Díva naíva - a furcsa nő tökéletlenségei

Jelenleg minden másodpercben hiányzik, mikor nincs velem, fáj a hiánya, számolom a perceket délben, mikor kelthetem, a kedvenc kajáját főzöm és kényeztetem, ahol tudom, kész vagyok egy mosolyától, nehezen viselem ezt a két napot... pedig tudom, hogy utána ötöt együtt töltünk, rám fér, hogy kicsit töltődjek belőle, hogy együtt legyünk...

Óvatosan közeledünk egymáshoz, figyelünk egymásra, beszélgetünk és amint egymás közelében vagyok újra fogjuk egymás kezét, tegnap meglátogattam sütivel a cégnél... Még ha dolgozott is, jó volt látni, így nyertem egy órát, amit nem kellett nélküle töltenem. 

Mély nyomot hagyott bennem az elveszítésének lehetősége. Sok időm van így a szabadságom alatt gondolkodni, az agyam nincs leterhelve semmivel, úgyhogy folyamatában pörög és pörög és látom rajta is az igyekezetet, de van még egy de, amit ki kell mondanom. Jobban visszagondolva az verte ki nálam a biztosítékot, hogy én boldognak tituláltam magunkat, ő pedig visszakérdezett, hogy valóban így érzek-e... Valahogy derült égből villámcsapásként ért a hír, hogy ő biza nem az és igazából nem tudom, mivel tehetném azzá, mit tehetnék értünk, hogy azok legyünk. Félek, míg én a boldogság felhőjében lubickolva úgy érzem, minden rendben, egyszer csak eltűnik... Az Exemnél a jövőképemet veszítettem el, mikor szakítottam, Banditánál viszont a szerelmemet veszíteném... Erről szeretnék még vele beszélni, tudni szeretném, ha valami zavarja és megfogadtam magamnak, hogy még túlterheltség estén sem terhelhetem sem őt, sem a gyerekeket a hirtelen haragommal.

Gondolkodom a sulin is, mi célt szolgál, ha diplomám lesz? Az életben el nem helyezkedek a szakmámban, persze a diploma jól jön és 2 évem megvan a 3-ból, de annyit nem ér az egész, hogy rámenjen a kapcsolatom. Megannyi kétely kering körülöttem az életemből, de majd csak lesz valahogy, ezt a két hetet szeretném a családommal tölteni. 

Végre eljutottam pedikűröshöz, jót tett a lelkemnek, meg az egómat feldobta kicsit a út menti építőmunkások "oda nézz" beszólása is, meg a szembe jövő pasi egyértelmű szemkontaktusa, azon gondolkodtam, hogy igazából fogalmam sincs, minek nekem ilyesfajta visszajelzés, én egyre vágyom, hogy a pasim szeressen, a többi pasi, annyira nem érint meg.

Aztán meg, ha már a városban járok, úgy döntöttem, újítok a ruhatáramon, nem mintha nagyon beleférne a büdzsébe, próbáltam is pár ruhát és mondhatni nem nagyon fogtak meg, míg nem találtam egy lenge fehér, mégis elegáns nyári ruhát és persze volt sötétkékben is, úgyhogy elcsábultam. Nő akarok maradni, a magam alázatossága mellett, jót tesz az én lelkemnek is és Bandita sem az a típus, aki ilyesmi miatt megorrolna, ha rámtör a vásárolhatnék.

Kisfiam kuka búvárt akart, úgyhogy bementünk a városba, a szülinapjára kapott pénzen vett magának, tegnap pedig két könyvet kaptak rajta, kisfiam geronimo stiltont, kiscsajom pedig tea stiltont, hősiesen olvas mindkettő, kiscsajom meg maga a show, reggel duzzogva pityereg, hogy neki közel kell hajolnia és kicsik a betűk, hát délután már kénytelen voltam szemészetre vinni, úgy belelovalta magát, úgyhogy egy ötösöm bánta az ő aggályait. A szeme tökéletes, kifelé jövet pedig pityergett, hogy ő szeretett volna egy divatos szemüveget és még csak fel sem próbálhatott egy keretet sem, azt hittem, dobok egy hátast.

Remélhetőleg mindjárt szerda és együtt strandolunk a hét hátralévő részében és kipihenjük testi - lelki fáradalmainkat...

Ez a 2 nap elég volt arra, hogy felismerjem, minden hibája mellett, meghalnék, ha nem lehetnék vele... na jó, nem, de félig belepusztulnék. Ő pedig furcsán viselkedik és nagyon megijedtem, hogy ő már nem szeret, pedig de, csak ez a két nap megbántotta, a hirtelen hurrikán fajtámmal a fejéhez vágtam a fél világot és azt emésztette, tudom, még csak 1 nap telt el, de az igyekezet megvan mindkettőnkben, hogy helyre hozzunk mindent. Én ŐT akarom, senki mást. Őrülten szeretem, vagy már túlzottan is, úgyhogy most újra ismerkedünk és mindamellett, hogy együtt élünk, randizunk, fogjuk egész nap egymás kezét és nem tudok betelni vele, hiányzik, ha egy percig nem látom... 

Nagyon várom már a szerdát, végre 5 napot éjjel-nappal együtt és nagyon remélem, hogy a meglepetés bulijának is fog örülni, elég sok haverját sikerült beszervezni, számolom a perceket, hogy lássam az arcát :)

Még nem merek, de próbálok boldog lenni, hogy az a pasi van mellettem, akit szeretek, imádni valóak a gyerekeim és még ha nem is apaként viselkedik velük, törődik velük, mi kell ennél több? 

Apropó gyerekek, ma négy van... nem egyszerű :) Reggel pedig mondtam nekik, miután összebalhéztak és morcoskodtak, én meg elsírtam magam, hogy miért keserítik az életünket, hogy értsék meg, hogy ez nem jó, nem kerteltem, felnőttként elmagyaráztam nekik, hogy ez így nagyon nincs rendben és onnantól ők voltak a világ mintagyerekei, ha muszáj, még ezerszer elmondom, csak egyszer használjon...

Itt van, én kértem, hogy beszéljük meg, azt mondja, hogy szeret, meglátjuk, ma még talán szóra bírom, fáradt vagyok és szomorú, mindennek ellenére, valami nem stimmel... vele, velem, velünk... kivárok, nem tehetek mást, de szoknom kell a gondolatot, végigbőgtem a délelőttöt, még jó, hogy azt hitték, hogy a főnök akasztott ki tegnap, még így is ciki, de nem tudom, nem tudok semmit, el akarok bújni, egy sarokba, ahol nem látnak, reményvesztett lettem...

most inkább csak sírok, kicsit félek és nagyon fáj, nem tudom boldoggá tenni, én pedig nem akarok boldogtalanul élni, mocskosul szeretem, de ő nem tudja elfogadni, hogy családos életet élek, én pedig nem kérek érte elnézést. Mióta gyerekeim vannak, csak elnézést kérhetek, hogy anya vagyok... először az Exemtől, aki a nagy betegségében nem bírta elviselni a gyerekeit, majd Szerető, aki nem tudta elfogadni az anyaságom és igazából Bandita sem, nem az én életemre vágyik, inkább a haverjaiéra, az önfeledt párkapcsolat, bulizzunk, utazgassunk és NE AKARJUNK GYEREKET!

Régóta nyomta már a lelkemet, de most kimondtam, muszáj volt, nagyon fáj és fogalmam sincs, de talán jobb, ha egy ideig nagyon fáj, majd már nem, mintsem örökké fájjon kicsit.

ELBUKTAM, ismét...

Rég volt, hogy ennyire tisztán emlékeztem az álmaimra, talán mert végig akartam álmodni, de a kötelességtudat nyert és csak 15 percig hagyott tovább aludni.

