Este beszéltünk, próbál rábeszélni, hogy a kiskutyákat ne adjam el és hassak a gyerekekre, hogy foglalkozzanak velük. Igazából, ha elviszem őket tenyészszemlére és megcsináltatom a kennel papírokat, jövőre még nem is, de 2 év múlva milliós nagyságrendű lenne az alom értéke és legyünk őszinték, elég jó kiegészítés másfél évente... Mellesleg szeretem azt a két pici majmot. Igazából a nagy is nagyon hiányzik és annyira sajnálom, hogy hagytam elmenni.
Tudom, hogy csúnyán hat a lelkére, mennyire szarban hagyott, én pedig nem mondom, hogy nem, nem oldozom fel, mert valóban így van... Próbálta magyarázni, hogy 17 fokban élni normális. Szerintem kicsit sem. A másik pedig, hogy próbálja megmagyarázni, hogy beteg lenne a baba és kész. Tudom, hogy neki is kell egy kapaszkodó, hogy 36 évesen miért ne akarja az egyetlen gyerekét, bár szerintem elég indok, hogy már nem szereti az anyukáját. Félek hétfőn az orvostól, hogy nem fogja megérteni, hogy nincs más választásom és attól is félek, hogy az eü megszakítástól mereven elzárkózik. Arra gondoltam, akkor itthon megyek el dokihoz privát, akinél a két gyereket szültem, az egyik barátnőm jó barátja. Talán őt rá tudom beszélni egy eü megszakításra. Persze, a pénztárcámat is mérhetetlenül terhelné egy abortusz, de hogy én végigcsináljam az ezzel járó procedúrát, na, arra képtelen vagyok. Kell lennie megoldásnak. Félek Banditától is, ha a monitoron látja, hogy reagál... Mindenképpen szeretném az ügyet jövő héten lezárni. Végérvényesen és minden oldalról.
Tesóm hívott, hogy akkor hozná ma a gyerekeket, hogy mennyire ki van akadva anyuékra, hogy ők is bulizni mennek, mikor ő már 3 hete szólt, hogy szülinapi buliba hivatalosak. Igazából egyik oldal sem érdekel, jó vagyok én gyerekmegőrzőnek. Gyerkőcök is a szomszéd csajjal eldöntötték, hogy mit csinálnak, mert majd ők 5-en eldöntik, közöm nincs hozzá alapon, mert túlerőben vannak, hát ezt az elméletet gyorsan megdöntöttem.
Este leültettem a gyerekeket, hogy akkor kupaktanács, muszáj besegíteniük, mert egyedül nem megy. A kiskutyákkal nekik kell játszaniuk és úgy gondolom ez nem akkora oltári nagy elvárás. Kisfiam sírógörcsöt kapott, hogy ő most megint apa nélkül maradt, pedig azt hitte, ez már nem fordulhat elő, nem akar másik apukát, őt szeretné, kiscsajom keményebb és elmesélte, mikor eszébe jut apa, gyors becsukja a szemét és másra gondol. Úgyhogy pityeregtünk egyet, aztán megnyugodtunk és együtt tévéztünk. Így jártunk, mindannyian, a kiskutyák, a nagy kutya, a gyerekek és én is, ő döntött, nem kívánok neki rosszat, a saját lelkiismeretével neki kell elszámolnia, tudom, hogy a szívére veszi, ez már nem az én gondom. Remélem vele soha nem fog senki ilyet tenni, bár ez a megszakításos ügy szerintem neki sem kisebb pofon, mint nekem, főleg, hogy úgy gondolja, hogy ő döntött ez ügyben, én pedig elfogadtam. Ezzel a tudattal kell leélni élete hátralévő részét.
Én pedig reménykedek, hogy egyszer besétál az életembe egy olyan ember, aki szeret és elfogad minket, ha pedig nem, akkor kibekkelem a következő 10 évet és már nem családként kell elfogadni.
Lehetett volna szép életünk, de nem lett, nem rajtam múlott, de majd ezen is túlteszem magam.
