Díva naíva - a furcsa nő tökéletlenségei

Jelenleg az vagyok, baromira mérges vagyok az egész iskolai rendszerre, úgy, ahogy van. Először is, 4-től fél 8-ig voltam szülői értekezleten. Merő megpróbáltatás volt végigülni. Másodszor ettől tudnák falnak menni, az osztálykirándulás május 31-én lesz az egész iskolának, de örülök, komolyan, persze mindkét gyermekemnek családos program. Őszintén mondom, osztódjak? Apu felajánlotta, hogy elmegy az egyik gyerekkel, díjazom is, na de most komolyan, természetesen mindkét gyerek anyuval akar lenni, mégis hogy oldjam meg?

Arról nem is beszélve, hogy az iskola szegény és nincs pénze. Jó-jó, én azt belátom, de a szülő az nem az, úgy röpködnek a tízezrek, hogy kapkodom a fejemet csak és őszintén nem is tudom, mit mondjak erre. Kiszámoltam, sajnos 100ezerbe nem fért bele az iskolakezdés úgy, hogy sem ruhát nem számoltam bele, mert kell őszre is, mert kinövi, meg nem számoltam bele iskolatáskát, mert nem futja rá. 

Este nyolckor még matek házit írtunk, drága nagyfiam itthon hagyta mindjárt az első tanítási napon a matek könyvét, úgyhogy kénytelenek voltunk itthon házit írni. Ahhoz képest, hogy csoport legjobb voltam a tavaly a fősulin matekból, ez a példa kiakasztott. 20 férőhely van a sátorban, 24 a faházakban, a fiúk sátrakban alszanak, a lányok faházakban, a faházakban 2 ágy üres, hány lány és hány fiú volt, na ja, a lány okés, na de a sátrak tele voltak vagy mi a rossebb? Komolyan mondom...

Szal összeadni se tudok, biztosan :D osztódni nem, az meg tuti fix, nyugalmat nagyon szeretnék, de minden napom be van táblázva. Kiscsajom random módon összefirkálta a füzet cimkéit, így ragasztgathattam újra őket. Kisfiammal is átvettük, melyik füzet milyen, így kerültek 8 helyett 9-re ágyba... A tanító néni meg kihangsúlyozza, hogy ha ő veszi a fáradtságot és kijavítja a gyerekek hibáit, ugyan már otthon ügyeljünk rá, hogy kijavítsa, nézzük át a matekot, tanuljunk verset és olvassunk kötelező olvasmányokat, persze mindkét gyerekkel, full munkaidő és főiskola mellett, mi lehet ennél egyszerűbb?

Elegem van, ordíthatnám is, de ahhoz már fáradt vagyok. 

Tök jól vagyok, elmúlt a hányinger, mosolygok és jól érzem magam, valószínüleg az is hozzájárult, hogy az esti morgás és pityergés után tök okosan viselkedtek reggel a gyerekek. Ja és még a nap is süt, bár annak nem örülök, hogy 7-ig ott kell lennem a szülöi értekezleteken, de annak örülök, hogy egymás után lesznek, így el tudok menni mindkettöjére :)

Ma pozitív vagyok, nem várok semmitöl semmit, egyszerüen jól érzem magam és nagyon szeretném, ha ez így is maradna most egy jó darabig.

Lehet, hogy a fogyásom és az, hogy jelenleg tök jól érzem magam így, ez a 6 kiló mínusz jót tett, újra tetszem magamnak. Vagy szimplán csak nöböl vagyok és kész :)

Szóval visszanézel? Megbántottál, akkor, mikor, lehet, nem tudod, de nagyon fájt, minden egyes szavad, lehet, hogy  úgy gondolod, hogy igazad van, lehet, hogy igazad is van, akkor is csúnyát rúgtál belém, nem építettél, becsméreltél, mikor a legmélyebb gödörben voltam. Megbántottál.

Nem is tudom, még mindig nem vagyok jól lelkileg, pedig 1 hónapja történt minden, magányosnak érzem magam, ha nincs mellettem, ha mellettem van sem vagyok hulla boldog. Nem tudom mit várok magamtól, mit akarok én. Először is magammal kell dűlőre jutnom, utána jön Bandita. Egyszerűen élek bele a vakvilágba, fennakadok mondatokon és fogalmam sincs. "Adok egy puszit, mert megint hallgathatom..." 

Gyerekeknek reggel megint próbáltam magyarázni, hogy nem élvezem, hogy este az egyik cirkuszol, reggel a másik, nekem sem jobb, én is megyek dolgozni, én sem szeretek, de muszáj. Kíváncsi vagyok, estére lesz-e foganatja. Olyan jó lenne kicsit boldognak lenni.

Jót fog tenni a hétvégi pihenés, túrázás, nem várok tőle az ég adta világon semmit. Nem érzem sem sorsdöntőnek, sem másnak, csak jól esőnek. A gyerekek elhelyezése meg kész kabaré volt, tesóm vállalja, majd nem, majd mégis, addigra szereztem másik szittert, komolyan az agyamat eldobom, de örülök, hogy megoldódott, annak meg még jobban, hogy olyan helyen lesznek, ahol szeretnek lenni.

Bandita? Határidő? Mire? Nem látom igazán értelmét bármilyen határidőt szabni, ahogy esik, úgy puffan, elvette tőlem a biztonságomat és sok mindent megtesz, csak azt nem adja vissza, amire vágyom, én meg most épp kivárok, szeretkezünk minden este, nem panaszkodhatok, figyelmes és kedves velünk, többre jelenleg nem fussa.

