Amúgy is elég zavaros ez a hét, gyerköcök ma, tegnap otthon, én péntek, szombat, de csak, hogy ne legyen egyszerü az élet :)
Tegnap felnéztem az égre és kértem a jó Istent vagy a sorsot, ki hogy látja, hogy 16 - 17 óráig legalább süssön a napocska, mert egész hétvégén ködbe borult az idö és már mocskosul elegem van... és láss csodát, így történt, délután sütött a nap :) hazaértem, beleugrottam a kutyázós kabimba, elövadásztam a kutyákat, hívtam Banditát, hogy ugyan már, merre jár, de már a közelben volt, úgyhogy jöhetett kutyázni, 5 percen belül megjelent a teljes család :) ahhoz képest, hogy egyedül akartam kicsit bolyongani a természetben, hát ez nem jött össze :D
Kiscsajom végigcsacsogta a sétát, kész voltam, Banditát elövette keményen, hogy hogy képzeli, hogy én csinál az ö dolgát, hogy szegény anya oldotta meg a kád oldalának újra beépítését, elmesélt mindent, kis pletykás :D
Banditával egész délután két szót nem váltottunk, ö próbálkozott, én nem... Hát nem hiányoztam 3 napig, most akkor minek érdeklödsz...? Estére megenyhültem, addig körbeudvarolt, hogy milyen szép rend van, hogy milyen finom a kaja, hogy milyen jól megcsináltam a kádat. Most ö kereste séta közben a kezem, meg a társaságom... Estére megenyhültem, hisz egy dolog mindenképp müködik, a szex, akkor meg minek rontsuk el...
Mesélte, hogy a haverja a csajával elment kolbász fesztiválozni, hát, néha ö is feldobhat némi program javaslatot, nem hiszem, hogy itt csak én vagyok az illetékes. Ma palacsintát süt a gyerekeknek, aztán délután lelép a haverjához.
Fogalmam sincs, hogy elmondjam-e a gondomat a külön hétvégékkel vagy szarjam le... nincs kedvem folyton vitázni...