Mindennapos terhes voltam és ha már épp a szülés közeli feelingjét élem meg, szerettem volna tudni, fiú-e vagy lány :) Tesóm ott akarta altatni a gyerekeit, Banditával meg nem tudtam beszélni, hogy egy méhszájpuhító szerelmeskedésre benevezhetne... A másik pillanatkép, hogy két pasi a született feleségekből rúg be egy ajtót, mindkettőnél virágcsokor és küzdenek a nőért.

Most meg valahogy úgy szarul érzem magam, a derekam is leszakad, mint annó, mielőtt szültem, pedig most nincs is hordó a mellem alatt. Szerintem az álom átverte a szervezetem...

Lehet, hogy ez a grace klinika hatása, a tegnapi rész tényleg megható volt, ahogy a nagy szoknyavadász babusgatta a babáját.

Bandita nem ilyen, ez a társaságáról is lerí, azért valamennyien közelítik a 40-et és még mindig pár havonta nőt újítanak, mondtam is, ő az egyetlen kirívó ellenpélda ebben, de másban hasonlít rájuk, ő a felelőtlen mindennapokra vágyik, én meg szerelemből vagy gyávaságból lemondok az álmomról.

Ez most onnan jutott eszembe, hogy tök jó, ha nincs kollegina, hallgathatok magyar rádiót :) Ma mondjuk csak Petőfit tudtam, mert az istennek nem jött be a Class FM.

A szerencse mellém szegődött, tök örülök neki, hogy holnap ügyfélhez megyek, így nem kések el a körmösömtől, mert nem kell túlóráznom :)

Banditának fogalma sincs, hogy mikor dolgozik a következő két hétben, így fogalmam sincs, mikor strandolunk, Balcsizunk vagy mehetnénk Nyíregyházára az állatkertbe, az első kettőnél még annyira nem gáz, a harmadiknál jó lenne szállást foglalni, de hát fogalmunk sincs, arról ne is beszéljünk, hogy eszébe se jutott, hogy szabira menjen, mikor itthon vagyok...

Telefonos meg naponta bombáz sms-ekkel, asszem hülye ötlet volt ráírni...

Amúgy meg az ég adta világon nem történik semmi. 

Tegnap lángosoztunk tesómékkal, ma árkot ástunk a pincéhez, hogy ne öntse el a víz...

Néha még mérgelődök, mikor viccelődik Bandita a kutya vs. gyerekkel, de már nem veszem fel...

Ja, mondom neki vasárnap, igazán szervezhetnél a szabimra meglepetés programot, erre röhögve bedobja, hogy vegyen-e falfestéket? Poénnak szánta, attól még kíváncsi vagyok, hogy mit lép...

Néha annyira túlpörgök, hogy magam is megijedek, nem is értem, ilyenkor mi van velem, csak törtetek előre, a múlt hét valóban nagyon kemény volt. Nem szeretem, ha ennyire túlhajszolom magamat, ennek egyenes következménye volt, hogy hétvégén sem tudtam leállni, péntek este még elmentünk radiátorokat venni, ha már late night shopping :) Szombaton pedig elmentünk boltba, nem bírtam a lelkiismeretemmel, hogy nem készült sacher torta Bandita születésnapjára, úgyhogy gyors sütöttem. Kihozta a srác a radiátorokat, természetesen az egyik sérült volt, úgyhogy mehetett még egy kört, Bandita pedig korábban ért haza, mint terveztem, így még a a sütőben sült a torta, gyerkőcökkel pedig rohamsebességgel pakoltuk el a "nyomokat", nehogy bebukjunk :))

Ebéd után pedig nekiestem a lakásnak, otthon is túlpörögtem, ablakot pucoltam, konyhát sikáltam, WC-ket sikáltam körbe, és ez így ment egész este 9-ig, úgy, hogy Bandita is hulla volt, mégsem akart kihúzni, úgyhogy beállt ő is, no meg a gyerekek is, úgyhogy este 9-re piszkosul leamortizáltam a teljes családomat :) Nagyfiam fél 11-kor már hasfájós volt, én meg szédültem a fáradtságtól, bebújt mellém, adtam neki gyógyszert, semmi nem hatott, mondjuk, szerintem ez teljesen pszichés... :S Aggódom érte, szerintem az Exemnél is sokat tett ki a pszihés beképzelés... nagyon gyorsan vissza kell kanyarodnunk a pszichómókushoz :( 2 óráról még vannak emlékeim, 3-kor már csak fáztam, mint a vadászkutya, bekucorodtam a helyemre, mert nagyfiam már rég bent aludt a saját helyén, és végre lezárhattam a napot.

Vasárnap reggel kiscsajom kirúgott 8-kor az ágyból, ahogy szokott :) Mivel maradt 3 pucolandó ablakom, mindjárt neki is álltam, a túlpörgés nem állt le... Ja és a nagy takarítás közepette elemeire esett az egyik konyhai székünk, úgyhogy felszívtam magam és lementem a jysk-be, vettem 4-et, csuda szépek, annyival másabb így a konyha. Gyerkőcök aktívan segítettek összerakni. Délután még keresztfiam 10. szülinapját ünnepeltük, aztán hazaérve még egy ágy alá bemászós felmosást iktattam be.

Gyerkőcök fél 11 körül elaludtak, akkor még filmet néztünk Banditával, majd összebújtunk, úgyhogy a hétvége minden perce akciódús volt :D

Ma pedig ismételten hulla vagyok, de nem érdekel, mert már csak 5 NAP! és szabi :)

Tegnap reggel megjött Bandita, a 3 perces beszélgetésünk pedig arról szólt, hogy hogy néz ki a szemet alatti polc és hogy valaki kint hagyta a kutyakaka szedő lapátot. Mondtam neki, de valaki legalább összeszedte, mégpedig a nagyfiam és most nem fogom azért elővenni, mert a lapátot nem rakta el, különben többet az életben nem szedi össze önkéntesen...

Aztán írtam neki egy sms-t, "örülök, hogy hiányoztam". Beszéltünk még pár mondatot fészen, bocsánatot kért, hát fáradt, én is az vagyok, attól még nem morgok :) Délután is fáradt volt, meg fájt a feje, 2 mondatot nem tudtunk beszélni, annyira odavolt, láttam rajta, hogy nyűglődik, úgyhogy inkább nem zargattam, pedig nagyon szerettem volna kicsit beszélgetni.

Azért elléptünk még nagyfiam kérésére fagyizni, de a délután elég csendesen telt, este 8 körül visszavonult aludni, 10 körül követtem példáját, gyerkőcök le is voltak döbbenve, anyu hogyhogy ilyen korai. Úgyhogy tegnap mindannyian időben aludtunk.

Szóltam Banditának, hogy horkol, erre odafordult hozzám, álmában elsuttogta, "szeretlek" és átölelt, az éjjel nyugodtan aludtam :)

Kiszívta így 3 nap után az energiámat a 10-11 órás feszített meló, azért ez így ebben a formában nem semmi, hogy kettő helyett gürcölhetek, egyre később jutok haza, főnökasszony röhög, hogy hát itt ez így megy, nekem viszont hiányzik a családom, úgyhogy rendesen tele a tököm, mire hazaérek már csak árnyéka vagyok önmagamnak.

Megint fáj a fejem, tele a tököm ezzel is, de rendesen, úgyhogy megfogadtam, ma megpróbálok 2 liter folyadékot magamba tuszkolni, hátha elmúlik.

Tegnap elkezdtem szervezni Bandita meglepi buliját, a haverjai tök örültek, a nővére meg nekem nyomja a rizsát, hogy miért nem veszem már végre rá, hogy külföldön dolgozzon, mert akkor tudnánk Bandita házába takarítónőt fogadni :DD Komolyan, ez a hét vicce, na, mindegy, nem mérgelődök, meg tesója majd valamikor lehozza a gyerekét hozzánk, hogy Bandita elmenjen vele élményfürdőzni, oh yeah, alig várom... jó, befogtam.

