Épp néhány napig 4 gyerekes anyuka voltam, hát megeröltető, mit lehet tenni, bár élveztem, élet volt a házban minden irányból, reggeli kelés, kirándulás, menés erre-arra. Szóval annyira nem is gáz, mint gondoltam :) Bár a békebíróra mindig szükség van.
Aztán meg, immel-ámmal ismerkedek és még ritkábban randira is adom a fejem. Holnap például ilyen napom lesz, nem tudom, milyen lesz, Válófélbennel oda van értem meg vissza, tök édes, keres, folyamatosan, reggel, este, napközben, úgyhogy holnap látni szeretném, találtam egy romantikus találkahelyet, oda vonulunk vissza, épp picknicktakarót vásárol és hasonló kellékeket, Válófélben nem magyar, de már vásárolt egy magyar szótárat, komolyan haláli a pasi, kíváncsi vagyok, milyen lesz élőben... Kicsit azért bennem van, hogy valaki kell, akivel végigcsinálja a válást, másrészt meg majd meglátjuk, vak is aszonta. Szóval háromgyerekes, fura élet, 7 hónapja külön élnek a nejével és igazából ez eddig senkit nem zavart... A szeretetéhsége azt hiszem szavakba nem önthető.
Szombaton lenne randim Repteressel, nem igazán keres, néha rámír, nehogy elfelejtsem, de ennyi, hát nem tom, akarom-e én ezt. Asszem ennek lemondás lesz a vége.
Megismerkedtem még egy érdekes fickóval, jóképű, meg jófej, többet még nem tudok róla, kivéve, hogy rendőr, ma rámírt, hogy valamikor folytathatnánk a szombat esti csevejt.
Aztán meg Vállalkozó, ez nem normális, másfél hét után rámírt, hogy akkor mikor utazunk Pisaba, mert hogy ebben maradtunk, ja barátom, az olyan rég volt, hogy már nem is emlékszem.
Volt-Főnökkel meg még mindig őzikéket kergetünk :D De vette az adást, hogy barátok vagyunk.
Meglátjuk, hogy köztük lesz-e a Nagy Ő...
