás és este már ment is a cirkusz, hogy a hálóban nem vacsizhat :)

Haldoklik Bandita dogja, annyira tudtam, hogy ennek nem lesz jó vége, hogy hazaviszi és ott hagyja... 10 napja nem áll lábra, a daganata nőtt és szarul van...

Mennyire múlandó az élet... Múlt héten volt egy éve, hogy meghalt Bandita mopsza. Most pedig a dog, fogalmam sincs, magamra haragszom jobban vagy Banditára, de ez már mind nem számít. 

A nagy hónak köszönhetően egész nap takarítok. Megyek is.

Elmúlt ez a hét is, megint leesett az éjjel 50 centi hó, köszi.

Kemény 10 fokra ébredtem, a kutyák keltettek 7-kor és szisztematikusan felkeltették a gyerkőcöket is.

Beszéltem Mr. Biggel és békülni akar, a teszten pedig csúnyán átlátott és tudta, hogy én tesztelem. Másrészt be van rágva, hogy nem vagyok elég megértő, mikor pontosan tudom, hogy a szülei milyen betegek és mennyit dolgozik. Én pedig tanácstalan vagyok, hogy akarok-e békülni vagy sem vagy most mi a frász legyen. Bizonyára sok mindenben igaza van, nem tagadom, azt is pontosan tudom, mennyi gondja van, de hol vagyok ebben a kapcsolatban én? Úgy feldúlt, én igazából csak azért hívtam, mert visszahozza a papírjaimat, én meg odaadom az övét és hát húzza, mint a rétestésztát, valószínűleg ebből a célból, hogy ne tévesszen szem elől, míg le nem nyugszom. Másrészt viszont betegesnek tartom, hogy rögzíti a beszélgetéseinket. Harmadrészt fogalmam sincs, hogy bízom-e benne. 

Este viszont egy tök normális értékrendű pasival lenne randim, de azt hiszem, halasztom, jelenleg úgy össze vagyok zavarodva, hogy azt sem tudom, fiú vagyok-e vagy lány. Ha valamit nem szeretnék, hát bántani a normális pasit. 

Jelentkezett Bandita is, hogy beszéljük át, hogy törleszti a kocsit, nagyon nem bánnám, ha ezen is túl lennénk már, szeretnék pontot rakni a végére. Azt sem értem, minek találkozni, a számlaszámomat tudja, tudom, hogy szeretne a barátom lenni, de én nem barátkozom vele...

Megyeszékhelyi meg sokszor idegesít, tegnap is írogat ezerrel, mondom, suliban vagyok, ne várjon tőlem túl intenzív beszélgetést, de mint a falra hányt borsó, mellesleg meg akar dönteni, most nem mondom, ha épp erre lesz szükségem, igénybe veszem az ajánlatát, de jelenleg a lelki soraimat rendezgetem. 

Kolléga  mondta, Mr. Biget felejtsem el és drukkol, hogy normális valóban normális legyen. 

Én viszont most elbújok egy sarokba, magzatpózba összehúzom magam, kikapcsolom az agyamat és azon gondolkozom, hogy a maszeknak vagy a szakdogámnak álljak neki...

Ma kihagyom a sulit, semmi kedvem elküzdeni magam a suliig az 50 centis hóban. 

Mellesleg valahogy le kell mondanom a randit és reménykedem, hogy Mr. Big sem fog megjelenni, aztán meg előveszek egy társast a folyamatos kandallóra tűzrakás mellett és hülyülök egyet a gyerekekkel, ma nem vagyok képes őket átvinni tesómhoz, hogy randizzak, nem akarok sem randit, sem pasit látni. Meglátjuk, hogy magától hogy oldódnak a dolgok...

Meghívást kaptam szakestre, persze március 8-án, amikor alapjáraton fél 10-ig leszek suliban, hát, hogy mennyire leszek akkor szalonképes, azt még nem tudom... volt főnököm hívott, tegnap vele is írogattunk, írta is, hogy mennyire csodálja a folytonos magabiztosságom, én meg mosolyogtam, ha te tudnád, hogy a felszín alatt mennyi kétely lakozik, de ehhez mondjuk konkrétan senkinek semmi köze.

A cégnél pedig már csak röhögök, a főnököm kétségbe van esve, ha esetleg kiesnék, minden munka rá marad, mert a kollegina át sem látja a helyzetet, meg amúgy is. Ráadásul olyan szinten alázza, hogy tágra nyílt pupillákkal figyelek. Azt mondja a minap egy 3 perces megbeszélés keretében, hogy ne szóljak a kolleginához, megfordultam és kérdően néztem rá, erre mondja, tudom, hogy maga gyors és tud több helyre egyszerre figyelni, de a kolléganő lassú is, meg ha hozzászól, abbahagyja a munkát, ő nem tud két helyre figyelni. Mindezt a kolléganő előtt, vajon mennyire rágott be?

