Jelentem berúgtam, nem esett jól, szédölögtem és szarul voltam, talán mert enni megint nem tudtam. De megkönnyebbültem, 9-kor elájultam, 1-kor motoszkálásra ébredtem, szerintem a halak rendezgették az akváriumot.
Este jött a kutyáért, aki rám se nézett, ha odabújtam, kihúzta magát, szerinte bosszú, hogy el kell vinnie a kutyát, szerintem meg felelősségvállalás, fogalma sincs, hogy lesz vele, mikor hiperaktivizálja magát a kutya, akkor épp a gyerekek nem mernek kimenni a kertbe, úgyhogy szerintem meg jogos. Nem értett meg, de már nem is érdekelt. Annyit akartam, hogy közölje mikor jön a kutyáért, nem fogok rá várni, erre besértődött, hogy még tegnap el kellett vinnie, a kocsi hátsó ülését itt hagyta, ahhoz béna, hogy elrendezze a dolgait és gondolkodjon, simán ott hagyhatta volna a haverjánál. Úgyhogy bevitte a garázsba, hogy dobjam ki.
Nem bírta elviselni, hogy a kád szélén hagyom a fogkefémet, ezen éjjel már röhögtem, ennél hülyébb kifogást még életemben nem hallottam, no de mindegy.
Aláirattam vele egy adásvételit a kocsiról, amit azért vettem neki, hogy a gyerekeket fuvarozza, nem azért, hogy új életet kezdjen vele, megsemmisítem, ha kifizette a kocsit, ha nem, akkor pedig hatóságilag elhozatom és kész. Kap rá fél évet, asszem ez méltányos.
Mondtam neki, boldog lehetsz, hogy többé nem kell szerető családban élned és vége az apázásnak. És innentől lezártam a témát.
