Díva naíva - a furcsa nő tökéletlenségei

Eddig mozgalmas volt az elmúlt időszak, szorongtam eleget a kutya vemhessége miatt, nagyon féltettem, de mázlink volt, vasárnap megindult a szülés, észre sem vettem, azt hittem összekaptak az előszobában és a kis kan életében először bírta kinyitni az előszoba ajtót, rossebb tudja, mi módon, és vágtázott be, nem én voltam tekintettel, kis szukának meg tiszta vér volt a lába, a farka... Gyerkőcök kimentek a helyükre, a vendég vécébe és mondták, hogy  egeret fogtak, hát az nem kisegér volt, hanem egy kis kutyus és megindult a szülés, remegtem, mint a nyárfa levele...

Kolléga gmailen tartotta bennem a lelket, Bandita dolgozott, telefonon adta az instrukciókat, Mr. Big is dolgozott és megígérte, ha hazaér beugrik egy ölelésre. Nagyon ügyesek voltunk, szerencsétlen Marmadut vagy 20 percen át masszíroztam és melengedtem, mire magához tért, aztán jött Málna, neki kiszakadt a burka és már sivított, mint egy kismalac, majd jött a következő kisfiú, ő másfélszer akkora volt, mint a többiek és halva született, ő lett Madagaszkár, majd jött a kis Meggy, kicsit nagyobb feje volt, mint Málnának, szépen meg lehetett őket különböztetni. Én voltam a nap hőse, hogy megmentettem Marmadut. Mr. Big sms-t küldött fél 3-kor, hogy fent vagyok-e még, írtam, hogy igen. Felhívott, hogy ő inkább hazament, csúszik az út, meg minden. Na ja, evvan. Kurva fontos vagyok... Aludtam néhány órát és szopiztattam a három csöppséget, ahhoz képest, hogy mennyire nem akartam, beindult bennem az anyai ösztön és olyan eufória lett urrá rajtam, amilyen már rég nem. Bandita átjött, megnézte őket, bár nem tudom, minek... ha már itt volt, persze a kocsi fizetéséről szó sem volt, de már nem is érdekel, bekaphatja, úgyhogy lelkiismeretfurdalás nélkül meghúzattam vele a a fűtéscső összekötést, ahol eresztett, a kád leeresztőt és a vécé lehúzót is megigazította, aztán elment, olyan szinten nem hatott rám, hogy nem is hittem volna.

Aztán Mr. Big hívott, hogy blablabla, már meg sem hallom a morgását, mert mindig van amin morog, mindenesetre, este, ha megjött az apja, meglátogat. Vártam, egészen 3/4 11-ig, aztán felhívtam, már nincs fent társkergető cseten, nem irogatunk, inkább tévézett, ja az apja még nem jött meg, de fáradt, úgyhogy inkább alszik, na ja, 3 hete meg inkább taxiba ült, na ez a különbség. Mindegy, itt volt ma kétésfél órát, mesélt, beszélgettünk, de mint haverok, soha meg nem fogná a kezem vagy nem ölelne meg, egy szájra puszi ha jön és ha megy is... Asszem ő nem az én emberem, James Blunt eltűnt messze távol... ez inkább barátság, nem egy kapcsolat kezdete...

Közben tegnap a nagy lelkesedésemben megcsináltam minden leadandót kb. 36 óra leforgása alatt és mivel előbb végeztem, mint hittem volna, ezért még össze is takarítottam, kutyáknak hála ennek ma hűlt helye...

Ma arra ébredtünk, hogy Meggy holtan feküdt a kiskutyák között, megviselt, de elfogadtuk, elvileg ő az "én" kutyám volt, feldolgoztuk némi reggeli sírás közepette. Aztán, miután elment Mr. Big, Marmadu a tenyeremben adta fel, az kikészített, órákig sírtam, Kolléga gmailen vígasztalt, Bandita fészen öntötte belém a lelket, Mr. Big nem reagált az sms-re, felhívott potom 4 és fél órával később és annyit mondott, ne ríjak már és fel a fejjel. Kollégától azóta 4 sms-t kaptam, Banditától is 2 üzenetet, Mr. Big le se szarja.... c'est la vie. Erről ennyit.

Délután fogtam az ásót és szép ceremóniálisan elástuk Exem mopsza mellé Meggyet és Marmadut és megkértük, hogy vigyázzon rájuk.

Ahhoz képest, hogy le vagyok égve, ma otthagytam 30ezret a tescoban, kellett jégkorcsolya, mert olcsóbban jövök ki a vétellel, mint a bérlettel, mert minden héten megy korizni a sulival... aztán meg vettem végre szendvics sütőt, mert ez volt a vágyam és kész, no meg a gyerkőcöknek melegítőt, mert az meg occsó volt. Bár a hitelemet még nem tudom, miből dellázom ki, de már lassan nem is érdekel...

Aztán meg, míg én a sorscsapásokon tanakodok, addig hívnak a cégtől, pont, mikor Mr. Biggel diskurálok, visszahívom főnökasszonyt, mondja, hogy ma egyedül vitte a céget, kedvenc kolléganőm tesója agydaganatban elhunyt. Pont múlt héten beszéltük, hogy nem akarja elfogadni, hogy a tesója meg fog halni és tessék, megtörtént. Átértékelődtek a kiskutyusok halálesetei, kiskutyánk még lehet, de tesó... Félek a holnaptól nagyon, hogy mennyire fog megviselni Kolléganő szenvedése :((

Fát is próbáltam ma szerezni, mégis csak 12 fokban élünk, esélytelen volt, volt kolléga felajánlotta, hogy megpróbál segíteni, nagyon hálás vagyok neki érte, meg  felhívtam Banditát is, hát meg kell hagyni, át kellett hozzá lépnem csúnyán az árnyékomat, Mr. Biget meg sem kérdezem, nem alázkodok érdektelenek előtt...

Az vagyok kicsit, de szükségem is van rá.

Úgyhogy nincs kész semmim a sulira, de akkor is lelécelek este Mr. Biggel, egy este kivételével minden este dolgozik, így a héten egyszer találkoztunk, nekem meg az kevés, bevallom az őszintét, meg neki is, így igazából nincs más választásom, mint vele tartani. Úgyhogy fuvarra készen állok :) Annyiban maradtunk, hogy  akkor elmegyünk egyet várost nézni, ha már így randizunk, korábban indulunk...

Fát kell sürgősen hozatnom, mert szinte elfogyott, a holnapi napot még kihúzza, de annyi.

A cégnél olyan negatív energiák tombolnak, hogy nehezen viselhető már, elegem van a civakodásokból, úgy leszívják az energiáimat, hogy szinte elviselhetetlen.

Tök értelmetlen egyeztetést végzek 6000 cégen, az szemeimet kinézem, hogy minek, meg ne kérdezze senki.

A főnökasszonyom tegnap átölelt és azt mondta, szeret, tudja, hogy lázadó vagyok, de egyenes és gerinces is és színt viszek az életébe és reméli a cseszegetéseket nem veszem mobbingnak, mondtam, még csak magamra sem veszem, nem hogy mobbingnak :)))

Gyerkőcök édesek, ugyan követelőzőek, de azért gyerekek :) és a jegyeik is rohamos javulásnak indultak. 

Bandita felhívott a kutya miatt, de nem érdekelt túlzottan, összerakta a pincét, meg a kutyák helyét rendezgeti, tégy, amit akarsz, leszarom, gondoltam magamban, de nem szóltam semmit, mondtam, akkor, amikor nem vagyok itthon, nyugodtan idejárhat, különben nem, punktum.

Erről szól mostanság az életem, persze csak töredéke, mert telis tele van kötelességgel és kötelezettséggel, de ez a fénypontja a napnak.

Vasárnap óta aktívan használom a torna programomat és nagyon-nagyon élvezem. Persze fáj mindenem, a hátsóm, a karom, a combom, de annyira jó, más most annyira nem érdekel.

Kolléga még mindig nyomul, de most barátilag és bármit megtenne értem és nem cél érdekében, hanem, mert önzetlenül szeret és ez jól esik, nem bírom elhajtani, de leállítottam a kívánlak vonalat. Vagányul és feltűnően flörtöl, de igazából nem zavar, mert nem és kész. Ma megigazította a díszlécemet, ilyen apróságokkal úgy fel lehet dobni, hogy elmondhatatlan, reggel rám nézett és csak annyit mondott, mi történt királylány, nagyon meg vagy szakadva, nehéz az élet, na,, mondta, ha újra morcin kerülök a szeme elé, mondd valamit, amivel feldobhat, hát ezt még tartalékolom.