A másik meg, olyan jót mosolyogtam, odamentem Kolléga tesójához, hogy éhes-e, tarthatnánk ebédszünetet, rámnéz és mondja, drága, én akkor vagyok éhes, amikor öcsémnek kiadod az ukászt, hogy most éhesek vagyunk... konkrétan ez úgy működik, hogy öcsém odamegy a géphez és jelzi, hogy 1 órakor éhesek vagyunk, majd korrigál 10 perc múlva, hogy nem, 1:20-kor vagyunk éhesek. Itt nem számít, hogy én mikor vagyok éhes. Tök jót mosolyogtam rajta.

Apám mesélte tegnap, hazaértem, fekete karikákkal a szemem alatt, elfáradtam na, hogy tele a púpja a hisztis csajokkal, először a húgom verte ki a hisztit, hogy abbahagyja a sulit, ez nem neki való, mondtam is, hogy igazából megértem, hisz valóban nem az, amit ő szeretne, tudom, 20 éves és fogalma sincs, hogy mit szeretne, de ez nagyon nem megy neki, mondta, hogy turizmus szakirányt szeretne, csak addig el kellene verekednie magát. Amennyire én a számok megszállottja vagyok - kollegina kérdezte, hogy lehet ilyen lelkesedéssel dolgozni, hja, mert szeretem csinálni - annyira nem szereti ő... Én csalódott vagyok a fősulitól, mert kevés újat tanítanak, húgom meg egyszerűen nem boldogul, el nem tudtam volna képzelni, hogy valakinek nehezére esik átlátni a dolgokat... Viszont ettől az évtől hányok, semmit nem számolunk, már volt ökonómia, 2 gazdasági jog, tudásmenedzsment, most meg néztem az órarendemet és mi van benne gazdaságpolitika, újabb EU jog, munkajog, interkulturális kommunikáció és angol szaknyelv, a számológépemre idén egy percig nem volt szükség és már nem is lesz :S No mindegy, még 13 hét és többet nem kell bejárnom. Csak a márciusi fél 10es péntekeket éljem túl és utána végre mehetek erre-arra a gyerkőcökkel, ez minden vágyam.

A másik lányka, aki hisztirohamot kapott, meg a kiscsajom, azt is seggbe tudnám rúgni és igen, tudom, ne magunkból induljunk ki, de tökre nincs érzéke a matekhoz, utálja is rendesen, persze, megérti, ha muszáj, de csak, ha összeszedi minden lelki erejét és odafigyel és úgy csinálja, mint akinek a fogát húzzák :( Hát nem anyja lánya, az biztos :( legalábbis ebből a szempontból.

Kiskutyáim, tudom, hogy kevés időm van rájuk, lelkiismeretfurdalásom is van tőle, de basszus, most nincs mit tenni, nem tudok szétszakadni. De hogy minden hajnalban felkeltenek 4 óra körül, ez dühít már, fáradt vagyok és aludni akarok és nem akarok velük folyton vitatkozni. Pont múlt hétvégén gondolkodtam, végre átalusszák a gyerkőcök az éjszakát, most a kutyák keltenek.... Tele a púpom. Alig várom, hogy tavasz legyen, kirakhassam őket a kennelbe és aludhassunk... na meg nyíljanak a tulipánok a kertben.

Fáj a fejem, tegnap is nagyon fájt, ma sem sokkal jobb, az elmúlt időszakban sok minden nem történt, vagyis sok minden történt, de valahogy minden részlete hidegen hagy. 

Szóval valahogy mindenki hülye csak én vagyok helikopter.

Boxoló 2 hónap után valentin napon elküldött a rákba, hogy mekkora bunkó ribanc vagyok, ő meg nem papucs.