Este azt mondja hugi, mikor kiscsajom érthetetlen nyelven halandzsázott, ha az ő gyereke lenne, már pofán vágta volna :DD Pedig szerintem tök cuki volt, legalább este 9 és 10 között hajlandóak velem foglalkozni, a bandázás és a trambulinozás után :) Most pedig egyedül vannak otthon a mazsoláim, jó, anyuék 5 házra laknak, de akkor is izgulok értük, mindjárt beindítom a csatárláncos hívást, aggódom értük...

Aztán ismét robotba vetem magam, ahogy illik :D

Tegnap este eszembe jutott bő 2 év után Telefonos, úgyhogy írtam neki egy sms-t, él-e még. Válaszolt, majd én is, aztán jobbnak látta felhívni. Közel 1 órán át dumáltunk, tényleg ezer éve nem és kábé semmi nem is változott, mióta nem, tök örült, hogy befejeztem a házat, meg mesélt, hogy mi van vele mostanában. Mondta, hogy hívott volna már, csak telefoncseréje volt, na mindegy, de tök más hangulatom lett, tök jókat röhögtünk.

Mikor letettük Avril Lavigne-t hallgatott a kiscsajom, az ölembe vettem, puszilgattam, aztán egy idő után már láttam, hogy az ölembe kucorodva elaludt :) Kisfiamnak a lábiját simiztem és ő is álomba szenderült, olyan édik voltak :)

Aztán gondolkodtam és arra jutottam, hogy mióta keringenek a hidegfrontok, folyton migrénem van, nem 1-1 napon, hanem folyamatosan, morcos vagyok és pont múlt héten mutatott egy ilyen tipikus fészes bejegyzést Bandita, a lényege az volt, hogy a nők a kimondatlan vágyaik teljesítését várják és ha a szerencsétlen pasi nem jön rá, akkor jogukban áll megsértődni.

Igazából nincsenek eget verő gondjaink, elegem van a rossz passzból és úgy is döntöttem, hogy teszek ellene, hogy ne legyünk szar passzban és csak remélni tudom, hogy Bandita velem húz és minden olyan lesz, mint rég...

Szeretjük egymást és nem akarom elcseszni, nem akarok elsüllyedni a hétköznapok szürke tengerében, boldog akarok lenni és az is leszek/vagyok!

Épp Munkamániással taglalom, hogy ki volt az a címeres vadbarom, aki kitalálta az emancipációt... Így, hogy még csak a 2. napomon vagyok túl, hogy 12 órázhatok és 2 ember helyett dolgozhatok, kipurcantam.

Álmodozom, arról, hogy 4 órában dolgozom, hazajövök, tanulok a gyerekekkel, főzök estére, takarítgatok, majd a Szerelmem rám nyitja az ajtót, hogy rámfér egy kis kikapcsolódás és elvisz wellnessezni, mindezt egy csokor virággal fűszerezve. Asszem kicsit visszavonulok az elképzelt világomba, valahogy most nagyon nem tetszik a való világ.

Hulla vagyok, tegnap megint egy kapkodás volt az életem, mert én így szeretem :D

Főnökasszony szopat, semmiben nem segít, 1 órát húztam tegnap rá, mégis itt maradt 4 ajánlat, amit nem bírtam megcsinálni, úgyhogy ma szintén bele kell húznunk.

Megígértem a gyerekeknek, hogy elmegyünk moziba, megnézzük a Jégkorszak 4-et, úgyhogy így is tettünk, teljesen felpörögtek, annyira arik voltak, Bandita meg csak bandukolt mellettem, meg felhívta a haverját, hogy délután mégsem jön, aztán vissza is hívta a srác, én meg csak néztem, mint Rozi a moziban, hogy újabban már alapban minden délután a haverjával van betervezve és úgy kell lemondani, ha véletlenül velünk van... Hát mostanság így mennek nálunk a dolgok, most volt az első alkalom, hogy valahol voltunk és nem fogta a kezemet.

Este áthívtam a húgomat, elmentem Banditával kávézni, de igazából megint csak a rossz passzról beszélt, meg ő szeret, de legyen már ennyi elég.

Én meg fáradt vagyok (meg magányos), úgyhogy nem foglalkozom most ezzel, nem morfondírozok olyan dolgokon, amiken nem tudok változtatni, inkább sodródok az árral. Most úgy sem találkozunk 2 napig, úgyhogy hasznosan fogom tölteni az időmet, konkrétan aludni fogok.

Este ott volt még tesóm, meg megkértem a volt osztálytársait, jöjjenek már érte, ha bulizni akarnak, kaptak egy felest jutalmul. Beszól az egyik frissen érettségizett :D, hogy öröm egy ilyen szép nő házába betérni, én meg teregettem, mi mást tettem volna, tesóm szólt, hogy ez nekem szól :D Azt röhögnöm kellett, szigorúan magamban, barátom, én nem vagyok egy Stifler mamája stílus :D

Fél 1-kor szolídan kiraktam őket, hisz reggel nekem megint vekker csörgött, nekem nincs party time.

Úgyhogy most kivárok, jelenleg nem is érdekel semmi, majd az idő megoldja, jelenleg nem mernék fél évre előre szóló nyaralást lefoglalni, annyira nem stabil a kapcsolatunk... Aztán, ahogy lesz, úgy lesz.

Mamám mutatta azt a bijou lóherét a nyakában, ami már születése óta ott van, kérdeztem, szerencsét hozott? Annyit mondott 51 néha nehéz, néha csodás, de mindig szeretettel teljes évet a nagypapáddal. Na, a hazautat végigbőgtem, szerencséje volt.

Mióta megjött a hidegfront, folyton fáj a fejem. Szinte állandósult az állapot.

Még mindig baromira idegesít, hogy hétvégente nincs 20 percem leírni, amit gondolok, még ha megmosolyogtat vagy épp az idegbajt hozza rám, akkor sem...

 Hol is kezdjem, pénteken mondja a Kolléga, aki nyomul rám, a főnökének, hogy szép nő vagyok, mi? Na, az ilyenek még viccesek, de ennek csúnya leépítés lesz a vége, nem akarom, hogy nyomuljon rám, igazándiból a legjobb, ha mindenki békén hagy... Mellesleg otthon a szép nő fogalma már jó ideje lecserélődött husira...

Szombaton levittem gyerkőcöket apjukhoz, majd rohantam, mert ha én nem szervezkedek, akkor a büdös életben nem lesz lépcső, ugyan pénteken megbeszéltük, hogy együtt visszük el a gyerkőcöket, majd együtt megyünk az Obi-ba, de ez ilyen formában nem jött be... Akkor kelt, mikor indultunk. Lementem az Obi-ba, mivel rohadtul drágálottam a fát, így úgy döntöttem, hogy marad az otthoni anyag, mentem unokatesómhoz a szerszámokért, aztán szakmai tanácsot kértem a kivitelezéshez. Rájött, jobban jár, ha odajön és megmutatja, mintsem elmagyarázza, úgyhogy kivágta percek alatt a lépcsőt, addig bent pakoltam a konyhát, meg a ruhákat, Bandita ezután már összerakta, én meg gyors, még az eső előtt lekentem. Aztán indulhattam a gyerkőcökért, az apjukat megint kórházba vitték, nem bírtam egy percet sem maradni, annyira őrlődök, hogy segítenem kell neki, pedig ő is csak kihasznált és majdnem tönkretett, de valahogy a jeges, tehetetlen, elkeseredett tekintete üldöz...

Úgy volt, hogy este kimozdulunk együtt, de nem volt kedvem, szimplán fáradt voltam, ő pedig rászervezett, lelépett a haverjához, úgyhogy ismét egyedül indultam útnak, gyerkőcöknek vettem 1-1 pár cipőt és 1-1 pár szandált, majd tescoztunk egyet, aztán valamikor hazaértünk. Bandita pedig faggatózott, hogy mi a problémám. Elmondtam, hogy le se szarta egész nap, hogy esetleg este csavaroghatnánk, no meg sem az Obi-ba nem volt képes eljönni velem, sem este, de a haverja számát pikk-pakk tudja tárcsázni... Szerinte én vagyok a nagy szervező, amúgy sem érti, mi a problémám, mikor csak akkor megy a haverjához, ha én nem vagyok otthon... Azt nem szervezi meg, hogy kávézzunk egyszer vagy hasonlóat. Azt vagy én vagy senki nem szervezi meg.