Este beszéltem Megyeszékhelyivel is, hát tiszta nyomulósra vette a figurát, meg is mosolyogtatott, mióta érdeklem, mint nő? :))) Na, mindegy, ez sem túlzottan hat meg.

Mr. Big meg, hát néha találkozunk, percekre, tegnap is 5 percre láttam, vasárnap 1 órára, a tegnap 5 perc óta 24 órát végigdolgozott, most még dolga van és meglátogat, de hulla fáradtan és szomorúan konstatálom, hogy az ő melója mellé nem fér bele egy nő. Mellesleg valamikor megjelöltem fészen, ezt most visszavontam, mert visszajelölni nem szándékozott, aztán meg találtam egy home made torta képet szíveskéset az oldalán. Hát mivel nem vagyok olyan, felhívtam, hogy mikor kapok a tortájából, röhögött, csak annyit mondott, hogy pesti a csaj, a torta képen jött és nem is szándékozik találkozni vele. Kénytelen vagyok ennyivel megelégedni, de rohadtul zavar, hogy nincs ideje, magára sem, nem hogy rám, de így jártunk, addig foglalkozom magammal :)

Mégpedig torna-torna-torna, orrba szájba, annyira jól esik, hogy kimondhatatlan. 

Most pedig megyek hajat mosni, kemény 16 fok van itthon, de emelkedik a hőfok, a remény hal meg utoljára.

Tegnap meg sírógörcsöt kaptam, mikor rájöttem, hogy a kutya miatt elmarad a pesti kiruccanásom, köszi, bazmeg, imádom, hogy csurig vagyok kötelezettségekkel. Télleg.

Erről szól az egész életem, telis tele van fordulatokkal, valószínűleg a naivitásom is okozza, vagy a franc se tudja, mi történik az én életemben, de hogy nem unatkozok, az tuti.

Kollégát tegnapelőtt leépítettem, besokalltam ettől az egésztől, igen, rohadt jól esik a rajongása, csak rohadt veszélyes is, mert többet ül a gép előtt, mint amit a családjával tölt és egyre nagyobb az igénye a gép előtt ülni, én pedig nem akarok bonyodalmakat, annyira tudtam, hogy nem ő lesz az, aki kimondja a végszót, mert neki ez rohadtul megfelel... Ja és hullára besértődött, hogy akkor én most szakítok vele, mondom nem bazmeg, ez nem szakítás, mi együtt sem voltunk, ha nem tűnt volna fel, nős vagy... Komolyan mondom, néha még a szavam is elakad.

Bandita tragikusan néz ki, rendesen lefogyott az elmúlt 3 hónapban, be is sértődött, mikor közöltem vele. De még egy kegyelemdöfést azért kaptam tőle. Mert ugye a kutyák még picik hozzá és hát hideg van, nem kell tüzeléskor különzárni őket, nem hát, csak épp vemhes lett a csaj kutyám. Na persze, azóta nem veszi fel a telefont, valahogy be van szarva, mert hát felelősség, meg ilyesmik... Ugye ez az ő szótárából hiányzik. Én meg hallgattam rá, én olyan, de olyan rohadtul ostoba vagyok. Ja és hangoztatja, hogy ő szingli, mondtam neki, hogy rohadtul leszarom, kivel kavar és kivel nem... Hát tegnap sikerült szabálytalanul közlekedni a cukrász ribanccal bringával szabtak ezerrel a járdán és persze körülnézés nélkül hajtottak a zebrára, persze majdnem elcsaptam az ostoba ribancát, ez az idióta meg vigyorog, mint a tejbetök. Erre nincs mit mondanom... Gondolkodom, hogy a kutyát odaviszem neki elleni, mégis csak ő a vérprofi, muhaha, ez látszott, a tuti nem lesz még semmi, nem kell külön zárnodon sem... Legalább feltett szándéka hazaköltözni, na ez mérhetetlenül boldoggá tesz, tőlem még a ribancát is viheti, aki nem a  csaja, az sem érdekel, csak takarodjon még a városból is.

Aztán meg itt van Mr. Big, aki benyelt egy influenzát, azóta morcos és nem tud dolgozni, mondtam, segítek, ha szeretné, boltba én is el tudok ugrani, stb. Nem kell, mert büszke a végtelenségig, ja meg nagyon nem szeretné, hogy meglátogassam, bár még csak 2 hete kavarunk, mert hogy együtt vagyunk, az költői túlzás. Ha nem ismerném a nevelt fiát, azt hinném, kamuzik és nője van otthon, így tudom, hogy csak a pereputtyának nem akar - még vagy már, azt a rossebb tudja - bemutatni. Mióta beteg, meg bunkózik, mint a ház, egy darabig türelmes maradtam, aztán már nem, tegnap este is olyan szöveget levert, ami kiverte a biztosítékot, úgyhogy írtam neki, világosítson már fel, ki volt decemberben a gépénél, mert az a pasi nagyon bejött, ez meg nagyon nem. Elkezdett hülyéskedni, hogy az ikertestvére, aztán lazán közöltem, ha találkozna vele, adja már meg neki a számomat, mert ezzel a bunkóval nem szeretnék kommunikálni, az ikertesója viszont tök jó fej. Mindjárt hívott és normális lett, feszegetheti a határaimat, csak nem érdemes. 

Igazából nem túlzottan összeegyeztethető az időbeosztásunk, már csak azért sem, mert ő 5-től dolgozik, én meg fél 6-ra érek haza, másrészt meg hajnalban nem leszek hajlandó kommunikálni vele, mert reggel nekem megint mennem kell, úgyhogy így járt. Az a pasi, akit decemberben megismertem, azért sok mindent megtettem volna, ezért viszont egy tapottat sem.

Megyeszékhelyivel meg cimbizünk, legalább van, akivel lehet értelmesen csevegni. Evvan és nincs más. 

A bólém nagyon jól sikerült, fogyott is rendesen... Tesóméknál szilvesztereztünk, jól éreztük magunkat, a bólé mondjuk valamennyiünknek a fejébe szállt, nekem meg a gyomromra, olyan hasmenésem van egész délelőtt, asszem szabadulok meg az óévtől :)

Mr. Big rossz néven vette, mikor 7-kor ráüzentem, hogy idén még találkozunk-e... hát csak, hogy szokja a stílust :)  Azt mondja, hogy én milyen egy hárpia vagyok :) Sokat nem foglalkoztunk egymással az este, ő is beszélgetett, meg én is, elugrottunk húgomért, mert szarul érezte magát a buliban, ahol volt, Mr. Big meg alapban nem iszik, meg hát már lassan indul dolgozni is, úgyhogy el tudtunk menni érte. Aztán viszkézből úgy pofán tudtam volna vágni a kis csitrit, mikor előadja, hogy a házigazda annyira nem rossz, mint amennyi pénze van, úgyhogy fel kéne szedni. Hát mondom köszi, bemutatkoztál rendesen. 

Valahogy éjfélig tele voltam elánnal, utána meg leeresztettem, mint a lufi és igazából a pia sem segített... Nem mondom, hogy nem kavarogtak a gondolatok a fejemben, Mr. Big, Kolléga, Bandita. A pia meg még rásegített. 

Banditának sem volt jobb dolga hajnalban, mint a kiscsajom képét lájkolni. Én elhiszem neki, hogy hiányzik neki, de nem hiszem, hogy bevállalom azt a rizikót, hogy ilyen felelőtlen emberrel még egyszer találkozzon, nemhogy tartsák a kapcsolatot, mellesleg kiscsajom látni sem akarja, rohadtul haragszik rá. 

Egyet megtanultam talán, hogy senkit nem engedek így beintegrálódni a 3as egységünkbe, sok veszteségtől megóv mindhármunkat. Lazábbra vesszük a figurát.