Megyeszékhelyi is írt egy e-mailt, hogy én mennyire leszarom a barátaimat és minden mindig rólam szól. Aztán visszavázoltam neki, hogy ő hiába kérdeztem bármiről, folyamatában titkolózott, ha meg nem kérdezek, önző vagyok? Fura

Mr. Big meg próbára lett téve és bebukott, múlt hétvégén lett megtartva a születésnapom, ugyan a díszebédnél senki nem köszöntött meg, még szóban sem, úgyhogy megbántódtam, Mr. Big meg nem volt éhes, úgyhogy el sem jött és ezt így játszottuk még egy darabig. Aztán megkérdeztem, hogy ugyan már, társkergetőn miért szerepel szingliként, fészen miért nem vagyunk ismerősök és két hónap után miért nem ismerem a családját, erre hablatyolt össze vissza,  én pedig gyanút fogtam, beregeltem dögös bögyösként és megkérdeztem, mióta szingli és láss csodát már közel egy éve és társra vágyik, úgyhogy kiadtam az utilapját. Mivel bántott, hogy ekkora köcsög, leépítette a dögös szőke is és még mindig engem néz hülyének, hogy ő szeret, én meg hisztis vagyok, én rontottam el mindent... Hogy lehet valakit ennyire hülyének nézni?? Asszem a normális pasik kihaltak a dinókkal...

Kolléga meg imád, egyszer bebukunk, az tuti.

Gyerkőcök édesek, csak hangosak, nekem meg kiesik az agyam a helyéről.

Igazából egész nap ülök, a munkában, a maszekban, meg mindenhol, tornászni még 20 percem sincs, kész vagyok rendesen...

Először is, az idióta főnököm királyul megfertőzött, úgyhogy egész nap fázom, prüszkölök és orrot fújok. A melóban irtó sok a teendő, nem bírom egy könnyedén. Ma végre kitöltöttem egy privát kötelező nyomtatványt, potom 6 hét után, mert kellett hozzá telefonos segítség.

Mr. Bignek kellett a kocsim, nekem is, de nekem csak egy hazafuvar erejéig, úgyhogy oldjam már meg, mert melóznia kell és szombat előtt nem lesz kocsija... Mondjam, hogy belehajtott az elmúlt két hétben 5ezer kilómétert a kocsimba vagy mutassam? Nem mérgelődök, csakazértse. Ja és délután nem aludt, ahhoz képest, keltettem, nem szeretem az ilyen mártírkodást, mit kell kamuzni? 

Ingerült vagyok és fáradt. Ma még maszekoltam, a Kolléganőm meg tök jó fej volt, hozott nekünk egy tonna farsangi jelmezt, úgyhogy itthon volt még divatbemutató is, 10 után kerültek ágyba, pedig fél 8 után már az orvosnál kell ülnünk... juhéj...

Ja és pénteken leadandó plussz vizsga, plussz farsang, mikor lesz már május 31?? Annyira vágyom már rá...

Megint besűrűsödtek a mindennapjaim, valahogy hajtok, hajtok és fáradok, fáradok is... 

Kolléga úton-útfélen szerelmet vall, szerelmes leveleket ír és úgy gondolja, hogy a világ legtermészetesebb dolga mindez.. Nekem meg jól esik a rajongása és hagyom, hogy rajongjon, na itt érzem magam ribancnak, pedig nem...

Mr. Big megváltozott, csak is a javára, azt hiszem, remélem, pénteken és szombaton is itt aludt, szombaton szeretkeztünk, viszont még mindig szkeptikus vagyok, a kocsija szerelőnél, az enyémmel jár melózni, nem tudom, azért találkozunk ennyit, mert kell a kocsim vagy mert kellek neki... Ma segített fát pakolni. Két beszólása volt, ami kissé oszlatta a szkeptikusságomat, az egyik tegnap, mikor melóba indult, "ne aggódj, ma kicsit kések, mint minden szombaton", a másik pedig ma, mesélem neki, hogy nagyim mondta, hogy szörnyen nézek ki, erre csuklóból rávágta "nagyi vegyen szemüveget, kurva jól nézel ki", tegnap itt volt délig, aztán én mentem suliba, ő pedig anyujához kórházba (pénteken derült ki, hogy végbéldaganata van és nagyon rossz állapotban van). Megérkeztem, írtam sms-t, hogy hazaértem, jött az sms, hogy menjek érte. Érte mentem, aztán csak tellett, múlt az idő és csak nem indult melóba, valahogy az volt az érzésem, hogy nincs kedve, inkább maradna. Ma pedig segített reggel fát rakodni, aztán hazavittem, mikor érte mentem, mondtam, hogy anyu kicsit berágott, hogy nem jött ebédelni, most először mondta, hogy szólhattam volna, eddig akár én főztem, akár a buli, mereven elzárkózott. Nem tudom mi történt, de jó. 

Gyerekek lecsesztek, miért nem maradtam Bokszoló mellett, mert ő négykézláb kúszott velük, Mr. Big meg csak cimbizik, bringát szerel, de nem kúszik. Elég konkrétan elmondtam, anya férfit szeretne maga mellett, nem harmadik gyereket, mint pl. Bokszoló.

