Díva naíva - a furcsa nő tökéletlenségei

Július vége óta most érzem magam újra eggyel jobban, nem szorongok és remélhetőleg ez lesz az első sírás mentes napom.

Olyan jó volt, hogy itt volt a barátnőm, valahogy ő tud hatni rám, jól esett, mikor a garázs kapuban állva rám néz és azt mondja, őszintén csodállak, hogy minden szarban megtalálod a pozitívat. 

Igaza van közgáznak is, csúnyán nincs jelenleg szükségem pasira, inkább barátokra, akik fogják a kezemet, akiket eddig hanyagoltam vagy épp elkoptak és csúnyán megcsappant a létszámuk. Tegnap dumáltam a csávóval, akivel régebben összejártunk cigizni és megígérte, új melója van, de szakít rám időt, pedig már  3 éve nem találkoztunk, bár virtuálisan szorítottam mindkét kezét, mikor megkérte a csaja kezét, ő pedig elhagyta, naponta ápoltam a lelkét, de nem azért, hogy egyszer majd visszaadja, csak azért, mert nagyon sajnáltam.

Lovag is rám írt, hogy jobban vagyok-e, aztán nekem esett, hogy ő hitt bennünk, én pedig elrontottam mindent, huhhh, hogy én ezt még csírájába fojtottam, azért megkönnyebbülésre ad okot, mr. élősködő biztos szívesen költözött volna családi házba, garzon helyett, főleg, hogy van külön szoba a fia számára, persze ő ügyintéző, ugyan éhbérért, de nem tehet róla, nem ért máshoz, maszekolni meg hát nincs lehetőség, kocsit sose tudna fenntartani és egy vacsora is megterhelő, de majd együtt. Csak nem velem, barátom. Nem akartam megszivatni, tényleg, de nekem ez nem hiányzik, meg jelenleg más se....

Beszélgettem Tűzoltóval is, neki is éppen barátcsappanás állt be és szeretne meginni velem egy teát és jó tanácsokat adni pasizás terén, hallelujah együtt él egy csajjal, tehát nem áll fenn a veszélye, hogy rám startol és ez olyan megnyugtató, igazából mi sosem illetünk össze, azon kívül, hogy jól néz ki, annyira infantilis, hogy lefejelném tőle a falat. Jókat hülyültünk, nem mondták-e nekem, hogy a hercegek már nem fehér lóval jönnek, hanem fekete bmw-vel, le vagyok maradva :)

Bandita meg a pancserségével tovább bonyolítja az életemet. Barátnőm hívta fel rá a figyelmemet este, alig van hangom és fújom az orrom, mikor legutóbb Bandita itt járt, még mondta is, hogy olyan szinten taknyos, hogy kifejezhetetlen, aztán lusta volt poharat hozni magának, így az enyémből ivott, másnap már fájt a torkom, barátnőm meg mondta, hogy tudod, hogy ilyen állapotban nem altatnak... Király, köszi. Úgyhogy nyomom magamban a c-vitamint, mint állat és remélem, hogy mire lesz altatási időpont, túl leszek rajta.

Összeraktam a ruhákat, mindjárt indítom újra a mosógépet, porszívózok, a kandallót már kitisztítottam és anyámnak igaza lett, a padláson lezártuk apuval tegnap a szabad nyílásokat, így nem jár-kel a szél, unokatesóm felajánlotta a deszkákat a nyílások végleges lezárásához, tehát 20ezerből kijön a csibe és a pur hab, hogy véglegesítsük a dolgot. Ennek roppantul örülök, hozzáteszem, hogy így 3 fokkal melegebb maradt a lakásban, most nem tudom, hogy azért, mert fa fajtát váltottam, mert a fenyőtől 30 másodpercenként ugrik egyet a hőfok, míg a másik fajta kemény fával szívok, mint a torkos borz. 

Délután tanulnom kell a gyerkőcökkel, no meg hajat mosnunk mindhármunknak, kora délutánra pedig beterveztem a trambulin lebontását, mielőtt tönkre megy.

A családom meg kész vicc, anyámék bevállalták tegnapra tesóm gyerekeit, persze pont névnapozni kellett nagynénéméknél, tesóm kiverte a balhét, hogy ők szülinapra hivatalosak, úgyhogy ők mennek, én meg megkaptam, kérdés nélkül a négy gyereket, aztán anyám még meg is hülyíti őket, hogy elmehetnek velük, majd értük megyek, majd jól meggondolta magát, hogy legyen miért hallgatnom a cirkuszt. Tízig vártam, mert viszik el tesómék gyerekeit, aztán feladtam és megcsináltam az ágyakat és lefektettem őket. Megjelentek anyámék, apám ivott egyet és azon hőbörgött, hogy Kossuth rádiót kellett hallgatnia az általa fizetett taxiban, bakker, hogy nincs nagyobb gondod... Húgomról ne is beszéljünk, fél 11-kor hívott anyám, húgomat hazahozták, úgy berúgott, nem tudott magáról, kirakta a pasija is... anyám vérnyomása meg 200-on volt, Őszinte leszek, egy percig nem volt szimpi a srác, 2 éves kapcsolatából lépett ki, mikor összejött a húgommal és nem túlzottan érdekelte, hogy van-e csaja vagy sem, húgom meg csúnyán szenvedett emiatt. Jobbat érdemel ennél, de hogy anyámtól ma mit kapott, azt asszem nem is szeretném megtudni. 

Ja és tegnap este m1-et néztem, Richard Gere-es film volt és nem lett happy end a vége és annyira jó volt, tudom, szemét vagyok, de jól esett, hogy nem volt ömlengős boldogan éltek, amíg meg nem...

Mindenesetre, hogy mindenben számíthatok a családomra, azt azért költői túlzásnak élem meg és remélem az állapotot jövő héten sikerül megszüntetni és indulhat egy szebb jövő.

Itt volt pszichómókus barátnőm, jó volt, hogy itt volt és az is, hogy megölelt. Az pedig, hogy az objektív véleményét kinyilvánította, az pedig külön csodás. Nagyon szeretem, a maga nyers modora magával ragadó. 

Beszélgettünk, azt mondja, tudod, azért beszarás vagy, szivatott 3 hónapig, le se szar most se és te még mindig az ő lelkivilágát félted. Sajnálom, hogy eldobja az apaság lehetőségét, féltem, hogy megbánja, félek, hogy meginog az orvosnál és ha ő meginog, akkor én is és félek mindentől. 

Azt mondja barátnőm, tudod, ha ennél jobban akar bántani, már csak a gyilkosság marad? Mindenedtől megfosztott, az álmaidtól, az önbecsülésedtől, mindentől.

Félek, magamtól és tőle is. Ez van. 

Kiscsajom hallott embereket a kerítésnél és azt hitte ő, homlok hanyatt rohant, azt hittem a szívem szakad.

Elfáradtam. Belefáradtam mindenbe, már el sem vagyok keseredve, csak fáradt vagyok.

Ja és felelőtlen, bepakoltam a fát az előkertből, hátha, de nem jött össze, kutya bajom.

Apropó baj, csendben néha álmodozom, ha nem lennének a gyerekek, most felmennék a kőfejtőre és levetném magam. De vannak, úgyhogy nem teszem meg, csak csukott szemmel álmodozom.

Félek, hogy Bandita meginog vagy csak szimplán a körülmények ellenére képtelen leszek "megölni az álmomat". 

Uff.

Este beszéltünk, próbál rábeszélni, hogy a kiskutyákat ne adjam el és hassak a gyerekekre, hogy foglalkozzanak velük. Igazából, ha elviszem őket tenyészszemlére és megcsináltatom a kennel papírokat, jövőre még nem is, de 2 év múlva milliós nagyságrendű lenne az alom értéke és legyünk őszinték, elég jó kiegészítés másfél évente... Mellesleg szeretem azt a két pici majmot. Igazából a nagy is nagyon hiányzik és annyira sajnálom, hogy hagytam elmenni. 