A vasárnap a születésnapok jegyében tellett. Bandita nem túlzottan élvezte a családi szülinapozást, még ha őt is ünnepeltük. 3 óra körül haza is lépett, én is hazamentem a 4 gyerkőccel, miután végre elállt az eső, mondhatni, nem élvezte Bandita, hogy megjelentünk, ez ki is ült az arcára, a nagyim is csak nézett, hogy ennek meg mi a baja, össze is balhéztunk, mert ő nem akar a gyerekekkel horgászni, úgyhogy beálltam én melléjük. Majd fogtam a csipet csapatot és lefestettük a kerti kiskaput. Csodás nap volt, ismét, hazavittem a nagyimat, majd később mehettem hugiért az állomásra, én voltam az egyetlen alkoholmentes személy a családból, úgyhogy így jártam.

Sógornak bejött az új meló, tök boldog, én pedig örülök, aztán valahogy szíven szúrt, mikor beszélték, gyerkőceim ma is mennek anyuékhoz, tesóm mondta, hogy sógornak dolga van, úgyhogy az övéik is, mondta sógor, dehogy, jöhetnek velem, ha akarnak, a gyerekek pedig örömujjongásban törtek ki. Minket ez a veszély nem fenyeget, Bandita nem az apjuk, az apjuk meg... elcsesztem, na, ilyen nálunk sosem lesz.

Este még elég hallgatagon megnéztünk egy filmet Banditával, aztán elmentünk aludni, a karjába vett, nekem meg ömlöttek a könnyeim és azon fohászkodtam, hogy ne vegye észre, de észrevette, de legalább bekapcsolt egy szenzorja, hogy nem kellene erről most beszélni.

Mikor azt mondja délután, hogy a haverjai a gyerekvállalás után is a motorjukkal aludta, néha kinyílik a zsebemben a bicska, talán most tudatosult bennem végre, hogy én egy örök szingli pasival jöttem össze, akinek a család anyu – apu – gyerekekből áll és ebben nagyon határozottan nem ő az apu. Erre rendezkedek be, jobban mondva, inkább ezt még emésztem... de mivel ezt dobta a gép, semmi kedvem harcokat vívni, hogy más nézetet facsarjak ki belőle, meg minek is, mikor összejöttünk én azt hittem, hogy ő szeretetre vágyik, most megkapta, most nyugalomra, én pedig békére, boldogságra már egy ideje nem... Túlzott hercegnős elvárásaimat szögre kell akasztanom és élni a realista életet. Egészségesek vagyunk és békében élünk, ez az új életcélom, semmi több és akkor talán kicsit boldogabbá válok, mert a mostani lelki állapotom annyira padlóra küld, hogy félek, zátonyra futok.

Épp ezen gondolkodom, mármint, hogy átkeresztelem a blogomat :D

Az úgy van, hogy reggel elment Bandita befizetni a hitelemet és valahogy nem ért haza és a telót sem vette fel, ami mostanában egyre sűrűbb, mióta nyári szünet van, ha nem vagyok itthon, akkor ő sincs itthon a szabadnapjain, először arra gondoltam, hogy talán félre jár, de még ezt sem hiszem nagyon, inkább nincs kedve a gyerekekhez és ugye, ha felveszi a telefont, még a végén haza kellene jönnie...

A másik pedig, annyira szerettem volna megünnepelni a szakdogám végét, de senki le se szarja, Banditának írtam reggel, hogy valahogy megünnepelhetnénk, hogy vége, erre délután rákérdezett, hogy hogy állok vele... 

Szóba hoztam, hogy az unokaöccse folyton szekálta a fiamat. Letudta annyival, hogy gyerek, meg ordítsam le - gyanítom ott tartott, hogy le szarja, na meg elmondtam, hogy szarul esett, hogy a tesója ígérete ellenére nem hozott  vasárnap sütit, hát az is teljesen normális, mert ők feledékenyek, fél perccel később, pakolni kezd a kaják között, mert te valahogy mindig elfelejted, valóban, ha egyből ugrok gyereket rendezni, van, hogy nem tévedek vissza a konyhába...

Erről szólnak a napjaim, a lelkem ordít egy kis figyelemért, valaki figyeljen már oda rám, de le se szarnak.

Erről jut eszembe, nagyfiamat leordítottam tegnapelőtt, mert pont akkor csacsog, mikor nyakig ülök a szakdogában, majd bocsánatot kértem, erre ő nem úgy reagált, hogy sajnálom anya, hogy nem hagylak tanulni, hanem annyit mondott, hogy megbocsátok, na frankó, most magyarázzam, hogy hibázott, neveljek belőle papucsot vagy ne... Nem homályosítottam fel, hogy ez így nem fair ám, mert le se szarod, hogy anyu tanul, más se szarja le, hogy épp csillám tetkót vagy kürtös kalácsot szeretne vagy ünnepelni, kicsit szeretne fontos lenni...

Mocskosul fáradt vagyok, tegnap is és előtte nap is negyed 2-kor kerültem ágyba, valahogy nehezen viseltem és mivel az összefoglalóm nem lett tökéletes, ezért nem is vagyok túl boldog, de hajlanban ne várjon az ember csúcsteljesítményt magától, legyünk őszinték.

A cégnél végre egyszer megfigyelhettem, hogy nem én vagyok az, aki leszarja a többieket, én semleges vagyok, ők néznek levegőnek. Bevallom, bosszankodok, miután ők egy órás kajaszünetet tartottak én elmentem egy háromnegyedre és persze már be is szóltak, hogy fél óra a kajaidő. Meg kell végre tanulnom, hogy nekem nem szabad azt, amit nekik, ez meg elég nehezen veszi be a májam. Arról ne is beszéljünk, hogy mindkettő tudta, hogy tegnap fejeztem be a szakdogámat, egyik se kérdezett rá, hogy hogy s mint volt.

Tegnap felhívott egy pasi, a főnök apját kereste, felírtam nevét telszámát és megígértem, ha megjön visszahívja, én viszont elfelejtettem, hogy a héten nem jön és el is felejtettem visszahívni. Aztán felhívott délután és szántam, bántam bűnömet, erre beszól, hogy ilyen kedves és türelmes teremtménnyel már rég nem találkozott és ma hoz ajándékot. Esküszöm, hogy belevörösödtem, ma pedig, mikor jött, nem tudtam, hogy hová bújjak, aztán behívott főnökasszony és a pasi átadott egy kis csomagot, meg mondta, hogy neki is ilyen alkalmazottra volna szüksége és nagyon köszöni. Most már csak arra lennék kíváncsi, miután kimentem, erre hogy kontrázott a főnökasszony, mert látszott rajta, hogy az én dícsérgetésemet az ő mája nem bírja. Utána bejött, hogy mit műveltem a pasival, én nem vagyok ez a kedves típus. Tény, hogy elég lényegretörő és határozott nő vagyok, tehát nem épp a csicsergésemtől hangos a környék, nem úgy mint a velem szemben ülőnek, aki épp nem elégíti ki a kedves ügyfeleleket telefonon keresztül, hogy néha hányni tudnék. Na mindegy. Na meg a másik, szemmel láthatóan rám van kattanva az egyik magyar srác, biztos öregszem, de fogalmam sincs, hogy tudnám nem sértően a tudtára adni, hogy ebben semmi kölcsönösség nincs. Hét elején megfogta a karomat én meg lemerevedtem, mozdulni nem bírtam. Remélem idővel megérti, hogy se tőle, se a többi magyar sráctól nem igazán szeretnék semmit, mert épp versenyhelyzet alakult ki a figyelmemért.