Nagyfiam beteg, eléggé odavan, holnap viszem orvoshoz és leszarom, mit szólnak a cégnél.

A házban pedig meleg van, fogalmam sincs, most hirtelen mitől, mégis csak hatásosabb a padlófűtés, mint a radiátor, tegnap konkrétan 28 fok volt a csúcs, de a 22 stabil. Mr. Big felajánlotta, hogy kora délután szívesen dob a tűzre, ha az segít.

Anyámék árulják a házat, ha elmegy, építkeznek és ideköltöznek, erre mit lehet mondani??

Rájöttem ismét, hogy a suli az önbizalmam tuningját szolgálja, mert okos vagyok és megdicsérnek és jól esik, még ha nehéz is végigküzdeni rajta magam... A prezentációm kapott néhány kritikát, ami jogos volt, mert hanyag voltam, aztán másnap tudásmenedzsmenten villogtattam a problémamegoldó képességem és meg is kaptam az érte járó elismerést és jól esett.

Valahogy most jutott eszembe, hogy mindig csak akkor írok, ha depis vagyok, mikor vigyorgok, mint a tejbetök, mostanában nem szánok rá idöt…

Szóval, tragikus és katasztrofális 20 hét áll elöttem suli szempontjából, de mennie kell, mert onnantól vééééége. Kaptam is egy lecseszös e-mailt, mert nem adtam le pár dolgot és nem annyit, amennyit kellett volna, de nem bírtam vele foglalkozni…Lesütöttszem – jogos…

Kb. egy hete már nem szedek mosolybogyót és tök büszke vagyok magamra miatta…

Imádom, hogy tombolnak a plusszok, bár ma majdnem beragadtam kocsival a garázsbejárómnál a hóba, tegnap meg beragadtam a tesómék elött, de nem érdekel, salalala :)

Valahogy mostanában semmi, hulla boldog vagyok, vigyorgok, okkal is és ok nélkül is…

Kolléga rajong értem, elég, ahogy rámnéz és már dob a hangulatomon.

Megyeszékhelyin meg csak röhögök, hirtelen bombanö lettem, hogy tényleg barátilag kezelem, ahogy szerette volna.

Kijelenthetem, nem értem a férfiakat :)

Aztán Mr. Big, esküszöm, nem tudom, mi történt, valami biztosan, múlt hét óta teljesen megváltozott… Tudom, én is… Este írtam neki, hogy egyedül leszek éjszaka, visszaírt, hogy nem tudja, mert azzal 2 órát veszít, visszaírtam, nem gond, majd máskor, miattam ne növelje az amúgy is nagy stresszét… lassacskán aztán érzödött, hogy ebböl jövetel lesz és már csak mosolygok, ahogy mondja, hogy holnapután nem megyek… ez a holnapután sosem jön el. Fütöttem és hulla boldog voltam, hogy sikerült 21 fokot elérnem. Aztán fél 1-kor nekiálltam kuglófot sütni :D tudom, nem vagyok normális, majd aludtam egy 1 órát és fél háromkor megjött. Morgott, mint mindig, én meg mosolyogtam, na meg persze be nem állt a szája. Hülyült kicsit, aztán szeretkeztünk, úgyhogy most jól vagyok :) Persze, amint vége volt, hülyült tovább, majd odabújtam és aludtam, mint a bunda… Reggel vekker kinyom – valszeg, mert emlékem nincs róla… - anyám keltett 6:34-kor, úgyhogy látta, milyen egy stresszes – morgós reggel :D Ráadásul keresztül húztam az ö számításait is, igazából dolga lett volna…

Ja és megbeszéltük, hogy záros határidön belül lelécelünk 2 napra :)

Beszélgettem a barátnömmel, lassan szül, kicsit kivan. Meséltem neki Mr. Bigröl és azt mondja, figyu, azért szeretlek, mert olyan vagy, mint én, karakán, céltudatos, éles eszü, de legyünk öszinték az Ex-férjed és az Exed is muja volt a végtelenségig és te még plusszban kicsit elnyomtad öket, ideje, hogy ne 3. gyereked legyen, hanem pasid, csak meg kell tanulnod bánni az új helyzettel. Ebben viszont teljes mértékben igaza van, még sosem volt pasim, aki tudta, mit akar :)

 Úgyhogy széles vigyor és hátradölés :)