Tudom, hogy csúnyán hat a lelkére, mennyire szarban hagyott, én pedig nem mondom, hogy nem, nem oldozom fel, mert valóban így van... Próbálta magyarázni, hogy 17 fokban élni normális. Szerintem kicsit sem. A másik pedig, hogy próbálja megmagyarázni, hogy beteg lenne a baba és kész. Tudom, hogy neki is kell egy kapaszkodó, hogy 36 évesen miért ne akarja az egyetlen gyerekét, bár szerintem elég indok, hogy már nem szereti az anyukáját. Félek hétfőn az orvostól, hogy nem fogja megérteni, hogy nincs más választásom és attól is félek, hogy az eü megszakítástól mereven elzárkózik. Arra gondoltam, akkor itthon megyek el dokihoz privát, akinél a két gyereket szültem, az egyik barátnőm jó barátja. Talán őt rá tudom beszélni egy eü megszakításra. Persze, a pénztárcámat is mérhetetlenül terhelné egy abortusz, de hogy én végigcsináljam az ezzel járó procedúrát, na, arra képtelen vagyok. Kell lennie megoldásnak. Félek Banditától is, ha a monitoron látja, hogy reagál... Mindenképpen szeretném az ügyet jövő héten lezárni. Végérvényesen és minden oldalról.

Tesóm hívott, hogy akkor hozná ma a gyerekeket, hogy mennyire ki van akadva anyuékra, hogy ők is bulizni mennek, mikor ő már 3 hete szólt, hogy szülinapi buliba hivatalosak. Igazából egyik oldal sem érdekel, jó vagyok én gyerekmegőrzőnek. Gyerkőcök is a szomszéd csajjal eldöntötték, hogy mit csinálnak, mert majd ők 5-en eldöntik, közöm nincs hozzá alapon, mert túlerőben vannak, hát ezt az elméletet gyorsan megdöntöttem.

Este leültettem a gyerekeket, hogy akkor kupaktanács, muszáj besegíteniük, mert egyedül nem megy. A kiskutyákkal nekik kell játszaniuk és úgy gondolom ez nem akkora oltári nagy elvárás. Kisfiam sírógörcsöt kapott, hogy ő most megint apa nélkül maradt, pedig azt hitte, ez már nem fordulhat elő, nem akar másik apukát, őt szeretné, kiscsajom keményebb és elmesélte, mikor eszébe jut apa, gyors becsukja a szemét és másra gondol. Úgyhogy pityeregtünk egyet, aztán megnyugodtunk és együtt tévéztünk. Így jártunk, mindannyian, a kiskutyák, a nagy kutya, a gyerekek és én is, ő döntött, nem kívánok neki rosszat, a saját lelkiismeretével neki kell elszámolnia, tudom, hogy a szívére veszi, ez már nem az én gondom. Remélem vele soha nem fog senki ilyet tenni, bár ez a megszakításos ügy szerintem neki sem kisebb pofon, mint nekem, főleg, hogy úgy gondolja, hogy ő döntött ez ügyben, én pedig elfogadtam. Ezzel a tudattal kell leélni élete hátralévő részét. 

Én pedig reménykedek, hogy egyszer besétál az életembe egy olyan ember, aki szeret és elfogad minket, ha pedig nem, akkor kibekkelem a következő 10 évet és már nem családként kell elfogadni. 

Lehetett volna szép életünk, de nem lett, nem rajtam múlott, de majd ezen is túlteszem magam.

Annyira mocskosul elegem van, tök jó volt, hogy ma dolgozhattam, legalább nem gondolkodtam, a vizsgát és a holnapi sulit kihagyom, egyszerűen nem kell további frusztráció, képtelen vagyok erre... jövő hétre meg kénytelen leszek összeszedni magam.

Aztán hazajöttem, kiengedtem a kiskutyákat, hallgattam, hogy apám cseszeget, hogy nem eszem, megint nem keresett a családból a kutya se, nagyon fontos vagyok. A kiskutyákért mehettem és befűteni sem sikerült még, pedig már egy órája szívok vele.

Lényeg, hogy fogta a szütyőjét és le se kell szarnia semmit, hát záros határidőn belül kifizetheti a kocsit és leszarom, hogyan, mást nem, adja el és a kutyák felől is intézkedjen, nem tudok róluk gondoskodni, neki vettem.

Már épp ott tartok, hogy betemetem a tavat is, kihalászom belőle a koikat, leviszem a halashoz és beföldelem és kidobom az akváriumot és elfelejtek mindent, ami vele kapcsolatos.

Először is a sipítozásból és a siránkozásból, a pityergésből és az elveszettségből, baszki, ki vagy Te? Nem ismerlek ilyennek! Ja és nem is akarlak, úgyhogy szedd össze magad! A terhességet meg kell szakítani, nincs kec-mec, ugye nem akarsz egyedül felnevelni egy harmadikat? A szaros álmaid, az álomvilágod, amit dédelgettél? Idióta, vedd már észre, hogy szappanbuborék! 

Nem érdemli meg, önzés volt tőle tegnap kitálalni az érzéseit, nem vagy a lelki szemetese, bezzeg, ha te mondod, támadásnak veszi, kérlek ne foglalkozz már vele! Légy túl mielőbb az egészen, rázd meg magad és éld tovább az életedet... 

Hogy mit tegyél, ha nem tudja előteremteni a kocsira a pénzt? Fogalmam sincs, vedd el tőle? Ebben nem tudok okos lenni... majd alakul.

Most meg húzzál, fürödj le, igyál egy kávét és állj neki végre tanulni. 

Magányos vagy és ölélesre vágysz? Szerinted hányan vannak ezzel még így, miután elhagyták őket, hagyj magadnak időt és lassan kikopik az érzés. Keep cool!

Tegnap átjött Bandita, elvitte a maradék cuccait, megjavította a garázskapumat... Úgy indult, hogy nézett a nagy boci szemeivel, mikor bejött, majd automatikusan átölelt, hogy mennyire sajnálja, hogy mekkora szarban hagyott, én pedig szimplán elsírtam magam. Utána kivonult elpakolni, én meg bent maradtam a szobában, mert fázom.

Aztán jött, leült mellém és beszélt tovább, hogy sajnálja, hogy irritálta már a fogkefém is és hogy mióta ő lezárta, csak szorongott és voltak jó pillanatok, most igazából sokkal szarabb, de talán lesz jobb. Mondta újra ugyanazt, amit eddig...

Aztán.... ragaszkodik hozzá, hogy hétfőn elkísérjen orvoshoz, hisz kettőnk dolgáról van szó, na itt már néztem, mint Rozi a moziban, hogy ezzel most mégis mi a fészkes fenét akar. Aztán lassan, de biztosan tálalta, hogy hezitál és nem tudja eldönteni, hogy szeretné-e a babát... na, az anti-családos gondolkodik, hogy akar-e gyereket. Mondtam neki, hogy újra szivatsz? És ha 1-2-3-4-20 hónap múlva meggondolod magad? Gondolkodj már... Igazam van, mondtam neki, találhatsz egy gyerektelen csajt, akivel lesz egy babátok, de nem hatotta túlzottan meg, csak rázta a fejét... igazából azért akartam, hogy ő kísérjen el a megszakításra, hogy ne gondoljam meg magam, most viszont már lassan úgy fest, hogy ebben sem bízhatok...  és ezzel lezárhattuk volna a témát, de mindig újra és újra ugyanoda lyukadt ki, hogy beszélnie kell tesójával a dologról és irtóra fél, hogy megbánja, ha megszakítjuk a terhességet. Kész, teljesen kiestem a koncepcióból. Arra a reakciójára, hogy gondolkodjak és esze ágába sincs, na arra számítottam, meg arra is, hogy még ha együtt lennénk se, de azóta rágódik, nem kicsit, nagyon. Erre nem számítottam, hogy 3 napja ez forog a kis agyában, hogy hogy számol el magával, ez ügyben. Hogy én gyásznapnak nyilvánítom a "szülés napját" és már gondolkodtam egy rituálén, amivel minden évben megemlékezek, mert engem ez lelkileg agyonnyom, az addig oké, de hogy ő gondolkodik rajta, na, nekem ez tök új. Nem bízom benne, felkavart, nem akartam erről beszélni, azt hittem tárgyilagosan rendezzük a megszakítást, erre meg ez... hihetetlen. 