Nyűgös vagyok, nem kicsit, nagyon fáradt vagyok, no meg kicsit csalódott is Banditában, alapvetően minden rendben van otthon, csak míg ugye sógor, ha szabadnapos, otthon van a gyerekekkel, addig Bandita szabadprogramot szervez magának minden szabadnapjára. Persze erre már anyám is berágott, meg nekem sem esik jól, dehát ez van. A legújabb, ha a haverjaival van, nem veszi fel a telefont. Mondanom sem kell, hogy ez mennyire üt szöget a fejembe, de inkább elnyomom, semmi kedvem hirtelen paranoiássá válni, szar a telója, az tény, na mindegy, ezen inkább nem is agyalok.

Mondtam, hogy ünnepeljük meg délután, hogy végeztem a szakdogával, kíváncsi vagyok, milyen ötletekkel rukkol elő, már ha lesznek ötletei, egyszerűbb lenne, ha olvasná a blogomat és ide írhatnám a listát. Ez volt itt a vicc helye, természetesen teljesen komolytalanul írtam, elég gáz volna, ha olvasná. Ebből kiindulva, ezen már gondolkodtam, hogy egy blogba, vad idegenek szabad hozzáférése mellett leírom a legbelsőbb gondolataimat, de görcsbe rándul a gyomrom, ha belegondolok, hogy ezt engem ismerők is olvashatnák.

Napok óta azon gondolkodok, hogy hányan megkeresnek a "segítsé má" dumával, én pedig itt ülök, mint a szegett szárnyú kismadár, elvileg az utolsókat rúgom a szakdogámnál, mégse vagyok képes véghez vinni, nincs inspirációm, meg kedvem sem, meg amúgy is fáradt vagyok.

Tegnap nagyon hasznosan tallóztam a neten, kerestem különböző kirándulási lehetőségeket, semmi olyat nem találtam, ami vonzott volna, úgyhogy sokra nem mentem vele, azon kívül, hogy haszontalanul töltöttem az időmet, ma viszont 6ezerért találtam kerti garnitúrához széket, dönthető háttámlájút, bár, ha abból indulok ki, hányszor voltunk idén a teraszon... úgyhogy ez is haszontalan :D

Basszus a gyerekek 100x-ra hallgatják ordítva a szájbergyereket, mindjárt sikítok, KOMOLYAN!! Koncentrálj már így, no chance.

Csend van, már a gyerekekre sem foghatom, már majdnem nekiálltam, de aztán mégse és ez megy folyton, folyvást. Haragszom emiatt magamra, mondhatni elegem van belőlem...

Inkább lehunyom a szemem és arról álmodozom, hogy valaki megmasszíroz :D Utálom ezt így, mármint, hogy nem látom Banditát napokig. 

Ma beszélgettem kolléganővel, most vált és még nem ismeri az elvált szülők sorsát, na meg az elvált nőkét, kicsit lelomboztam, hogy talán többé nem lesz olyan szituáció, amikor holtomiglanban hisz, valahogy, aki már egyszer megégette magát, nem tervez egy életen át, vagy nem is tudom, lehet, hogy csak én vagyok szkeptikus.  Szeretem Banditát, de azt hiszem, nem leszünk együtt örökké, későn fog feltámadni benne a családalapítási vágy és tovább fog lépni.

Persze, ezek az én idióta agymenéseim, aminek talán még realitás alapja is van, csak épp jelen helyzetben nem releváns, annyira holt mindegy, hogy mi lesz 5 év múlva. Azt sem tudom, hol leszek, mit fogok tenni, hogy fogok élni... Túl sokat használom haszontalanságokra az agyamat :)

A másik, amin röhögtem, ha most én lennék, a szülinapos, akkor megkérném a kezem, az olyan romantikus és ugyan roppant nagy baromság, de  minden észszerűség nélkül biztonságban érezném magam. De most neki van szülinapja, úgyhogy ha lesz egy kis energiám, kiszámolom, hogy pontosan mekkora az akvárium :D 

Ha addig is van valakinek hozzá kedve, néhány segítsé má, ha kedved tartja :)

1) 1800x750x650 mm akvárium, melynek falvastagsága 10 mm, mégis melyik oldalt, hogyan növeljem 1 centivel, hogy szabályos téglatestet kapjak?

2) A következő 5 logisztikai központ összefoglalóját kellene megírnom, alapítás, méret, szolgáltatások és hasonlóak, max. 1/2 - 1 oldal/ logisztikai szolgáltató központ. 

Csütörtök - 50 mm eső esett uszkve 1 óra alatt, a kis csoffadt városi patak is kilépett  a medréből és az utcákon is hömpölygött a víz, a nagy kérdés az volt, hogy induljunk-e vagy se.... azon röhögtem, míg kiértünk a vihar zónából - kb. 30 km - addig feszített hasizommal ültem a kocsiban és fogtam a majré vasat, Bandita meg csak röhögött, hogy mit tudok parázni... Csütörtökön este már nem mentünk sehová, hulla fáradtak voltunk és ambíciónk sem volt, hogy leléceljünk. Viszont este romantikáztunk, beszélgettünk majd lélek nyugalomban szeretkeztünk :)

Pénteken bementünk a városba bevásárolni, dög meleg volt, Bandita elvitt egy kajáldába, annyira vicces, hogy egy kínai áruház cipő részlegéről nyílik :D Délután pedig menekültünk a strandra a meleg elől. Sokáig sekély volt a víz, kis csajom tavaly utálta a vizet és a strandot, idén ez megváltozott, imádott pancsolni, nagyon jól éreztük magunkat. Bent voltunk a vízben, körben villámlott messzebb, kicsit szemerkélt az eső, aztán abbamaradt, frenetikus érzés a villámokat fürkészni a Balatonból :) Estére hajat mostunk, kiöltöztünk és már épp indultunk volna a fesztiválra, mikor is leszakadt az ég. Bandita felhívta a haverját, mizu a városban, ott egy csepp eső sem esett, Banditánál pedig kész felhőszakadás volt :D Úgyhogy elindultunk, csatangoltunk 2 órát, hallgattuk a zenekarokat, majd 11-re kidőlt kis csajom :) Hazamentünk és ismét kellemes estét töltöttünk kettesben, megint óriási szeretkeztünk, nem 20 percig, ahogy mostanában időnkből - energiánkból telik, inkább órán túli minden energiát felemésztő, bódító, leírhatatlan.

Szombaton már főztem, megjöttek tesójáék is, gyerkőcök ellenségesek és távolságtartóak voltak tesója gyerekével... nem is tudom, mivel harcolta ki ezt az ellenszenvet, kisfiammal mondjuk ki nem állhatják egymást, de hogy kis csajom mitől lett ilyen, fogalmam sincs... Délután lefektettem a gyerkőcöket aludni, Bandita nagypapájának a mesekönyvéből olvastam fel neki (apám, azok a mesék, jávorfa című mesében az egyik tesó agyoncsapja a másikat, a másik mesében meg nemes egyszerűséggel kikaparta a vasorrú bába a királylány szemét, brrrr) Nagy fiam jó nagyot aludt, kis csajom vagy 5 percet, sikerült elcsípnünk a falusi dalos felvonulást, fel is verték szegény csibémet. Újra strand, hűsölés a vízben és újra hajmosás és újra fesztivál :) Bevetettem már az uccsó fegyveremet :) Red bullt ittak gyermekeim - csak a gyivisek nehogy olvassák :D hát annyit ért, mint halottnak a csók, kis csajom, mint az elvarázsolt királylány elájult 11 órakor :) Közös kép a "családról" nem készült, sógornőm ott tüsténkedett, hogy a "családról" akar képet, mármint hármajukról, már ott eldobtam az agyamat, másrészt a fiúk, miután bealudt a kis csajom elugrottak kürtös kalácsért... hoztak is hármat, fahéjasat, amit én ugyan nem szeretek, de ez hol gond, hogy tudhatnák alapon... Hazamentünk, én pedig roppant mérges voltam, idegesített sógornőm családozása, a kürtös kalács is, meg az is, hogy kiscsajom bealudt és mehettünk haza, nekem meg még marhára lett volna kedvem tekeregni... aztán otthon lefektettük a gyerkőcöket, sógornőmék visszavonultak, mi pedig kivonultunk kettesbe a kertbe, borozgattunk és közben vagy 200 különböző képet készítettünk a kutyusokról, teljesen fel voltak pörögve :) Bandita fáradt volt, úgyhogy elfeküdtünk és aludtunk...

