A padlónál is mindig van lejjebb... beszéltem terhes barátnőmmel, kuncogott (ő könnyen), hogy hallja a hangomon, hogy azért itt még nem dőlt el minden és ő örülne, ha együtt babáznánk... basszus, képtelen vagyok rá, de arra is, hogy megszakítsam, csak zokogok és zokogok és zokogok és fogalmam sincs, mit mondjak, agyhalott vagyok, fázom és mentálisan kell magamat edzeni, hogy ne kezdjem személynek tekinteni és ne kezdjem el simogatni a hasamat... 

Ez az a helyzet, amire kínosan és gondosan ügyeltem, hogy ne öljek meg senkit...

Beavattam az érintettet, padlót fogott, lesokkoltam. Hisztiztem annó a küret miatt, hahaha, mi az, ehhez képest, bakfitty... 

Mikre jó egy blog? Október 17-én fogant, bár kicsit homályos, hogy esetleg 10-én, de ott nem írtam le konkrétan, hogy volt-e szex... 

Bassza meg, megölöm a babám. Még, még, asszem begolyózok éppen, még egy darabon meghalok, basszus, annyi szart varrt a nyakamban az elmúlt években a sors, nem tudom, mennyit bírok még el. Újra ott tartok, hogy erősen fontolóra venném az öngyilkosság gondolatát, ha nem lennének gyerekeim, de vannak. 

Be is bújok melléjük, bújok... anyám tesómnak zokogott, hogy fogalma sincs, hogy hogy támogasson...

Abigél...

csak pár lépés a végtelen és többé nem jöhetsz velem, most bátor légy és légy erős és kérlek ne sírj kedvesem, egy perc volt az élet, mi tőled olyan szép lett...