Ma megint annyi melóm volt, hogy nem kellett egy másodpercet sem gondolkodnom és jó volt. 

Tegnap bejelentette, hogy semminemű felelősséget nem vállal a gyerekért, hogy is gondolhattam volna mást.

Aztán gondolkodtam, hogy ugyan miért várnám én meg, hogy ő fél évig törlessze a kocsit, fűtés átépítés kell, s.o.s., nem bírok 2 óra alatt befűteni, too less time... viszont este 9-kor már alszom, alig élek. 

Ma is 6-ra értem haza, mire befűtök, stb. úgyhogy gáz kell, ha pedig kifizeti a kocsit és eladja a kiskutyákat, be tudom köttetni a gázt, ennyire egyszerű... 

A kiskutyákért a szívem szakad, de ez van, le vagyok égve és fűtés kell... aztán berendezkedünk a hármasban létre. 

Elvette az önbecsülésem, elrabolta az álmaimat és padlóra küldött, azt hiszem, elég már a szarból...

Hétfőn megmondom a dokinak, hogy eü kaparást akarok, azt hiszem indokolt... szarul vagyok és vérzek és amúgy is. Ne hogy már százezreket fizessek és a lelkemnek is jót tenne, ha rápecsételnék, hogy egészségügyileg indokolt a megszakítás, ámíthatnám magam azzal, hogy valóban. Bandita pedig elkísérhet, már csak azért is, hogy meg ne gondoljam magam....

Csuda jó hétvégém lesz, tesómék buliznak, itt hagyják a gyerkőcöket, anyámék buliznak, én meg le se vagyok szarva. De hát ezt már megszokhattuk.

Most mütik kollegina fiát, úgyhogy nyakig ülök a melóban, ami jelen állapotban áldás, nagyon örülök neki, legalább nem kattog az agyam.

Banditát meg leszarom, igazából mondhatni, annyira egál, hogy beavattam, mert kicsit sem hat meg a véleménye, ö mit gondol az egészröl... Ez az én döntésem, neki pedig el kell fogadnia. A másik pedig egy baba 25 évre szóló elkötelezettség, én pedig 1 napig nem bízok benne...

Próbálom hétföig leszedálni magam, aztán meglátjuk. Kicsit félek, mert ha beindul a spontán vetélés, vad idegen, 30 km-re lévö kórházba kell mennem, ha pedig nem vagyok elég gyors, elvérezhetek... mert ugye itthon nincs biztosításom.

Az meg kicsit sem küldött padlóra, hogy minimum 100ezer az abortusz. Tegnap még a fütés volt a legnagyobb problémám, na, mára nem... pedig ma is 17 fokra keltem.

Rohadt nehéz vizsgám lenne pénteken, de agyhalott vagyok, nem tudok most GDP-n és piaci rugalmasságon, adónemeken gondolkodni...

A padlónál is mindig van lejjebb... beszéltem terhes barátnőmmel, kuncogott (ő könnyen), hogy hallja a hangomon, hogy azért itt még nem dőlt el minden és ő örülne, ha együtt babáznánk... basszus, képtelen vagyok rá, de arra is, hogy megszakítsam, csak zokogok és zokogok és zokogok és fogalmam sincs, mit mondjak, agyhalott vagyok, fázom és mentálisan kell magamat edzeni, hogy ne kezdjem személynek tekinteni és ne kezdjem el simogatni a hasamat... 

Ez az a helyzet, amire kínosan és gondosan ügyeltem, hogy ne öljek meg senkit...

Beavattam az érintettet, padlót fogott, lesokkoltam. Hisztiztem annó a küret miatt, hahaha, mi az, ehhez képest, bakfitty... 

Mikre jó egy blog? Október 17-én fogant, bár kicsit homályos, hogy esetleg 10-én, de ott nem írtam le konkrétan, hogy volt-e szex... 

Bassza meg, megölöm a babám. Még, még, asszem begolyózok éppen, még egy darabon meghalok, basszus, annyi szart varrt a nyakamban az elmúlt években a sors, nem tudom, mennyit bírok még el. Újra ott tartok, hogy erősen fontolóra venném az öngyilkosság gondolatát, ha nem lennének gyerekeim, de vannak. 

Be is bújok melléjük, bújok... anyám tesómnak zokogott, hogy fogalma sincs, hogy hogy támogasson...

Abigél...

csak pár lépés a végtelen és többé nem jöhetsz velem, most bátor légy és légy erős és kérlek ne sírj kedvesem, egy perc volt az élet, mi tőled olyan szép lett... 

Meddig szórakozik még velem?

Voltam orvosnál. 30-ból 27 napi vérzés, fogamzásgátló és 1 aktus alkalmával, amikor is "nem vigyáztunk", nos ennek eredménye egy petezsák, egy kétcsíkos teszt és egy gratuláció...

este azért gratulálok apukának, megölhetem saját döntésböl Abigélt. Még reménykedek, hogy a sors elrendezi... nem bírom.

Idegileg, lelkileg és érzelmileg is padlót fogtam.

Tegnap jött a Lovag, apám erös nem tetszését nyilvánította, megölelt, ami jól esett, de meg akart csókolni, attól pedig padlót fogtam, összezavarodtam, hála égnek idöben mennie kellett, tehát, amint kész volt a kennel, visszavittem, átmentem tesómékhoz, majd ök hozzánk, félig-meddig kellemes volt az idö odabent, végülis reggel óta fütöttem.

Szóval este mondtam Lovagnak, miután még fel is hívott, no meg nem értette, hogy ma miért nem jöhet, hogy fogja vissza magát, én még nem vagyok túl az elözö kapcsolatomon sem, nagyon agresszíven nyomul és én ezt most nem bírom. Kicsit fenyegetve érzem magam, "ne szivassam meg". Mondtam neki, annyit tudok garantálni, hogy más pasival nem találkozom, vele pedig találkozhatunk, addig míg nem próbál meg közeledni, se csók, szexröl meg ne is álmodjon...

Igazából barátra lenne szükségem, aki segít átszerelni a bojlert, meg hasonlóak, de az meg nincs, ez a pasi meg nagyon hamar távozni fog az életemböl, valahogy nem kerül el az az érzés, hogy a házamra pályázik.

Gyerekektöl kérdeztem, már csak azért is, mert Bandita velük sem volt fair az utóbbi idöben, hogy mit szeretnének, mindketten egyöntetüen Banditát, na ott pityeregtem még pár sort, ez a vonat elment :( Kiscsajom nagyon megsinylette, nagyon sokat sír és feszült, hiába kérdem, mi a baj, nincs válasz... tudom mi a baj, de nem tudom, hogy lépjünk mindhárman túl rajta. Beszéltünk délután, mondtam neki, ma jöjjön a cuccaiért, de csak akkor, amikor a gyerköcök már alszanak, nem akarom, hogy felzaklassa öket, holnaptól tanulnom kell, elég kemény vizsgám lesz pénteken, mondtam, hogy kész a kiskutyák új helye, megcsináltam a kerítést, ahol leléptek, mondta, milyen ügyes vagyok és hozza az idözítö kapcsolót a fütésükhöz. Már listát írtam, mit nem találok, hogy hol keressek.

