Díva naíva - a furcsa nő tökéletlenségei

Kicsit meg vagyok keveredve.

Elöször is egy világ omlott össze bennem, mikor kiderült, hogy Bandita már hetek óta kavar cukrász csajjal, ha jól tudom, össze is cuccoltak, illetve Bandita odaköltözött, a ribanc már szeptemberben azt mesélte, hogy ök összejöttek…Tehát hazugság volt minden, ami júniustól történt, hisz ö már rég erre orientálódott… Vasárnapig úgy gondoltam, ö egy korrekt ember, na, ez a véleményem megváltozott, álszent, hazug köcsög… Ha más csajjal jött volna össze, még talán szorítottam volna neki, hogy legyen vele boldog, de így...

Aztán meg, kedves blogger társtól innen is elnézést, ez abból adódik, ha az ember lánya nem figyel eléggé… vicces beszélgetés kerekedett, szóval, ez Megyeszékhelyinek szólt volna…

Pasi fronton leépítettem fiatalkát, nem sértödött meg, számított rá…

Megyeszékhelyi jövö hét elején meglátogat. Ma Jogsis jön elvileg, de ezt még pontosítjuk, holnap Tüzoltóval teázok, ezek inkább baráti találkozások, aztán még van három, aki szeretné, ha találkoznánk… Masször, langyos víz is megkérdezte, hogy én csak szabadidö partnert keresek-e… nem tudom, honnan gondolta… Aztán ott van még Vállalkozó, ö kedves volt, mondta minden kötelezettség nélkül, szívesen kifuvarozza hozzám a fámat, meg kaphatok a nevére kedvezményt, de ez nem kötelez semmire. Na meg diszkós, ö sem néz ki rosszul, csak valahogy túl laza nekem…

Érdekes személyiségekkel ismerkedek és jól esik az elfoglaltság… aztán majd meglátjuk…

Marha fáradt vagyok, kicsit igénybe vesz a meló, de majd visszaszokok…

persze képletesen.

Tegnap kisikáltam a fürdőt, vécéket, kidobtam Bandita minden szemetét, bepakoltam a szekrényekbe, összeraktam a lakást, felmostam és éreztem, hogy nyom össze a szótlanság, kész voltam, fogtam magam és elmentem kutyakaját venni, viszont a tesco-ban valami hülye játék akció volt és annyi ember volt a közelben, hogy feszélyezett az egész, lehajtott fejjel mentem, ne is lássak senkit, tudom, ez így nem jó, de képtelen voltam ilyen tömegben a parkolóban emberekkel kontaktust teremteni, ismerősöket észrevenni, beszélni, úgy éreztem magam, mint nyáron a fesztiválon. 

Hazaérve is ezt éreztem, összenyom minden, rámtört a kommunikáció hiány. Tudom, nem kell ilyeneket csinálni, de jól esett, egész nap tepert egy ifjú titán, mondtam meghívom egy kávéra, csak, hogy megtörje a csendet. Mondtam szigorúan beszélgetni, hát hajlani 4-ig beszélgettünk, tök jó volt, kicsit egyszerű, de nagyon normális, viszont ő ugye többet akar, nekem meg egy másodperc töredékéig sem fordult meg ilyen a fejemben. Csak jó volt dumálni, próbált bókolni, fel sem vettem. 

Vér ciki, míg kutyát etettem a kiscsajom leült vele szemben és el kezdte mondani, miben hasonlít Banditára és miben nem, nagyfiam meg megsúgta, ő jó lesz apának. Bakker, gyerekek, nem beszélünk más pasiról nyíltan és neeeeem lesz az apukád, jajj, még jó, hogy nem jön számításba, mint potenciális apajelölt :) 

Viszont azon gondolkodtam, hogy rendben, addig egyedül maradok, míg a herceg fehér lovon meg nem jelenik, na de ezt én szeretném és a gyerekek? Ők nem akarnak évekig férfi-példakép nélkül lenni, dilemmában vagyok, idén mindenképp egyedül töltjük az ünnepeket, a randik és találkák szimpla önismereti tréninget jelentenek számomra, tudom, nem szép dolog, de jelenleg ez van...

Az egyetlen, aki kémiailag megmozgatott, ő Jogsis, a többi se hideg, se meleg, valszeg ha randiznék még 10 emberrel, sem változna ez meg, viszont lelkiismeretfurdalásom van az emberekkel szemben, tegnap mondja langyosvíz, hogy a legjobb formáját akarja hozni, ha találkozunk egyszer, hogy ne csak a barátja akarjak lenni... Elgondolkodtató és igazából nekik van igazuk, aki társkeresőn ismerkedik, az társat keres alapjáraton, nem de?

Ma két randim lett volna, egyet már lemondtam, a másikat is le kellene... még egy kicsit szívom fel magam, hogy megtegyem, tudooom...

Viszont a szerdát nagyon várom, Tűzoltóval teázok és ő tényleg csak dumálni akar, van nője és a barátom akar lenni, nem a pasim és ez megnyugvással tölt el. Mondta, hogy illedelmesen fog várni az ajtó előtt, annyit röhögtem a múlt tükrében. 

Igen, szimplán néha beszélgethetnékem lenne, nem kell nekem pasi, most nem kell, a herceget fehér lovon is gonosz varázslónak látnám valószínűleg. Ezt is tudjuk :)

Felhívott délután, már a hangja is fura volt, ez még nem tántorított el, lássuk a medvét, ugyan reggelre sms-t ígért, de állítólag pancser volt elküldeni, hát most erre mit mondjak? Na mindegy, ha nem annyit autózott volna, akkor esetleg el is küldöm a rákba, amiért 20 percet késett, de mivel kerek 60-at kapott, így már csak 40 maradt, először is állítása szerint jóképű,  hát lehet, hogy a bankszámlája az, csak kár, hogy az engem nem motivál. A másik, amin jót röhögtem, állítása szerint 185 cm, szerintem valami baj van a matek tudásommal, 170 cm vagyok, 12 cm volt a csizmám sarka és vagy 5 cm-rel alacsonyabb volt nálam. Akkor meghallgattam egy 40 perces monológot a vagyonáról, mintha nagyon érdekelne, váltott pénz és morgott, hogy ilyen szarul nem szokott váltani, hát barátom az én 300 ft-os teám miatt nem kellett volna váltanod, megálltam a mcdrive-nál és kértem egy teát, dumált, hogy inkább vaniliás shake-et igyak, mint ő, de bakker, ha nekem nem kell, akkor nem kell, punktum. Ezután sikerült a combom és az alkarom leforrázni, ilyen hülye egy poharat, na megittam a teámat, addig hallgattam, hogy nyakon borította a gyerekét levessel, nagyon szimpatikus, a yachtjáról, a bérházairól, a házáról, a nyaralójáról, a nyugdíjbiztosításáról, nagyon szimpatikus. Alig vártam, hogy elmúljon a 40 perc, kiszállt a kocsimból, én pedig egy nagy huhhhh-hal elindultam haza.

Szal romantikának nyoma sem volt, bár a pasi maga is öregebbnek tűnt, mint apám, elég mívesen beszélt és azon kuncogtam a szája és az álla pont olyan volt, mint a mesékben a vasorrú bábáé :) Úgyhogy ez bukta.

