De most csúnyán... korábban hazaküldtek melóból, tök örültem, el tudtam indítani a mosást, meg hasonlóak, épp pakolászom a ruhákat, nagy bőszen mesélek a napomról. Leülök, tartok egy kis szünetet és B, mint Balfasz bejelenti, hogy neki ez nem megy, mennie kell. Úgy elkapott a remegés, hogy azt sem tudtam, hogy hol vagyok hirtelen úgy elöntött a düh, hogy kimondani nem tudom, megfogta a kezemet, én meg elrántottam és mondtam, hogy nekünk már nincs miről beszélnünk, összeszedte a cuccait, amit nem szedett össze, azt nemes egyszerűséggel utána hajítottam, mondta, hogy a bringáját most nem tudja elvinni, mondtam, no problem, jó helye lesz a szemét telepen, ide többé be nem teszi a lábát, soha. 

Tajtékzok, de rendesen, robbanni tudnék, de végre vége, elegem van ebből a Balfaszból. 

Megírtam neki, hogy vigye el a kutyáját, annyira szeretném megtartani, de hol hallgat rám, hol nem, a gyerkőcök félnek néha tőle, nem kell nekem a balhé, el sem tudom vinni, beoltatni, meg hasonlóak. Kíváncsi vagyok, megjelenik-e érte.