Vasárnap volt a nagy nap, Bandita szülinapja, nem sütöttem, mondtam neki, hogy nem veszek tortát, mert értelmetlen volna, hisz pillanatok alatt megbuggyanik (mellesleg tesója mondta, hogy hoz sütit a városból, hát ezt gyorsan meggondolta...), csináltam inkább ünnepi ebédet, grilleztem húst és csináltam hozzá hagymás törtkrumplit (gyerekek szerint spagettis hús, mert ketchupos a szósz :)) Aztán tesója megköszöntötte Banditát gumicukorral, ami  számomra fura, de igazából nem érdekel... majd kap valamit alapon... Aztán mentünk strandolni. Egyértelmű volt, hogy Bandita tesója gyerekével játszik, mert ugye "hiányzik"... rászóltam, mikor indult kifelé, hogy tán mi is itt vagyunk, nem sok kedve volt még vízben maradni, de tudta, balhé lesz belőle, ha most kimegy... kimentünk a partra, gyerkőcök fagyiztak, mondtam Banditának, hogy szeretnék csillám tetkó és ránapoznák, azzal megmarad egész nyárra a helye, csak, mert ehhez van kedvem, erre mosolygott és elfeküdt, majd be is aludt... kicsit felment bennem a pumpa, hogy ennyit ér az én óhajom, megkértem és le se szarja, később kiderült, azt hitte viccelek... nem is értem néha. úgyhogy visszavonultam a vízbe a gyerekekkel ismét, egyedül... Bandita nővére besonfordált a gyermekével a vízbe, nehogy az enyémek utánuk menjenek, majd mikor én bementem a vízbe, ő ott ragadt... idegesített, hogy nem játszott, hanem szivatta őket, nem labdázott velük, hanem elvette tőlük, az tette be a kaput, mikor lerántotta nagy fiamat a víz alá és beletérdelt a dupla súlyával a veséjébe... akkor már sík ideg voltam, Banditával pont elkerültük egymást, ő bement, én ki. Gyerkőcök még visszamentek a vízbe, rögtön találtak maguknak havert, erre Bandita unokaöccse berágott és hazamentek. Mi pedig végre elmehettünk 4esben és megvacsoráztunk étteremben, amolyan szülinapi utózöngésként... Valószínűleg ezen tesója be is rágott, de nem túlzottan érdekel. 

Viszont nagy dilemmában vagyok, hogy így hogy hagyjam őket lent 1 hétig a gyerkőcöket velük... Majd óvatosan megbeszélem Banditával, mi legyen... 

Sajnáltam, hogy így sikerült a szülinapja, nem akarok ellenségeskedni, de egyszerűen ezeket a dolgokat nem bírom elnézni, remélem idővel rá tudom venni, hogy vegyünk egy kisebb házat, ahol nem lesz jelen más, csak mi négyen, bár lehet, azzal megint öngólt lövök és ide fognak szokni hozzám... 

Hazafelé enyhült a morcosságom, beszélgettünk, itthon még pakolásztunk, ő mondta, hogy netezzünk egyet, mert már hiányzott neki, bevallom, akármilyen furcsa is, eszembe se jutott :) 1 óra is volt már, mire ágyba kerültünk, jókat nevettünk és ismét szeretkeztünk, amire nem számítottam, mert ő is dög fáradt volt, meg én sem voltam annyira rákattanva, de nagyon jó volt és annyira feltölt, csodás dolog :)

Gyerkőcök édesek voltak a hétvégén és óvatosan próbáltam nevelni a családot, hogy nekem is lehetnek igényeim, akaratom, főleg a gyerekek értették meg elég nehezen, miről beszélek, de aztán nagyon gyorsan felfogták, miről is beszélek. Kezd előtörni belőlem az egóm és ezt néha a környezetem nehezen viseli, én meg a tapintatlanságot, asszem ebből még lesz összezördülésünk, minden irányban :)

Szombaton tesóméknál lesznek gyerkőcök, bemegyünk egyet a városba, utószülinapozni, nappal meg lépcsőt csinálunk, meg korlátokat festünk. No meg radiátorokat nézünk és megrendelem szülinapjára az akváriumot a nappaliba :) 

Fáradt vagyok, belefáradtam a túlterhelésembe. A szakdolgozat nem olyan, mint a fordítás, hogy vissza lehetne számolni, jelenleg ebbe buktam bele... ugyanis elértem a bűvös 30 oldalt, csak épp se eleje, se vége a dolgoknak, tehát van rajta még bőven mit tenni és még van 6 napom, amiből 2 napon lesz netem, tehát 2 napom van...

Sírni tudnék, alig élek, fogalmam sincs, miért teszem ezt velem... Tegnap a melóhelyen lecsesztek, mert rágyújtottam munkaidőben és nem jelentkeztem ki a rendszerből... Beszélgettem velük, mondom a Bachelor vizsga csak 20 perc, erre beszól viccből főnökasszony, hogy az pont belefér az ebédszünetébe, hát had ne mondjam, hová kívántam... Itt fogalmazódott ismételten meg bennem, hiába próbálom magam itt jól érezni, lehetetlenség... Legyek tekintettel, hogy a kolléganőt épp le akarja húzni az ex férje, legyek tekintettel, hogy a másik épp válik, legyek tekintettel a műtétjére, no meg arra, hogy a kollégának beteg a neje, na de rám ki a rossebb van tekintettel?? Le se szarnak... én itt nem vagyok ember... Remélem jövőre fordulatot vesz az életem és sikerül bekerülnök szaktolmácsnak bírósági/rendőrségi szinten és akkor szabadúszó leszek és felmondok és nem hagyom, hogy faszoskodjanak velem...

Gyerkőcök is az „anyamentesség” tűréshatárán vannak, amit meg is értek és alig várom, hogy együtt lehessünk a hétvégén és leszarom, hogy nem haladok a szakdogámmal, velük akarok lenni.

Bandita felhozott egy kb. 2 éves sérelmet, akkor döbbentem rá, hogy neki is van ilyenje. Nem rosszindulatból mondta, csak, mert bántotta... Én pedig sajnáltam, hogy ilyen bunkó voltam annó. Szerintem megrepedt egy bordája, nagyon fájlalja, én meg aggódtam, mondta, volt már ilyen 2 éve, csak valamin duzzogtam és le se szartam... tegnap magától bújt, 2 napos alig alvás után, hogy szerertkezni szeretne, ilyen sem volt még, mióta ideköltözött. Szeretem, még ha nem is ugyanazokat a nézeteket valljuk a létről, este, mikor épp a szakdogámon akartam dolgozni, meggondoltam magam és bevonultam hozzá, odabújtam és együtt aludtunk, ez az érzés felbecsülhetetlen, nincs az a viza kártya, ami ezt térítené. Ő pedig ezt viszonozta, reggel annyira vágytam rá, hogy picit láthassam, mielőtt melózok, de mivel ez 6-kor lenne aktuális, csak ábrándoztam róla a nappaliban, erre Bandita felkelt, főzött kávét és odabújt, ezek a gesztusok pedig többet érnek egy gyémánt gyűrűnél is :)

Remélem nyugis lesz ez a négy nap, tesóm jönni akar velünk, anyunak szóltam, beszéljen vele, hogy ad1 hulla fáradtak vagyunk, ad2 kisgyerekkel, mi nem fesztiválozni megyünk és netünk sincs, tehát, ha ő erről ábrándozik, akkor inkább maradjon otthon... kíváncsi vagyok, milyen sértődés lesz ebből.