Ahhoz képest, hogy előadta a hősromantikust, nyomokban nem volt real life-ben fellelhető benne ez a tulajdonság, a másik viszont, ami tök lelombozó, hogy egy first date-re senki nem hoz virágot? Kiment a divatból vagy mi a túró? Na mindegy, virággal sem tudott volna semmit kompenzálni...

Úgyhogy túl vagyok 3 tapasztalaton, ebből az egyetlen normális Jogsis, akivel barátok lehetünk, ugyan kvázi kémiailag nagyon vonz, de vannak dolgai, ami miatt nem szeretném, hogy az életem szerves része legyen, a depressziójával és a dührohamaival soha nem szeretnék találkozni. Mosolyogtam, kicsit megiperedett, de jól áll neki, mikor lehajolt a derekánál található úszógumik kikandikáltak, de kimondottan jól áll neki, mondjuk még mindig jobb, mint azok a bizonyos nyeszlett pasik, attól már rosszul vagyok. Az egyik kergetőn flörtölni próbált egy 176 cm versus 49!!! kilós pasi, brrrr. még jó, hogy nincs fent kép róla.

Úgy döntöttem szívdobogtató szerelmet várok, ha 49 évig várok és 1 évig élvezem is megéri, kevesebbel nem fogom beérni, a hétvégémet viszont a kutyasétáltatásnak, a bevásárlásnak, a suvickolásnak szentelem. Ez a randizás csak lefáraszt, értelmetlenül, biztos lesz egy majd, aki nem lesz értelmetlen, de jelenleg nem szeretném ilyenekre pazarolni az energiáimat. 

Jégkékkel is közöltem, hogy szimpatikus, jóképű és kedves, csak érzelmileg annyira instabil, hogy én ezzel nem tudok mit kezdeni, erre kaptam egy frappáns nyasgemet, de intelligens, utána elátkozott :D meg szidott ezerrel, mély levegő és huhhhh, de örülök, hogy nem találkoztunk... Te sem vagy az emberem, az hót zicher.

Beszélgetek egy vállalkozó helyi sráccal, meg masszőrrel és persze a napi 50 e-mail még mindig megy megyeszékhelyivel, esténként meg csetelünk, ez pont elég.

Ex-szexpartner vasárnap volt itt, tegnap meg ugye Jogsis, mindkettő megállt a garázsfeljárón. Persze mindkettő feltűnt anyáméknak, sikítani tudnék tőlük, tegnap kérdezi, kié volt az a Golf, mondtam egy nevet, most jó? Mondom nem szexeltünk, haver, majd ha lesz egy arra érdemes, időben közölni fogom, addig viszont minden látogatómról nem számolok be. Tesómmal meg humorizáltunk, hogy elpakolom a cuccokat a garázsban és bejáratok mindenkit, ne legyek már minden alkalommal lekáderezve.

Kissé balhésan indult :)) Szóval kedden megbeszéltük, hogy főzök, aztán kártyázunk és dumálunk. Sikerült 3/4 12-kor jelentkezni, hülyültünk kicsit, aztán bedobott valami olyasmit, hogy megmutatja, milyen a tesztoszteron löket... hát itt dobtam egy hátast, úgyhogy küldtem egy sms-t, hogy kósza dugásra nem, jó beszélgetésre kapható vagyok. Persze fél óra múlva hívott, hogy már ott járt nálam, mikor megkapta az sms-t, muhahaha, én meg most jöttem a falvédőről, de mivel elég közvetlenek vagyunk egymással, mondtam, ha magadon tudod tartani a ruháidat, akkor egy kávéra szívesen látlak, persze noszogatni kellett a sértett lelkét, de végül jött. Az 1 óra, amit itt töltött pedig szinte elszállt, nem akart menni és én is nagyon élveztem a társaságát, ahogy a kutyáimat dögönyözte, beszéltünk sok mindenről és mondta, hogy annyira nem volt rákattanva a dugásra, azt hitte én, nem tom ezt miből vette és azért csíp annyira, mert nem vagyok nyafka és elég közvetlen vagyok és ez ritka nőbe - tudom, ez az én defektusom, nem is vagyok igazi nő :D

Már egy ideje dumálunk és a beállítása az élethez nem tetszett, aztán most, hogy face to face beszéltünk, értem, mire gondol és kicsit tisztelem is érte, hogy képes rá, hogy ezt így véghez vigye. Szerintem mi jó barátok leszünk. 

Tök normális és tanácsokat adott és meghallgatott és mesélt, nagyon kötetlen, jól eső beszélgetés volt :)

Itt esett le, mi a bajom a First date-tel, persze, persze, bejövök neki, de ő nem az én emberem, baromira nem érdekelte, amit mondok, fogalmam sincs, milyen típusú kapcsolatokban élt, de nem olyan, mint amilyenre vágyok, olyan se hideg, se meleg, mondjad csak, nem reflektált, hallgatott, azt annyi. Igazából első randi, egy szál gazt nem hozott, valahogy nem tetszett ez az egész... olyan volt, mintha 10 éve együtt lennénk... 

Tehát igazából ezek a kötetlen randik pont arra jók, hogy megtudjam, mi az, amire vágyom...

Na, megvolt. Ja, nem az, csak a randi :))

Találkoztunk, először is, szerinte nem zöld, hanem kék a kocsim, már ott ferdén néztem :D megítélés kérdése... Helyes pasi, magas, kék szemű, a pulcsija nagyon nem tetszett (Valaki jöhet anyázni :D), dumálgattunk, elvált, kifogta a tutit, az tuti :)) szerencsétlen. Van egy kis pocakja, ami igazából be is jön, meg objektíven tekintve a pasi is, helyes mosolya van... Tudom, nagyon korai a randizás, 1 órát találkoztunk, a kávézóban megfogta a térdem, apám, milyen nyomulósak a pasik, de komolyan, aztán szolidan fordítottam a tartásomon, hogy lekerüljön rólam a keze, még jó, hogy a szoknyám alá nem mászott. Jó befogtam. Szal utána elszívtunk egy cigit és mindenki indult volna az útjára, na ja, de ő meg akart csókolni, érted, meg   akart   csókolni.... na ez sokkk volt nekem így elsőre, úgyhogy mint egy kis tini lányos zavaromban elszaladtam. Még haza sem értem, már jött az sms, hogy gyönyörű vagyok és nagyon szeretné, ha lenne folytatás... rajtam múlik, na majd meglátjuk, pár napig tutira nem jelentkezem :) ezt még erőst emésztenem kell.

Jogsis nem jelentkezett, hallelujah :D Ideje dolgoznom menni, kicsit más mederbe terelődjenek a gondolataim :)

Ja, tényleg, tegnap jubiláltam, 1 hónapja nem szeretkeztem, asszem ez jó darabig így is marad :) de csak asszem...

Fura dolog ez, hogy mikor alig alszom éjjel, felpörgök, mint a mérgezett egér, ha pedig alszom, egész nap kába vagyok, asszem nem szabad aludnom :D

Szal ma van a jó világom utolsó napja... kicsit siratom. hiányozni fog a hátébé lét :)

Rendet raktam, még van mit takarítani, most viszont elmegyek kávézni, tudom, nem illik ilyet tenni, de kíváncsi vagyok, hogy bírok egy randit, úgyhogy belementem :) Kiöltöztem szépre, aztán we will see... Ma mindenesetre Jés napom van, utána jön Jogsis, bezzeg, mikor hullára beleszerettem 17 évesen, nem érdekeltem annyira, most meg... na majd óvatosan leépítem :) 

Jelentem nem vettem be a kedélyjavítót, irritál, hogy kémiai alapon vagyok jókedvű. 

