Épp itt tartok, igazából hagyom kitörni a fájdalmamat, de csak akkor, ha nem lát senki, a gyerekeket nem akarom már ezzel terhelni.
Ma itthon voltam, gyerkőcök suliban voltak, a meglepi hétvégém, elcserélte a szombatját, hogy együtt legyen hosszú hétvégénk, muhaha. Na mindegy, ez már a múlté.
Fáradt vagyok, de nem merek még aludni, reménykedek, hogy éjszaka fogok tudni. Reggelre megbékéltem a helyzettel. Ez van és igazából össze kell szednem magam, annyit bántott az elmúlt 4 hónapban, hogy ki kell élnem a fájdalmamat, valamilyen szinten megkönnyebbülés is, mert többé nem bánthat, nem lesz, a "milyen nő az ilyen" és nem lesz többé nem veszi fel a telefont. Idővel jobb lesz, most mocskosul szar, de túlélem. Sokat gondolkodtam az elmúlt időben, hogy beéred ennyi figyelemmel, ennyi törődéssel? Tényleg csak ennyit érnél?
Esélyem nyílik egy jobb jövőre, talán, majd meglátjuk, de van esélyem, sokat gondolkodtam mostanában azon is, hogy érdemes-e egy olyan ember mellett megöregednem, aki nem értékel. Most még fiatal vagyok, de minden évvel öregebb leszek...
Mára elszállt a dühöm, be voltam jelentve pedikűröshöz és fodrászhoz, ott marháskodtak, én pedig nehezen viseltem, nagyon nehezen, idegesített, bár amúgy is utálom a fodrászkodást, micsoda nő vagyok, mi? A pedikűrösömnél elsírtam magam és végighallgattam a sztoriját, neki sem könnyű, senkinek sem az. Úgyhogy a karikás szemeimen kivül "rendbe vagyok rakva" :D
Felhívtam Banditát, nem dobálom ki a cuccait, egyeztessünk és küldjön érte valakit, miért nem jöhet ő érte és mi a mai programunk, mit csinálunk, nem érti, hogy nem leszek a barátja, nekünk meg kell szakítanunk a kapcsolatot, mert nekem erre van szükségem. Meglátjuk, hogy érte jöhet-e, mindenesetre csak akkor, ha a gyerekek alszanak. Talán lassan felfogja, hogy a kutyát nem bosszúból adtam vissza, hiányzik és sajnálom, hogy el kellett mennie, de ezt a felelősséget neki kell vállalnia, én rohangásszak fél 6-kor még kutya kaja után és főzöcskézzek neki? Ezt eljátszottam egy hónapig, nekem nem annyira frankó a munkaidő beosztásom, mint az övé, így is maradt két mini ebem, akikről gondoskodnom kell. Talán mára felfogta ő is, de ha nem, sebaj, túlélem.