Úgyhogy inkább foglalkozok mással :) Kollégám épp a csajának sms-ezett, mikor mentem elkérni az aktát, aztán beszélgettünk, a csaja közben találkozgat egy 64 éves vén csonttal, ő mégis eljegyezte, na ott csúszott ki a számon, hogy te se vagy normális :D Örülök, hogy más is népesíti a marhák táborát :)

Nem tom írtam-e, most leírom oszt annyi, kollégámmal (másikkal) dumáltam múlt héten, még annó felajánlottam, hogy aludjon nálunk, mondta, ha nincs otthon a pasim, bármikor. Na, szóval, válik, hazautalta az asszonynak az összes pénzét, úgyhogy most szarban van, mert a csaja mellrákos lett és elment meglátogatni. Vicces fazon amúgy. Nekem meg minden bajom volt, mert megkért, had aludjon a vendégszobámban, fogalmam sem volt, ezt hogy adagoljam Banditának, aztán másnap jött, hogy almás, a csaja megtiltotta, miután elmondta, hogy egy bombázó a kolleginája. A mafla :)

Legalább a magyar kollégáim jó fejek, szeretem őket, egytől egyig (na jó, kettőt nem, a hálátlant és a megbízhatatlant :) A többivel tök jól érzem magam :)

Szal a lelkem még mindig a béka segge alatt, hol hasmenésem van, hol hányok, hol csak hányingerem van, de csendben maradok, mert kinek szóljak, majd elmúlik ez is, ahogy az élet is, remélem egyszer eljön az idő, mikor sikeresek és boldogok a gyerekeim, eljön az örök nyugalom ideje is.

Tök jól vagyok, hulla fáradt, ma voltam másodállásozni, a nap nyomasztott, igazából Bandita őszintesége nyomasztott, de legalább  beszélünk róla. 

Mire hazaértem a gyerekek olyan szinten kiakasztották anyámat és a húgomat, hogy szikrákat szórtak, én pedig elsírtam magam a kocsiban, miért az az életcéljuk, hogy elmarjanak mindenkit maguk mellől? Kitartóan magyarázom, hogy senki nem élvezi az örökös hisztijüket, azon pedig végképp ki vagyok akadva, hogy kék-zöld-lila mindkettő, úgy gyepálják egymást. Újabb szabályok kerültek porondra. Megmagyaráztam, nekem mi a kötelességem velük szemben és nekik mi velem és tetszik, nem tetszik, nem a házi csicskájuk vagyok.

Most pedig egyedül vagyok, zenét hallgatok és élvezem az egyedüllétet, mert magányos cseppet sem vagyok.

A helyzet a lelkivilágában változatlan, én pedig ez ügyben semmit nem tehetek. Örülök, hogy beszél, de nem annak, amit hallok. Összezavarodtam és tehetetlennek érzem magam, pont az hiányzik, amire a legnagyobb szükségem lenne. Lehet mindkettönknek jobb lett volna, ha azon a vasárnapon nem megyek érte.

Jó, akkor nem ágyazok be videót. Mindenesetre, mostanság ezt hallgatom: https://www.youtube.com/watch?v=OqO5vcVpAtw

A pszichológus gyógyultnak nyilvánított és bevallom úgy is érzem magam, még utózöngések vannak, mármint a lelkemben, de amúgy tök rendben vagyok. 

Úgyhogy ma reggel frissiben, tágra nyílt szemekkel hallgatott Bandita. 10 percet találkoztunk, tegnap este felhívtam, beszéltünk 2 percet, aztán leraktuk azzal, hogy majd hív, ha odaér. Nem hívott, vártam 3/4 11-ig, aztán elraktam magam aludni.

Hazaért, látta, hogy bajom van, mondtam neki, vártam, mert mondtad, lehetett volna azt is mondani, hogy ma már nem hívlak és akkor nem várom, nehéz napom volt és elöbb is lefeküdhettem volna. De neked ez eszedbe sem jutott, elhanyagolsz és nem vagy tekintettel rám, de nyugodtan csináld csak, ezzel faképnél hagytam, még magyarázta, de hát beszéltünk, mielött odaértem, de nem túlzottan érdekel, az sem, hogy le se szarja, mit mondott a pszichológus, vagy hogy milyen lett a körmöm vagy milyen volt a napom, semmi, jelenleg engem sem, nagyon.

Meggyógyultam, nem nyelek tovább, el lehet kezdeni normálisan viselkedni. Magamnak gyógyultam meg, nem másnak, cseszi a csörömet, hogy az én nyakamba varrta a szakítást egy az egyben, én vagyok az oka, azóta meg eszébe nem jutott egy szál gazt hozni, lassan elötör újra az egóm, még gyógyul, de felépül és kimondja, amit gondol, mert én egy nyitott könyv vagyok, nem magamba rágom a dolgokat, kiadom magamból, hogy ne nyomasszon tovább.

Holnapra jobb reggelt!

Pörgös hétvégénk volt, vannak dolgok, amiket egyszerüen nem értek. Kivülállóként tekintve barátnöméket, csak néztem. Nem élnek rosszul, van két szép lányuk, útban a kisfiúk, igazából hulla boldognak kellene lenniük és nagyon nem azok.

Barátnöm egész nap ordít, sík ideg, a férje meg vissza. Nem is értem, de nem is az én dolgom, bár tegnap kiselöadást tartottam, ohgy nem helyeslem az életvitelüket, nem tudom megszívlelték-e vagy sem, nekem jól esett.

Mindketten azt mondták, hogy Banditával szakítanom kellene, nem, mintha bárkire hajlandó lennék hallgatni, ez az én döntésem, mi történik és mi nem.

Pénteken már nem mentünk sehová, otthon dumáltunk, nagyon jól esett. Szombaton ök leléptek ultrahangra, én maradtam a gyerköcökkel, akkor kezdtem érzeni arra az igényt, hogy Isten igazából magányra is vágynék már… Délután strandra mentünk, hát a tömegiszonyomnak túl jót nem tett a strandolás, sírni tudtam volna a hering szindrómától. Kiscsajommal labdáztam a vízben, meg próbáltam volna játszani vele, de esélyem sem volt, úgyhogy csak hömbölögtem az árnyékban. Hazafelé bugi került a lábamba, igényem támadt, hogy hajnalig táncoljak. Írtam sms-t a barátnömnek, hogy jó volna, de ö már elígérkezett, felhívtam Bandita növérét, ö épp a közelben volt, de gyerekkel, úgyhogy odanéztünk picit. Jó volt látni öket és végre a növérétöl hallani, amit én is magyarázok… Ezután hazamentünk, úgy volt, a kertben virslit sütünk, de a szomszédok átszervezték, náluk volt a buli. Jó tudom, antiszociális vagyok, de még a saját szomszédaimmal sem bulizok, nemhogy máséval, úgyhogy átmentünk, a gyomrom egy csomó volt és ritka szarul éreztem magam, pedig nagyon kedves volt mindkét család, de ahogy apa a hájas hordó hasát teregette, a gyomrom forgott, mondjuk a társaságban szupermodellnek éreztem magam, azon röhögtem, hogy szerintem mindkét szomszédnál akár nö, akár férfi, fele annyit nyomok a mérlegen… hála égnek kiscsajom is elfáradt, úgyhogy nem maradtunk sokáig mi ketten, hazavonultunk, bújtunk nagyokat és örültünk egymásnak…