Ma pedig hóesésre keltem és megcsúsztam az úton és persze el is késtem és a kiscsajom is szemétkedett reggel, tök undok volt, úgyhogy két nyugtató kíséretében azon dolgozom, hogy ne bögjem el magam...

Nögyógyászt felhívom ma, meglátjuk, mit mond... de fogalmam sincs, hogy ebben az idöben képes vagyok-e elmenni odáig... az sem a szomszédban van, csúszik az út és idegileg zokni vagyok.

Hol marad már a sikerszériám? Baszottul elveszettnek érzem magam.

Nem bírom eldönteni, hogy előről vagy hátulról kezdjem az eseményeket...

Kezdjük hát, tegnap úgy döntöttem, hogy még egyszer utoljára elküldöm Banditát melegebb éghajlatra, hogy mekkora tirpák volt, igazából den16-nak lett igaza, ő nem fog még 10 évig családban élni, úgyhogy azért volt bunkó és azért lépett, én meg egyre kevésbé bánom az egészet. Kár a gőzért.

Délután rám írt és felvett újra egy pasi fészen, akivel már beszéltem, 2 utánig dumáltunk, jól esett, hogy nem normális, az tuti fix, velem akarja leélni az életét, hát barátom én ennél eggyel szkeptikusabb vagyok, szédített rendesen, jót tett a lelkemnek, bedobtam neki, mivel 2 fok volt az éjjel és a kiskutyáim bent aludtak az előszobában, hogy át kell helyezni a kennelt, ha már annyira oda van értem, akkor íme, tehet érte, hogy bizonyítsa, segítsen átrakni és láss csodát, kifogások helyett mondta, hogy persze, szívesen, úgyhogy délután jön a fiával és átrakja nekem a kennelt. Óvatos vagyok, de igazából veszíteni valóm nincs... régen talán én is voltam ennyire szédült, most viszont megmosolyogtat, hogy néhány óra beszélgetés után szerelmet vall :D Munkamániás mondta, szerinte leckéket kellett volna vennie pasizás terén, pedig semmi olyat nem tettem és mondtam, amivel de elkábítottam volna. Mondtam full csóró vagyok és van két gyerekem, na meg néhány álmom, amiről nem számolok be neki, mert nem is ismerem :)

Reggel sikeresen 17 fokra keltünk, miközben térek magamhoz a nappaliban, rámtört a köhögés és megint felszabott egy sebet, beterítettem az egész ülőgarnitúrámat és a dohányzó asztal környékét, kicsöpögtem a fürdőbe, holnap meg visszamegyek a dokihoz, ez nem normális...

Felmostam, letusoltam, kitakarítottam az előszobát a kiskutyák után, befűtöttem, azóta már kemény 18 fok van...  nekem meg annyira elegem... 

Fáj a hasam, kopognak, visszahozzák a kiskutyáimat, akik sikeresen megléptek, míg kiengedtem őket a kertbe pisilni :S 

Elegeeeeeeeeeeeem van! Nyugit akarok, nyuuuuuuuugalmat!

Holnap megyek vissza nőgyógyászhoz, azt meglátjuk. Olyan marhára szerencsétlennek érzem magam :(

Ja és megint indul a rajongótábor, amit annyira nem is értek, én most épp tökre nem rajongok magamért, sőt... most épp Adele Skyfall-jáért rajongok... és megint fogytam :( pedig nagyon nem akarok már, elegem van, elegeeeem, mosolyogni akarok, enni és jól érezni magam...

Fura biopolaritás kerített hatalmába, néha pityergek, már nem Bandita miatt, az a Bandita, akit én szerettem, már rég meghalt, az álmom miatt, amitől megfosztott, a következő pillanatban pedig óriási nagyot és mélyet lélegzek a megkönnyebbüléstől, hogy vége a vége láthatatlan horrornak, a tündérmese, ami igazából jó ideje rémmesévé alakult. 

Jelenleg mindenki csak gratulálni tud, hogy megszabadultam tőle, amerre járok, ismerősök mondják, hogy mennyivel jobban jártam, hogy nem illett hozzám, én egy belevaló, tuti csaj vagyok és nem ilyen tutyimutyi alak való mellém. De igazából nem érdekelnek a vélemények. 

Gyerkőcökkel megbeszéltük, hogy tabu témává vált, nem akarnak róla beszélni és ha előrukkolok vele, berágnak, hagyjam már őket békén, ne szekáljam őket vele... szeretem a csibéimet, nagyon sokat bújunk, szorongatnak, jobbról balra. 

Kurva nehéz lesz átvészelni a telet, a befűtéssel még mindig hadilábon állok, tegnap is potom másfél óra alatt sikerült is tüzet csiholnom, nem voltam elég hatékony, reggelre megint csak 19 fok volt a lakásban. át kell állítanom a padlófűtést, még nem tudom mire és hogyan, de az is meglesz. azt hiszem, újra előre költözünk, csodás kilátások, de ez van, a tavalyi tél sem volt jobb, csak most rám maradt minden, de igazából ezt is leszarom, csak nyugalom legyen az otthonomban, szeretet és megbecsülés. 

Nincsenek túl nagy elvárásaim az élettel és a körülöttem lévő emberekkel szemben, mint a szeretet, elegem van a bántásokból. Pihenni vágyom, mosolyogni és élni, örülni és örömöt okozni.

Tegnap dumáltam volt kollégával, jó volt hallani, hogy náluk minden rendben odakint, jó volt hallani, hogy büszke rám, hogy nem zuhantam meg és hogy végre voltam fodrásznál :) Kár, hogy nincs már itt, annyira nyersen őszinte, hogy néha tenyérbe mászó, de általában felszabadító. 

Igazából nem várok semmit az élettől, sem morzsát, sem féltéglát, csak nyugalmat és állandóságot, ha pedig ez hármasban sikerülhet csak, akkor hármasban leszünk. Nincs kedvem már más óhajait teljesíteni a semmiért, nem, én önzetlen vagyok, de az ignorálás bántó és a felelőtlenség még jobban az és féltem a csibéimet.

Igazából azért lett volna jó, ha kolléga marad, tudom önző vagyok, mert kiadhattam volna neki a szobámat és segíthetett volna a kerti munkában és a fűtésben is, mint férfi egy pillanatig nem vonzott, de mint barát, annál jobban, gondolkodtam rajta, hogy amúgy is ki kellene adnom egy szobát, de aztán rájöttem, hogy félnék vad idegen embert kerülgetni a házban.

Tesóm kérdezte, hogy este nem megyek-e bulizni, de rájöttem, hogy a gyomrom forog még a gondolatától is, másik pedig hogy nincs egy vasam sem, tehát ugrott a mutatvány. Tök jól aludtam éjjel, már 11-kor elszundítottam és reggelig aludtam, úgyhogy ez is bizonyítja, hogy jó irányt vettem. 

A súlyom viszont, sikerült megint elveszítenem egy kilót, barátnőm már szekál, hogy jó lenne, ha abbahagynám, mert lassan nem fog jól állni a fogyás, másrészt viszont úgy is felszedek pár kilót, ha újra boldog leszek.