Meló: Akkor előről, tehát úgy alakultak a dolgok, hogy péntekre lehiggadtam és közöltem főnökasszonnyal, hogy nem tetszett az előző napi stílusa. Megértette. Ugyan vörösödött a feje az idegtől, de felfogta, azt hittem. Vártam egy órát és folyt. köv. mondtam neki, tény, hibázok alap dolgokban, de csak és kizárólag azért, mert nekem van életem, két kisiskolásom, ráadásul magam is iskolába járok és nem érek rá ottmaradni 10-12 órát. Mondtam, mondja meg a megoldást, akkor lassítok a tempón és kevesebb hibát vétek. Hát vigyem át a cuccokat, ha besokallok és majd ő eldönti, mi élvez prioritást. Rendben. Pénteken 3/4 6-ra mentem, negyed 5-kor indult haza a kolléga, akivel jöttem haza és átmentem hozzá, hogy egész nap nem tudtam lassítani és így sem végeztem, 4 cucc maradt még, 2-re még van időm, de sofőrhöz kötött  vagyok, úgyhogy nem tudom megcsinálni. Melyiket csináljam meg? Válasza: mindet... úgyhogy 2-őt kiválasztottam és a másik kettőt átvittem neki, hogy bocs, de vár a sofőröm. Ennyit a megértéséről és a megbeszéltekről. 

Gyerekek: ment a morgás, tény, hogy kevés időm van rájuk, én is tudom, de nem kínoz a lelkiismeret, mert amint jó idő van odakint, le se szarnak, mennek haverozni. Sőt, mikor itthon fetrengtem betegen is becsukták az ajtót és le se szarták, hogy egyedül maradok itthon... Kiscsajomnak eggyel jobbak az eredményei, mint eddig, kisfiam viszont le se szar semmit és a tájékoztatóját is dugdossa... mondtam, ez a stílus itt nem nyerő, úgyhogy éles váltást várok...

Buli: marha mód zavart, hogy nem jött el Mr. Big, de nem idegesítettem magam miatta, ha akart volna, akkor tudott volna, én még mindig ott tartok, akkor nem pénteken ment volna az öreg, hanem szombaton, viszont ha ő így gondolja, hát legyen így. Sógor kicsit idegesített, a húgom csúnyán berúgott, helyre raktam, mikor hülyeségeket beszélt, aztán duzzogóra vette a figurát és hazament. Tesómék egyik haverja olyan szinten eláztatta magát, hogy ad1 olyan alpárian beszélt a feleségével, hogy az tragikus, hozzáteszem a csaj reggelre elköltözött, meg odajött, hogy benne lennék-e egy hármasban, leráztam rövid úton, aztán jött és ha ketten lennénk... mondtam, gyorsan koccoljon le rólam, aztán vicces volt, mert Mr. Big jött értünk, akkor mentünk haza, mikor megjött a melóból, és a csávó nem vette az adást, behajolt a kocsiba, na mi van szivi, aztán rögtön ki is húzta magát, hogy ja, bocs... :D amúgy széttáncoltuk magunkat, ez a része jó volt, na. Tesómnak lejöttek a könnyei a számlát meglátva, hát a drága barátaik nem fogták vissza magukat, sógornak meg semmi sem drága. De ez nem az én ügyem.

