Tök jól vagyok, hulla fáradt, ma voltam másodállásozni, a nap nyomasztott, igazából Bandita őszintesége nyomasztott, de legalább  beszélünk róla. 

Mire hazaértem a gyerekek olyan szinten kiakasztották anyámat és a húgomat, hogy szikrákat szórtak, én pedig elsírtam magam a kocsiban, miért az az életcéljuk, hogy elmarjanak mindenkit maguk mellől? Kitartóan magyarázom, hogy senki nem élvezi az örökös hisztijüket, azon pedig végképp ki vagyok akadva, hogy kék-zöld-lila mindkettő, úgy gyepálják egymást. Újabb szabályok kerültek porondra. Megmagyaráztam, nekem mi a kötelességem velük szemben és nekik mi velem és tetszik, nem tetszik, nem a házi csicskájuk vagyok.

Most pedig egyedül vagyok, zenét hallgatok és élvezem az egyedüllétet, mert magányos cseppet sem vagyok.