Gyerkőcök tesóméknál aludtak, Mr. Biggel leléptünk fél 4-kor. Itthon még ittunk egy kávét, aztán bebújtunk az ágyba. Pénteken szeretkeztünk, messze volt a jótól, bár ez nem rajta múlott, igazából egy első alkalomtól túl sokat nem is várok. Inkább feszélyezett. Vasárnap, jobban mondva hétfő hajnal csábítottam, de csúnyán ellenállt, úgyhogy tegnap semmit nem tettem az ügy érdekében. Le is volt kicsit döbbenve, mikor az ágyban a vállára hajtottam a fejem és jó éjt kívántam. :) Csak nem bírta, így ő mászott rám, hát jelentősen jobb volt, mint az első. Nem tudom miért, de valahogy nem szabadulok attól az érzéstől, úgy ahogy én nem vagyok 100 %-ban túl Banditán, úgy ő sem az Exén, aztán lehet, hogy hülyeség, de tök így érzem, azt majd meglátjuk. Reggel ittunk egy kávét, ő ment haza, én meg vegetáltam kicsit, aztán megjelent az éterben Kolléga...

... és olyat mondott, amitől kissé falnak mentem

Ez folyik épp, harc egymás közt, szolidan, de mégis, nem mondom, hogy nem tetszik, nem csak ő, hanem maga a játék, figyel és tanul, próbál megismerni, kiismerni, kemény lenni és nem mutatni, mennyire kedvel és jól érzi magát velem, mennyire hiányzik és mennyire hiányzom, jó játszma, meglátjuk, ki győzedelmeskedik :) 

Sms-t írtam, most épp én, hogy hiányzik, másodpercek alatt jött a válasz, hogy én is, aztán azon filozofáltam, hogy igazából őt hozta a Jézuska... írtam neki, mit szól, milyen ajándékot kapott a Jézuskától, visszaírt, téged, azóta sokkot kaptam és nem alszom :) 

Egyrészt kemény és férfias, erősnek próbál tűnni, de pikk-pakk elárulja magát, mennyire érzékeny és szentimentális, aztán, mikor kapcsol, élesen vissza, ebbe  a játékba simán belemegyek, a bújós gyenge nő és az erős amazon közötti váltás gyerekjáték :)

Kába vagyok, pedig az este, míg ő húgommal csevegett, a mellkasán aludtam :) nemhiába, én sem bírom már a huzamos éjszakázást. Ma este pedig dolgozik. Én meg ismét alszom :)

Ja, apám felhívott, kié az autó, aki mostanság a házam előtt van, a nevét már húgomtól tudta, ki akart volna faggatni, de nem volt mit mondanom. Nem tetszett neki, hogy nem mondok semmit, de mégis mit mondhatnék?? Két keze van és két lába. 

Ja és izomlázam van, kicsit túlzásba estem tegnap :) de annyira élvezem, barátnőm már Lara Croftoz :D annyi energia van bennem, hegyeket tudnék mozgatni. 

Fogytam karácsony alatt, 2 kilót, ismét 62-t mutat a mérleg.

Nincs izomlázam, pedig dupláztam a pontszámot. Imádom, minden kockát kiütök. Már csak a hasamat kell formába hozni. Olyan, mint egy szenvedély, ami urrá lesz rajtad, érezni akarod, minden izmod, minden porcikád legmélyén, örülök, hogy ezt most már itthon is átélhetem. 

Süt a nap, megyünk jégkorizni.

Nem, megint nem aludtam, de, aludtam, csak keveset. 

Még mindig döntésképtelen vagyok szakdolgozat ügyben.

Ja, kitakarítottunk.  

Rámtört a nagytakarítás, de a kezemre csaptam :) Majd valamikor, a szilveszteri bólémat meg már várom, mint a messiást.

Mikor ketten szállnak ringbe, persze az egyik tud a másikról, de tudomást sem vesz, a másik még csak nem is tud, de mintha éreznék és mindent megtesznek, hogy meghódítsanak... nem, nincs langyos víz, akarat, szenvedély, magabiztosság, na az van, mindkét oldalon. ÁÁÁ, dehogy készít ki, hogy gondolhatsz ilyet.

Kezdjük még mindig névtelennel, még nem találtam meg a rá jellemző nevet, bár, legyen Mr. Big, na, ez gyorsan ment. Tegnap megdobott zenével, kérdeztem, ezt miért, mert így gondolja, olyanokat mond, amit nagyon szerettem volna már régesrég pasitól hallani, de úgy gondoltam, ez a faj kihalt...

azóta rongyosra hallgatom :)

Kolléga persze kontrázott, megérezte, pedig tudja, hogy ismerkedek és én csak 25 %-a vagyok a boldogságának, ami ráadásul csúnyán véges, mégis, nekem küldi, nem asszony pajtásnak, szinte hisztis, hogy velem akar lenni, hiába csitítom., na ő ezt küldte:

 Egy másodpercig azon tűnődtem, hogy ha megcsókolnám, az vajon megtörné-e a varázst, amely körülvesz bennünket, de már túl késő lett volna megállni félúton. Amikor az ajka az ajkamhoz ért, tudtam, hogy ha száz évig élnék, és a világ minden országát bejárnám, akkor sem élhetnék át semmi ahhoz foghatót, mint amikor először megcsókoltam álmaim asszonyát, akit, tudtam, örökké szeretni fogok. 

 - Nicholas Sparks

Hulla álmos vagyok, nem először a héten, ahhoz képest, hogy tanulni akartam, meg sok minden mást, sikerült vagy fél 7-re ágyba kerülnöm, onnan meg a fittség hiányzik csúnyán. :)

Kollégával minden nap beszélünk, de durvul el a helyzet, egyre boldogtalanabb otthon és hiába pofázok, hogy egy nagykorúságnyi időt lehúzott a feleségével és legyen már észnél, nem nagyon érdekli. Én viszont még mindig nem vagyok családromboló, úgyhogy gőzerővel dolgozom rajta, hogy belássa, hogy nem is ismeri a való énem, nem én leszek az, aki végigasszisztálja a válását és végignézi, ahogy az első mámor után fogja a fejét, mit dobott el...

Aztán itt van az óriás, basszus, tiszta hős romantikus, számokat küldözget, aztán meg megjelenik az ajtómban az éjszaka közepén, ahogy végzett a melóval 2-kor, azt csak röhögött, hogy nem vagyok túl fitt, aztán 7-ig beszélgetünk és nevetünk, hogy odabújjak és átöleljen. Nagyon bejön, hogy nem ront ajtóstól a házba, mondta, hogy ez nem lóverseny, hozott reggelit meg meló alatt vagy 30 sms váltás történt. Közben röhögtem, szinte mindenkit ismer a szülőfalumból, lebénázta a nevemet, csak mert nem tudja, hogy úgy hívnak :)

Most meg elindulok vadászni valami ehetőt :)

Próbáljuk röviden és tömören.

A karácsonyfát nem a Jézuska hozza, mert anya bebukott vele 23-án éjjel, mikor a nagyfiára tört rá a hányás-hasmenés. Úgyhogy a marha menüből lett gyomorkímélő csirkemell krumplival.

Nagyfiam örült az ajándékoknak, kiscsajom szerint az x-box nem játék... 

Anyát megviselte a 24-e, de nem mutatta, hogy kicsit padlót fogott. Úgyhogy szolidan mosolygott, négyszer ráírt Kolléga, hogy mennyire hiányzik és mennyire utálja ezt a pókerfészes, jajj köszi, nem kellett volna. Persze ezredszer megbeszéltük, hogy ez mindörökké kettőnk között marad. 

24-én este, bowlingoztunk, apuékkal, anyám nem jött, mert beteg, belebetegedett a mama jelenlétébe, úgyhogy inkább kihagyta a karácsonyt, viszont úgy xboxozott a nagyi, mint a fiatalok :)

Hébe-hóba anya kapott üzenetet egy pasitól, akinek épp nem volt jobb dolga, mint anyának üzenni. Kiscsajommal szorosan összebújva 11-ig tévéztünk, pedig legszívesebben már 6-kor aludtam volna, kimerített ez a fosós-hányós-csomagolós-fa állítós időszak. Nagyfiam 7-kor el is vonult aludni. 

