Ha nagyon öszinte vagyok, fogalmam sincs, kitöl mit várok, valahogy elfáradtam, nem kicsit, nagyon-nagyon, nem agyalok, nem érdekel az ég adta világon semmi. Nincs hozzá eröm. Egyszerüen kivárom, hogy alakulnak Banditával is a dolgok, meglátjuk, hogy az, amire ö vágyik, az megfelel-e nekem.
No compromise - Agassi - ez volt a régi reklámunk, néha azon gondolkodom, mi az a kompromisszum szint, amit még hajlandó vagyok bevállalni, aztán elhesegetem a gondolatot és leszarom :)
Banditával tegnap nem sokat találkoztunk, sokat melózik, együtt ebédeltünk, aztán lefeküdt, majd felkelt és ment melózni.
Ott volt a régi munkahelyemröl a barátnöm. Sokat változott és a javára vált, azt kell mondanom. Dumáltunk, azt mondja nekem, szerinted ez megalázó... mármint amit az Exe müvel vele... mondom neki, ha öszinte véleményt akarsz hallani, akkor igen. Persze meg is indokoltam, hogy miért gondolom én ezt így. Azt mondja nekem, hogy miért te vagy az egyetlen barátom, aki megmondja az öszinte véleményét és nem fél, hogy megbánt vele. Hát mondom, mert mindenki félt, mert tök érzékeny a lelked... Én meg elég bölcs vagyok már ahhoz, hogy tudjam, ha valaki önigazolást akar, ne másokat kérdezzen, álljon a tükör elé :D
Aszondja nekem, én úgy irigyellek a hozzáállásodért a dolgokhoz... Én meg ráncolt szemöldökkel ültem, ja, mondom, tisztán látni, milyen király a hozzáállásom a dolgokhoz, mintha nem látta volna, hogy az elmúlt idöben milyen szilánkosra törött a lelkem, persze most változnak az idök, a lelkem hulla fáradt és nem vágyik semmire, a negatív behatásokat kizárom, a pozitívakkal pedig gyógyítom...
