Visszatekintésként a vasárnap vegetációval telt, mindkettőnk részéről, ő elment dolgozni, én meg vonszoltam magam. Hétfőn épp szakítás közeli állapotba kerültünk. Megint elkezdtük egymás fejéhez vagdosni a dolgokat és kész voltam, fogalmam sem volt, hogy mi a fészkes fenéért teszem én mindezt, ahelyett, hogy hagynám végre a picsába. Végighallgattam, hogy nem vagyok tipikus csaj, nem dekorálok, nincsenek "csajos" dolgaim, nem vagyok tipikus szívvel - lélekkel csak a gyerekeimnek élő anya sem és ültem, lestem ki bambán a fejemből, hogy akkor mégis mi a rákot keresel itt, ha annyira szar alak vagyok, hát az azért nem, mert nagyon jól menedzselem a káoszt. Na kösz, felálltam és elvonultunk aludni, folyton az pörög a kicsi, okos buksimban, hogy KELL EZ NEKED???
Egy dolog szöget ütött a fejembe, hogy mi lenne, ha megpróbálnánk végre örülni egymásnak és nem keseregni a körülményeken, a szar dolgokon, csak szimplán örülni egymásnak. Ezen agyaltam elalvás előtt. Aztán elaludtam.
Kedd reggel felkeltem csikizős, vihogós reggelt rendeztem a kiscsajommal és egy mosolygós Bandita kelt fel hozzánk. Elhatároztam, hogy megpróbálok boldog lenni, hisz semmivel nem jobb boldogtalannak lenni, mint boldognak, ha pedig én boldog vagyok, akkor talán a többiek is. Aztán megfogalmazódott bennem, hogy VADAST akarok. Nem marhával, az kicsit költséges, de rosszul voltam, ha nem ehetek vadast, úgyhogy Banditát megkértem, vegyen karajt és este főzök. Persze nem mondtam, hogy csont nélkülit, úgyhogy hirtelen felindulásból főztem hús levest is, ha már így adódott. Meg nekiálltam a vadasnak, Bandita megjött a fogorvostól, jól megkínozva és csak figyelt, hogy valóban vadas fől a tűzhelyen. Óvatosan megkérdezte, hogy mi az oka a vadas főzésnek, beavattam, hogy megkívántam, ennyi. Mondanom sem kell, mennyire finom lett :) Barátok közt szünetében rákérdezett, mi a fészkes fenét keresek már megint a konyhában, háát mondom, nem tudom, ismered-e a Szerelmemet és tudod-e, mivel szereti a vadast. Széles vigyorral kérdezett vissza, te most komolyan zsemlyegombócot csinálsz. Hát azt hát. Úgyhogy fél 10-kor már ettük is a vadast gombóccal, aztán letusoltunk, láttam, nagyon szenved, fájdalomcsillapító egy szál se volt itthon, úgyhogy hoztam gyorsan szomszéd nénitől, mielőtt a fél éjjele fogfájással telik és mindeközben, letusoltunk és épp azon vigyorogtam magamban, micsoda szép lenne egy szeretkezéssel lezárni az estét, de fáj a foga, úgyhogy letettem róla, egyszer csak magához húzott, hogy hálás lenne, ha elterelném a figyelmét, a többit nem kell magyaráznom és vigyorogva aludtunk el.
A jövő hétvégéjét szabaddá tette, mert ráérek és megkértem, 2 hét múlva elhívott a haverja szülinapi bulijába, bár fél, hogy nem fogom magam jól érezni és lassan, de óvatosan tervez, a többit meg majd meglátjuk.
Kolléganőm is elmesélte a sztoriját, hogy elvetélt, mert megerőszakolta a férje és kolostorba vonult a gyerekével, mert nem volt pénze, senkinek nem egyszerű az élete, de annyira nem szar, hogy ne lehetnénk boldogok. Ez a nap tanulsága.