Kiskutyákkal fogalmam sincs, mi legyen, mindenki cseszeget, hogy adjam el őket. Bevallom, képtelen lennék rá. Másrészt tök béna vagyok a kutya neveléshez, körbe a kerítést meg kéne erősítenem, akkor beköltözhetnének a nagy kutya helyére, ott van fűtés vagy behozhatnám őket a lakásba, de akkor még jó darabig kínlódhatnék a szobatisztaságra neveléssel. Fogalmam sincs, mi legyen :(

Épp itt tartok, igazából hagyom kitörni a fájdalmamat, de csak akkor, ha nem lát senki, a gyerekeket nem akarom már ezzel terhelni.

Ma itthon voltam, gyerkőcök suliban voltak, a meglepi hétvégém, elcserélte a szombatját, hogy együtt legyen hosszú hétvégénk, muhaha. Na mindegy, ez már a múlté.

Fáradt vagyok, de nem merek még aludni, reménykedek, hogy éjszaka fogok tudni. Reggelre megbékéltem a helyzettel. Ez van és igazából össze kell szednem magam, annyit bántott az elmúlt 4 hónapban, hogy ki kell élnem a fájdalmamat, valamilyen szinten megkönnyebbülés is, mert többé nem bánthat, nem lesz, a "milyen nő az ilyen" és nem lesz többé nem veszi fel a telefont. Idővel jobb lesz, most mocskosul szar, de túlélem. Sokat gondolkodtam az elmúlt időben, hogy beéred ennyi figyelemmel, ennyi törődéssel? Tényleg csak ennyit érnél?

Esélyem nyílik egy jobb jövőre, talán, majd meglátjuk, de van esélyem, sokat gondolkodtam mostanában azon is, hogy érdemes-e egy olyan ember mellett megöregednem, aki nem értékel. Most még fiatal vagyok, de minden évvel öregebb leszek...

Mára elszállt a dühöm, be voltam jelentve pedikűröshöz és fodrászhoz, ott marháskodtak, én pedig nehezen viseltem, nagyon nehezen, idegesített, bár amúgy is utálom a fodrászkodást, micsoda nő vagyok, mi? A pedikűrösömnél elsírtam magam és végighallgattam a sztoriját, neki sem könnyű, senkinek sem az. Úgyhogy a karikás szemeimen kivül "rendbe vagyok rakva" :D

Felhívtam Banditát, nem dobálom ki a cuccait, egyeztessünk és küldjön érte valakit, miért nem jöhet ő érte és mi a mai programunk, mit csinálunk, nem érti, hogy nem leszek a barátja, nekünk meg kell szakítanunk a kapcsolatot, mert nekem erre van szükségem. Meglátjuk, hogy érte jöhet-e, mindenesetre csak akkor, ha a gyerekek alszanak. Talán lassan felfogja, hogy a kutyát nem bosszúból adtam vissza, hiányzik és sajnálom, hogy el kellett mennie, de ezt a felelősséget neki kell vállalnia, én rohangásszak fél 6-kor még kutya kaja után és főzöcskézzek neki? Ezt eljátszottam egy hónapig, nekem nem annyira frankó a munkaidő beosztásom, mint az övé, így is maradt két mini ebem, akikről gondoskodnom kell. Talán mára felfogta ő is, de ha nem, sebaj, túlélem.

Jelentem berúgtam, nem esett jól, szédölögtem és szarul voltam, talán mert enni megint nem tudtam. De megkönnyebbültem, 9-kor elájultam, 1-kor motoszkálásra ébredtem, szerintem a halak rendezgették az akváriumot. 

Este jött a kutyáért, aki rám se nézett, ha odabújtam, kihúzta magát, szerinte bosszú, hogy el kell vinnie a kutyát, szerintem meg felelősségvállalás, fogalma sincs, hogy lesz vele, mikor hiperaktivizálja magát a kutya, akkor épp a gyerekek nem mernek kimenni a kertbe, úgyhogy szerintem meg jogos. Nem értett meg, de már nem is érdekelt. Annyit akartam, hogy közölje mikor jön a kutyáért, nem fogok rá várni, erre besértődött, hogy még tegnap el kellett vinnie, a kocsi hátsó ülését itt hagyta, ahhoz béna, hogy elrendezze a dolgait és gondolkodjon, simán ott hagyhatta volna a haverjánál. Úgyhogy bevitte a garázsba, hogy dobjam ki. 

Nem bírta elviselni, hogy a kád szélén hagyom a fogkefémet, ezen éjjel már röhögtem, ennél hülyébb kifogást még életemben nem hallottam, no de mindegy.

Aláirattam vele egy adásvételit a kocsiról, amit azért vettem neki, hogy a gyerekeket fuvarozza, nem azért, hogy új életet kezdjen vele, megsemmisítem, ha kifizette a kocsit, ha nem, akkor pedig hatóságilag elhozatom és kész. Kap rá fél évet, asszem ez méltányos.

Mondtam neki, boldog lehetsz, hogy többé nem kell szerető családban élned és vége az apázásnak. És innentől lezártam a témát. 

De most csúnyán... korábban hazaküldtek melóból, tök örültem, el tudtam indítani a mosást, meg hasonlóak, épp pakolászom a ruhákat, nagy bőszen mesélek a napomról. Leülök, tartok egy kis szünetet és B, mint Balfasz bejelenti, hogy neki ez nem megy, mennie kell. Úgy elkapott a remegés, hogy azt sem tudtam, hogy hol vagyok hirtelen úgy elöntött a düh, hogy kimondani nem tudom, megfogta a kezemet, én meg elrántottam és mondtam, hogy nekünk már nincs miről beszélnünk, összeszedte a cuccait, amit nem szedett össze, azt nemes egyszerűséggel utána hajítottam, mondta, hogy a bringáját most nem tudja elvinni, mondtam, no problem, jó helye lesz a szemét telepen, ide többé be nem teszi a lábát, soha. 

Tajtékzok, de rendesen, robbanni tudnék, de végre vége, elegem van ebből a Balfaszból. 

Megírtam neki, hogy vigye el a kutyáját, annyira szeretném megtartani, de hol hallgat rám, hol nem, a gyerkőcök félnek néha tőle, nem kell nekem a balhé, el sem tudom vinni, beoltatni, meg hasonlóak. Kíváncsi vagyok, megjelenik-e érte. 

Olyan kellemesen nyugodtan jól vagyok, nem olyan eufórikusan és nem is letargikusan, úgyhogy nem is bánom, hogy ez igy van...

Mocskosul szarul aludtam, fogalmam sincs, miért, fél óránként ébredtem, úgyhogy a 3:10 ébredés ébrenlét miatt elmaradt.

Banditára meg berágtam, aztán rájöttem, nem érdekel, ma anyunak kellett tesómék gyerekeit is rendezni reggel, fontos lett volna tudni, hogy dolgozik-e éjszaka, mert anyu se tud két felé szakadni... hát nem vette fel a telefont, szimplán lefeküdt aludni, melóban nem ért rá, utána meg elfelejtette, hát rendben, akkor nem számítok rád és kész. Úgyhogy nem siettem haza, elmentünk boltba, majd anyuékhoz, elkezdtem mondani, de belém fojtotta a szót, hogy igazam van, basszus, nem brachiból hívom, közlendöm van...

Azért se mérgelödök, tök jól vagyok és indul a hosszú hétvégém, uccsó munkanap, várhatunk ennél többet? Mérgesít, hogy a gyerköcök hét elején meg egész jövö héten lesznek otthon, én meg holnap-holnapután, még programot se lehet normálisan szervezni. Banditának ugyan szóltam, hogy meglephetne valami programmal hétvégén, de kósza gondolatom nincs arra, hogy ez így is lesz.

Viszont holnap megyek szépítkezni, hajat festetni, meg pediküröshöz, ami enyhe lelkiismeretfurdalással ötvözödik, mert igazából a büdzsé mást kívánna, de karácsonyig máskor esélyem sincs...