Banditától kaptam péntek este egy sms-t, szombat reggel és szombat este. Kicsit olyan kötelezö jellegünek tünt, amit tegnap el is mondtam neki. Felhívtam szombat este, az sms után, beszélgettünk 5 percet, aztán leraktuk, azt mondta, nem hívott, nem akart zavarni. Valahogy itt múlt el a szorongásom, kezdtem feloldódni, elmúlt a görcs belölem, elötört az álmodozhatnék, méghozzá Abigélröl, arról a piciny lányról, akit 3 éve tervezgettünk. Maga az álmodozás olyan lelki békével töltött el, hogy az kimondhatatlan. Félálomban éjfélkor, mikor is a házigazdák hazatértek, lementem, összeszedtem a kisfiamat és a kezét fogva aludtam el.

Másnap még játszottak egyet, aztán ebéd után már jött is Munkamániás értünk. Gyerköcöket kiszívta a meleg és a hétvége és igazából örülök, hogy ök a gyerekeim, még ha néha dinkák is, de kirivó hülyeségeket nem müvelnek. Elindultunk Banditához, felhívtam, hogy még elmegyünk fagyizni, túl korán ne számítson ránk, nem akartam korlátozni a szabad hétvégéjét, ö pedig mondta, hogy alig várta már, hogy odaérjünk. Furcsa dolog ez a hiányérzet…

Elmúlt a végtelen bújhatnékom, csimpaszkodásom, úgyhogy természetesen az övé beindult, ö fogta meg a kezemet a kocsiban, söt még olyan elözési helyzeteket is kihagyott, amikröl tudta, hogy engem zavarna, pedig ilyen sem volt már egy ideje.

Igazából egy olyan mondat hagyta el a száját tegnap este, ami megérte többszörösen a külön töltött hétvégét: „Hiányoztatok ám“.

Megmasszírozott, fájt a hátam, majd szeretkeztünk, vagy 2 órán keresztül, úgyhogy nem csak ö, én is rendesen kipurcantam, mielött elaludtam, annyit súgtam neki, hogy szeretném, ha adnál egy esélyt Abigélnak, láttam rajta, hogy örlödik, annyit mondott, nem tudom, én meg ennyiben hagytam, adott egy puszit és elfordult, ahogy mindig, mert csak kifelé tud aludni, félálomban voltam, visszafordult, megfogtam a kezét és így aludtunk el.

Végre egyszer úgy érzem, hogy jól döntöttem, már rég nem éreztem ilyet és jót tesz a lelkemnek.

Ma rommá dolgoztam magam, hogy időben hazaérjek és egy kósza gondolatot ne pazaroljak napközben Banditára. Hazaérve hulla fáradt voltam a gyerekek meg, mint a rúgós egér szívták a véremet, de rémisztő módon, a miért szó legalább egy milliószor hangzott el. Nem hagytak egyedül tusolni, de még pisilni sem. 

Megfogadtam, hogy természetesen és könnyedén veszem a külön hétvégét, ez odáig jutott, hogy nem tudtam Bandita szemébe nézni, haragudtam rá és nem, nem értem meg, hogy miért van szükség külön hétvégékre, nálunk ez csak akkor szokás, ha dolog idő van és indokolt, csak úgy, mert 'nem akarlak látni', nincs.

A vonaton az első fél órát végigbőgtem, majd kínok kínjával bírtam az utat, kétszer beszéltem Banditával, mindkétszer okom volt rá.

Megfogadtam, hogy nem hívom és nem írok, azt mondta az egyetlen normális kolléganőm, a legnagyobb kincs egy férfi számára, ha megélheti a nője hiányát. Mellesleg én is így gondolom, egyedül akar lenni, akkor nem fogok telefonálgatni és kész.

Barátnőm már nagyon hiányzott, le is csesztem, hogy már rám se bagózik, jó volt újra dumálni velük, kósza gondolatom sem volt Banditára, ha otthon maradtam volna, az meg kész horror lett volna. Örülök, hogy itt vagyunk, gyerkőcök is tiszta eufóriában, még az esti puszit is majd elfelejtették.

Barátnőm terhes, nem irigylem érte, ez hülye szó, csak megérint, hogy 2 éve még 2013-ra terveztük együtt a harmadikat, náluk útban van, az én kisbabám pedig Bandita mellett sosem fog megszületni, veszélyes dolog ez a külön hétvége, úgy gondolom.

Kiegyensúlyozott és boldog vagyok jelenleg egyedül az ágyamban. Komolyan veszélyes. Kíváncsi vagyok, hogy viselkedik a lelkivilágom a következő két napban, az újra találkozáskor, na meg ő hogy áll a dolgokhoz.

Fáradt vagyok, pedig minden nap alszom már legkésöbb 11-kor, mégis úgy kelek reggel, mint a kivert kutya. Várom már a pszichológust hétfön, segítsen leküzdeni a szörnyet bennem...

Családilag minden irányból javuló tendenciát mutatunk, Bandita ismét vigyáz a gyerköcökre, ha úgy van, ha otthon vagyok, nem nagyon jár el, gyerköcök is néha meghülyülnek, de általában cukik, mint amilyenek a gyerekek :)

Mégis elötörnek belölem rém képzelgések, amik viszik az energiáimat, messze tájakra, ahelyett, hogy eufóriával töltödnék, inkább paranoia vesz körül.

Esténként meditációs zenét hallgatok, tegnapelött találtam egyet, remélem ma is meglesz a gépemen, tele van energiával, nagyon jól feltölt, ismerkedek újra önmagammal, komolyan, néha nevetségesnek érzem magam így 30 felett, hogy ilyen hülyeségekkel bíbelödök.

