Nincs fogalmam sem róla, hogy hogy fogom végigcsinálni a 11 hetet meg utána az államvizsgát, hogy lesz meg a szakdogám, az újabb prezentációm, hogy ülök végig még 100 óra jogot és hogy próbálom a fejembe verni... Elvesztettem a hitem magamban, megint eljött az idő, amikor este kuporodva sírok.
Tegnap megtartottam a prezentációt, hogy elégedett vagyok-e magammal? Nem. Szinte az egészet felolvastam, idegesített minden és a válaszokat sem kifejtve, inkább tőmondatokban adtam meg. De legalább a vizsgára lehet magolni, tehát van esélyem letenni. A prezentáció után, miután oldódott a stressz, olyan fáradtság tört rám, mint aki tonnákat cipel magán. De tekerjünk vissza az időn, reggel fél 9-kor felkeltem, a gyomrom borsószem méretű volt, ha akartam volna, sem tudtam volna az idegességtől enni. 11-re megírtam a prezentációm szövegét, lektoráltattam barátnőmmel, közben a stressz által újra rámtört a hasmenés, félig megpusztultam, de nem vettem róla tudomást, mert nem értem rá. Megmostam a hajamat, ettem 2 túró rudit és indultam suliba, beugrott Mr. Big, jól összevesztünk, lökte a süket dumáját én meg oda sem figyeltem, ráadásul még a hajszárítót is elindítottam a beszéde közepén, mert 5 percem volt, hogy induljak.
Hatkor még bevásároltam mára, felugrottam Pótapához, kimosta az ágyneműimet, rám nézett és kérdezte, hogy álltál az evéssel, mondtam, még nem igazán értem erre rá, kiakadt, mint a kakukkos óra, melegített húslevest, ettem gyorsan, aztán irány Mr. Bigért, meg a gyerekekért, Mr. Biget 5 percnél tovább ismét nem láttam, kitalálta, hogy inkább otthon alszik, mondtam, ahogy gondolod... Nőnapra egy szelet csokit nem hozott. Apropó Kollégáknak is megmondtam, többet nem beszélek velük magyarul, azt hiszem nem lett volna megeröltető egy szál virágot hozni. De sebaj, apu sütit vett, én meg mindjárt ismét akcióba lendülök és megveszem magamnak a következő csokor tulipánt.
Mr. Bigre ráírtam, mielőtt elaludtam, hogy hiányzik, reakció nélkül maradt, azt hiszem, nem akarok ilyen pasit, nem ez, amire vágyom. Álompasi is lekopott, azt sem bánom, azt hiszem, jelenleg sem időm, sem energiám pasizni és nem is akarok Mr. Bigek miatt mérgelődni. Ma elvileg tavat mentünk, fél 10, sehol sincs, de délután nekilátok egyedül és leszarom, nincs szükségem rá, senkire nincs szükségem. Nyugodt életet akarok, olyan emberekkel körülöttem, akik megbecsülnek, ő meg nem az...