A jövő hetemet a Zéknek szentelem, hát most mit mondjak, tegnap rámlelt egy hősromantikus, kíváncsi vagyok, mennyire kamus, mindenesetre felcsigázta a fantáziámat.

No meg ugye Megyeszékhelyi, a nagy óvatos, majd belegebed, hogy megigyunk baráti alapon egy teát, rohadjak meg, én sosem fogom megérteni a férfiakat, de tényleg... 

Tesómnak számolok be az eseményekről, akkorákat röhög, hogy már nekem is röhögnöm kell :)

Te, ez a tegnapi??? ÁÁÁ, ezzel 3 napja beszéltem ;) Roppant jól szórakozom, de hogy ezekből lehetne herceg, háááát, azt erősen kétlem, de hagyom magamat meglepni :)

Ja tényleg, tegnap felpróbáltam azt a ruhát, amit 3 éve megvettem, de sosem állt jól, hát most igen, asszem kell keresnem egy alkalmat, hogy viselni is tudjam :)) Még mindig nem tudom, kivel megyek musicalezni, pedig lassan el kellene dönteni, na, aki előbb kapar, az elvihet :D Jajj és van egy olyan szép orgona ruhám és az is, jajj, hasonló, mint Lily Allené :)).

Tudom, bunkó vagyok, ez van, most ilyen vagyok, széles vigyorral a számon :P 

...remélem sosem bánod meg, hogy elmentél

...abban nem vagyok biztos,de így éreztem helyesnek.

kívánom, hogy megtaláld a számításod és egyszer úgy érezd, hogy helyesen döntöttél

amen

visszaút már nincs, tekints előre, sosem felejtelek el és hálás vagyok azért a csodás két évért, amit melletted tapasztalhattam májusig

rendben

azért örülnék,ha te is megtalálnád a számításaid,egy nálam komolyabb! pasival.

meglátjuk, nehéz téged überelni, tényleg nagyon szerettelek, sajnálom, hogy nem tarthatott örökké

köszi:D de nehogy azthidd! tök jól nézel ki...most meg pláne!;)...bárki sírva kapar majd utánad.

tudom, de kell idő, hogy az elmúlt időszakot kiheverjem

jah,,azt megértem.....elbasztam ezt a szakítást de nagyon.....talán mert tök nagy volt a nyomás.

milyen nyomás volt rajtad?

gyerekek,kutyák,...meg hát nem is tudom....nehéz volt.:( csak miattad nem jöttem volna el,de ez így egyben valahogy nem ment. de nem igazán lehet ezt elmagyarázni. ...én nem tudom .

a nehezén túl vagy, innentől már felfelé visz az út, sajnálom, hogy ennyit küzdöttem, de megtanultam, az a szerelem, amiért küzdeni kell, már nem szerelem

jah...jogos.

de vannak ám pasik,akik ezt nálam jobban kiérdemlik majd!

meglátjuk... remélem találsz egy csajt, aki legalább annyira fog szeretni, mint én ;)

Orvoshoz indulás előtt úgy gondoltam, hogy az önbizalmat az öltözék teszi, tehát csinosítgattam magam és azon mérgelődtem, hogy pikk-pakk fel kell szednem 3 kilót, mert marha hülyén állnak rajtam a cuccaim, felvettem egy fekete harisnyát, majd egy fekete hosszúujjút, rájöttem, nem jó, vettem is le és felpróbáltam párat, melyiknek tudom a vérvételhez simán felhúzni az ujját :) A 38-as nadrágomat leszíjaztam, eddig a csípőm és a hasam takargattam a pulcsikkal, most meg a lobogó ruháimat... 

Ma szerencsém volt, félkábán mentem orvoshoz, kitöltöttem az apehos papírjaimat, a nap mindig arra sütött, amerre mennem kellett, mintha az utat mutatná. Közben éberen álmodoztam és jól esett. A kórházban ott volt az ápoló fiú, aki annó bekötötte a branült, viccelődtünk, hogy most nem adom a bal kezem, az apehnál sem volt előttem senki, a még kérdéses dolgok kitöltésében segített a pasi, nagyon segítőkész volt, mindent elmagyarázott, mindkét helyről 5 perc alatt szabadultam. Aztán mentem a háziorvoshoz, kiírt hétfőre dolgozni, kérésemre, mondtam, hogy abbahagynám a kedélyjavítót, csúnyán nézett rám, hogy majd térjünk vissza erre májusban és koncentráljak a meglévő gyerekeimre. 

Délben hívtam a kórházat, ugyan az értékem már csak 27, de még nem nulla, úgyhogy jövő csütörtökön ismét vissza, már sikítani tudnék tőle... nem akarok ott keverni a sok terhes kismama között, utálooooom.

Most meg még 50 percig hömbölgök, aztán megyek a gyerekekért.

Ja és most kopogott az APEH, az Ex-férjemet keresték, nem mintha lakott volna itt valaha, az illeték miatt, nem tudom mit akartak tőle, de a pasi kedvesen megfenyegetett, hogy lehet, hogy magához is jövünk. Köszi. 

Tegnap leráztam Jégkéket, ne akarjon már feleségül venni, olyan féltékenységi jelenetet rendezett, hogy majd leestem a kanapéról és kétszer elbőgte magát, hogy ne bántsam, na barátom, annyira nem tudsz jól kinézni, hogy én ezt a viselkedést toleráljam.

Délután itt volt Bandita, elmesélte a hétvégéjét, én meg összekuporodva hallgattam, mikor 20 perc után megkérdezte, nálam mi újság, mondtam, hogy semmi, igazából nem volt közlendőm, azt annyit mondtam, hogy "Nagyon kedves tőled, hogy érdeklődsz a hogylétem felől, de nem szeretnék többet találkozni veled" Láttam rajta, hogy nem tetszik neki, ágált, hogy a kutyusok bilétája, blabla, mondtam neki, hogy nyugodtan idehozhatja azt jövő héten, mikor gyerkőcök suliban, én meg dolgozok, de én már nem akarom látni, felpattant, meg akart ölelni, nézett rám, nincs ölelés, mondtam, nincs és elszaladt, nem tudom, honnan gondolta, hogy mi barátok leszünk, de nem leszünk...

