Ma nagyon jól éreztem magam a gyerekekkel, strandoltunk és kiscsajom egy tünemény, egy szóra jött a strandról, kisfiam még ágált, aztán bohóckodott a papával a medencében, kis csajom meg kávét főzött, játszadozott, öröm volt őket nézni, jól esik nekem is és nekik is, hogy együtt vagyunk, foglalkozunk egymással. Kisfiam nehezebb ügy, pedig nem hittem volna, elmagyaráztam neki, hogy ő már nem 3 éves, nem tűröm el, hogy toporzékolva hisztizzen, ez már nem 9 évesekhez illő, ha fáj a lelke vagy a teste, rendben, de különben nincs cirkusz, kiöntötte a szívét és jól esett újra beszélni. Azt is fontosnak tartottam, hogy tudatosítsam benne, hogy ha egyszer netán Bandita nem lesz már velünk, a szabályok továbbra is maradnak, mert ez az ő és az én érdekem egyaránt.
Egy beszélgetés még előttem áll, ami nem lesz egyszerű, méghozzá Banditával. Nagyon szeretem, azt a Banditát, akit megismertem, de ennek az éremnek van másik oldala. Az utóbbi időben sok mindennel megbántott, ha pedig azt hiszi, hogy ezt megteheti velem, nagyon téved. Az, hogy két hétig tepertem, mint egy hülye, hogy helyrehozzam, amit elrontottam, ő pedig elfordult tőlem, vad idegen nőkkel sms-ezgetett és a cukrász csajjal kávézott, amit elhiszek, hogy ártalmatlan, könyörgök, leukémiás a csaj, gyanítom nem vesz még egy nyűgöt a nyakába, ez azért nem normális, főleg, hogy megkértem, hogy szakítsa meg vele a kapcsolatot és akkor még a szakításunkról is egyből őt értesíti. Én sem mentem Lakásnézővel vagy más pasival kávézni, pedig volna kivel, ha nagyon akarnék. Ez azért még nyomja a lelkem és ki is fogom adni magamból.
Ne felejtsük el, nem viccből vagyok túlterhelt, az albérlet 8 hónapjából 7 és felet én fizettem, most is a jövedelme jelentős hányada megy a házára, én pedig fizetem a rezsit és a házat. Belátom, hogy otthon többet keresett, na de álljon meg a harci felvonulás, azért be lehet látni, ha hozzájárulna az itteni élethez, akkor eggyel egyszerűbb volna az én életem is.
Azt mondja, hogy már márciusban, mikor vettük az első kiskutyát is gondolkodott rajta, hogy megmondja, hogy nem kéne, mert nem hiszi, hogy hosszú távon együtt leszünk, ez pedig a hosszú távról szól, én meg mit sem sejtve csak azt látom, hogy kritizál és nem dícsér, nem udvarol és igazából túlzottan nem érdekli semmi...
Engem nem kell sajnálni, kezem lábam és a magamhoz való eszem megvan, nem vagyok rászorulva sem Banditára, sem másra, megállom magam az életben a helyemet, gyerkőcöstől, házastól, nem azért akartam, hogy visszajöjjön, mert nélküle nem élet az élet, hanem mert szeretem és nem az elmúlt fél év Banditáját, hanem azt, aki előtte volt, őt szeretném visszakapni, ha pedig az érzelgős, szerelmes és figyelmes Banditámat nem sikerül, az új Bandita nem kell, viheti cukrász, sms-es, vagy aki akarja, akkor lesz majd egyszer más.
Ez a beszélgetés még vár rám és ahogy magamat ismerem, holnap ezen is túl leszek.