Úgyhogy jól vagyok, én vagyok jól és nem más miatt, magam miatt és nagyon várom a fél négyet, hogy otthon lehessek jól :)

Úgy oldottuk meg a gyerköcöket, hogy ott aludt nálam mind a négy, este nehéz volt elmagyarázni, hogy most nincs party-time, reggel viszont még mielött eljöttem, ott ültek egy kupacban, nagyon cukik voltak :) Kisfiam meg elszállt a bey blade-jeitöl, amit tesóm megrendelt ádáz módon a hátam mögött, hogy ráérek kifizetni, de legalább hulla boldog a gyerköc :)

Fura, már második napja felébredek 03:10-kor, lehet, hogy nincs jelentösége, lehet, hogy van, úgy sem fog kiderülni :)

Tegnapi délután jó volt, vigyorogtunk, mint a tejbetök, tanultunk kiscsajommal, Bandita sütött palacsintát, hálából megmasszíroztam a nyakát, aztán hipp-hopp fél nyolc lett és lépett melózni.

Az idióták beraknak estére gyerekeknek való filmet, kicsit sem kellett harcolnom, hogy elmenjenek aludni, mikor olyan jó a film. :S

Mostanában, hogy nem süt errefelé a nap, egyre fáradtabb vagyok, 9-kor már elvonultam aludni, nem stresszeltem, hogy kellett idö, hogy elaludjak, hisz tök idöben voltam....

Ja és végre az ocsmány zenéjükröl elcsavartam a rádiót és nem vette észre, mert maradtam az ö honos adójuknál, de végre hallgathatok modern zenét :D kíváncsi vagyok, meddig...

Még 1 nap meló (ezen kívül), azt jön a hosszú hétvége.

Amúgy is elég zavaros ez a hét, gyerköcök ma, tegnap otthon, én péntek, szombat, de csak, hogy ne legyen egyszerü az élet :)

Tegnap felnéztem az égre és kértem a jó Istent vagy a sorsot, ki hogy látja, hogy 16 - 17 óráig legalább süssön a napocska, mert egész hétvégén ködbe borult az idö és már mocskosul elegem van... és láss csodát, így történt, délután sütött a nap :) hazaértem, beleugrottam a kutyázós kabimba, elövadásztam a kutyákat, hívtam Banditát, hogy ugyan már, merre jár, de már a közelben volt, úgyhogy jöhetett kutyázni, 5 percen belül megjelent a teljes család :) ahhoz képest, hogy egyedül akartam kicsit bolyongani a természetben, hát ez nem jött össze :D

Kiscsajom végigcsacsogta a sétát, kész voltam, Banditát elövette keményen, hogy hogy képzeli, hogy én csinál az ö dolgát, hogy szegény anya oldotta meg a kád oldalának újra beépítését, elmesélt mindent, kis pletykás :D

Banditával egész délután két szót nem váltottunk, ö próbálkozott, én nem... Hát nem hiányoztam 3 napig, most akkor minek érdeklödsz...? Estére megenyhültem, addig körbeudvarolt, hogy milyen szép rend van, hogy milyen finom a kaja, hogy milyen jól megcsináltam a kádat. Most ö kereste séta közben a kezem, meg a társaságom... Estére megenyhültem, hisz egy dolog mindenképp müködik, a szex, akkor meg minek rontsuk el...

Mesélte, hogy a haverja a csajával elment kolbász fesztiválozni, hát, néha ö is feldobhat némi program javaslatot, nem hiszem, hogy itt csak én vagyok az illetékes. Ma palacsintát süt a gyerekeknek, aztán délután lelép a haverjához.

Fogalmam sincs, hogy elmondjam-e a gondomat a külön hétvégékkel vagy szarjam le... nincs kedvem folyton vitázni...

Péntek reggel Bandita hazament, még nem ért vissza, úgyhogy édes hármasban voltunk. Pénteken sok meló volt, úgyhogy nem élveztem annyira, hazaérve kutyakaját föztem, befütöttem és mentem aludni, gyerköcökkel együtt. Szombaton bevallom azt sem tudom, hogy múlt el a délelött, ahhoz képest, hogy kiscsajom 7-kor keltett. Elmúlt, takarítgattunk itt-ott. Délután mentem suliban, idegileg zokniként, valahogy úgy éreztem, összecsapnak a fejem felett a hullámok, a takarítással sem úgy haladtam, ahogy szerettem volna és a sulival sem jutottam sokkal elörébb... :S Délután hazamentem, kiscsajom jött velem, kisfiam maradt anyuéknál, tesómék is ott voltak. Jött barátnöm, vártam, mint a messiást, annyira jó, hogy végre van idöm rá. Bandita hívott 8-kor, leráztam, hogy visszahívom, ha elment a barátnöm, hát nem bírta kivárni, úgyhogy elaludt, volt vagy éjfél, mikor a barátnöm elment :)

Kisfiam csúnyán köhög, úgyhogy felébredt éjjel és kikucorodott hozzám, akkor realizáltam, hogy megint egyszer vérfürdöt rendeztem az a potom 3 óra alatt, míg aludtam, mentem is letusolni, hát, megint levált belölem valami, amint az távozott, elmúlt a vérzés, jobban nem taglalom inkább...

Vasárnap elmentünk sampont és társait vásárolni, anyuéknál ettünk, majd tököt faragtunk, apu segített hazavinni, Bandita közben jelezte, mivel én ma úgy is dolgozom, mégse jön, inkább füvet nyír, meg rendezi a növényeket, kimondhatatlanul elöntötte a vörös köd az agyamat. Apu segített összerakni a szétborult francia ágyamat. Míg átértünk, fehéredtem le és újra görcsölni kezdett a hasam úgy, hogy levegöt is nehezen vettem, meg potyogtak a könnyeim. Apu aggódva mondta, hogy azért ez így nagyon nincs rendjén, de aztán percek múlva elmúlt, mintha mi sem történt volna. Apu elment, befütöttem, kiscsajom összeporszívózta a szönyeget, aztán bekucorodtunk a takaróm alá és Casper-t néztünk, míg be nem aludtam :) Nagyfiam a drága 1 órára rá simán felvert, hogy ö átmenne tesómékhoz és le se szarta, hogy alszom. Úgyhogy természetesen nem ment sehová.

Nagyon mérges voltam, annyira mentem volna sétálni, csak figyeltem és figyeltem, de a köd könyörtelen volt és egy percig nem hagyott alább :( Gyerekek viszont édesen legóztak, a felmosás már rég kész volt és nem akartam punnyadni, úgyhogy a 2 hónapja lemontírozott kád burkolatot kezdtem el visszahelyezni a helyére, gyerköcök jöttek is, hogy anya, te mi a fenét csinálsz, mikor épp anyagot kevertem, hogy a szétvert részeket összeragasszam, majd szépen sorjában a helyükre raktam az elemeket, odaszögelltem, majd az utolsó elemet vécépapír gurigával támasztottam ki, míg megköt a szilo :D Büszkék voltak rám, bár szerettem volna a csajos dolgokat, mint polcok lemosása is elintézni, de valahogy arra nem volt idö :)

Utána megnéztük a kivilágított tökünket :) Majd hajat mostak és sikeresen elhasználták az összes vizet, úgyhogy hoppon maradtam :) Megnéztük a Nagyon Vadont, ma a Mézengúzt fogjuk :) nem, mintha nem láttuk volna az összeset már ezerszer :D

Banditának elmeséltem, hogy itt mennyi dolga lenne, duzzogott, hogy tudja, valahogy jelenleg olyan minden mindegy állapotban vagyok, majd meglátjuk, hogy meddig húzzuk, nem hiszem, hogy én erre vágynék, mármint, hogy a pasim szállodának nézzen és kéthetente hulla boldog legyen, hogy nem kell látnia. Jelenleg bele se lovallom magam, mert minek, tök sok dolgom van suli ügyben is, meg a takarításnál se hozom be magam sose, inkább koncentrálok ezekre jelenleg, azt kivárom, hogy lesz-e idö, mikor körbeudvarol, vagy marad ez a leszarom stílus.

