Igazából sok minden történik vagy nem történik, mindez nézöpont kérdése. Nem is tudom, hol kezdjem.

Tegnapelött kivertem a balhét Mr. Bignek, csúnya adok – kapok ment, mert nem jött a szabadnapján és mert nem voltam megértö, hogy nem aludt 2 hete éjszaka. Aztán beszélgettem barátnömmel, meg régi Kollégával, csípem a búráját, elmondtam neki a szitut, utána pedig visszamondta, hogy hallom-e, amit mondok és rájöttem, hogy igaza van, úgyhogy visszafogtam magam és vártam kicsit, majd óvatosan beláttam, hogy igaza volt, kicsit… De azért mértéktelenül büszke vagyok és nem kérdezem, mikor találkozunk. Majd alakul, mint púpos gyerek a prés alatt… Én akarom ezt a pasit…

A cégnél tegnap idegösszeroppanást kaptam, elöször is kikészít az utak állapota, már egy hete minimum dupla annyi idöm elmegy a szarakodással, meg idegesít, nehogy összetörjem magam, hol a fél méteres hóban, hol a korcsolyapályán… és újabban minden reggel úgy jövök be a céghez, hogy a fönökasszony fogást keres rajtam és addig keres, míg talál, és ha a 20. xed rangú faszsággal jön elö, akkor is. Megint ünnepelt fönök, a laboráns szakmunkás vizsgáját és persze, hogy elöhozta a diplomámat, mikor lesz, erre fönökasszony megint begözölt és tegnap nekemesett egy olyan dolog miatt, amiröl kiderült, még csak el sem rontottam, csak nem nézte meg rendesen. Ja és Kollégával nem beszélhetek többé magyarul, úgyhogy ebböl elbeszélgetés lesz… Tetszik, nem tetszik, ez van…

Kisfiam stílusa kezd kamaszodni, elég nehezen viselhetö néha, de imádok esténként legalább bújni, csak a vezényelését kell fékeznem, mégse a nyúl vigye a puskát. Kiscsajom rohamosan javul a suliban, fogalmam sincs, néha mi megy benne véghez, annyira kemény és büszke, nem látok bele… apámmal szólalkoztam össze, mert keveset tanulok velük, az könnyen lehet, de az ö gyerekükkel annál többet…

Suliból meg még van 4 hónapom, 8 vizsgám, aztán másfél hónap szünet és államvizsga és vége a dalnak, kimondhatatlanul várom. Szerettem volna március 15-én elutazni, juszt is vizsgázok… rohadjon meg.

Pesti barátnöm lassan szül, másik pesti ismerösöm, akivel szintén együtt vártuk az elsöt, na, ö is tegnap mesélte, hogy jön a harmadik, én pedig… na, ez megint elgondolkodtatott… de ilyen az élet, faszságokon nem rágódunk és nincs mi lett volna, ha…

Úgyhogy ennyi, meg egy bambi.