Fáradt vagyok, nem kicsit, nagyon túlterhelt...
Reggel 7-re mentem dolgozni, majd onnan közvetlenül 2-re szakdolgozat megbeszélésre, aztán munkajog előadás és exportmenedzsment, 10-re haza is értem. Holnap fél 1-re megyek, angol prezentációm lesz és sehol nem vagyok még vele, aztán interkultúrális kommunikáció. Sírni tudnék, alig élek... A cégnél szekálnak, hogy mikor leszek újra teljes ember péntekenként, fel tudnék tőlük is robbanni. Jövő héten ismét vizsga.
Nincs erőm másról írni, pedig írhatnék...
