Az egész életem egy változás, egy soha meg nem álló forgatag, napokon belül elérem a 4. Ikszet és úgy érzem, kellett négy évtizet, hogy ne a széllel szembe járjak, hanem egyszerüen csak sodródjak a forgatagban. 

A naivitás? Attól nem vagyok hajlandó megválni, szeretem a naivitásomat, sok boldog pillanattal lát el, még ha néha csalódásokkal is jár, de mire mész a gyanakvással és a felvilágosultsággal, ha az nem tesz boldoggá?

A bakancslistám mostanra irányzott elö egy romantikus tulipánkertes barangolást, amelyröl letettem, mint a pálmafás karácsonyról, aztán hirtelen felindulásból barátságos tulipánkertet varázsoltam és a barátnömmel indulok útnak. A pálmafát pedig áthelyezetem júliusra és így volt is meg nem is.

A karácsonyom meghittebb és nyugodtabb volt, mint amire számítottam, hisz a hangsúly nem azon van, kit veszítettünk el azon az angyali napon, hanem kik vesznek körül, a gyerekeimmel ez egyszerüen csodálatosra sikerült és örülök, hogy ennyi EQ-val rendelkeznek, valamit jól csináltam. Anyám pedig nem csak az évfordulóján hiányzik, hanem minden nap. 

Úgyhogy a Naíva ismét szingli, igazából lassan fél éve és ha öszintén magamba nézek, nem hiszem, hogy kapcsolatképes vagyok, már csak az idöm és az elhatározásom sem segíti elö a randizást, a szabadságom alatt voltak randijaim és jól is sikerültek, csak nem úgy, hogy kapcsolattá nöhessenek, inkább tapogatózás a képesség és a megnyílás felé és a felfedezése, hogy sokszor mennyire érthetetlenek az emberek, vajon én is ilyen érthetetlen vagyok mások számára. Mindenesetre 200 km-es körzetböl nem vonzok be senkit és nem viccböl, nem megy ez nekem.

Winnetou pedig nem akar kikerülni a képböl, pedig mindent elkövetett ellenem, amit pszihés terrornak lehet hívni. Nem haragszom, hisz hagytam, minden egyes nap és bíztam, hogy jobb lesz, de 5 évig bíztam, voltak szösszenetek, amikor jobb volt, de szösszenetekböl nem lehet élni. 

Szombaton meglátogatott, bocsánatot kért, nem haragszom rá, öszintén gondolta, szarul néz ki, megviseli a pszichó szeánsz és a gyerekkora, csak talán ezt nem majd 50 évesen kellett volna elkezdeni, de örülök, hogy rávette magát és megpróbálja rendezni magában.