Mr. Big: Múlt héten még azon mérgelődtem, hogy nem kapok már reggel sms-t, meg bunkó és hasonlóak, aztán meg ugye hét közepén kicsit túlreagáltam a dolgokat, de úgy tűnik, megérte, amit nem hittem volna, a tendencia inkább azt mutatta, hogy ennek vége, visszavonult, pár napra, csütörtökön még nyoma nem volt komoly érdeklődésnek, rideg volt, mint egy jégcsap, hogy mi változott, igazából fogalmam sincs, pénteken megjelent, dumáltunk, elment, aztán vissza. Egyszer csak mesél az apjáról, én pedig véleményt nyilvánítottam az ügyről és dumáltunk, egyszer bedobja, erre ő nem is gondolt, dumálunk tovább, tök természetesen, erre rám néz és azt mondja, ő ilyenekről nem szokott beszélgetni, kvázi ez a magánügye. Na, ennél nagyobb előrelépést nem is várhattam tőle, Dumáltunk még vagy fél 11-ig, aztán mondta, hogy fáradt, nem tartóztattam, mikor indulni akart, kölcsönadtam a kocsimat, hogy ne kelljen taxiznia, aztán reggel én ébresztettem, hogy fodrászhoz kell mennem - hülyének is nézett, mert hirtelen felindulásból 11 helyett 9-kor mentem :)), aztán, mivel elkávéztuk az időt, megkértem, hogy rakjon ki a fodrásznál, hogy időben odaérjek és jöjjön értem. Fodrász után hazavittem, és elbúcsúztunk, nem kérdeztem, mikor találkozunk, felhívtam fél 5 körül, dumáltunk, mindjárt visszahív alapon, kicsit morogtam, hogy nála mennyi idő a mindjárt, de ha meló előtt nem hív, én már nem hívom... :) aztán egyszer csak hívott negyed 7-kor, hogy elindult, beugrik egy kávéra. Az meg kész vicc volt, annyira egyértelmű volt, hogy csak azért jött, hogy lekáderezzen, hogy megyek a buliba, szerintem amúgy sem nézek ki sokkal különbül, bár ezt a ruhát imádom, de megtorpant az ajtóban :)) kicsit csicseregtem neki és mindjárt elmúlt a morgós hozzáállása :) elvitte a buliba és mindjárt nem volt gáz, hogy bújok és csókolózunk :) Éjjel váltottunk pár sms-t, majd 3-kor hazahozott, mondta, hogy hulla, én meg elengedtem. 11 körül jött az sms, hogy ébresztő, ahogy eddig mindig kaptam, múlt hét kivételével, ugyebár :)) Mára meg beérett a sült hagyma a gyomromban, amit ugyan imádok, csak a gyomrom nem, úgyhogy szenvedek, mint egy kutya. Sms-eztünk párat, oszt annyi, nem estünk túlzásba. Bevallom, azt sem tudom, mit csináltam egész nap, valahogy elmúlt, egyszer csak nyílik az ajtó és megjött Mr. Big, megnézni, hogy vagyok, nocsak..., maradt egy fél órát, aztán lelécelt dolgozni. Tegnap szóvá tettem, hogy hát izé, hiányzik a szeretkezés, csak mosolygott, mondta, hogy visszatérünk rá, hétfőn vagy kedden szabad és megcsókolt. Ma pedig fél 9-kor hív, hogy gáz van, a csereautó megadta magát, elindult visszafele, kölcsönadom-e a kocsimat, meg vigyem már ki neki a kútra, mert nem ér oda időben. Úgyhogy elindultam, odaérek, vigyorog, mint a tejbe tök, kapok egy puszit, mondom neki, valamelyik Exed csúnyán elátkozott, vagy mondom ilyen volt az életed, mielőtt megismertelek is, mondta, hogy nem és elege van, már csak röhög, hát mondom, még jó, hogy ilyen jó fej a csajod, akkor már széles vigyorral nézett, hát ez igaz, azzal bepattant az autóba, én meg az övébe és huss :)

Ház: elegem van, reggel óta fűtök, mint egy vadbarom, 15 fok az eredménye, ja és reggel 7 fokra ébredtem, lassan pedig elfűtöttem egy kaloda fát, ez valahogy kurvára nincs rendben, nyáron gázkazán, födémszigetelés, no meg ima... hogy végre rendben legyen és ne fagyjunk kockára.

Igazából sok minden történik vagy nem történik, mindez nézöpont kérdése. Nem is tudom, hol kezdjem.

Tegnapelött kivertem a balhét Mr. Bignek, csúnya adok – kapok ment, mert nem jött a szabadnapján és mert nem voltam megértö, hogy nem aludt 2 hete éjszaka. Aztán beszélgettem barátnömmel, meg régi Kollégával, csípem a búráját, elmondtam neki a szitut, utána pedig visszamondta, hogy hallom-e, amit mondok és rájöttem, hogy igaza van, úgyhogy visszafogtam magam és vártam kicsit, majd óvatosan beláttam, hogy igaza volt, kicsit… De azért mértéktelenül büszke vagyok és nem kérdezem, mikor találkozunk. Majd alakul, mint púpos gyerek a prés alatt… Én akarom ezt a pasit…

A cégnél tegnap idegösszeroppanást kaptam, elöször is kikészít az utak állapota, már egy hete minimum dupla annyi idöm elmegy a szarakodással, meg idegesít, nehogy összetörjem magam, hol a fél méteres hóban, hol a korcsolyapályán… és újabban minden reggel úgy jövök be a céghez, hogy a fönökasszony fogást keres rajtam és addig keres, míg talál, és ha a 20. xed rangú faszsággal jön elö, akkor is. Megint ünnepelt fönök, a laboráns szakmunkás vizsgáját és persze, hogy elöhozta a diplomámat, mikor lesz, erre fönökasszony megint begözölt és tegnap nekemesett egy olyan dolog miatt, amiröl kiderült, még csak el sem rontottam, csak nem nézte meg rendesen. Ja és Kollégával nem beszélhetek többé magyarul, úgyhogy ebböl elbeszélgetés lesz… Tetszik, nem tetszik, ez van…

Kisfiam stílusa kezd kamaszodni, elég nehezen viselhetö néha, de imádok esténként legalább bújni, csak a vezényelését kell fékeznem, mégse a nyúl vigye a puskát. Kiscsajom rohamosan javul a suliban, fogalmam sincs, néha mi megy benne véghez, annyira kemény és büszke, nem látok bele… apámmal szólalkoztam össze, mert keveset tanulok velük, az könnyen lehet, de az ö gyerekükkel annál többet…

Suliból meg még van 4 hónapom, 8 vizsgám, aztán másfél hónap szünet és államvizsga és vége a dalnak, kimondhatatlanul várom. Szerettem volna március 15-én elutazni, juszt is vizsgázok… rohadjon meg.

