A bólém nagyon jól sikerült, fogyott is rendesen... Tesóméknál szilvesztereztünk, jól éreztük magunkat, a bólé mondjuk valamennyiünknek a fejébe szállt, nekem meg a gyomromra, olyan hasmenésem van egész délelőtt, asszem szabadulok meg az óévtől :)
Mr. Big rossz néven vette, mikor 7-kor ráüzentem, hogy idén még találkozunk-e... hát csak, hogy szokja a stílust :) Azt mondja, hogy én milyen egy hárpia vagyok :) Sokat nem foglalkoztunk egymással az este, ő is beszélgetett, meg én is, elugrottunk húgomért, mert szarul érezte magát a buliban, ahol volt, Mr. Big meg alapban nem iszik, meg hát már lassan indul dolgozni is, úgyhogy el tudtunk menni érte. Aztán viszkézből úgy pofán tudtam volna vágni a kis csitrit, mikor előadja, hogy a házigazda annyira nem rossz, mint amennyi pénze van, úgyhogy fel kéne szedni. Hát mondom köszi, bemutatkoztál rendesen.
Valahogy éjfélig tele voltam elánnal, utána meg leeresztettem, mint a lufi és igazából a pia sem segített... Nem mondom, hogy nem kavarogtak a gondolatok a fejemben, Mr. Big, Kolléga, Bandita. A pia meg még rásegített.
Banditának sem volt jobb dolga hajnalban, mint a kiscsajom képét lájkolni. Én elhiszem neki, hogy hiányzik neki, de nem hiszem, hogy bevállalom azt a rizikót, hogy ilyen felelőtlen emberrel még egyszer találkozzon, nemhogy tartsák a kapcsolatot, mellesleg kiscsajom látni sem akarja, rohadtul haragszik rá.
Egyet megtanultam talán, hogy senkit nem engedek így beintegrálódni a 3as egységünkbe, sok veszteségtől megóv mindhármunkat. Lazábbra vesszük a figurát.
Gyerkőcök tesóméknál aludtak, Mr. Biggel leléptünk fél 4-kor. Itthon még ittunk egy kávét, aztán bebújtunk az ágyba. Pénteken szeretkeztünk, messze volt a jótól, bár ez nem rajta múlott, igazából egy első alkalomtól túl sokat nem is várok. Inkább feszélyezett. Vasárnap, jobban mondva hétfő hajnal csábítottam, de csúnyán ellenállt, úgyhogy tegnap semmit nem tettem az ügy érdekében. Le is volt kicsit döbbenve, mikor az ágyban a vállára hajtottam a fejem és jó éjt kívántam. :) Csak nem bírta, így ő mászott rám, hát jelentősen jobb volt, mint az első. Nem tudom miért, de valahogy nem szabadulok attól az érzéstől, úgy ahogy én nem vagyok 100 %-ban túl Banditán, úgy ő sem az Exén, aztán lehet, hogy hülyeség, de tök így érzem, azt majd meglátjuk. Reggel ittunk egy kávét, ő ment haza, én meg vegetáltam kicsit, aztán megjelent az éterben Kolléga...
... és olyat mondott, amitől kissé falnak mentem
