Idegileg, lelkileg és érzelmileg is padlót fogtam.

Tegnap jött a Lovag, apám erös nem tetszését nyilvánította, megölelt, ami jól esett, de meg akart csókolni, attól pedig padlót fogtam, összezavarodtam, hála égnek idöben mennie kellett, tehát, amint kész volt a kennel, visszavittem, átmentem tesómékhoz, majd ök hozzánk, félig-meddig kellemes volt az idö odabent, végülis reggel óta fütöttem.

Szóval este mondtam Lovagnak, miután még fel is hívott, no meg nem értette, hogy ma miért nem jöhet, hogy fogja vissza magát, én még nem vagyok túl az elözö kapcsolatomon sem, nagyon agresszíven nyomul és én ezt most nem bírom. Kicsit fenyegetve érzem magam, "ne szivassam meg". Mondtam neki, annyit tudok garantálni, hogy más pasival nem találkozom, vele pedig találkozhatunk, addig míg nem próbál meg közeledni, se csók, szexröl meg ne is álmodjon...

Igazából barátra lenne szükségem, aki segít átszerelni a bojlert, meg hasonlóak, de az meg nincs, ez a pasi meg nagyon hamar távozni fog az életemböl, valahogy nem kerül el az az érzés, hogy a házamra pályázik.

Gyerekektöl kérdeztem, már csak azért is, mert Bandita velük sem volt fair az utóbbi idöben, hogy mit szeretnének, mindketten egyöntetüen Banditát, na ott pityeregtem még pár sort, ez a vonat elment :( Kiscsajom nagyon megsinylette, nagyon sokat sír és feszült, hiába kérdem, mi a baj, nincs válasz... tudom mi a baj, de nem tudom, hogy lépjünk mindhárman túl rajta. Beszéltünk délután, mondtam neki, ma jöjjön a cuccaiért, de csak akkor, amikor a gyerköcök már alszanak, nem akarom, hogy felzaklassa öket, holnaptól tanulnom kell, elég kemény vizsgám lesz pénteken, mondtam, hogy kész a kiskutyák új helye, megcsináltam a kerítést, ahol leléptek, mondta, milyen ügyes vagyok és hozza az idözítö kapcsolót a fütésükhöz. Már listát írtam, mit nem találok, hogy hol keressek.

Ma pedig hóesésre keltem és megcsúsztam az úton és persze el is késtem és a kiscsajom is szemétkedett reggel, tök undok volt, úgyhogy két nyugtató kíséretében azon dolgozom, hogy ne bögjem el magam...

Nögyógyászt felhívom ma, meglátjuk, mit mond... de fogalmam sincs, hogy ebben az idöben képes vagyok-e elmenni odáig... az sem a szomszédban van, csúszik az út és idegileg zokni vagyok.

Hol marad már a sikerszériám? Baszottul elveszettnek érzem magam.