Pesti barátnöm lassan szül, másik pesti ismerösöm, akivel szintén együtt vártuk az elsöt, na, ö is tegnap mesélte, hogy jön a harmadik, én pedig… na, ez megint elgondolkodtatott… de ilyen az élet, faszságokon nem rágódunk és nincs mi lett volna, ha…

Úgyhogy ennyi, meg egy bambi.

mármint a pasikat. Úgy általában, úgyhogy Pszichológus barátnőmmel eldöntöttük, hogy az egyes személyi számú egyedektől mentesen az ősszel lelécelünk két napra. Csak ő és én, és alig várom.

Tegnap egész konkrétan elküldtem Mr. Biget a rákba, miután hisztis csitrinek nevezett, szerinte úgy duzzogok, mint egy tinédzser, hát mondtam neki, asszem én itt feladom, de nem viccesen, hanem elég komolyan, mondtam, hogy bizonyára nem vagyok csitri és vannak rigolyáim és marha mód irritál, hogy egyre hátrébb kerülök a ranglistán, nem hívott fel, miután reggel felkelt, sőt igazából egész nap nem jelentkezett, morgott, hogy ez nem így működik, majd személyesen megvitatjuk. Mondtam, hogy ezt a stílust adja elő másnak, nekem nincs rá szükségem... Pszichó barátnőm itt volt, röhögött, hogy vajon melyikünk a konokabb, hát mondom, én, ez tuti, hogy én nem jelentkezek, az tuti, már jött is az sms fél 7-kor, hát mondom, mi történt az útviszonyokkal.... Hajnalban nem jött, fáradt alapon...

Ma szabadnapos, felhívtam, mikor hazaértem, nem vette fel, azonnal jött az sms, hogy 5 perc múlva hív, ma valszeg szabadnapos, mondta, de fáradt, úgyhogy alszik, én meg meg sem hallottam, mondtam, akkor jelezd, este mikor jössz. Nem ismerek pardont, ha heti 1 szabadnapja van, akkor jelenése is, ilyen az élet... Amúgy is szeretném ezeket a kivesézős, majd szemtől szemben dolgokat tisztázni, mert rohadtul elegem van a viselkedéséből, ha nincs épkézláb magyarázat, akkor nem várok még 3 hetet sem, bár ma felhívott meló után, hogy nézegette, mit lehet kezdeni a fűtésemmel, nocsak, de fontos lettem...

Kolléga meg sütit sütött nekem :)) Reggel meg a kocsiban utazás közben végig fogta a kezem... ki érti ezt?? Én, jajj, hogy ne tudnám, az uncsi házasélet megszínesítője... 

Megkeresett Szerető, hát ez húsz a csúcson, új csaja van, nem szállnék-e be harmadiknak, hát nem barátom, még másodiknak sem, nem hogy harmadiknak :D

Hulla vagyok, a fűtésem egy kalap szar, tegnap kísérleteztem és rájöttem, hogy szar az egész.

Ja, kiscsajom meg összetörte a tabletjét, ráugrott, hát sokáig tartott, majd idegbajt kaptam... a sírás kerülgetett, nem is, inkább végigbőgtem a délelőttöt, na meg, agresszió levezetésképpen kitakarítottam az egész házat :)

Kisfiam elhagyta mindkét pár kesztyűjét, úgyhogy büntiben voltak mindketten, olyan csend volt hellyel-közzel a szobában, azt hittem alszanak, anyám is mondta, hogy olyanok voltak, mint az angyalok :)) Csak egy kicsit helyre kell őket billenteni és mindjárt nem járnak kötéltáncot az idegeimen...

Tegnap megvolt sógor családi 50-ese, édi volt, ahogy elsírta magát, jó buli volt, de kezdjük az elejétől.

