Eddig mozgalmas volt az elmúlt időszak, szorongtam eleget a kutya vemhessége miatt, nagyon féltettem, de mázlink volt, vasárnap megindult a szülés, észre sem vettem, azt hittem összekaptak az előszobában és a kis kan életében először bírta kinyitni az előszoba ajtót, rossebb tudja, mi módon, és vágtázott be, nem én voltam tekintettel, kis szukának meg tiszta vér volt a lába, a farka... Gyerkőcök kimentek a helyükre, a vendég vécébe és mondták, hogy egeret fogtak, hát az nem kisegér volt, hanem egy kis kutyus és megindult a szülés, remegtem, mint a nyárfa levele...
Kolléga gmailen tartotta bennem a lelket, Bandita dolgozott, telefonon adta az instrukciókat, Mr. Big is dolgozott és megígérte, ha hazaér beugrik egy ölelésre. Nagyon ügyesek voltunk, szerencsétlen Marmadut vagy 20 percen át masszíroztam és melengedtem, mire magához tért, aztán jött Málna, neki kiszakadt a burka és már sivított, mint egy kismalac, majd jött a következő kisfiú, ő másfélszer akkora volt, mint a többiek és halva született, ő lett Madagaszkár, majd jött a kis Meggy, kicsit nagyobb feje volt, mint Málnának, szépen meg lehetett őket különböztetni. Én voltam a nap hőse, hogy megmentettem Marmadut. Mr. Big sms-t küldött fél 3-kor, hogy fent vagyok-e még, írtam, hogy igen. Felhívott, hogy ő inkább hazament, csúszik az út, meg minden. Na ja, evvan. Kurva fontos vagyok... Aludtam néhány órát és szopiztattam a három csöppséget, ahhoz képest, hogy mennyire nem akartam, beindult bennem az anyai ösztön és olyan eufória lett urrá rajtam, amilyen már rég nem. Bandita átjött, megnézte őket, bár nem tudom, minek... ha már itt volt, persze a kocsi fizetéséről szó sem volt, de már nem is érdekel, bekaphatja, úgyhogy lelkiismeretfurdalás nélkül meghúzattam vele a a fűtéscső összekötést, ahol eresztett, a kád leeresztőt és a vécé lehúzót is megigazította, aztán elment, olyan szinten nem hatott rám, hogy nem is hittem volna.
Aztán Mr. Big hívott, hogy blablabla, már meg sem hallom a morgását, mert mindig van amin morog, mindenesetre, este, ha megjött az apja, meglátogat. Vártam, egészen 3/4 11-ig, aztán felhívtam, már nincs fent társkergető cseten, nem irogatunk, inkább tévézett, ja az apja még nem jött meg, de fáradt, úgyhogy inkább alszik, na ja, 3 hete meg inkább taxiba ült, na ez a különbség. Mindegy, itt volt ma kétésfél órát, mesélt, beszélgettünk, de mint haverok, soha meg nem fogná a kezem vagy nem ölelne meg, egy szájra puszi ha jön és ha megy is... Asszem ő nem az én emberem, James Blunt eltűnt messze távol... ez inkább barátság, nem egy kapcsolat kezdete...
Közben tegnap a nagy lelkesedésemben megcsináltam minden leadandót kb. 36 óra leforgása alatt és mivel előbb végeztem, mint hittem volna, ezért még össze is takarítottam, kutyáknak hála ennek ma hűlt helye...
Ma arra ébredtünk, hogy Meggy holtan feküdt a kiskutyák között, megviselt, de elfogadtuk, elvileg ő az "én" kutyám volt, feldolgoztuk némi reggeli sírás közepette. Aztán, miután elment Mr. Big, Marmadu a tenyeremben adta fel, az kikészített, órákig sírtam, Kolléga gmailen vígasztalt, Bandita fészen öntötte belém a lelket, Mr. Big nem reagált az sms-re, felhívott potom 4 és fél órával később és annyit mondott, ne ríjak már és fel a fejjel. Kollégától azóta 4 sms-t kaptam, Banditától is 2 üzenetet, Mr. Big le se szarja.... c'est la vie. Erről ennyit.
Délután fogtam az ásót és szép ceremóniálisan elástuk Exem mopsza mellé Meggyet és Marmadut és megkértük, hogy vigyázzon rájuk.
Ahhoz képest, hogy le vagyok égve, ma otthagytam 30ezret a tescoban, kellett jégkorcsolya, mert olcsóbban jövök ki a vétellel, mint a bérlettel, mert minden héten megy korizni a sulival... aztán meg vettem végre szendvics sütőt, mert ez volt a vágyam és kész, no meg a gyerkőcöknek melegítőt, mert az meg occsó volt. Bár a hitelemet még nem tudom, miből dellázom ki, de már lassan nem is érdekel...
Aztán meg, míg én a sorscsapásokon tanakodok, addig hívnak a cégtől, pont, mikor Mr. Biggel diskurálok, visszahívom főnökasszonyt, mondja, hogy ma egyedül vitte a céget, kedvenc kolléganőm tesója agydaganatban elhunyt. Pont múlt héten beszéltük, hogy nem akarja elfogadni, hogy a tesója meg fog halni és tessék, megtörtént. Átértékelődtek a kiskutyusok halálesetei, kiskutyánk még lehet, de tesó... Félek a holnaptól nagyon, hogy mennyire fog megviselni Kolléganő szenvedése :((
Fát is próbáltam ma szerezni, mégis csak 12 fokban élünk, esélytelen volt, volt kolléga felajánlotta, hogy megpróbál segíteni, nagyon hálás vagyok neki érte, meg felhívtam Banditát is, hát meg kell hagyni, át kellett hozzá lépnem csúnyán az árnyékomat, Mr. Biget meg sem kérdezem, nem alázkodok érdektelenek előtt...