Visszatekintésként a vasárnap vegetációval telt, mindkettőnk részéről, ő elment dolgozni, én meg vonszoltam magam. Hétfőn épp szakítás közeli állapotba kerültünk. Megint elkezdtük egymás fejéhez vagdosni a dolgokat és kész voltam, fogalmam sem volt, hogy mi a fészkes fenéért teszem én mindezt, ahelyett, hogy hagynám végre a picsába. Végighallgattam, hogy nem vagyok tipikus  csaj, nem dekorálok, nincsenek "csajos" dolgaim, nem vagyok tipikus szívvel - lélekkel csak a gyerekeimnek élő anya sem és ültem, lestem ki bambán a fejemből, hogy akkor mégis mi a rákot keresel itt, ha annyira szar alak vagyok, hát az azért nem, mert nagyon jól menedzselem a káoszt. Na kösz, felálltam és elvonultunk aludni, folyton az pörög a kicsi, okos buksimban, hogy KELL EZ NEKED???

Egy dolog szöget ütött a fejembe, hogy mi lenne, ha megpróbálnánk végre örülni egymásnak és nem keseregni a körülményeken, a szar dolgokon, csak szimplán örülni egymásnak. Ezen agyaltam elalvás előtt. Aztán elaludtam. 

Kedd reggel felkeltem csikizős, vihogós reggelt rendeztem a kiscsajommal és egy mosolygós Bandita kelt fel hozzánk. Elhatároztam, hogy megpróbálok boldog lenni, hisz semmivel nem jobb boldogtalannak lenni, mint boldognak, ha pedig én boldog vagyok, akkor talán a többiek is. Aztán megfogalmazódott bennem, hogy VADAST akarok. Nem marhával, az kicsit költséges, de rosszul voltam, ha nem ehetek vadast, úgyhogy Banditát megkértem, vegyen karajt és este főzök. Persze nem mondtam, hogy csont nélkülit, úgyhogy hirtelen felindulásból főztem hús levest is, ha már így adódott. Meg nekiálltam a vadasnak, Bandita megjött a fogorvostól, jól megkínozva és csak figyelt, hogy valóban vadas fől a tűzhelyen. Óvatosan megkérdezte, hogy mi az oka a vadas főzésnek, beavattam, hogy megkívántam, ennyi. Mondanom sem kell, mennyire finom lett :) Barátok közt szünetében rákérdezett, mi a fészkes fenét keresek már megint a konyhában, háát mondom, nem tudom, ismered-e a Szerelmemet és tudod-e, mivel szereti a vadast. Széles vigyorral kérdezett vissza, te most komolyan zsemlyegombócot csinálsz. Hát azt hát. Úgyhogy fél 10-kor már ettük is a vadast gombóccal, aztán letusoltunk, láttam, nagyon szenved, fájdalomcsillapító egy szál se volt itthon, úgyhogy hoztam gyorsan szomszéd nénitől, mielőtt a fél éjjele fogfájással telik és mindeközben, letusoltunk és épp azon vigyorogtam magamban, micsoda szép lenne egy szeretkezéssel lezárni az estét, de fáj a foga, úgyhogy letettem róla, egyszer csak magához húzott, hogy hálás lenne, ha elterelném a figyelmét, a többit nem kell magyaráznom és vigyorogva aludtunk el.

A jövő hétvégéjét szabaddá tette, mert ráérek és megkértem, 2 hét múlva elhívott a haverja szülinapi bulijába, bár fél, hogy nem fogom magam jól érezni és lassan, de óvatosan tervez, a többit meg majd meglátjuk.

Kolléganőm is elmesélte a sztoriját, hogy elvetélt, mert megerőszakolta a férje és kolostorba vonult a gyerekével, mert nem volt pénze, senkinek nem egyszerű az élete, de annyira nem szar, hogy ne lehetnénk boldogok. Ez a nap tanulsága.

Este majdnem írtam bejegyzést, csak nem futotta rá az időmből :D

De kezdjük az elején, pénteken 8-ig voltam suliban, közben ledumáltam hugival, hogy bébiszitterkedik, mi meg kimozdulunk kicsit Banditával, el is mentünk 1 egész órára, mert hát unalmas szerinte kettesben, bár a barátaimat nem szereti, az övének meg nem mutat be. Úgyhogy kicsit felhúztam magam rajta, de lesz ez még így se. Hajnali 1-ig zenét hallgattunk, aztán alvás.

Szombaton maratoni sulim volt, reggel mentem, 5-kor jöttem. Sehol senki. Egész nap a haverjánál volt, nem sikerült arra sem hazaérnie, mire megjöttem a suliból. Facebook-ot sikeresen töröltem a telómról, amit nem is bántam, mert legalább aktivizáltam magam az órákon :) Szal, hazaér és mondja, hogy a haverja buliba hívta, elmenne. Annyira fáradt voltam, mozdulni alig bírtam. Tesóm is mondta, hogy meggondolták magukat, mégis mennek bulizni, anyuéknál alszanak a gyerekek. Suliból hazaérve azonnal nálam volt a 4 gyerek, vacsoráztathattam őket, a kiborulás szélén álltam. Kisfiam kitalálta, hogy ők is a maminál akarnak aludni - életükben először önként. Megbeszélte anyámmal, aki ugye utána csinálta a fesztivált, hogy ő milyen beteg, én meg, mivel benyomtam már egy fél decit, megmondtam apámnak, hogy milyen gerinctelen húzás volt, egyedül hagyni a négy gyerekkel, mikor Bandita lekoccolt, én meg magamnál sem voltam... és igazából csak lefektetni kell őket és nem én akartam, hogy aludjanak ott, ők akarták, életükben először.

Úgyhogy kénytelen voltam elmenni bulizni, ha már üres a ház. Azon gondolkodtam, idejére nem emlékszem, mikor voltam utoljára. Felhívtam volt kolléganőmet, elég a letargiából, ma kirúgunk a hámból :D Két kávé és némi vörös vodka után fogtam magam, hajat mostam, lefürödtem és glancba vágtam magam. Mocskosul jól éreztem magam a bőrömben és tombolt bennem az energia, amiről dunsztom nincs, honnan jött, talán onnan, hogy legszívesebben pofán vágtam volna Banditát. Szóval eljött értem a barátnőm, aztán otthon ő is kicsinosította magát, benyomtunk egy üveg vörös vodkát és úgy indultunk útnak. A törzshelyemen mézeskalács, a cuki pincércsaj jött is és azzal kezdte, hogy milyen jól nézek ki, még le se ültem, már rámstartolt egy pasi, én meg csak néztem, hogy mi van itt. Tesómnak mondtam, ha nem megy velem bulizni, sosem bocsájtom meg neki. 