De mindjárt délután van és akkor 4 nap csoda következik :)

Szörnyű dolog, mikor az embert kínozza a migrén, tegnap már szinte menekültem az irodából, olyan elviselhetetlenül nyilalt a fejem, a reggelem is gyógyszerrel indult.

Minden rosszban van valami jó, lehűlt az idő. Bár bevallom ilyet még nem tapasztaltam, hogy este fél 10-től reggelig dörög és villámlik, be is kellett éjjel csuknom az ablakot, megint valahogy közeledhetett a vihar, mert felébredtem a dörgésre, de 18 fok van :) Nagyon élvezem :) Azt meg aztán végképp, hogy szerda után csütörtök következik :)

Kiscsajom keltett reggel, ha nem teszi meg, tutira elalszom :) Természetesen hisztizett is, mert nem tudta kifésülni a haját, úgyhogy fél 7-kor már átvittem őket anyuhoz, mert sikerült a bátyját is felvernie... meg félnek a villámlástól, nem akartam, hogy egyedül menjenek... Annyira cukik voltak, kiverte nagyfiam a balhét, mint a tinik szokták, mert hogy őt ugye nem hagyja a húga aludni, ő meg vissza, szerintem ez napi téma lesz 10 év múlva :D

Kutyusunk gyógyulgat, tök vidám lett, annyira imádom :) A nagyot este simiztem, erre a potom 80 kilójával felugrott az ölembe (ilyet még nem csinált) és azzal a svunggal hajszál híján a tóban kötöttem ki :D És az egyik kishal már narancssárga-fehér színekben pompázik, egyszerűen gyönyörű :) Én mondom :) Halásztunk főnökömnek halakat, mert megígértem neki és akkor láttam meg a szépséget... alig várom, hogy leérjünk Bandita házához és megláthassam, mi történt az akváriumban, míg nem voltunk :)

Este majdnem lefoglaltam a 4 napos kirándulást, aztán Bandita kedvesen felhívta a figyelmemet, hogy tüzifával jobban járnánk... amiben teljesen igaza van, na de, tesóm röhögött mellettem, hogy tüzifa vagy nyaralás... hát mondom, majd rájössz, ha kilépsz a nagybetűs életben, hogy a pénzed nem a sound jegy, a ruhatárad és a hasonlóak között lavírozik...

Hogy naív vagyok, meg nem kell hosszasan taglalnom. Kollégám mondta, mivel több 100 km-ről vendégmunkás, hogy a nagy fesztivál idején kocsiban aludt, mondtam, szólt volna, aludhatott volna a vendégszobánkban. Dumálunk tovább, visszaszól, akkor aludna szívesen nálam, ha nincs otthon Bandita... na, lefagytam, ez szép volt, barátom... kiderült, hogy válni akar, blablabla... de én EMBERILEG ajánlottam fel, nem azért, hogy ... komolyan mondom, remélem nem használja ki az ajánlatomat és szándékozik nálunk aludni... még akkor sem, ha Bandita otthon lesz. Ennyit a hülye jóindulatomról....

Aminek vannak hátulütői is, mint pl. a 41 fokos kocsiban muszáj lehúznom az ablakot, úgyhogy most rendesen fáj a bal szemem :S

Reggel találkoztam Banditával, édes volt, de nagyon fáradt, ma újra megy, utálom ezt a helyzetet, mikor napokig percekre látom... ő 3-ra megy, én meg 4-re érek haza, ennél jobb ügy, mikor később jövök, akkor legalább 1 órát látom otthon. De inkább nem nyavalygok, ilyen az élet és talán egyszer még a csütörtök délután is elérkezik.

Fáradt vagyok, egyre nehezebben megy a szakdogám írása, pedig ebben a két napban be kellene fejeznem, erősen gondolkodom, hogy szólok a cégnél, hogy csökkentsék a heti óraszámomat 10 órával, félek az ősztől, ha újra be kell járnom órákra, hogy hogy fogom bírni.

Muphy törvénye, mikor nem érek rá, akkor látogat meg az összes ismerősöm, szombaton nálam volt bécsi barátnőm, tegnap pedig még a régi cégemnél, ahol dolgoztam, a csaj, aki a helyemre ment, mikor elmentem szülni. Szegényt úgy raktam ki 9 órakor, hogy tényleg nagyon örülök, de kutyákat kell etetnem, gyerekeket fektetnem és még dolgoznom kell a szakdogámon is...

Tegnap elvittem kiskutyust állatorvoshoz, csomókban jön le a szőre egy-két helyen és véresre vakarja... hát allergiás a lelkem, persze a kutyakajára, Bandita leállította a drága tápot, ez lett az eredménye :( úgyhogy most szépen visszaállunk, tegnap kapott szteroidos szurit, krémet, antibiotikumot és immunerősítőt, remélem gyorsan gyógyul, ja és a szőrt eltűntette a doki a sebéről, kis mazsola meg csak bújt a tenyerembe és nyalogatott. Hálás kis mókusok, az tuti.

Gyerkőcök is dagadó mellel mutogatták kutyusaikat ismerősöm másfél éves kislányának (mióta megszületett, még nem láttam) :) Tündéri kiscsaj :) Bakker, a csajt azóta ismerem, mióta magas terhes voltam nagyfiammal... most meg már a mellemig ér, őrület, hogy megnőttek, rohan az idő és észre sem veszem...

Azt hiszem nálam meg bekapcsolt az élet nevelő funkciója, ne akarjam irányítani és tudni a jövőt, az élet nem erről szól, élvezni kell a jelent.

Mellesleg meg kell tanulnom a hangulataimat kordában tartani, nem normális, ahogy rámtör egy-egy gesztusra, mondatra a letargia vagy épp a düh, most mentegetőzhetnék túlterheltséggel, de szerintem nem mentség, felnőtt ember nem hagyja, hogy az érzései ennyire magukkal ragadják őket, még ha titkolom is a lelki hatásait, akkor sem...

Na kifilozofáltam magam, számolom a perceket csütörtökig, milliónyi program végre hétvégén, együtt, gyerekek és mi, alig várom :) Együtt lehetek azokkal, akikkel szeretek, csudajó közös programokat élhetünk meg és bevallom, a kívánságlistámon jelenleg az 1 nyugodt, ágyból nem kikelős napot lecserélte a családi program :)

Szeretem a családomat, még ha nem is konvencionális és nem minden úgy megy, ahogy én szeretném, attól még csudajó, hogy vannak és velük lehetek.

A hét vége, kánikulában és a tanulás jegyében zajlott.

Először is, nagyon jó befektetés volt a medence, ezt már 3 hete is tudtam. Már csak azért is, mert a hétvégénk a következőképpen zajlott 8-11-ig gyerekek a medencében, 11- fél 4-ig nyavalygás, mikor lehet újra medencézni, majd fél 4-től fél 8-ig ismét medencézés, majd kissé kábulás.

Hétvégén a szakdogámon dolgoztam, még hiányzik 2 fejezet, valahogy bele kéne préselnem a következő két napomba, de egyre nehezebben megy, nem azért mert nem vagyok motivált, hanem, mert fáradt vagyok.

Banditával szeretkeztünk pénteken és szombaton is, egész jól el voltunk hétvégén. Szombaton kivitte a kutyát, sötétedett és el kezdtem aggódni, nehogy megint előjöjjön a veseköve. Nem vette fel a telefont, a harmadik próbálkozásnál pedig akarva akaratlanul arra gondoltam, hogy nőzik :S

Vasárnap kissé morcos lettem, míg ő délig aludt, addig próbáltam a lehető legtöbbet megtenni a szakdogámnál, megfőztem, összeraktam a konyhát és a gyerkőcökkel hülyültem, majd újra szakdoga, majd medencéztem a gyerkőcökkel és ő már le is lépett a haverjához, este pedig kifakadtam, miután "viccből" megkért, csináljak már neki is vacsorát, hogy kicsit jobban támogathatna, mindannyiunk érdeke, hogy végezzek ezzel a szarral. A vége az lett, hogy megszakadt a bűvös lánc és elmaradt a szex. :)

Ma bezzeg felkelt fél 9-kor, mert ma megint a haverjához kellett menni, mert tegnap nem volt elég. Úgyhogy a fél napját mindjárt ott is töltötte. 

