Ennyi jut Banditából mostanság nekem és már nem bírtam, nehezen, de elmondtam vagy próbáltam, őt pedig zavarta, hogy mondom és elnémított. Elmondtam, amit akartam, dehogy mondtam el, a századát nem mondtam el annak, amit el akartam mondani, csak annyit mondtam, hogy tudni szeretném, ha gáz van, ő pedig az arcát a kezeibe temette és annyit mondott, szoktam mondani.

Csillapodok és már nem akarok beleőrülni a hiányába percenként.

Szeretem nagyon, de félek és fogalmam sincs, hogy ez a félelem hogyan fog múlni, ha valaha múlni fog egyáltalán... 

Valami elmúlt, méghozzá a biztonságérzetem, ez pedig nagyon nem jó... Én az örökkön örökké érzésére vágyom, hogy ez visszafordítható-e, fogalmam sincs.

Most, hogy objektívebben látom a dolgokat, tényleg igyekszik, szeret és vágyakozik. Most néhány napig netmentesek leszünk, aminek bevallom felettébb örülök, lesz időnk egymásra, meglátjuk, vasárnap hogy látom a világot. Az imént épp röhögött, hogy háborogtam a telefonban, hogy a héten még nem is láttam, hogy azért mégis csak kedd van...