Az éjjel jöttem-mentem, mint a bolygó hollandi. Bandita már kora délután gally részeg volt, én meg nem találtam a helyemet a házban, sehol. Bohunak telesírtam a fejét, innen is kösz, meg egy régi ismerősömnek is sikerült. Számomra jelenleg ez a helyzet felfoghatatlan, ami zajlik és fel kell valahogy dolgoznom, de az agyamban csak zakatolnak a pillanatképek és nem tudom őket ellenőrzés alá vonni. 

A délutánt a húgom töltötte itt, tudomást sem véve arról, hogy mi történt, mesélte csupa jó szándékból a sztorijait. Este pedig a nővérem volt nálam fél 12-ig, akkor már ittunk is, nem sok mindent, ő 2, én 4 vörösboros kólát, ami pillanatnyi tompulást-szédülést váltott ki, majd hazamentek, én még fél 4-ig fent voltam, kezdtem beleőrülni a gondolatok zakatolásába...

A gyomrom korog, de nem megy le egy falat sem a torkomon, még a gondolatától is rosszul vagyok, péntek óta nem ettem, beleborzongok, ha belegondolok, hogy ma kellene azért már valamit.

Bandita egy sms-emre reagált, amiben írtam, hogy hiányzik: Próbálj aludni édes, itt sem jobb... ez volt 11-kor, mikor a haverjaival indult bulizni, én az utolsót 3 előtt küldtem valamivel. Próbálom összeszedni magam és ma nem ráírni, néztem a busz menetrendet, mivel hajnalban indul kettő és egy délután, gyanítom a délutánival jön, vagy épp holnap, fogalmam sincs, de nem hívom, majd hív, ha akar valamit.

Még egy hét szabi és fogalmam sincs, mit kezdjek vele, még talán kicsit utálom is, hogy nem dolgozok és nem tölti ki más a gondolataimat.