Kezdjek féltékeny lenni a haverjára, mert vele szívesebben tölti az idejét vagy legyek belátóbb, hisz nekem kell szakdolgozatot írnom? Fogalmam sincs...

Találtam ideális helyen 4 napos kikapcsolódást négyünknek, tök szarul állunk anyagilag, megérdemeljük vagy felejtsük el? Nem tudom, 4 nap félpanzióval 240 euró és végre nyugiban lehetnénk... 

Nincs jó megérzésem az állásajánlattal kapcsolatban, elsőrészt, másrészt ez a jutalék és prémium biztos csinos összeg, csak nagyon nem fix, az én hitelem, meg fix, legalábbis a minimálösszegét tekintve, mert ugye emelni bármikor emelhetik... úgyhogy nem agyalok ezen tovább.

Banditát figyelem, ezt már máskor is sikerült így megfigyelnem, alapjáraton egy nagyon bújós doromboló cicus vagyok, aztán vannak fázisok, mikor minden mindegy. Ez most már 3 napja tart. Tegnap is aludt, mikor hazaértem melóból, délelőtt meg felkelt. Nem értem őt sem... Tök csendben átaludhatta volna a fél napot, de nem...

De most nem erről van szó, utálja a színházat, musicaleket meg pláne. Chateltem Munkamániással és mondta, hogy megy a Tihanyi Szabadtéri Színházba, mondom az tök király, én elkísérlek, Bandita meg mehet a haverjaival bulizni és mindenki örül. Mesélem is Banditának, milyen jól kitaláltam, mondja, hogy Ő VELEM akar SZÍNHÁZBA menni. Na, ez pl. egy tök olyan pont, amit csúnyán nem értek. Rendben, melyik darabot néznéd meg, a válasz persze TÖK MINDEGY, mert igazából egyik sem érdekli, attól függetlenül ragaszkodik hozzá, hogy velem tartson.

Most én nem vagyok bújós hangulatban, sokszor zavarja, hogy hagyjam már és ne csüngjek rajta, most 3 napja kb. semennyit sem csüngök rajta a jó reggelt, jó éjt és megjöttem puszin kívül. Most meg ő koslat utánam, hogy had öleljen már meg.

Tényleg nem értem, miért nem lehet azt akarni, amit én? Miért kell mindig homlok egyenest az ellentétjét akarni? Tuti, ha most én bújnék, ő húzódna vissza, de én most tényleg ilyen minden mindegy hangulatban vagyok.

Este elnézést kért, mert ugye a heti 1 a szokásos vasárnapunkra korlátozódik - nyári fáradtságra hivatkozva, erre is csak annyit tudtam válaszolni, télen meg téli, ősszel őszi és tavasszal tavaszi, legalább változatos a kifogás.

Ezzel lefeküdtünk aludni, ő meg szorosan odabújt... ez a szerepcsere, komolyan kész vagyok :)

Állásajánlatot kaptam. 3 utcával feljebb van a cég és állítólag osztrák színvonalon fizetnek, bróker cég, fiatalos csapat, érdekes munka, most mi a túrót csináljak? Alapfizetés sem rossz - bár nem tudom, mennyi - de fizetnek jutalékot, meg prémiumot is és az adu ász, 8-tól 4-ig, tehát bármikor tudnám hozni - vinni a gyereket, nem kellene még autó sem, de elesnék az osztrák családi pótléktól, ami ugye 100ezer... fogalmam sincs, mit tegyek....

Ma is jól vagyok, már második napja, nem is értem magam :) Nem szokott ez így lenni, persze bosszankodok olyan fél szuflával dolgokon, de annyira nem húz fel semmi, hogy felidegeljem magam rajta.

Anyámmal beszéltem 20 másodpercig, apámnak tönkrement a legnagyobb kánikulában a medencéje, mondhatni megadta magát és a 12 köbméter víz elúsztatta a kertet. Én pedig felajánlottam, hogy harmadoljuk már az árát, hisz a gyerekek is imádják és ne töltsük már a nyarat medence nélkül. Pesti ismerősöm megvette, volt kollégám lehozta, úgyhogy újra van medence, bár koponyánként 30ezerbe fáj, de valamit valamiért... Nos, szóval felhívtam anyámat, hogy hány fokos a medence, epésen visszaszól, 24 fok, de jó, az már nem hideg, erre ő vissza, de az. Hát én nem vitatkozom, leszarom, aztán rákérdeztem, apu miért nem fürdött a gyerekekkel, erre hasonló stílusban, mint előtte visszanyögte, mert már egész héten beteg... ugye mert mekkora főbenjáró bűn, hogy már 4 napja nem jelentkeztem náluk... aztán azon merengtem, hogy pikk-pakk eljő az az idő, mikor nem hetente nem nyitja rájuk az ajtót senki, hanem hónapokra...

A cégnél is elég nagy könnyedséggel dolgoztam rommá magam, röhögtem, míg én napi 9 számlát írok a hozzátartozó okmányokkal és számításokkal, felmérésekkel együtt, addig kolléganő 3-at. Jött ma a raktárvezető csaj és mondta, szólt főnökasszonynak, hogy hogy lehet, hogy kettőnk közül csak én dolgozok :D ez milyen ziccer :) Mesélem Banditának, erre mondja, ne rinyáljak, most itthon vagyok... Ez is fura nekem, Exemmel meg szoktuk beszélni annó, kinek mi történt a munkahelyén...

A halaink csodásak, utánajártam a giga akvárium üvegének és van egy másik üveges, aki 12ezerrel olcsóbban adja, tiszta happy vagyok, annyira megnyugtatnak a halak, na meg hát Bandita nagy álma, a giga akvárium, úgyhogy utánajártam. Kicsit sajnálom, partit akartunk szervezni a szülinapjára, de senki nem lesz otthon, úgyhogy parti elmarad, tudom, hogy hiányoznak neki a haverjai, de igazán tenni nem tudok mit az ügy érdekében... a haverjai élik az életüket és nem ingatlanokra költenek :D

Éjjelre esett csak igazán le, mit is mondott valójában, mindenkinek jó egy saját gyerek... Na barátom, ilyet sem hallottam még a szádból, de igazából most engem hagy hidegen a téma, itt már eldobta a kulcsot, e téren és esküvő terén is, valahogy elvette a kedvem, úgyhogy ez aztán a késő bánat. De miért van az, hogy mindig az ellentétjét akarja, mint én? Ha én gyereket akarok, ő nem, ha én nem, akkor ő igen? Vagy mi? 

Este kicsit azért pityeregtem elalvás előtt, a céges szivatás miatt gyerkőcök 4-től 7-ig kint álltak a kerítésnél és vártak, Bandita bent aludt, ők meg nem mertek elmenni a kis barátaikhoz, mert az a szabály, hogy míg anya nem ér haza, nem mehetnek sehová... Este vekker állításkor láttam, hogy hívott nagyfiam, na nem kellett több, el is bőgtem magam... Nesze neked, míg más öleli a gyerekét és vele lehet, én estéig dolgozhatok. Velük akarok lenni! Ez tönkretesz, hogy nem lehet :(

A mai napom konklúziói:

elegem van abból, hogy anyám havi 1x hív, hogy a webshop pénzt utaljam, de szarik rá, nem tesz érte semmit... május 23-án nézett utoljára rá... úgyhogy asszem eljő az ideje, hogy visszavegyem a bizniszt

elegem van abból, hogy fél 4-kor dobnak oda egy csomó melót és 7 utánig rohadok bent, persze nem egyedül, mert hápé is ott ül és les bambán, mert nem várja otthon senki, és kell a túlóra pénz, persze dolgozni büdös neki...