Este 10-kor már aludtam és jól esett. Csak egyszer ébredtem meg, de vissza is aludtam, most meg mehetek a kórházba, a háziorvosomhoz és az apehhez is, marha nagy kedvvel indulok neki, aludni akarooook. :)

azért van egy csokorral, aki legyeskedik körülöttem, de kezdjük az elején

Megyeszékhelyi ugye ő az, aki barátságot szeretne extrákkal, hátborzongató, mennyire olvas a soraim között és olyan dolgokat észrevesz, amit eszem ágában nem volt vele közölni

Telefonos továbbra is naponta hív és megbeszéljük a nap eseményeit

Masszőr nekem még mindig langyos víz, bár most már célozgat rá, hogy el kéne mennünk moziba, minden este csá bébivel búcsúzik

Jogsissal nem találkoztam 17 éve, gondoltam haverok leszünk, de a célozgatások, ha én vagyok a tyúk, ő kakas akar lenni, úgy jobban összeillünk, hát meglátjuk, pénteken jön römizni :)

Akkor most a külföldi felhozatal, teljes döbbenet és fárasztás ért tegnapelőtt este, beregisztráltam egy osztrák társkergetőre, 3 tartományt jelöltem meg, adtam meg magasságot és kort, nem mintha bárki is figyelembe vette volna, de 3 órám azzal telt, hogy előbb kaptam új üzenetet, mintsem válaszolni tudtam volna, kész voltam tőle. Igazából a sok-sokból ketten maradtak érdekesek.

Jégkék szem hát ő egy szerintem jóképű pasi, telis tele komplexusokkal és szeretetéhséggel és minden második mondata, hogy ne verj át, tehát ijesztő

Redbullt még nem láttam, de majd biztos fogom, egyik nap, ha erre jár, iszunk valamit.

Last but not least Bandita is jön ma egy kávéra, hát felhomályosítom, hogy nem vagyunk barátok és legyen kedves kiintegrálódni az életemből.

Ma önvizsgálati napot tartottam, sok elvarratlan, lobogó szálat a helyére tettem, megtettem, amit tennem kellett, kimentem a tóhoz. Magamban akartam lenni, élvezni az egyedüllétet, ahogy álltam a tónál és néztem a ködös, szürke időben a hullámokat és néhányszor pördültem a tengelyem körül, hogy lássam, hogy mindenütt én vagyok egyedül, megláttam két hattyút, kettőt, közelítettek felém, mintha azt akarnák mondani, hogy gyere közénk, ne légy egyedül, ez megrémisztett és azonnal odébb álltam, gondoltam, kimegyek a mólóra, mert ott én leszek én, és csak is én, egyedül, délidőben, borongós szürkeségben, ki más vágyhat oda, ahová én. Hangokat hallottam, megrémisztett, egy idős házaspár igyekezett oda, ahová én, megtörni a csendet, míg kint ültem a mólón, úgyhogy hátraarcot vettem, elindultam kifelé, pedig élveztem volna a hullámokat, ahogy csak én és a természet élvezzük egymás jelenlétét, de lehetetlen volt, volt egy bokor a víz tövében, amelynek árnyékában megpihenhettem, a magassarkú cipőmmel lavírozni az ingatag köveken nem volt egyszerű, féltem, hogy a cudar hidegben még vízbe pottyanok, de vágytam arra, hogy én önmagam legyek, magamban legyek, egy fiatal pár is megjelent, már-már mérgelődtem, délidőben, nem enni kellene?

Bebújtam a bokor tövébe, leültem egy nagy kőre és rágyújtottam, árulkodó füstöm felszállt a bokor tövéből, de mozdulatlan maradtam, a fiatal pár önfeledten nevedgélve távozott, majd lassan az idős házaspár is, az öreg megállt a bokor tövében, olyan kicsire húztam össze magam, amennyire csak lehetett, hogy ne vegyen észre. Elmentek ők is, csináltam pár képet, megörökítettem az érzést, ahogy én vagyok én, szótlanul, magamban, pont, ahogy szeretném. Majd elindultam hazafelé, beszálltam a kocsiba és nem gondoltam semmire, csak beültem és mentem és mentem és olyan dolgot tapasztaltam, ami természetfeletti, tudtam, ki fog szembe jönni, sejtettem, már mikor itthonról elindultunk, valahogy tudtam és egyből fel is ismertem és egy másodperc töredékéért egymás szemébe néztünk, fura volt állni a tekintetét, semmi boldogságot nem sugárzott, igazából inkább bocsánatkérésnek tűnt, az a másodperc töredéke egy sajnálom volt, pedig nem ismerjük egymást és sosem fogom akarni megismerni, mert minek, de mégis, ez a sajnálom valahogy megmosolyogtatott, pedig lehet, hogy az a másodperc töredéke csupán a véletlen műve. Aztán jött a másik óhajom, csak pár percre, de rám mosolygott a nap mikor indultam és mikor érkeztem is, míg odakint voltam, elbújt, magamra hagyott, hogy magamban lehessek, de mikor indultam és mikor érkeztem, mintha azt mondta volna nekem, ügyes vagy, jól csináltad, fogta a kezem, soha nem éreztem még ezt a megnyugvást, nem vágytam semmire, tökéletes volt, leírhatatlan. Örülök, hogy a természet megosztotta velem ezt az élményt. Köszönöm.

Boldog vagyok, így ahogy vagyok, nem érzem magam magányosnak, nem érzem magam egyedül, élvezem a csendet, ami esténként elönti a házat, napközben élvezem a gyerekek zsizsegését. Élvezem a lassan 3 hete tartó nyugdíjas életet. 

A sorsról pedig, mit is mondhatnék, mindennek megvan a miértje, csak idő kell, hogy felismerjük, a babáim azért jöttek és hagytak itt újra, mert meg akarták mutatni, hogy ő nem apának való. Ha ez az eset nem történt volna meg, még mindig délibábot kergetnék, de már nem teszem, nem hiányzik és nem akarom őt. 

Időre van szükségem, az pedig van bőven, ki kell irtanom az elmémből, el kell engednem őt, a babáimtól pedig érzékeny búcsút kell vennem, nem vagyok strucc, hogy homokba dugjam a fejem, ez a célom az elkövetkezendő pár még itthon töltött napra.

Fel szeretném ismerni, ki vagyok én újra, mit várok az élettől és mit szeretnék elérni és rendbe kell tennem a lelkemet. 

Minden óriási pofonnál, amivel a sors illetett, dobott mentőövet, hiszek benne, hogy eljön még az én igaz boldogságom, egy olyan ember mellett, aki illik hozzám, akinek én vagyok Ő, Ő pedig nekem az, aki elég férfi a talpán, hogy fékezze az indulataimat és óvó karjaiba vegyen, aki imádni fogja a gyerekeimet és abban is hiszek, hogy nem kell eldobni az álmomat és lesz nekem még babám, csak egy olyan ember mellett, aki eltartja a családját és érzelmi biztonságot nyújt, nem egy olyan mellett, akinél fifty-fifty volt az esély, hogy nem gondolja meg magát és még magát sem volt képes eltartani.

Lesz idő, amikor hálás leszek neki, hogy elhagyott, ebben biztos vagyok, úgyhogy most magammal és a családommal foglalkozom, hogy elérjünk arra a szintre, hogy fogadni tudjuk, ha megjelenik a herceg fehér lovon (bár a haverom szerint a hercegek újabban bömbivel járnak) :))

Vannak dolgok, amiken mélységesen le tudok döbbenni, ez ma is így alakult, egész éjjel köhögtem, úgyhogy sokat nem aludtam. Gyerekek mentek az apjukhoz, gondoltam, majd délelőtt alszom, még rendesen el se indultunk, anyám már csörgött, hogy gondolkodtak apámmal, hát görccsel a gyomromban ültem le. Eladják a házukat, a tetőteremet beépítik nekem, az alsó szintet átépítik maguknak és ameddig nem szedem össze magam anyagilag, addig belefizetnek a hitelembe, a továbbiak az én dolgom.