Csütörtök, 1 óra 10 perc alatt sikerült melóba érnem, ítéletidő, amire nincsenek felkészülve sehol. A gyorsforgalmi út felhajtójának csak a tábláját találtam meg, a felhajtót nem, hóvihar a javából,... Aztán a határon kitalálták, hogy csak hólánccal engednek be az országba, magyar kollégával összebeszéltünk, a sógora a szomszéd faluban dolgozik és van hólánca, menjünk vele haza és vele is jöjjünk reggel. Ez így rendben is volt, csak hogy vagy fél órányi sétára az otthonomtól raktak ki, buszok nem közlekedtek, taxit nem akartam hívni, no meg a családot sem ugrasztani, úgyhogy délután hazasétáltam, reggel meg 4-kor keltem, hogy kisétáljak, gáláns, na mindegy... A fámat is meghozták régi Kollégák, majdnem az árokban kötöttek ki miattam, csak ne maradjak fa nélkül. Nagyon meghatódtam és hálás vagyok nekik.

Pénteken túlóráznom kellett, nem örültem neki, minél később indulok haza, annál jobban lefagy. Magyar kollégák ki sem jöttek, kollektív szabit kértek a hóhelyzetre való tekintettel... Főnökasszony is túlterhelt volt és le se szarta, hogy 4-kor keltem és fáradt vagyok és szar út áll előttem, én meg megcsináltam, amit meg kellett, a többit hazahoztam, bekaphatja, aztán fél 5-kor el is indultam. Fogalmam sem volt, melyik határt vegyem irányba, az egyiken állítólag másfél méteres a hó, a másikon meg fél óránként baleset. Mivel a havas feleannyi utat jelentett, bátorkodtam azt választani. Az egész család otthon rettegett értem, Kolléga felajánlotta, ha elakadok, kiás, Mr. Big is először aggódott értem, én meg vetettem három keresztet és nekiindultam az útnak, reménykedtem, hogy nem lesz másfél méteres hó és hogy a rendőrök sem zárják már le a határt. Mázlim volt, relatív járható volt az út - 10-zel - úgyhogy a 20 perces utat megtettem rekord 45 perc alatt és a ház előtt akadtam el a hóban, májerkedtem, hogy a hótoló által a garázs feljárómra tolt havon simán átjárok - hát nem... :D kint volt szomszéd és gondolkodás nélkül ugrott, hogy kiásson. 

Szombaton 10-kor jöttem haza anyuéktól, utolsó kiskutya is meghalt, hiába néztünk rá százszor, pénteken még tök jól volt :S Úgyhogy nincs kiskutya, nagyon-nagyon sajnálom, reménykedtem, hogy ő megmarad, de nem így történt, holnap felhívom a kutyadokit, hogy mi történhetett és kell-e valamit kapnia anyának, hogy elapadjon a teje.. Megfőztem sógornak a bólét, kivittem a hóra a szőnyeget, túl sokat nem használt, aztán gyors tusolás és készkelődés suliba, beszéltem a barátnőmmel, hogy nem-e megyünk együtt, hát nem nagyon akaródzott, úgyhogy elindultam egyedül, a határnál 6 km-es sor állt, vártam 10 percet, majd feladtam, hisz az órámnak vége lett volna, mire kiérek, kiderült, hogy 10-kor volt baleset és még fél 1-re sem tudták letakarítani a helyszínt, gratulálok... 

Hazajöttem, befejeztem a bólét, pihiztem kicsit anyuéknál, aztán indulás, az idegbaj kerülgetett, apám kiborította a fél bólét, meg vártam rájuk vagy negyed órát a ház előtt, ők bezzeg nem vártak meg, míg kimostam a kosarat, stb. na mindegy, ahogy gondoljátok... valahogy nem volt nagy hangulatom ehhez a családi banzájhoz, úgyhogy rendesen bebóléztam, aztán meg csak azt vettem észre, hogy sógor keresztlányának a pasija kezd közeledni, még jó, hogy kiscsajom takarodót fújt, kezdett feszélyezni a helyzet. 

Itthon még dumáltam Megyeszékhelyivel, aztán írtam Mr. Bignek, hogy legalább hajnalban meglátogathatna, meg is jelent, sem egy ölelés, sem egy kézfogás, fikázta a fűtésemet, mintha én nem tudnám, hogy szar... Elment haza, mondtam, hogy akár megölelhetne, erre a válasz, hogy ne zsaroljam, mert morcos lesz, hát barátom akkor pont oda mehetsz, ahová gondolom. Ja meg leanyázott, hogy ne irogassak sms-eket, ilyen útviszonyoknál. No problem, tőlem többet sem hívást, sem sms-t nem kapsz, kapsz még 3 hetet, hogy észhez térj, ha nem, fel is út, le is út...