25-én anyuéknál karácsonyoztunk, na meg tesóméknál meg nálunk, elszállt a nap és egész jól elvoltunk, a 24-i letargiának nyoma nem maradt, jól voltam. Csak időben haza akartam érni, sógortól kaptam 3 torna cd-t, az egyiket felavattam, nagyon szigorú :) van is izomlázam mindenhol :) 

Magányos is irogatott, továbbra is hébe-hóba, aztán hirtelen felindulásból fél 11-kor a városban sétáltunk, éjfélkor kaptam húgomtól egy sms-t, hogy nem tud fát rakni a kandallóra és fázik. Úgyhogy hazajöttünk, kérette magát, aztán bejött, fél 1-kor kávéztunk és dumáltunk fél 7-ig. Annyit röhögtem, értelmes pasi, jól éreztem magam a társaságában, aztán fél 7-kor feladtam és kértem, hogy folytassuk máskor.

Ma pedig ilyeneket írogat, az óriás, basszus, simán van 210 centi :D, nincs az a magassarkúm, amivel nem törpülök el mellette. 

Szóval,mit szépítsük a dolgot, jó Nő vagy. Aztán ami belül van, az meg még jobb, bár lehet, sok férfinak riasztó lenne, mert megijednének a karakán, nyers stílustól. Mert azt hiszi majd mindegyik, hogy Ő a falka vezér, egy nőnek nem lehet szava, pedig ez hülyeség.

Közben rájöttem, hogy a húgom legjobb haverja öccsének az apja :D kicsi a világ.

Ami pedig ma történt, az kritikán aluli. Elindultunk délelőtt anyósékhoz, mert hogy mára beszéltük meg, mint minden évben és láss csodát, menet közben már hív Ex, hol vagyunk, hozzá csöngessünk. Odaérünk, csengetünk, aztán meg mindenhová csengetünk, sehol senki. Felhívom Exet, hogy most direkt szórakoztok vagy csak véletlenül, a gyerekek kockára fagynak az ajtóban. Hát nincs otthon senki, csak ő, aki ugye magatehetetlen, meg a dédipapa, aki süket. Eldurrant az agyam, fogtam a gyerekeket, miközben közöltem Exszel elég durva módon, hogy hová húzhat el ő és az egész idióta bandája és hazamentünk, mert nekünk jó otthon is és többet a környéken nem látnak. Felhívtam sógort, mert még az ő száma volt meg és rekedtre ordítottam magam, hogy a fasz felesége öreganyja fontosabb, mint a gyerekek és hogy anyósék is pont ma, zuhogó esőben mennek temetőbe, úgy ordítottam, mint a sakál, hogy mekkora egy tirpák egy banda és hogy szégyelhetik magukat és többé nem lesz alkalmuk megbántani a gyerekeimet, mert a büdös életbe többet nem látják. Erre a tapló megkérdezi, mert délután nem hozod vissza őket? Nem bazmeg, eszem ágában sincs, délelőtt volt megbeszélve, nem értetek rá, vessetek magatokra, közben a két gyerek hátul sírt a kocsiban. Anyáméknál ittam egy kávét, épp indulni készültünk, pont lezsíroztam a gyerekekkel, hogy ma sütni fogunk, időnk, mint tenger, indulunk ki az ajtón, após áll az ajtóban, hátte? Miért nem telefonáltam, na ott durrant el másodszor az agyam, ad1 drága Ex telefonált, hogy mikor jövünk már, kis sötét agyamnak az azt jelenti, hogy várják őket, ad2 a centit kellett volna vágniuk, hogy jönnek az unokáik, nem elfelejteni. Anyós ki sem mert szállni a kocsiból, félt a haragomtól, résnyire lehúzta az ablakot, hogy ráérek jönni. Most pedig elmegyek értük és aki egyet mer szólni, azt beterítem, mint Moszkvát a hó, bár szerintem mindenki nagyon kedves és kimért lesz, a délelőtti incidens óta tartanak tőlem. Irány az oroszlán barlangjába a hemzsegő hiénák közé :)

Nehezen viselem az ünnepeket, de kezdjük az elejétől.

Csütörtökön még elmentem vásárolni a húgommal, kinéztem neki egy tök jó kabátot, mert elég gáz a jelenlegi, mivel más nem volt hajlandó, ezért én mentem el vele megvenni, no meg elmentem marhát venni :) Visszafelé beugrottunk a céghez, dehogy Kolléga miatt :) viszont le kellett fénymásolnom kisfiam könyvének másolatát, a kötelezőt, hiába szóltam kedden, hogy rakja ki, ő szépen elvitte az osztálytársának, mire visszaért már csütörtök volt... Szóval bent voltam a cégnél, egy lopott csók után fénymásolok tovább, a kezeim remegtek, még jó, hogy máskor is, ez nem tűnt fel úgy a húgomnak, de tegnap este bedobta, te ez a pasi úgy nézett rád a cégnél, mintha hulla szerelmes lenne... pedig ő nem ismeri, akkor mennyire vágják azok, akik ismerik?? Ebből baj lesz... 

A vibrálás nem hogy szűnik, egyre durvább. Ez egy örvény, ami benyel, hiába kapálózok... persze kölcsönösen, nehogy egyszerű legyen az élet. Kész vagyok, mardos a lelkiismeret a családjával szemben, hiába könyörgök, hogy legyen már erős és ne keressen, amint lehetősége adódik, már jön is és jelzi, hogy non-stop az eszében vagyok, mennyire hiányzom neki... Péntek reggel egy alufóliából hajtogatott csodás kis rózsa várt a fiókunkban, meg egy szerelmeslevél. Persze ezt viszonoztam, kapott levelet és egy aprócska követ, ami már 4. éve kísérget, hát a követ rá fogja operálni a kocsikulcsára, a levelet pedig nagy szívfájdalommal semmisítette meg. Hát merész dolog a követ a kocsikulcsra rakni. Olyanok vagyunk, mint a tinik. Azon reménykedek, most azért 2 hétig nem találkozunk, hátha újra rájön a családja boldogságára és halványul az irántam érzett szerelme, tegnap este bejelentkezett, hogy egész éjjel nem aludt, egyszerűen nem bírja elviselni, hogy 2 hétig nem láthat. Találkoztunk, szembe jöttek velem délután, majdnem kiesett az autóból, hogy mentse a pillanatot. A fenének nem tud ilyet szingli pasi?? Este bejelentkezett, úgy ment családi tévézni, mint akinek a fogát húzzák, ennek rossz vége lesz, én ezt nem akarom, akármennyire jó. Minek egyszerűen, ha bonyolultan is lehet??

Meggyóntam tesómnak, mondta, rohadt gyorsan szálljak ki belőle, mivel mindkettőnk családja ismeri a másikét, ha itt borul a bili, olyan balhé lesz mindenhol, nekem erre nincs szükségem. Hogy miért alakult ez így? Szereti a feleségét, hiába akarja feldobni a közel 20 éves kapcsolatot, a csaj nem nagyon vevő rá, neki megfelelnek a szürke hétköznapok... Kollégának viszont nem. De ez nem válóok és nem is indok a félrelépésre. Morális válság.... ráadásul baromira hiányzik :S Na mindegy, ilyen az élet.

Pénteken a naptárakat gyártottam éjjelig, közben Ex-kolléganővel dumáltunk :) Belógtam a régi céghez :)) Kinyomtattam és lefűztem a naptárakat. Hulla fáradt vagyok, éjjel pedig fent maradtam, pedig aludhattam volna már, de akkor a kötelezettségekkel teli reggel következik, azzal meg már úgy tele az összes tököm, ahogy van...

Volt már vagy fél 1, mire elaludtam, kiscsajom meg 5 órától hányt, csúnyán nem pihentem ki magam... Szegényemet jól elkapta egy vírus :S Nem is evett egész nap semmit, aztán mentem pedikűröshöz, majd rohantam vissza a gyógyszertárba, nem bírom a mosoly bogyóm nélkül az ünnepeket, ennyire még sosem vártam, hogy vége legyen ennek az egésznek, erősen gondolkodom, hogy jövőre lelécelünk valami meleg helyre és szarok az összes cécóra... utálom. Az egyik barátnőmtől h&m-es utalványt kaptam, meg kiscsajomnak még nem volt harisnyája, úgyhogy húgommal elugrottunk és kaptam meleg plüss köntöst nagyfiamnak is, hát olyan boldog lettem, a vásárlás olyan, mint a vadászat, kitalálod és addig kergeted, míg vagy megtalálod, vagy feladod, bár én már feladó párti voltam, aztán gondoltam, megérdemlek én is valamit, mégiscsak én kaptam az utalványt, hát másfél óra alatt a teljes szortimentet átválogattam és nem találtam semmit, de semmit az ég adta világon, a végén mégiscsak rábeszéltem magam egy csini fehér ruhára, pedig nem akartam rucit venni, tele vele a szekrény, na majd 25-én azt veszem fel anyuékhoz, holnap partner look-ban leszünk kiscsajommal :) Kiscsajom bealudt anyuéknál, hazajöttem nagyfiammal és le se szartam semmit, elfeküdtem és aludtam vagy 3 órát, teljesen kész voltam. 