Tegnap túlparáztam magam, valszeg a hirtelen fogyás és gyomor összeszükülés miatt olyan érzésem van a hasamban, mintha egy baba úszkálna, természetesen beleremegtem a gondolatba, mert andaxint szedtem és az magzatkárosító, meg nem most van itt az ideje egy babának, addig spanoltam magamat, míg vettem egy tesztet, egy csíkos lett, igazából megkönnyebbültem, másrészt viszont kicsit elszomorodtam, nem mintha helyén való volna egy baba, nem mintha bírnám a terheket egy baba mellett, na de akkor is.

Az én tündérmesémben eljött értem a herceg, megkérte a kezemet és teljessé tette a kört egy harmadik babával, aztán ötösben éltünk, míg meg nem haltunk.

Az én hercegem viszont beéri a két bébimmel, feleségül venni meg esze ágában sincs, ez a különbség álom és valóság között és azt kell mondanom, még csak boldogtalan sem vagyok a szituációval.

Eddig valahogy rettegtem a Banditamentes hétvégétöl, ahogy közeledik viszont várom és tudatosan idomítom magam, hogy végre együtt lehetek a barátaimmal, találkozok pesti barátnömmel és Munkamániással is és a gyerekeim is hulla boldogok, hogy vonatozunk és hogy találkozhatnak a gyerekkel.

Gondolkodtam rajta, hogy lemegyünk vasárnap Banditához, mondtam is neki, hogy gondolkodtam rajta, aztán elvetettem a gondolatot, úgyhogy mégsem. Szerencsétlen néha tényleg nem tudja, mit mondjon.

Este mondtam, azért megkönnyebbültem, hogy nem vagyok terhes, erre rámnéz és annyit mondott, hogy most mit akarsz tölem hallani, ezen már röhögnöm kellett, igazából semmit nem akartam hallani, meg ne azt mondja már, amit hallani akarok, mondja, amit gondol, annak sokkal jobban örülök.

Épp mérgelödök, sikerült 5 perccel késöbb beérnem, itt állt a fönök kocsija, majdnem infarktust kaptam, aztán kiderült, hogy a másik kocsival ment el... Juhéj. Ja és kíváncsi leszek, elég mély kivágású és elég rövid a rucim, hogy lesz-e viszhangja, mert állítólag a fönököt irritálja a kivágás és a rövid, ma viszont megint szaunázni fogok az irodában, mert klíma az luxus, úgyhogy általában az arcomról folyik a víz, mellesleg csípem az ilyen fajta ruhákat és volt képem felvenni, komolyan mondom.

Alakulok, mint púpos gyerek a prés alatt :) Esténként meditációs zenét hallgatok és nagyon jól esik, nem is tudtam, hogy így meg tudja változatni a meditációs zene az ember hangulatát, dehát jó pap holtig tanul.

Banditával napról napra jobb, figyelünk egymásra, ügyelünk a rendre és a gyerekekre. Csak még mindig hezitálok, mi legyen az elvarratlan szálakkal.

Gyerekekkel együtt néztem meg a barátok közt évadnyitó epizódját. Nem kellett volna, komolyan mondom, kirakhaták a 18-as karikát, hogy Zsolt félrelép, Zsófi pedig egy bundáért ágyba döl Mikivel és persze Kingáék is egymásnak esnek, nem is tudtam, hogy erotikus sorozat lett belöle.

Nagyfiam nehezen bírja a korlátozásokat, kiscsajom beletörödött, kisfiamnak pedig naponta 10szer magyarázom el, hogy mire jó a korlát, mert hogy este 9-kor már aludniuk kell, mikor minden gyerek kint játszik még, de az, hogy anya 6 elött kel, mert 7-re jár dolgozni és idöben szeretne lepihenni, azt nem akarja a buksi feje bevenni. Banditával is beszélni fogok, kíváncsi vagyok, mit szól hozzá, de ha akarnak, szeretném, ha az utolsó héten, amikor Bandita nem éjszakás, otthon lennének, mert unják magukat a maminál, mert otthon van minden játék és így is egész nyáron a maminál voltak...

Már csak 1 hét van a nyári szünidöböl hátra. Nagggyon durva.

Ja és még kb. 1 hetem van, hogy kijavítsam a szakdogámat, különben buktam az évet, de még mindig képtelen vagyok rá.

Hétvégén Bandita hazahúz, mi meg megyünk a barátnömékhez Pestre, remélem gyerköcök jól fogják magukat érezni, terveztem volna, hogy elmegyünk a mogyoródi aquaparkba, de egy 10es beugró nem fér bele iskolakezdés elött és fütésszerelés közben...

Könnyen lesz urrá rajtam reggel a fáradtság, mikor éjjel 1-1 részletben aludtam, megint gyötört az álmatlanság, fogalmam sincs, hogy lehet ezt kordában tartani, de néha már rettegek az éjszakáktól. Tegnap Bandita összekötötte a fütést, én meg kitakarítottam utána, gyerköcök egész nap a nagyszüleiknél voltak, mármint az Exemnél, este ex-anyósék behívták öket a házba, tök kellemetlen volt, hisz na, nem is tudom, mit mondjak...

Még mindig viharos a lelkem, néha csillapodik, néha felkel...

Jelenleg két életem van, a belső lelkivilágom, ahol a rohamok jönnek-mennek és egy külső világ, ahol rezzenéstelen arccal motorikusan közlekedek.

A 8 hétből lejárt lassacskán néhány, mit is mond a bölcs? Majd elmúlik, mert minden elmúlik egyszer, talán én is.

Kemény hét áll előttem, engem próbáló hét, meglátjuk, hogy hogy bírom...

Tegnap alig találkoztunk, nálam járt a régi cégtöl a volt kolléganöm, vele dumáltam este, gyerköcökkel hülyéskedtem, na meg voltam pszichómókusnál.

