Most mütik kollegina fiát, úgyhogy nyakig ülök a melóban, ami jelen állapotban áldás, nagyon örülök neki, legalább nem kattog az agyam.

Banditát meg leszarom, igazából mondhatni, annyira egál, hogy beavattam, mert kicsit sem hat meg a véleménye, ö mit gondol az egészröl... Ez az én döntésem, neki pedig el kell fogadnia. A másik pedig egy baba 25 évre szóló elkötelezettség, én pedig 1 napig nem bízok benne...

Próbálom hétföig leszedálni magam, aztán meglátjuk. Kicsit félek, mert ha beindul a spontán vetélés, vad idegen, 30 km-re lévö kórházba kell mennem, ha pedig nem vagyok elég gyors, elvérezhetek... mert ugye itthon nincs biztosításom.

Az meg kicsit sem küldött padlóra, hogy minimum 100ezer az abortusz. Tegnap még a fütés volt a legnagyobb problémám, na, mára nem... pedig ma is 17 fokra keltem.

Rohadt nehéz vizsgám lenne pénteken, de agyhalott vagyok, nem tudok most GDP-n és piaci rugalmasságon, adónemeken gondolkodni...