Este átjött a húgom, átugrottam nővéremhez, az idén ő vásárolt a gyerkőcöknek, röhögtünk hugival, vajon mennyire fognak a gyerekek örülni egy fényképezőnek vagy épp egy sd-kártyának, látni, hogy sógor vásárolt :) Na mindegy, Bandita úgyis elvitte a neki vásárolt fényképezőgépet, így most lesz kettő is. Fél 1-re végeztünk a csomagolással :S Aztán el is ájultam, azzal a swunggal. 

Ma takarítás van porondon, meg megígértem gyerkőcöknek, hogy kókusz kockát sütünk. Holnap pedig hagymás rostélyos lesz, csak hogy megtörjem a vadas hagyományát. 

Éjjel pedig Banditával álmodtam, kibékültünk, elutaztunk, közben a hely tulaja szólt, hogy csaló és kirabolta a helyet, mire visszaértem, könnyes szemmel állt a nővérével és bejelentette, hogy megkérte cukrász kezét. Hát király lelkiállapotban ébredtem. Karaj ....

Lennék már 2 héttel öregebb, feszélyez és kicsinál ez az egész karácsony körülötti cécó. Utálom, nagyon, műmosoly felcsap és boldogság szimulál. 

Szóval, megbeszéltük százszor egymás után, hogy ideje higgadni, ennek így nem lesz jó vége, mégis az elsö, hogy reggel bejelentkezik, ha felkel, este pedig órákat chatelünk. Ö kolléga. Tegnap is sok mindent tisztáztunk, mert ezt elméletben annyira baromira könnyü, abba kell hagyni és kész és a következö pillanatban indul elöröl, mondtam neki, le fogunk bukni, ö ezt kevésbé hiszi. Este vitatkozni kezdtek a kollégákkal, hogy ki a legjobb csaj a cégnél, természetesen oroszlánként állt ki mellettem, mondtam neki, ennek nem lesz jó vége, én nem akarom bántani a családját. Ma pedig kaptam egy alufólia rózsát :)

Megyeszékhelyivel is napi kapcsolatban vagyok, mosolyogtam, kezdi feladni az elveit :) egyre tovább marad fent, hogy dumáljunk, szigorúan barátilag, hát ahogy gondolja, azt mondja, egyszer meglátogat, meglepiként, mondtam, nem szeretem a meglepetéseket. Föleg, hogy még mindig nem hajlandó megadni  a telefonszámát, én pedig ebböl a bizalmatlanságból már elvi kérdést csinálok, nem hiszem, hogy 6 hét után, hogy annyi mindenröl beszéltünk és véleményt nyilvánítottunk, tölem kellene tartania, hogy zaklatni fogom...

Ajándékok megvannak :)

Többit késöbb, nem hagynak élni :)

Szarul éreztem magam már lelkileg második napja, tegnapelött jött régi kolléga, szoktunk skype-olni, valszeg két ünnep között meglátogat a csajával, tök örülök neki :) Szóval beszéltünk és negyed óra múlva mosolyogtam, aztán itt van mostani kolléga, igazából a figyelmessége boldogító, mármint, hogy feldob, ha szarul vagyok és hallgat és megnyugtató, hogy javítottam az életminöségén és nem a csókkal, a felismeréssel, hogy azok a dolgok, amik miatt eddig nyugtatókat szedett, annyira lényegtelen baromságok és ennek nagyon örülök. Aztán meg itt van Telefonos, akiben most inkább én tartom a lelket, nagyon besokallt a sok melótól. Na meg Megyeszékhelyi, akivel újra intenzívebb lett a levelezés. Szingli vagyok, de nem egyedül, és élvezem újra a csendet, furcsa, Bandita számomra már mennyire idegen, válogattam a naptárhoz képeket és néztem és tök nem látom már benne azt, akit szerettem, Jogsistól meg örülök, hogy megszabadultam.

Tegnap kiakasztott egy ostoba liba a cégnél és rájöttem, hogy én lettem a ludas, pedig miatta kell egy hetes munkámat újra csinálnom, csak mert ö nyal a fönöknek, én meg nem. Gondolkodtam rajta, hogy felállok és hazamegyek.

A vizsgáim mindkettö 3-as lett, az ökonómiának azért örülök, mert tök nem az én témám, bár mérgelödök, hogy a jobb jegy 2 ponton múlott, dehát hármast kívántam. A jognak meg azért, mert migrénes voltam, mikor tanultam és nem voltam elég felkészült és mivel nem jártam be órákra, a köztes tesztjeim 0 pontja már elöírta, hogy legalább 70 % kellett az elégségeshez, tehát 80 felett voltam a 3-hoz és ez tök jó :)

Aztán meg az orvos. Az ápoló barátom, már mosolyog, esküszöm hiányozni fognak a vérvételeink, ö is hiányolt, hogy már egy ideje nem látott :) Aztán a többiröl ne is beszéljünk, idöpont ellenére egy órát vártam, jött egy gyakornok liba, miért akarja, hogy megvizsgáljuk, hát mondom 6 hetes kontroll, miért nem a nögyógyászához ment, mert mondom nekem olyanom nincs és ez itt a nögyógyászati ambulancia, na jó, most az egyszer megvizsgáljuk, de legközelebb a nögyógyászához menjen. A kacsát berakta a csap alá, eszembe nem jutott, hogy forró víz alá, aztán belémhelyezte, hát mondtam, hogy villámgyorsan rántsa ki, mert lerúgom, ez az eszköz tüz forró. Hát ö azt hitte, hogy a fém nem melegszik át. Amúgy minden rendben, 5 milis a méhnyálkahártyám és ideje lenne már menstruálnom, hát mondom, igenis, azonnal. Mindenesetre, ha 4 hétig sem lesz semmi, menjek a nem létezö nögyógyászomhoz és hormonkezeléssel rakassam rendbe magam, ja és a hcg-m végre nulla! ezt meg lassan sajnálom, nem láthatom az ápoló fiút :)

Röviden, tömören ennyi :)

Ja és a táblagépek a vámon akadtak, én pedig még mérgelödni sem tudok rajta :) majd megjönnek késöbb, addig x-boxozunk :)

Este megbeszéltük, igen, belém szeretett, no meg én is, de azt is megbeszéltük, hogy barátok leszünk és tényleg nem szeretnék mást, ismerem a családját és ez lenne életem első cselekménye, amelyet magam is ellenzek. Ő egy olyan pasi, aki mindig azt teszi, amire vágyom, hülyéskedik, rajong, kedves és figyelmes, ezt az oldalát soha nem fogom elveszíteni. Remélem létezik ilyen dinó szingliben is, ő mindig a barátom lesz, a támaszom és az ember, akinek a társaságában jól érzem magam. Ez elmondható a tesójáról is. Annyi pozitív töltet van bennük, imádok velük lenni. Soha nem fáradtak bedobni egy bókot vagy poént, mindamellett érzelmesek, lehet velük bármiről beszélni. 