Bandita bent felejtette a pénztárcáját a kocsimban, kimondhatatlanul örültem, volt 3 percem látni öt. Mondtam, nem hívom, úgysem tudom, mikor ér rá, majd hív, ha ráér, vártam, hogy hallhassam a hangját, 3/4 10-kor meg is történt, beszélgettünk kicsit, majd lelépett a barátnöm is és én is korán nyugovóra tértem. Küldtem neki egy sms-t és válaszolt, most épp tündérmesést játszunk és odafigyelünk egymásra, remélem ez így is marad mindörökre.

A szabadságom nem a pihenésröl szólt, úgyhogy hullán dolgozom, de nem túlzottan érdekel. Lényeg, hogy hazamehessek és várjon a családom, a pasim és a gyerekeim, semmi más nem érdekel már, na jó, meg a halacskáink, kutyusaink :)

Dokinö szerint pedig legyek türelemmel, ezt hívják krízisnek és sajnos 6-8 hét a lecsengése, én meg ugye erös jóindulattal tartok a 2. hétnél, bár szerinte az elsö négy hetet sikerült beletömörítenem 1 hétbe és döbbenetnek tartja, hogy milyen akarateröm van felülkerekedni rajta. Pedig, ha öszinte vagyok, mérges vagyok magamra, hogy egyáltalan ilyen állapotba kerültem.

Lassan, de biztosan. Tegnap Bandita kiszilózta a kád körül, amiért már vagy 2 hónapja könyörgök, meg lenyírta a füvet. Addig csináltam egy lightos gulyás levest, összeporszívóztam a házat, rendet raktam végre a teraszon is.

Tegnapelőtt pedig ügyvéd barátnőmnél voltam, aki lehülyézett, hogy mi a fészkes fenéért mentem le Banditáért, hagytam volna a francba, ledöbbentett kicsit a véleménye, Bandita hívott, látta a kocsimat, meg hívott a halastól is, hogy ugorjak oda. Minden nap siet haza a munkából, már nincs órákig a haverjánál, vágyik haza.

Tegnap este elmentünk vacsorázni, meghívott, mentünk még erre-arra. Aztán 11 körül csak itthon kötöttünk ki. Minden nap szeretkezünk, mégis látom, hogy nagyon hosszú még az út, élénken élnek az elmúlt napok emlékei, idő kell, hogy megemésszem. 

Pénteken sétáltunk, a gyerekek végigmorogták az utat, Bandita meg előre bandukolt, ma elmentünk egy rég nem látott kilátóhoz sétálni, a kiscsajom végigcirkuszolta az utat, a végén elsírtam magam, eszembe jutott, hogy hányszor vittek el ide engem a nagyiék és milyen boldog voltam, most pedig, az én gyerekem végigcirkuszolta az időt. 

Banditától pedig szisztematikusan kérdezem, hogy hogy érzi magát, még egy ilyen traumát nem szeretnék átélni, de bevallom még mindig félek boldognak lenni.

Úgy tűnik, minden nap eggyel jobb, kezdünk természetesen viselkedni egymás társaságában, sőt...

Még mindig próbálok erősen magamra koncentrálni, magamat rendbe szedni. Pokolian nehéz, de majd túl leszek ezen is.

Már nem teperek, lassacskán talán visszaáll a rend.

Tegnap elkészült az akváriumunk és vettem bele egy párocskát, olyan édesek, bár a fiú kissé papucs, a lány járja a terepet és rak rendet a többi hal között.

Nagyfiam nehezen tűri a szabályokat, talán tegnap megint eggyel közelebb kerültünk, hogy megértse, hogy az ő érdeke is.

https://www.youtube.com/watch?v=UylZ_e2mAFk

Próbálkozik, kedves, én meg bújok, belé, egész nap, mint egy őrült. Már szólt, hogy nyugodjak már le, épp nem tudok, fáradt vagyok, alig alszom, nagyon várom a hétfőt, akkor meglátjuk, mit mond a doki.

Jelentem összeszedtem magamat, még az andaxin ott lapul a hálószoba szekrényben, ha kell, legyen és hétfőre van pszichológushoz is időpontom. Reggel meséltem Munkamániásnak, hogy én ebbe bedilizek, annyit mondott, ha nem szeretne, nem lenne veled. 

Ebben valószínűleg igaza is van, úgyhogy nem parázok, ha menni akar, menni fog, addig meg nem golyózok be, mert nem szabad, egy családfenntartó nem csinál ilyet. Ha egyedül marad, akkor sem és ha párban van, akkor sem.

Lenyugodtam, elraktározom a türelmetlenségemet vagy inkább elásom és adok magunknak még egy esélyt. Tegnap egész nap bújt, valszeg ő sem volt sokkal jobban, mint én... Ma pedig átalakította a kutyaházat nagyfiammal és sütött nekünk palacsintát, hogy egyek már végre valamit. Addig a csajok rendet raktak a kertben.

Megállapodtunk, hogy szombaton elmegyünk egyet kettesben, jövő hétvégén viszont haza megy egyedül. Addig csinálok magunknak más programot és kész. Régen is ezt szerette volna, hogy néha a haverjaival is eljárhasson bulizni, csak abbamaradt... Azt mondta, leszedtem volna a fejét, ha bejelenti és lehet, hogy igaza is van...

Megkérdeztem tőle boldog-e, azt felelte, az.

Úgyhogy csak fáradt vagyok, de még pokolian félek az éjszakától, de majd remélem ez is elmúlik. 

És szoktatom magam a gondolathoz, hogy ne tervezzek hosszú távra. Semmit, mondom SEMMIT.

Millió apró szilánkra hullok épp, megviselt az utóbbi idő és nem értem a kettősséget, de úgy érzem, ez csak időhúzás, ennek már sok értelme nincs. 

Igazából  jelenleg magammal kellene foglalkoznom. Tegnap előtt éjjel egy szemhúnyást nem aludtam. Tegnap nem ettem semmit, azt hiszem ezt hívják ideg összeroppanásnak. Tegnap egész nap bújtunk, de ez már nem jelent semmit, hétvégén hazamegy szerintem, alternatívát adtam, hogy mit szeretne és nagyon úgy tűnik, nem velem lenni. Nem aggódik, hogy nem tudok enni  és nem tudok aludni és az sem érdekli túlzottan, hogy ma van az egyetlen napunk együtt a szabim vége előtt. Simán bevállalt egy 4 órás üzemorvos időpontot.

