Ma megint annyi melóm volt, hogy nem kellett egy másodpercet sem gondolkodnom és jó volt. 

Tegnap bejelentette, hogy semminemű felelősséget nem vállal a gyerekért, hogy is gondolhattam volna mást.

Aztán gondolkodtam, hogy ugyan miért várnám én meg, hogy ő fél évig törlessze a kocsit, fűtés átépítés kell, s.o.s., nem bírok 2 óra alatt befűteni, too less time... viszont este 9-kor már alszom, alig élek. 

Ma is 6-ra értem haza, mire befűtök, stb. úgyhogy gáz kell, ha pedig kifizeti a kocsit és eladja a kiskutyákat, be tudom köttetni a gázt, ennyire egyszerű... 

A kiskutyákért a szívem szakad, de ez van, le vagyok égve és fűtés kell... aztán berendezkedünk a hármasban létre. 

Elvette az önbecsülésem, elrabolta az álmaimat és padlóra küldött, azt hiszem, elég már a szarból...

Hétfőn megmondom a dokinak, hogy eü kaparást akarok, azt hiszem indokolt... szarul vagyok és vérzek és amúgy is. Ne hogy már százezreket fizessek és a lelkemnek is jót tenne, ha rápecsételnék, hogy egészségügyileg indokolt a megszakítás, ámíthatnám magam azzal, hogy valóban. Bandita pedig elkísérhet, már csak azért is, hogy meg ne gondoljam magam....

Csuda jó hétvégém lesz, tesómék buliznak, itt hagyják a gyerkőcöket, anyámék buliznak, én meg le se vagyok szarva. De hát ezt már megszokhattuk.