Jogsis repült, mint a pinty, a morzsák miatt. Vagy mert tudatosult bennem, hogy nekem ilyen ember nem kell, a vészvillogók már az elején villogtak, az idő előrehaladtával pedig a sziréna is fülsüketítő lett. Infantilis, nem kicsit, nagyon, szeret játszani a gyerekeimmel, figyelmes, ha épp kedve van főz vagy segít takarítani, na itt vége is a pozitív vonásoknak, nincs ember, akit szeretne, sem engem, sem önmagát, sem a gyerekeket, sem mást, mindenkit kritizál, senkit nem fogad el. Önző, mértéktelenül, hétközben nincs kedve, hétvégén meg rám telepszik és semmit nem számít, hogy én mire vágynék. Soha nem veszi fel a telefont, aztán vagy visszahív, vagy nem... nem érdekli, hogy én mit szeretnék, mire vágyom, aztán jött a morzsa esete, az utolsó csepp a pohárban, mikor 4-esben vacsoráztunk Pótapáékkal és ő le se szarva, hogy egész álló nap takarítottam, hátradőlt és csámcsogva, morzsázva nekiállt kajálni, én pedig rászóltam, hogy irritál a csámcsogás, amit tud és hogy legyen kedves a tányér fölé hajolni, ha már egész nap takarítottam. Elmentek Pótapáék és nekemesett, hogy hogy tudtam így lejáratni, én pedig mondtam, hogy szerintem felnőtt ember ezt magától is tudja. Aztán mondtam, hogy zavar, ha nem veszi fel a telefonját, ő pedig felállt, hogy nem kell több nyűg, én pedig kinyitottam az ajtót és elment és örültem, hogy megszabadultam az önzésétől.

Érdekes, hogy csak akkor írok, mikor letargikus vagyok...

Jubilálok, holnap lesz 6 hete, hogy elveszítettem a babáimat. Úgyhogy ma ismét gyásznapot tartok és közben erősen verem a fejem a falba, hogy mi a rossebbért hagyom mindig abba a kedélyjavítót, mitől gondolom, hogy erős vagyok, miközben nem, nagyon-nagyon nem. Holnap nagy-kontroll, vérvétel, miegymás.

Hát akkor lássuk ! Remélem mindenre jól emlékszem,de tartom valószínűnek,---------------- mivel élénken itt van a fejemben az egész karácsonyi buli. A vacsora után kezdeném aztán szép lassan eljutunk a véghez ( végéhez???). Szóval nekem is feltűnt, hogy ahogy írtad egész este együtt jöttünk mentünk, de akkor még úgy gondoltam, hogy ez a "fejek" elöli menekülési stratégiád.Láttam egy nagyon jó hangulatban lévő csinos nőt, ami először akkor tűnt fel amikor a házadtól tipegtél a kocsim felé. "Ejha bakker micsoda nő" ez volt az első gondolatom,aztán ezzel le is zártam a témát. ( Az ember nem bámulja a "családbarátot" igaz?) Természetesen minden férfinak (mint ahogy nekem is) marhára jól esett amikor az este folyamán többször is közelebb bújtál,amit akkor még a borozgatás utó hatásának véltem. Gondoltam Ő így érzi jól magát. Ott semmi jelét nem vettem, a rólam alkotott képváltozásodnak, hiszen mindenkivel kedves és vidám voltál, nemcsak velem. Akkor úgy éreztem ez így is van rendjén.Aztán elindultunk hazafelé. Amikor felajánlottam,hogy karolj belém ne hogy elcsússz úgy szorítottad a karomat,hogy akkor megint nem "csak" a munkatársat éreztem benned.Hosszúnak tűnő (leginkább a tesóm folyamatos beszéde miatt) 15 Km után megérkeztünk, anyámék házához. Miután a tesóm kiszállt és te bevállaltad,hogy előre ülsz,a minibe a combjaid 10 cm-re mentek el a szemeim előtt. Amit te még nem tudhatsz rólam én mindig egy nő lábát és a haját nézem meg először.Na ez bejött. 50%-ban már ott kész voltam de az ész még tartotta magát. Aztán a szomszédos utcád............................jön a neheze ! Szóval az utcába érve elkezdted a tarkómat simogatni gondoltam lehet véletlen vagy most akkor mi van? Amikor a házad elé értünk, (amit alig vettem észre fejemben képződő ködtől) és még mindig simogattál na ott jött meg a maradék hiányzó %. Megmondom őszintén én csókoltalak meg először,bár nem igazán ellenkeztél.Aztán utána csak azon járt az eszem,hogy úristen milyen tüzes ez a csaj. Tökéletes volt. A 3.-4. csók után a te kezed megindult és meg sem lehetett állítani. Fogalmam sincs hogyan tudtad az ingemet olyan gyorsan kigombolni,de mire észbe kaptam már a mellkasomat simogattad. Aztán jött az a rész amikor végül is az ész győzött kettőnk felett.Elindult a kezed a combomon felfelé,---- igen oda ---- az enyém pedig be a minibe.aztán vészlámpa bekapcs. és ezt itt nem folytattuk tovább.Talán ez így volt jó.következő mozdulatban a válladra tettem a kezem amit szép lassan lehúztál a melleidhez.Halkan alig érthetően súgtad,hogy idézem: "fogd meg kérlek" DE sajnos vagy nem sajnos abban a sok kapcsos felsődben ez lehetetlennek bizonyult.Aztán forró csókok követték még egymást, meg a folyamatos bocsánatkérésed, :
-jaj, mit csináltunk?
- hülyeséget
-Ne haragudj nem akartalak ilyen helyzetbe hozni basszus mi lesz most,hogy fogunk egymás szemébe nézni ?
 -megoldjuk ne aggódj ! Én ezt megpróbálom lezárni magamban
- majd a következő karácsonyi bulin. Végül is csak 365 napot kell várnunk
Aztán amire még emlékszem,hogy elég gyakran simogattam a fejedet,igazgattam a hajadat az arcodból ,miközben végzet asszonyának ,zöld szemű "szörnyetegnek" (csupa jóindulattal) becézgettelek. Amit szerintem (így utólag végiggondolva) félreértettél az az a mondatom volt amikor megkérdeztem,hogy bekísérjelek-e? erre azt válaszoltad : "na még csak az kéne". Ezzel én azt szerettem volna elérni,hogy minél hamarabb vessünk véget ennek az estének mert különben becsap a ménkű. Ám ebben a pillanatban láttam a húgit közeledni amikor rettenetesen meggyűrt arccal bekopogott az ablakon.Innentől az,hogy veled mi történt nem tudom, én csak azt tudom ,hogy aznap éjszaka nem aludtam valami sokat. Másnap pedig kerültem itthon minden szempillantást,mert bizonyos szinten iszonyatosan mérges voltam magamra. Lett volna már több próbálkozó is de simán lepattintottam őket. Nálad ez más volt. Jött egy vibrálás ami azóta csak erősödött. Innen jutottam el arra szintre,hogy napközben 1000X gondolok rád, ha nem beszélünk neten hiányzol. Hát ezt jól megcsináltuk (akinek nincs gondja az csinál magának). Ezt az állapotot döntsd el Te minek minősíted,de itt megint bele kell,hogy szóljon az ész. Hozzá kell tennem semmit nem bántam meg. Ha holnap lenne a buli ismét megtenném. Na röviden bennem ezek az élmények maradtak meg, amiért míg élek neked hálás leszek. "Kicsit" felkavartad körülöttem az álló vizet ami nagyon jót tett nekem. Itthon is sokkal kiegyensúlyozottabb lettem--------------- hiába nevetsz valóban. A sárkányt is könnyebben elviselem, talán azért mert azt lesem mindig mikor jössz be a csarnokba, mikor láthatlak. Egyszóval amikor az embert csak egy valaki érdekli,és őt keresi kutatja, és hiányzik neki ...................................na az mi? A válasszal csak óvatosan !!!! Puszi neked !

Valahogy csak rohan, el mellettem, csak szalad, én pedig csak nézek...

Hétfőn hazajöttem a melóból és boldog voltam, hogy nem jön Jogsis, végre egy kis nyugi, Megyeszékhelyivel dumáltam, aztán alvás. Valahogy, amikor fél 6-kor érek haza, egyszerűen olyan gyorsan este 9-10 óra, hogy olyan gyorsan nézni nem tudok... Jogsis mondta, hogy nem ér rá, megy unokatesójának a bulijába, akit utál, úgyhogy kiissza a vagyonából. Nem helyeseltem, de ő tudja, felnőtt ember...

Kedden vettem egy új telót, negyed 8 volt, mire hazaértünk, Jogsis nem volt elérhető, ezen kicsit feltéptem az agyam, azért egy 3 szavas nem érek rá-ra telhetett volna, de nem tellett... Úgyhogy sms-ben elküldtem a rákba.