Aggódom, hogy keveredek ebből ki. 

Ma nagyon jól éreztem magam a gyerekekkel, strandoltunk és kiscsajom egy tünemény, egy szóra jött a strandról, kisfiam még ágált, aztán bohóckodott a papával a medencében, kis csajom meg kávét főzött, játszadozott, öröm volt őket nézni, jól esik nekem is és nekik is, hogy együtt vagyunk, foglalkozunk egymással. Kisfiam nehezebb ügy, pedig nem hittem volna, elmagyaráztam neki, hogy ő már nem 3 éves, nem tűröm el, hogy toporzékolva hisztizzen, ez már nem 9 évesekhez illő, ha fáj a lelke vagy a teste, rendben, de különben nincs cirkusz, kiöntötte a szívét és jól esett újra beszélni. Azt is fontosnak tartottam, hogy tudatosítsam benne, hogy ha egyszer netán Bandita nem lesz már velünk, a szabályok továbbra is maradnak, mert ez az ő és az én érdekem egyaránt.

Egy beszélgetés még előttem áll, ami nem lesz egyszerű, méghozzá Banditával. Nagyon szeretem, azt a Banditát, akit megismertem, de ennek az éremnek van másik oldala. Az utóbbi időben sok mindennel megbántott, ha pedig azt hiszi, hogy ezt megteheti velem, nagyon téved. Az, hogy két hétig tepertem, mint egy hülye, hogy helyrehozzam, amit elrontottam, ő pedig elfordult tőlem, vad idegen  nőkkel sms-ezgetett és a cukrász csajjal kávézott, amit elhiszek, hogy ártalmatlan, könyörgök, leukémiás a csaj, gyanítom nem vesz még egy nyűgöt a nyakába, ez azért nem normális, főleg, hogy megkértem, hogy szakítsa meg vele a kapcsolatot és akkor még a szakításunkról is egyből őt értesíti. Én sem mentem Lakásnézővel vagy más pasival kávézni, pedig volna kivel, ha nagyon akarnék. Ez azért még nyomja a lelkem és ki is fogom adni magamból.

Ne felejtsük el, nem viccből vagyok túlterhelt, az albérlet 8 hónapjából 7 és felet én fizettem, most is a jövedelme jelentős hányada megy a házára, én pedig fizetem a rezsit és a házat. Belátom, hogy otthon többet keresett, na de álljon meg a harci felvonulás, azért be lehet látni, ha hozzájárulna az itteni élethez, akkor eggyel egyszerűbb volna az én életem is. 

Azt mondja, hogy már márciusban, mikor vettük az első kiskutyát is gondolkodott rajta, hogy megmondja, hogy nem kéne, mert nem hiszi, hogy hosszú távon együtt leszünk, ez pedig a hosszú távról szól, én meg mit sem sejtve csak azt látom, hogy kritizál és nem dícsér, nem udvarol és igazából túlzottan nem érdekli semmi...

Engem nem kell sajnálni, kezem lábam és a magamhoz való eszem megvan, nem vagyok rászorulva sem Banditára, sem másra, megállom magam az életben a helyemet, gyerkőcöstől, házastól, nem azért akartam, hogy visszajöjjön, mert nélküle nem élet az élet, hanem mert szeretem és nem az elmúlt fél év Banditáját, hanem azt, aki előtte volt, őt szeretném visszakapni, ha pedig az érzelgős, szerelmes és figyelmes Banditámat nem sikerül, az új Bandita nem kell, viheti cukrász, sms-es, vagy aki akarja, akkor lesz majd egyszer más.

Ez a beszélgetés még vár rám és ahogy magamat ismerem, holnap ezen is túl leszek.

Nehéz évem volt, ezt tudja Bandita is, meg a környezetemben élő felnőttek, először az Exem hitele, majd a munkahely váltása. Nagyon sokat kell dolgoznom, fáradt vagyok, mire hazaérek. Valahogy belefáradtam mindenbe, nem volt energiám anyának és barátnőnek lenni, hazaértem és csak vegetáltam, néha elordítottam magam végső elkeseredésemben a gyerkőcök pedig kihasználták. Elrontottam őket, kompenzálni akartam, hogy nincs velünk az apjuk, ezért belőlem egy 7ezres hajót vagy épp egy 8ezres játszóházat némi hisztivel és zsarolással ki lehet csalni. Anyukám sokat segít, pedig nem az a fajta, aki könnyedén veszi ezeket a dolgokat, hónapok óta ő eteti a gyerekeket, mert arra nem volt energiám, hogy kenyeret és kolbászt vegyek. A napirend annyi volt, hogy hazaértek a suliból és addig hisztiztek Banditának, míg megengedte, hogy elmenjenek itthonról, arra nem tudtuk őket ebben a tanévben rávenni, hogy vigyék be a táskájukat a szobájukba. Hazaértem, addigra vagy nem volt itthon senki vagy itt volt nálunk legalább 5 gyerek, akiket nem tudtam rávenni, hogy csendben játszanak, neeem, ordítanak, mint a sakál, élénken él emlékeimben, mikor 9 gyerek tobzódott a nappaliban és Banditával kétségbe esve néztünk egymásra, hogy ez kibírhatatlan. A trambulin arra jó, hogy bent ordibáljanak, a szomszéd csaj kifejezetten gyűlöl, mert egy perc nyugalma nincs, az ablaka alatt ordítanak torkuk szakadtából. Aztán jön az este, nem hajlandóak 8-kor bejönni, mert még világos van, ha bejöttek, akkor 2 órán keresztül cirkuszoltak, hogy ők aztán nem fürdenek, ennek eredménye, hogy 2-3 naponta fürödtek, mert 10-kor már rájuk hagytam, csak menjenek már aludni, kiscsajom napokig nem fésülködött, mert ő aztán biztos nem, fogat mosni is luxus, pláne arcot mosni, én pedig nem szabtam határokat, csak rájuk hagytam, ami nem Banditának nem jó, nekem sem, mert esküszöm néha már a sírógörcs kerülgetett, de a gyerkőcöknek a legrosszabb, nem tudják, mi a helyes és mi a helytelen. Kiscsajom épp tegnap verte ki a balhét, hogy ő nem fogja azt a 6 rövid szárú legginst hordani, amit vettem neki, neki azonnal vegyek rövidgatyákat... ezt ugye eljátszotta télen is a cső gatya nem cső gatya verzióval, vehettem neki vagy 7 farmert, amiből 1-et volt hajlandó hordani, én pedig ráhagytam és ebből alakult mindez ki. Elhidegültünk egymástól, Bandita menekült itthonról, én pedig próbáltam a melóra hivatkozva elbújni. Anyám néha a sírás határáról hív, hogy számolja a perceket, hogy hazaérjek, rommá unják magukat és a legnagyobb hobbijuk, hogy egymást froclizzák, míg az egyik nem bőg. 