Könyörgöm, fogalmam sincs, milyen irányt vesz az életem, kivel leszek, mikor, meddig, hogyan... Leblokkolt az agyam, rendezetlen a kertem, félkész a házam és amúgy is, én ezt mind, mind tudom, de az otthonom, még ha néha csak 17 fokos is, itt vagyok egyedül otthon, kétségbeejtő. Tudom, hogy sokszor kajára nincs pénzem, hogy nem bírom a terheket, de akkor is, jajj.

Megyeszékhelyi is kiakaszt, valahogy most mindenki.

Itt volt a régi Szexpartner, barátkoztunk, azt mondja, nagyot csalódott, eltűnt belőlem az a kemény csaj, aki voltam, mondtam neki, most barát vagyok, a barátok meg nem kemények, olyan elveszettnek érzem magam, olyan képlékeny a jövő és olyan aprócskának tartom magam a gépezetben, a sorsom, a jövőm mind-mind átalakul, én pedig gyenge vagyok ahhoz, hogy átadjam magam neki. 

Biztonságot akarok, egy erős kart, aki átölel és mutatja az utat, ez valóban én volnék, a mindig erős nő, aki tudja mit akar? 

Na, remény mínusz, akkora tokája van, hogy apám... a másik pedig, hogy akkora tirpák lett tegnapra, semmi mást nem bírt mondani, mint, hogy katasztrófa volt, semmi udvarlás, előadta a nyugaton élő frankó csávót, aki megment egy szegény keleti lányt, aki ettől hű szolgálója lesz, de nem velem barátom :D

Arra viszont rájöttem, van élet Banditán túl, sőt... Élvezem a figyelmet és az épülő új fan clubot, régen is szerettem, persze, jobb lenne egy társsal, de mindent nem kaphat meg az ember, viszont jó incselkedni és flörtölni.

Tegnap elvoltam a régi kollégákkal, katasztrófa volt, a fiúk pillanatok alatt eláztatták magukat, az egyik ex kollégám csúnyán rám nyomult, akibe a kolléganő szerelmes, ő bőgött, más se hiányzott :D

Pótapa jelentkezett, hogy hiányzom neki, jövő héten összefutunk, Munkamániás pedig ma jön. Közben chatelek két pasival, megyeszékhelyi berezelt :) van ez így.... :) Unokatesómék hívtak mára bulizni, de semmi kedvem, meg a gyerekeket sem akarom két este egymás után itt hagyni este, úgyhogy nem megyek.

Tegnap este találkoztam a reménnyel, pedig én nem akartam semmit, még csak reményt sem, igazából aludni akartam, aztán nem aludtam és felbukkant a remény, milyen a remény? Furcsa, hátborzongató és mindenekelőtt ijesztő, de valahogy mégis reményteli. Én meg berezeltem, azt hittem a remény meghalt, tudom, nem voltam a temetésén, így lehet, hogy csak haldoklott, de felgyógyult, de én már nem bíztam benne, hisz olyan beteg volt. 

A remény messze van, nagyon messze és nem tudja, ahogy én sem, csak azt, hogy van és létezik, furcsa dolog ez, nem hétköznapi és felettébb szokatlan. Őrületes és félelmetes, felemelő és ijesztő, vágyakoztató és megremegtető. 

Megértő és nem hétköznapi, kicsit sem realista, pedig azt hiszi magáról, kicsit bolond és nagyon én. Hogy számít-e a remény? A reménynél jobban semmi sem számít. 

- 15 kilónál tartok, lassan nyeszlettnek érzem magam, álljunk meg egy szóra, elég a fogyásból! De lassan talán van remény :)

Ma megint egy ilyen napom volt, mikor ember közelben voltam, nem volt gond, de amint nem, azonnal patakoztak a könnyeim, sokat gondolkodom most is, ezt sosem fogom megbocsátani sem Banditának, ha egész őszinte vagyok, magamnak sem. Ha naívan fogalmazok, azt mondom a sors lerendezte, ha objektív maradok, tudom, hogy ez nem így van, én adtam fel, nem küzdöttem tovább, pedig jajj fogalmam sincs. Az eszem tudja, hogy jól döntöttem, a szívem pedig ostromol, hogy nem. Nem is értem Bandita miért tőlem várja a megváltást, könyörgöm, az exe vagyok, szeresse majd az új csaja, én nem tudok felülkerekedni ezen és nem tudom megsimizni a buksiját, hogy nem haragszom, elárult, elárulta az egységünket, amiben én szikla szilárdan hittem és nem hagyott választást, nem hagyott döntést, fogalmam sincs, csaponganak a gondolataim, de a baba terén sosem fogom felmenteni, lehetetlenség, ma is itt volt, elvitte a kutyakaját és a levelét, meg akart ölelni, hogy ne haragudjak rá, nem tudom megtenni, haragszom...

Na, mindegy, talán eljött a gyász ideje, pedig annyira el akartam nyomni magamban, de vannak dolgok, amiket nem lehet... legalább is nem sokáig.

Telefonossal beszéltünk, talán igaza van, a terhesség volt az az esemény, ami megmutatta, hogy Bandita mennyire nem állt ki mellettem, nem csak most, igazából sosem, mennyire óvta a függetlenségét, mennyire nem akarta soha megkérni a kezem, mennyire bizonytalan volt ő a mi örök boldogságunkban...

Holnap elmegyek a volt kollégákkal, beülünk egyet, mert már besavanyodok itthon.

Itt volt tegnap anyám, bár ne jött volna, olyan dolgokat olvasott a fejemre, hogy köpni-nyelni nem tudtam, hogy elszúrtam a házamat, hogy elhagyom magam és nem vagyok jó anya, elmartam magam mellől Banditát és nem bírok kijönni a fizumból, dióhéjban talán ennyi.

Egyik tesómmal sem túl fényes jelenleg a viszonyom, sőt, inkább ignoráljuk egymást, azt hiszem, ezt míg élek, nem felejtem el.

Bandita itt volt, elég idiótán jött ki a dolog, hogy pont neki sírtam el, milyen bunkó anyám, megcsinálta a kutyák helyét és már ment is. Fogalmam sincs, találkozunk-e még, de már nem is számít.

Kisfiam este zokogott, hogy őt megint elhagyta az apukája, próbáltam megmagyarázni, hogy mi hárman vagyunk az állandók, pasik jöhetnek-mehetnek, mi mindig itt leszünk egymásnak.

Kiscsajom is kifakadt végre reggel, erre már nagyon vártam, sírt nagyon, hogy miért maradt a kocsi Banditánál, mikor ki se fizette és hogy mikor elmentem bunkó voltam vele, ő pedig csak sírt, hogy én tehetek róla, hogy elment és nem hiányzik neki, haragszik rá. 

Levelezek két pasival, az egyiket ismerem vagy 20 éve, egy barátnőm ismerősi társaságába tartozott, van egy fia, aki vele él és egy megyeszékhelyi pasival, aki lakott már kis városkánkban, meglátjuk, mi lesz.

Telefonos továbbra is minden este hív. 

Tegnap sem voltam még messze a toppon, reggel berúgtam a motort, mert nekem ez annyira megy és a befűtés után már végem is volt, de nem lehetett, mert a csemetéim éhesek, úgyhogy mentünk boltba, inkább a bevásárló kocsi vitt engem, nem én a kocsit, hazajöttünk, játszottan okosan a legoval, én meg elfeküdtem.