Úgyhogy két koktél után már hívtuk is a taxit, irány a diszkó, de előtte benéztem Banditához, bemutatkoztam a haverjának, megleptem egy hossssszú csókkal és azzal a mozdulattal faképnél is hagytam és irány vissza a taxi és mentünk bulizni. Sugároztam, mint a nap, ott voltak tesómék barátai is, az egyik kiscsajuk az én kiscsajom osztályába jár, szoktunk leckét elkérni meg ilyesmi, odajött a csaj, egy szimpla aztakurva, nem ismertelek meg-gel köszöntött, odajött a férje, basszus, jobban nézel ki, mint a tesóid :D hát köszi :) naggyon jól éreztük magunkat, egyik pálinkát döntöttük a másik után. Olyat táncoltunk, hogy pár pasi biztos rólunk álmodott az éjjel :D Ott jöttem rá, ha nem viszonzom a szemkontaktust, talán békén hagynak :D Egyszer csak megjelent Bandita és persze mutatnia kellett, hogy foglalt vagyok, nyilvánosan csókolózott, szorongatott, ott állt mellettem, mint egy testőr :D no meg táncoltunk. ez a hely nem jött be neki, mentünk tovább egy másikra, ott már csak coláztam, Bandita asszem 18 páleszig jutott az éjjel /megjegyzem szarul is néz ki :D/, amint lécelt Bandita páleszezni, innen-onnan bukkantak fel pasik, a fülembe súgdosni, már a sógorhoz menekültem, mikor elkezdtem kicsit parázni, hogy Bandita visszajön és az egyiket jól pofán vágja :D

Sógor is begorombult, úgy lecseszte Banditát, hogy maccsa se volt, hogy hogy lehet ilyen barom, itt van neki ez a bomba nő, meg két gyerek, lehet sajátja is és így elbassza, közel 40 évesen, ahelyett, hogy óvna és a tenyerén hordozna, először nem nagyon reagált, majd láttam, hogy dolgozik benne, sógor meg nem kímélte, elmesélte, hogy volt ez vele és a tesómmal és hogy ennyi idős fejjel egyedül akar lenni? Normális-e teljesen, mikor kezdett megnyílni Bandita, jobbnak láttam lécelni onnan. Bementem még táncolni egyet, a lábaim majd leszakadtak már, teljesen kész voltam, úgyhogy 6 felé hazamenetelt fújtam, taxival hazajöttünk, Bandita nagyon kész volt, 7-ig hányt és csak mesélt és mesélt és mesélt és beszélt, én meg csak hallgattam, aztán bedobta, hogy pont azért szeretlek, mert olyan vagy, amilyen vagy :) és nagyon szeretné, ha egyszer elmennék vele nála otthon is bulizni. Igazából még sosem voltunk együtt, az esküvőt leszámítva. Ez a gyerek téma nagyon dolgozik benne, két hányás között számolgatta, hogy sógor mennyi idős is volt, mikor született a fia :)

A ma meg hát mit mondjak, zsong a fejem, fáj a lábam és aludtam vagy 4 órát, úgyhogy gesztenye fesztivál elmarad, alig várom, hogy 8 óra legyen és mehessek aludni :D Bandita éjjel dolgozik, úgyhogy visszafeküdt, nem először, kelés után is hányt, kicsit túllőtt a célon, de szerintem a furcsa újra itt lenni érzésen a tegnap este átlendítette és rájött, hogy nem érdemes játszadozni, mert könnyedén elveszíthet. 

Ha nagyon öszinte vagyok, fogalmam sincs, kitöl mit várok, valahogy elfáradtam, nem kicsit, nagyon-nagyon, nem agyalok, nem érdekel az ég adta világon semmi. Nincs hozzá eröm. Egyszerüen kivárom, hogy alakulnak Banditával is a dolgok, meglátjuk, hogy az, amire ö vágyik, az megfelel-e nekem.

No compromise - Agassi - ez volt a régi reklámunk, néha azon gondolkodom, mi az a kompromisszum szint, amit még hajlandó vagyok bevállalni, aztán elhesegetem a gondolatot és leszarom :)

Banditával tegnap nem sokat találkoztunk, sokat melózik, együtt ebédeltünk, aztán lefeküdt, majd felkelt és ment melózni.

Ott volt a régi munkahelyemröl a barátnöm. Sokat változott és a javára vált, azt kell mondanom. Dumáltunk, azt mondja nekem, szerinted ez megalázó... mármint amit az Exe müvel vele... mondom neki, ha öszinte véleményt akarsz hallani, akkor igen. Persze meg is indokoltam, hogy miért gondolom én ezt így. Azt mondja nekem, hogy miért te vagy az egyetlen barátom, aki megmondja az öszinte véleményét és nem fél, hogy megbánt vele. Hát mondom, mert mindenki félt, mert tök érzékeny a lelked... Én meg elég bölcs vagyok már ahhoz, hogy tudjam, ha valaki önigazolást akar, ne másokat kérdezzen, álljon a tükör elé :D

Aszondja nekem, én úgy irigyellek a hozzáállásodért a dolgokhoz... Én meg ráncolt szemöldökkel ültem, ja, mondom, tisztán látni, milyen király a hozzáállásom a dolgokhoz, mintha nem látta volna, hogy az elmúlt idöben milyen szilánkosra törött a lelkem, persze most változnak az idök, a lelkem hulla fáradt és nem vágyik semmire, a negatív behatásokat kizárom, a pozitívakkal pedig gyógyítom...

Reggel arra keltem, hogy nem akarok dolgozni menni, fáj a fejem, hiába fájdalomcsillapító és utálom, hogy nem tudom hozni - vinni a gyerköcöket a suliból. Utálom ezt az idöbeosztást. A gyerekeim mellett szeretnék lenni, amikor szükségük van rám, nem pedig anyámat és a növéremet rángatni. Hiányoznak, nagyon, ott akarok lenni reggel, mikor öltöznek és délután, mikor kijönnek és este... anya akarok lenni, aki mellettük lehet, nem pedig egy anya, aki semmire nem ér rá. Olyan jó volt ez a másfél hét. Pedig szarul voltam, mégis azt a részét élveztem, hogy hozhattam és vihettem öket.

Amint kicsit összeszedem magam, gözerövel nekiállok állást keresni, elegem van, nem akarok többé nélkülük lenni, eddig se akartam mondjuk... nem akarok karriert, családot szeretnék, olyan jó otthon, fakanálból bábut készíteni, tanulni és beszélgetni, elegem van, rendesen....

Épp ezen gondolkodtam, hogy be tudom állítani két full megvilágításban a jelen kapcsolatunkat. Akár tökéletesnek, akár tragikusnak, ez mind nézőpont kérdése. De nem teszem, mert nem lényeg, mostanában úgy belefáradtam az agymenéseimbe, nincs kedvem filozofálgatni, ahogy esik, úgy puffan, majd alakul, minden, ahogy kell. Nem tervezek, igazából nem teszek semmit. Nem kérdezek, furán alakult ez a szituáció, mármint, hogy ő vissza, én meg belefáradtam, nem agyalok többet, értelme sincs, ja és új tervezőprogram alakult ki bennem, ha - akkor módozattal. Nem megyek vele jövő hétvégén haza, programom van :) 

Ami még fura, hogy néha zavar, hogy nem vagyok egyedül, mert megszoktam. Szükségem van időre, magammal, fura dolgok ezek, változok. Meglátjuk, hogy vissza is valaha, hogy átmeneti vagy örök, a mai világban minden változó, de nekem kell változnom. Sürgősen. Magam miatt és azt hiszem, elég jól csinálom, elégedett vagyok magammal, ha pedig más nem, az vessen magára :)

OOOOOOOOOOh such a perfect day, pedig sorolhatnám, miért nem az, de csakazértse :D mert hogy miből mit csinálunk csak rajtunk múlik, úgyhogy leszarom a mérgelődést és örülök, meg amúgy is tök jó fej vagyok :D

Jajj, a benzinkúton viszont nagyon szőke voltam, a két kutas srác jót röhögött, még törzsvásárlóit is kaptam az ökörségemre :D Kifele is megkérdeztem, hogy jutok ki innen, hogy tuti szőke legyek :) 

A munkahelyemen mártírkodnak, alig várom, hogy holnap mehessek :D Ki is találtam, ha bunkóznak, megmondom, hogy még kímélnem kell magam és csiga lassan fogok dolgozni :D