Banditánál strand után sétát beszéltünk meg, közben megjelent Bandita haverja a gyerkőcök meg ezerszer közbeszóltak, mikor sétálunk már, megígértétek, le se szarták, hogy vendégünk van. Nekem meg égett a fejem, mint a Reichstag. Mikor mondtam, hogy mihez lenne kedvetek, bobozáshoz és strandoláshoz nincs jó idő, akkor is kellett fél óra vita, hogy már pedig az egyik strandolni, a másik bobozni akar és nem akarnak mást és kész. 

Én a tesómmal is vitáztam gyerekkoromban, de nagy átlagban kettesben voltunk és tök jókat játszottunk, nem csak az én gyerekeim, tesómé is, folyton unatkoznak és cirkuszolnak, tegnap meséltem tesómnak, mi fog történni, annyit mondott, ha beválik nálad a recept, mindenképp oszd meg velem, mert már idegekkel nem bírom. Tegnap épp az ő fia akasztotta ki, anyuék elmentek az enyémekkel gombázni, tesóm mondta, hogy ők nem mehetnek, mert végre egyszer négyesben tudnak lenni, ezt egy órás cirkusz követte, mert a fia másképp gondolta.

ÉN rontottam el, a gyerekek az ÉN felelősségem. Bandita mondta tegnap, szeretne gyereket, de nem így, nem ilyen körülmények közé és nem az anyagiakra gondol, ha úgy gondolom, hogy végre nekiállok nevelni őket, szívesen segít, támogat, de nem érzi feladatának. Elege van, hogy naponta órákat kell pakolni utánuk, mert folyton teleszórják a játékaikkal a nappalit, én pedig káoszban élek, nálam a hétvége a takarításé, ő pedig nem csicska. 

Úgyhogy tegnaptól szabályok vannak, játszani 7-ig lehet, fél 8-kor vacsora, 8-ig pedig pizsamában van, ezután 9-ig lehet csendben játszani, majd alvás, reggel addig nem is beszélek velük, míg nem mostak fogat, nem vettek ruhát és a csajom nem jön a fésűvel, hogy frizurát csináljak, nincs de, mert elköltözött, amit mondok, azt megmondtam, ha nem tudnak együtt játszani, akkor van külön szobájuk és nem költözik át a szomszéd kiscsaj és senki más sem. 

Ennek hatására elsőre jöttek ebédelni és nem volt hiszti az ebédnél, ellenben egyedül vágták a húst, mert nem bébik és jókat mókáztunk közben. 

Anyám minden pasis kapcsolatomban vérmesen védte a gyerekeket, most csak annyit mondott, tudja, mennyi gondom volt az utóbbi időben és reméli a nevelés elkezdése még nem késő. 

A tegnapi nap, kikészültem, nem kicsit, délelőtt befeküdtem a kádba és megmostam a hajamat, jó volt, legalább kicsit felfrissülni. Nagyon hiányzott és tudtam, hogy szeret, de nem értettem semmit. Írtam neki egy sms-t, mikor jönnek buszok, visszaírt, hogy melyikkel jön. Aztán csak pörgött az agyam, hogy én fél 8-ig ezt így nem bírom, kaptam egy nyugtatót a szomszédasszonytól, majd átmentem anyámékhoz, hogy lemegyek érte, azzal nyerek két óra hazautat, tudnom kell, mi történt, nem lehet, hogy csak összeszedi a cuccait és kész. Anyám nem ellenkezett, ami tök furcsa, apám pedig csak rázta fejét, hogy hülye vagyok. Írtam neki sms-t, hogy lemegyek érte, visszaírt, hogy ne menjek, van busz. Felhívtam, dúltak benne az indulatok, neki elege van, elege van abból, hogy hazajövök a melóból és végigüvöltöm a gyerekekkel a napot. Hogy nem két gyerek van itt, hanem legalább öt, hogy nem bírják suliidőben bevinni a táskájukat, hiába papol fél éve, hogy este 10 óra, mire lefekszenek és addig legalább tízszer leordítottam őket, mert le se szarják, amit mondok. Nagyon szeret és nagyon hiányzom, de a hiányom nem olyan erős, mint a nyugalom iránti vágya. Látja, hogy kikészültem, de nem tud mit tenni, nem az ő gyerekei és elege van, hogy mindig mindenkor körülöttük forog a világ és soha nem értékelik.

Nem az a baj, hogy mondta, hanem, hogy igaza van, teljesen feszült vagyok, mire hazaérek és mást sem hallok, mint megyünk lángosozni, fagyizni, játszótérre, mit csinálunk, én akarok, anya, DE, aztán cirkusz a fürdésnél, cirkusz, hogy aludni kell, cirkusz egész nap, mert rommá unják magukat és csak veszekedni tudnak. Úgyhogy felszívtam magam, ezzel az én életem is tönkre megy és nem, mert Bandita elhagy, hanem mert idegileg kikészülök, hogy ők dirigálnak, én pedig hű szolgálójuk vagyok és hiába megyünk valahová, az sosem elég. Banditának ott volt a haverja, megbeszéltük, hogy strand után séta, míg ott volt a haverja, százszor megkérdezték, de azt mondtátok strand után azonnal, mikor megyünk már... Vagy mikor nem akartam strandolni, mert elég viharosra állt az idő, akkor ment a hiszti, hogy ők viszont igen és millió ilyen van és minden napra van legalább 2-3 ilyen alkalom, alsó hangon, amikor az őrületbe kergetnek, hogy őt jobban, azt nem csodálom.