Délben átmentek anyámékhoz kajálni, én pedig örültem, hogy a tűzre tudtam rakni. 

Délután összeszedtem magam, elmentünk egy kicsit sétálni, jól esett a napsütés, itthon ismét feküdtem, már idegbajt kapok tőle.

A kutya nem nyitotta rám szombat - vasárnap az ajtót, húgom is csak úgy jött, hogy rászóltam, hogy helló, de felesleges volt, ráírtam az exére, csípem a fiút, nagyon jó fej, a húgommal nem tudok úgy elbeszélgetni, jó volt újra látni, ő lesz a soha meg nem született kisöcsém, kár, hogy nem 20 évvel öregebb :)

Anyám hívott, mint egy debilt, úgy beszélt velem, hogy egyél, mert nem lesz erőd. Úgyhogy rövidre is zártam a dolgot, nagyon nem vágyom az efajta megnyilvánulásokra.

Ma voltam dokinál és be vagyok tojva, a hcg-m még mindig 526, a főorvos közölte telefonban, ha bármi gáz lenne, azonnal kórházba, ha nincs gáz, 10 nap múlva vissza, kontroll vérvételre, ennek a rettegésnek sose lesz vége?

Nővéremet telefonon szúrtam le, hogy valóban, több száz kilóméter választ el, hogy nem bír felhívni. Na, mindegy, ilyen az élet, zord és igazságtalan. Egész hétvégén nem hívott, most se, azóta se, gondolom besértődött.

Bandita megjelent, dolgozik a lelkiismerete, bevallom ránézni nem bírtam, megölelt, nem bírtam hozzáérni, hagyjon békén ő is és mindenki. Nem akarom, hogy valaha még hozzámérjen, ne fogja a kezem, hányingerem van a lelkiismeretétől, ez már rég nem rólam szól... Mással meg nem foglalkozom...

Kis családom kitalálta, hogy hiszti és elhagyom magam és szedjem már végre össze magam... tudjátok mit, ahányan vagytok, bekaphatjátok.

Tegnap megittam vagy 6 liter citromos teát, de meg is tette a hatását, sikerült reggel véghez vinnem az orvoslátogatást, bár olyan köhögőrohamot kaptam a váróban, hogy rém ciki volt és egy nő mentett meg egy mentolos cukorkával ...

Tegnap igazából a kutya nem nyitotta rám az ajtót, húgomat megkértem, valami kaját hozzon, hát a bejárati ajtón túl nem jött, bár sokat nem ettem belőle, senki le se szarja, hogy baromira nem tudok elmenni boltba, hogy kínszenvedés befűteni, felhívni is csak Telefonos hívott, unokatesóm ígérte, hogy jön, aztán szó nélkül nem jött, nővérem is csak anyázott, mert megkértem, hogy hozza el a gyerekeket a suliból. Húgom posztolja fészen, hogy imádom a tesóimat, de fel nem hívna, hogy vagyok... Nesze neked képmutatás.

Tudom, tudom, roppantul büszke vagyok és inkább megdöglök, mintsem segítséget kérjek, de ha nem ajánlják fel, nem akarok senki terhére lenni. Nővéremnek azért még megmondom, mekkorát csalódtam benne, idővel...

Gyerkőcök még jóformán meg se jöttek suliból és már leléptek. Szóltam nekik 3 óra körül, hogy talán ki kéne vinni a kutyáikat, ment a cirkusz, úgyhogy hagytam a francba, felöltöztem, átmentem a szomszéd nénihez és elvittük fél órára a kutyákat, persze leállt beszélgetni egy pasival, mi volt a fő téma, hogy a pasi 40 éve hogy imádja a feleségét, és hogy a szomszéd néni is milyen rendes emberre talált a férje személyében, hát gyógyír volt a lelkemnek.... :S Aztán jöttek nagynénémék anyámékhoz, hozták unokatesóm gyerekeit is és pikk-pakk 5 gyerek ordibált a házamban, simán átküldték őket, én meg elbújtam az ülőgarnitúra sarkába és csak pityeregtem. 

Bandita beugrott egy órára, hozott gránátalma levet meg citromot, mesélt egy kollégájáról, ami kurvára nem érdekelt, hozott be fát, aztán koccolt, mert a lakótársa főzött rá. Kedden jön, megcsinálja a kutyák helyét és ha nem tudok hozatni fát, akkor majd ő hoz, igazából kénytelen vagyok elfogadni a segítségét, mert nem tolong senki, hogy segítsen, úgyhogy a hónapban megint szarul nézek ki anyagilag, mert pikk-pakk kell vennem fát, amit Bandita elhoz, mert egy hónap múlva már tőle se fogok segítséget kérni.

Telefonos hívott 7 körül, hogy hogy vagyok és meglepetéssel készült, nézzek ki a garázsfeljáróra, hát majd elsírtam magam örömömben, ott volt két köteg szalma a kutyák alá, egyik nap meséltem, hogy kellene, hogy ne a sárban tapicskoljanak, ő pedig szerzett és behozta nekem, teljesen kész volt, hogy mennyire örültem neki, mondtam neki, igazából nem a szalma a lényeg, hanem, hogy örömöt akart szerezni. Beszélgettünk még este is és mondta, mennyire sajnálja, hogy így alakult mostanában az életem és reméli találok egy normális pasit magam mellé. Igazából jelenleg ő az egyetlen, akit valóban érdekli, hogy hogy vagyok. Ez szomorú, de a jövőt tekintve a többiekkel szemben levonom a konzekvenciákat.

Reggel teljes elánnal ébredtem, gyors befűtöttem és megint elhagyott az erőm, pedig fel kell rúgdosnom magam, el kell mennünk boltba, de még fogalmam sincs, ezt hogy fogom csinálni és azt sem, hogy jutok el holnap az orvosig... de erős vagyok és megoldom, mert nincs más választásom.

A tegnapi napom úgy alakult... 

Reggel felkeltem, olyan bunkó volt kiscsajom, hogy elsírtam magam. Egyszerűen nem értem, mire jó ez a napi cirkusz, próbáltam, higgadtan elmagyarázni, hogy lelenc ruhában nem jöhet, vannak normális cuccai, ment a balhé rendesen. Aztán mondtam neki, ha úgy gondolja, hogy az édesanyját nem kell tisztelni, becsülni és bocsánatot kérni tőle, amiért csúnyán viselkedett, akkor nekem nem kötelességem elmenni az uszodába a bemutatójára. Végül csak kibökte, de lelkileg kikészített... Elvittem őket suliba, elmentem kozmetikushoz és beugrottam tesómhoz egy kávéra. Onnan egyenesen az usziba mentem. A bemutatón egyszer rám nem nézett, olyan flegma volt, hogy az már bicskanyitogató volt és folyton úgy beszélt velem délután is, mint a kapcájával. Fogalmam sincs, hogy gondolja ezt. Amint lesz erőm, elbeszélgetek vele...

Bandita felhívott az uszodában, hogy az állatorvos értesítette, hogy megléptek a kutyák, mondtam, hogy én nem tudok most menni, legyen kedves... hallottam a hangján, hogy nem tetszik neki, de igazából leszartam...