Szerdán, azaz tegnap jött a garázskapu szerelő, volt vagy 3/4 8, mire elment és baromira nem jutott semmire, holnap jön újra. Jogsistól kaptam egy sms-t, hogy ideges és nem akar így jönni, majd holnap, mondtam, hogy pénteken vizsgázok, egész héten nem ért rám, így akkor ma sem fogunk.... erre nekiállta nyomni a szöveget, de csak fél órára, hát fél órám sincs. Mi vagyok én? Hétvégén olyanja volt és a nyakamra ült, eddig le se szart, most akkor meg én nem érek rá... Valahogy ebből a kapcsolatból  az én igényeim kimaradtak, úgyhogy befagyasztom a dolgot, lazítok rajta és megtanulok nemet mondani, nem aludhatsz itt, nem jöhetsz és hasonlóak... Kedden képtelen volt kommunikálni, mert összebalhézott az anyjával / mint minden nap/, kell ez nekem? Neeeeeeeeem.

Ma pedig csütörtök van és nekiállok gőzerővel tanulni, holnap ismét vizsgám lesz, aztán majd vagy fél 8-ra haza is érek, szombaton meg fél 9-től fél 6-ig lesz órám, brrr :(, 6-kor pedig már pszichológus barátnőmmel randizom a  Fő téren, úgyhogy sűrű program. Vasárnap pedig neki kell állnom a naptáraknak... tetszik, nem tetszik, mert gáz lesz... már nincs egy hetem sem.

Jogsis igazából nem hiányzik, jó, más se, megszoktam, hogy magamban vagyok és feszélyez némileg, ha valaki rám telepszik, pillanatnyilag élvezem az életem, úgy ahogy van... Úgy érzem, nem Jogsis lesz a befutó, ahhoz túlontúl magával van elfoglalva, én pedig ilyennek már nem asszisztálok. 

Millió teendőm van még karácsonyig, na meg a 3 hetes szünet alatt is meg kell írnom a szakdogám vázlatát, amihez még témám sincs, a projekt dokumentációt és egy tantárgyon nem vettem részt, ahhoz meg pótlást kell kérnem, úgyhogy unatkozni nem fogok, az egyszer zicher.

Már nem csetelek, igazából nem beszélek senkivel, nincs hozzá hangulatom. 

Viszont január 19-én megyünk Pesten a Rebecca-ra, már 2 éve meg akartam nézni, csak nem úgy alakult és most nagyon örülök, hogy megyünk, meglátom még, hogy pénteken vagy szombaton megyünk-e, hogy gyerekekkel megyek vagy nélkülük... Ez még alakul, de leszünk, megyünk és kultúrálódunk és ennek nagyon tudok örülni :))

Ja és megvettem az X-boxot karácsonyra, ja és november 28-án megrendeltük Kínából közvetlenül a gyerkőcök tábla gépét, tesóm be van szarva, hogy nem jön meg, én még reménykedek :)) Bár én akkor berakom az X-boxot 3unknak és kész. 

Viszont vennem kell még ajándékot a húgomnak, Munkamániásnak, Jogsisnak mégsem veszek, még jó, hogy nem tettem meg, bár akkor használnám én :))

Pénteken végül eljutottam fodrászhoz, mivel a vizsgát letettem pikk-pakk, remélem a jegyem nem lesz pikk és pakk sem :) Aztán próbáltam magamhoz méltóan, mégis kissé konzervatívan öltözni, mert a főnököm elég konzervatív, úgyhogy maradtam a fekete-fehér kombinációnál.

Hát a fiúk édesek voltak, mármint a rég ismert kollégáim, lázadtam is picit, mert hát ez én vagyok és jól akartam magam érezni, így leültem a fiúkhoz, a pór néphez, kíváncsi vagyok, ennek milyen utózöreje lesz holnap, mert az egyik üzemvezető beszólt, hogy magának a fejnél kellene ülnie, hát én meg patrióta lettem és a hazámmal tartottam :D Láttam, hogy főnöknek sem tetszik a szitu... 

Boroztunk, aztán jött az, aminek nem kellett volna, mégpedig a málnás pálesz, apám, szal egyszer csak 4 eltűnt bennem :)) mint utóbb kiderült, volt némi filmszakadásom az estével kapcsolatban, bevallom, azt hittem, hogy éjfélre itthon voltam, pedig az nem éjfél volt, hanem 2 óra :) Jogsis is jött, pedig 11-re ígértem neki :) Tesómmal jót röhögtek rajtam, még jó, hogy nem emlékszem miket mondtam, azt tudom, hogy Jogsis belépett vigyorogva az ajtón és mondta, hogy kábé erre számított, meg hogy az ittas ember őszinte... tegnap el kezdte mesélni, miket mondtam, megkértem, inkább lapozzunk, nem akarom tudni :))

Itt aludt, reggel nagyfiammal elment reggelit venni, mosolygott a másnaposságomon és meg is főzött /nem bírta nézni, mit művelek a konyhában, asszem jó taktika bénázni, akkor lesz ki főz ránk :D mégis csak szakács :)/

Délután lelécelt, mi meg tesómékkal és a kutyusokkal megnéztük a Fő teret, mondhatni kockára fagytunk. Értünk jött, hazadobott és ment a haverjához. Fél 11-kor ért vissza, hát mit mondjak, alig éltem már...

Kicsit nyomaszt, hogy ilyen gyorsan zajlanak az események, de jelenleg sodródok, mellesleg meg kivárok vagy mi a szösz, mindenesetre a szex maga furcsa, egyszerűen nem tudok ráhangolódni, meg hát vannak még dolgok, amiket nem lehet... mindenesetre orgazmusom 3 hónapja nem volt, ami még durvább, hogy nem is hiányzik :( remélem megjavulok :)

Gyerkőcök dédiznek, Jogsis alszik, én meg a Jézuskával egyeztetek épp :) 

Ez volt kedden... Tegnap elpakoltam a ruhákat és felporszívóztam, aztán pihentem egy kicsit, megjöttek csibéim, nagyfiam tükön ült, hogy mikor jön Jogsis, ö pedig telefonált, hogy késik, 8-kor, kisfiam már sírt is, hogy akkor nem is találkoznak, így megengedtem, hogy fent maradhasson 9-ig, hát a 8-ból is negyed 9 lett... Na pont ettöl tartottam, mosolyogva jött be és mutatta, hogy ps2 játékokat hozott a fiamnak, azért késett, mert elö kellett bányászni öket, na jó, itt a szívem azért meglágyult, de úgy éreztem, erröl beszélnünk kell.

Ültem az ágyon és néztem, ahogy nyomja a ps2-öt nagyfiam, Jogsis pedig adta az instrukciókat, mikor mit, merre, csak néha bevontak, ha épp kellett az angol tudásom, aztán kiscsajom Jogsis ölében kötött ki, aranyosak voltak, nagyon.

Kiscsajomnak megfájdult a fülei, sírt este, mint az örült, Jogsis pedig ment, vattát melegített, bedugta a fülét, odabújtam kis bébimhez, simogattam, Jogsis pedig a lábikóját és csitítgatta, aztán persze neki elaludt, míg ö simogatta.

Ez meg péntek... Aztán kissé képzavarba kerültem, mert hát gyomorgörcsöm lett a vizsgától, ami végül nem is volt nehéz, a 40-ből tutira veszítettem 3 pontot, meg még ki tudja mennyit, de reménykedek, hogy a hármas meglesz, na majd meglátjuk, mennyire normális a tanár, de a 3-as mindenképp kellene, hátha évet ismétlek... jövő héten is lesz egy vizsgám, de az semmi, ehhez képest, arra simán felkészülök 1 nap alatt. Igazából azt hiszem, hogy behozom a lemaradást, lezárom ezt az egy évet ebben a tanévben, de ha vis major volna, azért van még mit pótolnom :(

Aztán meg Bandita, abban maradtunk, hogy decembertől elkezdi törleszteni a kocsit, ma kaptam egy szánom-bánom sms-t, hogy nincs pénze, hogy én honnan gondoltam, hogy korrekt lesz? Persze a telefont nem veszi fel...