Az bántott igazán, hogy 2 hete, mikor beszéltünk, és azt ígérte, megpróbáljuk, már rég nem erre koncentrált, már rég az elköltözését tervezgette, csak az tartotta vissza, hogy megcsinálja a fűtést. Nagyon sajnált, de ennyi. Azt meg magam is tudtam, hogy az sms-ek ártatlanok, hogy nem volt közöttük semmi. Csak azt nem tudtam, hogy ő ezt már fél éve nem bírja.

Megbeszéltünk, hogy ősztől valamilyen sportra beiratjuk a gyerekeket, hogy kicsit lefáradjanak, mert a folytonos hiszti a folytonos unatkozásból ered és újra megpróbáljuk. 

Lehet, most sokan leostobáznak, de én szeretném visszakapni azt az érzelgős, szeretetteljes Banditámat, akit egy hónapja már nem láttam és akiért tegnap újra lementem hozzá. Nagyon féltem, hogy elhagy, ő pedig nagyon fél, hogy nem tudjuk a gyerekeket annyira kordában tartani, hogy élhető életünk legyen mellettük.

Az éjjel jöttem-mentem, mint a bolygó hollandi. Bandita már kora délután gally részeg volt, én meg nem találtam a helyemet a házban, sehol. Bohunak telesírtam a fejét, innen is kösz, meg egy régi ismerősömnek is sikerült. Számomra jelenleg ez a helyzet felfoghatatlan, ami zajlik és fel kell valahogy dolgoznom, de az agyamban csak zakatolnak a pillanatképek és nem tudom őket ellenőrzés alá vonni. 

A délutánt a húgom töltötte itt, tudomást sem véve arról, hogy mi történt, mesélte csupa jó szándékból a sztorijait. Este pedig a nővérem volt nálam fél 12-ig, akkor már ittunk is, nem sok mindent, ő 2, én 4 vörösboros kólát, ami pillanatnyi tompulást-szédülést váltott ki, majd hazamentek, én még fél 4-ig fent voltam, kezdtem beleőrülni a gondolatok zakatolásába...

A gyomrom korog, de nem megy le egy falat sem a torkomon, még a gondolatától is rosszul vagyok, péntek óta nem ettem, beleborzongok, ha belegondolok, hogy ma kellene azért már valamit.

Bandita egy sms-emre reagált, amiben írtam, hogy hiányzik: Próbálj aludni édes, itt sem jobb... ez volt 11-kor, mikor a haverjaival indult bulizni, én az utolsót 3 előtt küldtem valamivel. Próbálom összeszedni magam és ma nem ráírni, néztem a busz menetrendet, mivel hajnalban indul kettő és egy délután, gyanítom a délutánival jön, vagy épp holnap, fogalmam sincs, de nem hívom, majd hív, ha akar valamit.

Még egy hét szabi és fogalmam sincs, mit kezdjek vele, még talán kicsit utálom is, hogy nem dolgozok és nem tölti ki más a gondolataimat.

Mától hivatalosan is...

- 3 nap: Hazamentünk Banditához, elmentünk vacsorázni, majd a Balcsira, este megnéztünk egy nagyon jó filmet és óriásit szeretkeztünk.

- 2 nap: Bandita elment gyerkőcökkel az állomásra tesója gyerekéért, főztem, gyerkőcök filmet néztek, szeretkeztünk egyet, majd újra Balaton, hazamentünk, elkezdtünk nézni 3 szar filmet, majd feladtuk és szeretkezés után álomba borultunk...

- 1 nap: Reggel arra keltem, hogy sms-ezik valakivel, egész nap figyeltem, hogy dugdossa a telefonját, főztem, felkockáztam az 5 kiló húst a mai bulira, meglátogattuk az apukáját, majd az új csónakunkkal raftingoltak a gyerkőcök a patakon, széthasadt, Bandita hősként mentette ki a gyerekeket a vízből. Elmentünk boltba, majd séta este fagyizással egybekötve, csodás és romantikus volt sétálni a térdig érő vízben, kéz a kézben a  Balatonban. Este filmnézés elkezdése, majd félbehagyása, szeretkezés, majd kezemet szorítva elalvás.

0 nap: Reggel ismét sms érkezett, 1 órán át győzködtem magam, hogy nem akarom tudni, majd megnéztem: "Te is hiányzol, puszi" Odadobtam mellé, milyen cuki sms-t kapott, 1 órán át magyarázta, hogy ő engem szeret, csak az életemet utálja és hogy sajnálja. Összepakoltam a cuccainkat és most itt vagyok, itthon, egyedül, szinglin. Holnap jön a cuccaiért én pedig nem tudok mit mondani, hallgatok, nincs már mit mondanom.

Ő ott bőg, én itt. Mégis vége.

Ennyi jut Banditából mostanság nekem és már nem bírtam, nehezen, de elmondtam vagy próbáltam, őt pedig zavarta, hogy mondom és elnémított. Elmondtam, amit akartam, dehogy mondtam el, a századát nem mondtam el annak, amit el akartam mondani, csak annyit mondtam, hogy tudni szeretném, ha gáz van, ő pedig az arcát a kezeibe temette és annyit mondott, szoktam mondani.

Csillapodok és már nem akarok beleőrülni a hiányába percenként.

Szeretem nagyon, de félek és fogalmam sincs, hogy ez a félelem hogyan fog múlni, ha valaha múlni fog egyáltalán... 

Valami elmúlt, méghozzá a biztonságérzetem, ez pedig nagyon nem jó... Én az örökkön örökké érzésére vágyom, hogy ez visszafordítható-e, fogalmam sincs.

Most, hogy objektívebben látom a dolgokat, tényleg igyekszik, szeret és vágyakozik. Most néhány napig netmentesek leszünk, aminek bevallom felettébb örülök, lesz időnk egymásra, meglátjuk, vasárnap hogy látom a világot. Az imént épp röhögött, hogy háborogtam a telefonban, hogy a héten még nem is láttam, hogy azért mégis csak kedd van...