Indulnák az usziból, lemerült az akksim, felhívtam anyámat, majd Banditát, aztán rájöttem, nem kell nekem senki, szóltam a gyerekek buszsofőrjének, betolt, valami isteni szikra által betolattam, így nem volt nehéz elindítani a járgányt. Itt már éreztem, hogy a vércukor szintem a föld alatti mélységekben hever, remegtem, mint a nyárfa levele. Ilyen csak akkor volt, mikor terhes voltam a másik kettővel, tehermentesen nem rodeózik a vércukor szintem. Hétfőn erre is rákérdezek, hogy ez meddig tart. Bandita már itt volt, mire ideértem, erősítette meg a kutya kennelt, majd megigazította a csöpögő radiátort és kicserélte az akksimat. Próbáltam tevékenykedni, de esélyem sem volt, olyan voltam, mint a harmat, kutyákhoz vittem vizet és beállítottam a lámpájukat időkapcsolóval és itt be is fejeztem a tevékenységemet. Bandita elment én meg mentem a gyerekekért, aztán valahogy eltelt a nap, szomszéd néni volt nálam, kiönteni a lelkét, majd unokatesóm a gyerekeivel, aztán az egyik barátnőm, egymás kezébe adták a kilincset. Szomszéd néni befűtött, de már a kandalló újrarakása megeröltető volt. 

Tesóm hívott, hogy menjek vele boltba, mondtam, hogy sajnálom, képtelen vagyok rá. Másik tesóm is rámírt, hogy tanulhatnék vele, az, hogy mozdulni nem bírok, valszeg a kutyának nem tűnik fel.

Fura fazon ez a Telefonos is, napi 4-5x hív, aggódik értem, ahhoz képest, hogy 3 évig nem beszéltünk. Este megkaptam a kedélyjavító miatt a magamét, hogy erre nekem nincs szükségem és nem akar egy kémiai vegyületekkel agymódosított emberrel beszélni, reggel is hívott, hogy élek-e még.

Estére elkapott a kétségbeesés, gyenge vagyok és ismét jobban vérzek és rohadtul félek, barátnőmmel beszéltem fészen, hogy azonnal adjon tanácsot, hogy leszek mielőbb fitt, azt beszéltük, hogy maga a vetélés beindítása és a műtét során is sok vért veszíthettem, meg hát a 6 hetes folyamatos vérzés, úgy ez ellen cselekszünk. A doki szerint a vérképem rendben, barátnőm bekeményített, hogy ő látni akarja a leleteket, hogy milyen értékeket mutat az a rendben, hogy itthon komolyabban veszik a vérveszteséget. Mindenesetre azonnal kezdjek el c-vitamint, multivitamint, folsavat és vasat szedni és ha hétfőn meg lesznek a leleteim, visszatérünk a dologra. Úgyhogy reggel elvittem gyerkőcöket suliba, anyámat meg megkértem, menjen gyógyszertárba, az első adagon túl is vagyok... Bandita délután hoz vérbőségnövelő szörpöt, meg citromot és hétfőre olyannak kell lennem, mint a bivalynak és kész. 

Fekszem és várom a végítéletet, vagy inkább, hogy hétfőtől nagyokat sétáljak és élvezzem az életet, ma épp bulizni mentem volna unokatesómmal, csak hát a fizikumom nincs meg hozzá, úgyhogy fohászkodok, hogy gyorsan visszatérjen és magával hozza az életkedvemet is.

Túl vagyok rajta, talán testileg. 

Tegnap Bandita korábban jött a tervezettnél, kész volt, be volt esve az arca és szarul nézett ki, én pedig kucorodtam az ülőgarnitúra sarkában és zokogtam, próbált beszélni, leállítottam, hogy ne beszéljen hozzám. Ő visszaköltözik átmenetileg, ilyen állapotban nem hagyhat magamra... Mondtam, hogy hozzám senki ne jöjjön szánalomból vagy sajnálatból, felejtse el, ahogy kitalálta.

Az autóutat is kábé végigzokogtam és elbúcsúztam a babámtól. A kórházban hihetetlenül nem törődömök voltak, nem akarok kombinálni, hogy miért. A hcg (terhességi hormon) szintem még egy ezrest zuhant, tehát megindult a vetélés, az UH-nál hirtelen 3szoros méretet mért a doki, ami indokolja az azonnali közbelépést, egyet talált és többet nem is keresett, mikor rákérdeztem, mitől volt ilyen mocskosul magas a hormon szintem, annyit mondott, mert terhes. Többet nem is kérdeztem, aztán bepánikoltam, mikor mondta, hogy gyógyszeresen megindítják a vetélést. Nem akartam, altatást akartam, azonnal, de igazából esélyem sem volt rá. Bekötötte egy fiatal srác a branült, ahogy jöttem ki, beszédültem, le kellett ülnöm. Bandita itt begorombult és mondta, hogy leszarja, főz nekem egy cukros teát és kész, nem lehet egy napig ivás nélkül lenni, megittam és mentünk tovább. Meglátogattam az altatóorvost és már mentem is tovább a sebészetre. Ekkor már dél körül jártunk és az ég adta világon nem történt semmi. Bármikor jöhetnek értem alapon továbbra sem ehettem-ihattam, néha bebólintottam az ágyban, Bandita elugrott kajáért, biztos, ami biztos alapon, 2-kor hozták a következő gyógyszert, negyed 4-kor megelégeltem és elindultam, hogy akkor én most rágyújtok, akkor mondta a nővér, hogy 4-ig felém se néznek. Amint elindultam, elkezdett ömleni belőlem a vér, úgyhogy visszafeküdtem, a napot random módon zokogtam végig. Banditával néha beszélgettünk, néha csúnyán bántottuk egymást, de legalább rájöttem, hogy ennek végleg vége. Legalábbis annál a mondatánál, hogy hová tűnt az az érzékeny álompasi, annyit mondott, neked már nem létezik, persze hasonló kedvességeket én is dobtam be neki, mocskosul érezte magát, a legnagyobb szemétnek tartja magát, én pedig nem oldoztam fel. Végig fogta a kezem, kötelességből, nem szerelemből, de már mindegy volt.

Attól függetlenül, hogy nem tarthattam volna meg, még úgy éreztem, mindent elveszítettem, a társam, a babám, mindenem, annyira elveszettnek éreztem magam.

Fél ötkor jött is az orvos, hogy akkor mi újság, mondtam, hogy egy órája masszívan vérzek. Hogy az tökéletes, akkor nem kell 6-kor következő gyógyszer, felhívta a műtőt, van-e baleset vagy hasonló, 5 perc múlva jött vissza, hogy akkor 5-kor műtenek, kaptam bódító gyógyszert, Bandita szerint 6x kérdeztem meg ugyanazt, de fél másodperc múlva már nem is emlékeztem... erről nincsenek emlékeim. 

Vittek el, mondták, hogy fél óra múlva jöhet be a megőrzőbe utánam, lekísért, a műtős pasi megmutatta neki, hol várjon, bejött még egy fél órára, aztán indulnia kellett melózni.

Este még küldött sms-t, hogy bátor és ügyes voltam és innentől minden jobb lesz, csak kicsit nyugodjak meg.