Jogsis, meg a múlt sérelmein lovagol az anyjával, tegnap kicsit kiosztottam, aztán meg azt mondja, olyan jó veled beszélni, mindig mosolygok, mikor beszélünk. Lelkileg padlón van és nem tegnap óta és nem tudom, akarok-e megmentő lenni, nagyon érzelgős, jó fej, csak hát ezek a lelki gondok, megint én legyek az erős? 

Pótapa már röhögött, hogy ennyi lelki defektest honnan szerzek én be? :D

Jobban mondva tegnap, vajon hol jár az esze, ha póker szünetben modell vasút kiegészítőket posztolt az idővonalamon :)

Mindjárt jön, ki kell mondanom, hiányzik, vágyom rá, féééélek. Na, majd meglátjuk.

Bandita nem nézte meg a tavat, de nem győzi hangsúlyozni, hogy egyedül volt otthon és beszámol, mikor merre jár, nem mintha érdekelne.

Valszeg Jogsisnak is köszönhetően, de Megyeszékhelyivel nem olyan szoros már a kapcsolatunk, tegnap ígérte, hogy beszélünk, de nem tettük, ma pedig ő szeretne, de ha itt lesz Jogsis, nem fogok ráérni... ez van. 

Tanulnom kéne, meg takarítanom. Be is izzítom a porszívót. Kollégám azt mondja, hogy látszik, hogy jobban vagyok, mert így van. Ha Jogsis csak arra jó, hogy elszabaduljak Banditától, már megérte, de majd meglátjuk.

Nemrég értem haza melóból, ideugrott a kulcsommal, no meg hogy megpuszilgathasson és ölelgethessen minket :) Ja és pókerezni ment, de azért még megkérdezte, hogy ugye nem baj... cuki pofa ez a pasi :)

Jogsissal este beszéltünk, egyszercsak, aztán éjfélkor átjött, beszélgettünk egyig, majd lefeküdtünk aludni... aztán a garázs kaput megnézi a haverjával...

Bandita hívott a kutya miatt, daganata van és újra vérzik :(( és csak mondta és mondta és mondta, hiába mondtam, hogy na jól van, még mindig mondta... ma ránéz a tóra...

Remélem nem találkoznak :) 

Szóval, tegnap nála aludtam, megnéztük az eredetet, de úgy, hogy negyed óránként mesélhetnékünk volt és meg kellett állítani a filmet :) Nagyon tetszett a film, a vége pedig elgondolkodtató volt, sokáig pörgött rajta az agyam. Nagyon sokat beszélgettünk, sokat csókolóztunk és sokat bújtunk. Csodálatosan beszél az anyukájáról, remélem a gyerekek egyszer rólam is így fognak beszélni, az apukája meghalt, mikor az édesanyja 3 hónapos terhes volt vele. Vannak azért tragédiák...

Volt minden, ami lehetett, főleg az erős bújási kényszerünket éltük ki. Aggódott értem, kedves volt. Főzött forralt bort, aztán hipp-hopp fél 4 lett. Fáradt voltam, már mikor elindultam. Nem, fogalmam sincs miért, bújtunk és eszembe jutott, hogy még egy hónapja sincs, hogy elveszítettem a babáimat és rám tört a sírhatnék, nagyon ostobának éreztem magam, aztán félig bealudtam, ő pedig az elsírt sminkemet távolította el egy zsebkendővel, majd simogatta a kezemet, míg be nem aludtam. Felvett a karjaiba és bevitt a hálóba, betakargatott, kaptam puszit, odabújt és aludtunk. Kicsit az az érzésem, hogy két sérült lélek adja át egymásnak az energiát, mocskosul félünk egymástól és nagyon az az érzésem, hogy behúztuk mindketten a vészféket.

Nagyon szép esténk volt, sokat töltődtem és nagyon jól esett, ahogy aggódik értem, ahogy vigyáz rám, ahogy bújik, amilyen figyelmes, de jelenleg ennyi, részéről is és részemről is. 

Úgyhogy vészfékkel óvatosan tapogatózunk előre, aztán majd meglátjuk, a vak is aszonta.

Már nem vagyok az. Mától. Gyorsan pörögnek az események, mint mindig, nálam megszokott, ma rajongtam Munkamániásnak meg szegény Kolléganőnek Jogsisról, kb. 7 méterrel a föld felett jártam, aztán este főztem, kicsit stresszben voltam, egy szakácsra főzni nem egyszerű, de ízlett neki a főztöm :)) 

Ahogy az ölébe vette a fiamat, kész voltam, lefeküdtek a gyerekek és egyszerűen éreztem, lépnem kell, léptem, azóta a csaja vagyok :)

Holnap pedig filmezünk az ágyban, nála alszom :)

Munkamániás szerint, a tempómat ismerve január 1-vel beköltözik :)) We will see. Boldog vagyok és jó érzés, imádok hozzá bújni :) Azt mondja, te egy kemény magba burkolózott érzékeny lélek vagy :)) mit nem mondasz :)

A héten dolgozom és pihenek, kicsit összebalhéztam Megyeszékhelyivel ma, de nem vette zokon, bizalmatlan velem szemben, amit nem tartok fair playnek, de ez az ő döntése.

Találkoztam Jótevővel, aki mindenben segíteni akar, kirázott a hideg, pedig helyes rózsacsokrot kaptam :) Tényleg.

Szóval úgy indult a napom, hogy kinyitottam a garázskaput és megcsuklott, de úgy, hogy azt hittem leszakad az egész, elvittem a gyerkőcöket a suliba, aztán haza és itt ültem, hívtam Jótevőt, épp dolgozott, hívtam Telefonost, ő is dolgozott, ültem és néztem, aztán felszívtam magam, hogy majd megoldom, na ja, de mióta nyeszlett vagyok, erőm sincs, így nem tudtam a görgőket visszaterelni a sínbe. Felhívtam szomszédasszonyt, átküldte a férjét, jó egy óra alatt sikerült megoldanunk a problémát, közben hívtam Banditát, mégiscsak ő tákolta össze, mint mellékelt ábra mutatja, segítőkész volt, hétfőn vagy kedden idenéz, ha gondolom, nem válaszoltam.

Bő másfél óra késéssel végül elindultam, elmentem vérvételre, az ápoló fiúval már igazi cimbik vagyunk, még mindig röhög, hogy automatice a jobb kezemet adom, ő pedig már úgy áll oda. Oda adtam neki a kórismémet, mert egy betűt nem értek belőle, azt mondja, semmi különös nem derül ki belőle. Indultam tovább, mint a gőzgép, míg be nem szédültem a kocsinál és jól össze nem vertem magam :S 

A nap további részén csak támolyogtam jobbról - balra, Jótevő megnézte a garázskaput, látni, hogy nem ért hozzá, nem is tetszik, mint pasi, nem is volt témánk, meg egyszerű, mint a faék. 

Kicsit szomorkás lettem, de ez van. Aztán hozott vacsit tesóm mekiből, tök örültek a gyerkőcök, majd ráírtam Jogsisra, hogy nem úgy volt, hogy ma találkozunk... Átjött, gyerkőcök bemutatkoztak, dumáltak, imád legózni, kihoztuk a terepasztalt és összeraktuk a vonatot, csillogott a szeme, a gyerekek meg bújtak... őrület volt ezt látni. Aztán jött a kellemetlenebb része, szeress bele anyuba és élj velünk :D Mondja Jogsis, neki még sérült a szíve, aztán mondja nekem, hogy nekem ezzel kellene foglalkoznom, mármint az utódokkal, mármint neki, hogy ideje lenne, hogy gyereke legyen. Anyám lekáderezte, látnia kellett, ki van nálam, mondom minden pasira így beindul... mondja, de hát mi csak haverok vagyunk... hát ezt anyám nem tudja. Ez most egy elég fura, mondhatni idióta helyzet, végre valaki, aki nem rajong értem, nem csöpög, mondja nekem, régóta te vagy az első ember, akivel tök jó eldumálni... viszont ne volna az a fránya kémia, basszus, legszívesebben rámásznék... ajjajj, hogy én mindig ilyen idióta helyzetekbe kergetem magam :D lassan megszokhatnám... Viszont nem tudom, hogy én bátortalanítottam el a múltkori leszúrásommal vagy valóban nem akar tőlem semmit, ez majd kiderül 3 hét múlva, mert amint zöld utat kapok az orvostól, tuti rámászok, mindenesetre holnap valószínűleg újra jön, játszani :))