Reggel jött az orvos, hogy hétfőn vissza kell mennem hcg szintet ellenőrizni és hogy nyugodjak meg, 3 hónap múlva újra próbálkozhatunk, na itt ismét elszakadt a cérna.

Anyám értem jött, elvitt a háziorvoshoz és méltatlankodott, minek nekem gyógyszer, irattam kedélyjavítót és antidepresszáns gyógyszert is, a háziorvos csak fogta a kezemet, mondta, akit ennyi veszteség ér, jobban jár, ha  gyógyszeresen rásegít, pár hónapig, higgyem el, tavasszal újra szebb lesz a világ, addig meg ad gyógyszert, amitől újra sütni fog a nap.

Alig vártam, hogy itthon legyek, végre, egyedül és kizokoghassam magam anélkül, hogy bárki méltatlankodna miatta és anyázna, hogy szedjem már össze magam...

Ami nem volt, csak egyszerűen kicsinál az élet, ez a most nem, igen, nem, igen, talán, ne higgye, faszom, elegem van, lelkileg padlón vagyok, a HCG szintem befeleződött, fogalmam sincs mit jelent, hogy egy baba elhalt, mindkettő, de az orvos ilyen körülmények között hajlandó elvégezni a küretet, én pedig nem ellenkeztem. Holnap reggel bevonulok, terv szerint.

A lelkem romokban hever, holnap örökre megszabadulok az álmomtól... vége lesz. Nem, kicsit sem félek, csak nagyon gyászolok...

Ez volnék én...

Mint írtam tegnap, tudtam, hogy nem állja meg a helyét a tegnapi orvosi diagnózis, ma egy roppant jóképű, kedves orvos látott el és rendesen kivizsgált.

Nos, KÉT petezsák van, nem EGY. Fogalma sincs jelen stádiumban, hogy ez most épp az egyik elhalását jelenti, vagy épp az egy vált ketté és hal el vagy nem tudja...

A HCG szintem az egekben, barátnőm szerint, abban sem biztos, hogy nem hárman vannak...

Az voltam, nem kicsit, besokalltam. 

Ott kezdődik, hogy 11-kor ismét el kezdtem vérezni, nem masszívan, de vér. Elegem van a görcsökből, a vérből és minden egyéb velejárójából. Bepánikoltam, hogy alig kaptam levegőt. 

Felhívtam Banditát, hogy vérzek és indulok haza, készüljön össze, délben találkozunk. Dél előtt pár perccel itt volt, elindítottam a mosogatógépet, aztán elindultunk, a határig vezettem, ott megkért, hogy cseréljünk helyet, biztonságosabbnak látja, ha ő vezet, helyet cseréltünk. Megfogta a lábamat, próbált lelket önteni belém, eléggé sikertelenül, a bankig mentünk, ahol 1 perces bankban tartózkodásom alatt lemerült az aksi, azt hittem hülyét kapok.

Megérkeztünk a nőgyógyászhoz, nem találtam a taj kártyámat, annyira kétségbe voltam esve, főleg, hogy nem tudtam, miért vérzek már megint, mi a fészkes fene van. Ottlétünk alatt, hol fogta a kezemet, hol oltárian összebalhéztunk a magyarországi abortusz menetéről, nem akarta megérteni, mit mondok, valószínűleg neki is rátett egy lapáttal a 22 órája nem alvás, meg az orvoslátogatás is. Másfél óra múlva mentem a pulthoz, hogy direkt vagy véletlenül szívóznak velem, mondta a csaj, meg kell várnom, míg az első vizsgáló felszabadul. Volt ott egy két év körüli gyerek, akinek be nem állt a szája, de nem az édes csacsogás, hanem az elégedetlen anyázás volt a főtémája, Bandita a végére már nem bírta szó nélkül hagyni, nekem meg égett a fejem, mint a Reichstag. Dehát ez van, gyanítom az idegállapota neki is ennyit engedett...

Az orvoshoz beérve, azonnal mondtam, hogy ismét vérzek, mondta, akkor megvizsgál, Bandita a fejemnél állt és szorította a kezemet, megnézte és annyit mondott, hogy nem tudja, de a vérzést látja - még ilyet, tiszta vér volt a koton az uh-fejen... szerinte üres a petezsák, nem fejlődik benne embrió. De igazából ránézne még egyszer csütörtökön. - Mellesleg nem értem, de nem is érdekel, 5 hetes terhes vagyok, a petezsák mérete 1 hét alatt beduplázódott, tehát szerintem az alakulása "normális", a vérzés és a görcsök nem azok. Akkor játszi könnyedséggel bedobta, hogy lehet, hogy a petevezetékben is van egy embrió. Mondom jól hallottam? De ennek nem túl nagy a valószínűsége... Úgyhogy csütörtökön vissza... Na és itt előjött belőlem az állat. Elhúztam a függönyt és mondtam neki, hogy mégis hogy gondolja ezt, 6 hete folyamatos életveszélynek vagyok kitéve, egyedülálló anya vagyok, ez a baba így se, úgy se születhet meg, meddig akar még szivatni, azonnal kérek küretre időpontot és nem várok és nem jövök újra, nem bírom és már nem is akarom. Úgyhogy fogalmam sincs a vérképről, meg semmi hasonlóról, láthatóan megsértődött, hogy ilyen "ellenséges" voltam, mikor ő csak jót akart.

Időpontot műtétre csak délig lehet a kórházban kérni, úgyhogy holnap reggel 8-kor az lesz az első dolgom. Be vagyok rezelve, mert ha a héten nem csinálják meg, jövő héten simán lehet szívhangja és elküldhetnek, akkor meg ott vagyok, ahol a part szakad. Imádkozok, hogy legyen még a hétre és megkönnyebbülhetek végre. Bandita elkísér, ha nem csütörtökön kell, mert akkor dolgozik. 

Beszélgettünk 10 percet még, mesélte mi újság a cégnél, aztán elindult, hosszan megölelt, hogy én ennél sokkal többet érdemlek. Ahhoz, hogy kettőnk között működjenek a dolgok, pedig annyiban kellene változnia. Majd elhajtott.

Most izgulok a holnapi időpont kérés miatt, de mindenesetre, kiverem a cirkuszt, hogy vérzek és görcsölök és muszáj most már valamit tenniük, aztán várom a végítéletet. 

Ami pedig irtó jól esett, 4 sms várt, mikor beértem a városba a cégtől és annyira jó érzés, hogy vannak, akik aggódnak értem. 

Ne nézz Shrek 3-at, ha nem akarsz bögni, már itt megdölt a teoriám. Magányoskodtam egész nap, nem találtam a helyem. Második bögés helyzet, nem vagyok elég erös, hogy szétkapjam a trambulint, talán az 50 rugóból vagy 10-et kikínlódtam, majd csavarhúzóval próbáltam lazítani a csavarokat, esélytelen, úgyhogy leültem melléje és pityeregtem.

Bandita elhatárolódik a problémától, nem veszi a szívére, inkább ignorálja, úgy könnyü, ha nem "benned van"...

Nekem pedig szerintem a hormonjaim is bolondériáznak.

Kora este beszéltünk régi Telefonossal, ö is elökerült, majd éjfélkor ráirtam, hogy nem tudok aludni és fél 2-ig dumáltunk. Az éjjel egy szemhunyást nem aludtam. FÉLEK!