Olyan szinten lusta vagyok, hogy lassan haragszom magamra, tegnap is csak kint hevertem a tó mellett, ma pedig csak köveket rendezgettünk, nem tanultam, nem takarítottam és nem mostam...
Ja és írni is lusta vagyok :D
Meg álmos is, úgyhogy lecke írás helyett elfekszem, jó éjt!
Nos, latba vetettem a dolgokat és döntöttem, megváltoztatom az életemet és a környezetem életének megváltoztatásán is mesterkedem.
Tegnapelőtt indult, elmélkedtem a szikrányi ráérő időmben az életemen és a blogomon és Valaki hozzászólása is elgondolkodtatott. Ezúton üzenem, hogy ez egy blog, amit akkor írok, amikor indulatok tombolnak bennem és aki igazán olvassa jobban ismer engem, mint bárki, akinek valaha a szemébe néztem, hisz itt a gondolataim találnak napvilágra, olyanok is, amiket soha, senkinek nem mondok. Az is lehet, hogy néha igazságtalan vagyok és ne próbálj meg objektív képet alkotni, mert csak az én gondolataimat ismered.
Na, kanyarodjunk vissza, temérdekszer elfelejtek nő lenni... Egy férfinak pedig nőre van szüksége, különben csúnyán csorbul az egója, nem néz nőnek, attól meg az enyém. Micsoda egy bonyolult világ. Na, mindegy... Tegnap leesett, Bandita nem hajlandó eladni a házát és közösködni, mert az apját kvázi kisemmizte a nője és ha összevesznének, nem lenne hová mennie. Észszerű döntés, én pedig elfogadom.
Este odabújtam az ölébe és mondtam, hogy nem akarok nélküle feküdni sem kelni, vele akarok lenni és nem akarom, hogy kamionozzon. Nagyon jól eldumáltunk, nem voltam sem feszült, sem szemrehányó, csak beszélgettünk, olyan gondolatokat osztott meg velem, amikre eddig nem volt lehetőségem/igényem. Furcsán felszabadító volt, ugyan lemaradtam, mint a borravaló a melóval, de megérte.
Ma elfelejtettem elküldeni a fordításom egy részét, nyitva hagytam a dupla garázskaput, leettem magam, de valahogy nem hatott meg. Hazaérve, pedig két mosolygó pasi várt a kapunál. Mi többet várhatnék az élettől? Gyorsan kis csajomat is megöleltem és szimplán boldog voltam/vagyok. Csodás kis családom van, elviselik, hogy meló miatt néha kivonom magam a forgalomból, bevállalták a sulimat és csak hálás lehetek, hogy ilyen megértőek.
Ügyvéd barátnőmmel dumáltunk délután és annyiban maradtunk, ha sok szar ér az életben, amiből már kaptam bőven, előbb-utóbb megjutalmaz érte az élet, ha túlélted. Mi pedig élünk, kaptam még egy esélyt az élettől, hogy élhessek, ha nem baltázom el, boldogan élhetek, amíg meg nem.
Semmivel nem lett kevesebb a terhem, mint tegnap, semmivel több sem, az, hogy szarul érzem magam vagy sem, nem a körülményeken múlik, csak rajtam...
Egyszerűen boldog vagyok, szeretem őket és remélem ez így is marad :) 3 nap meló + 1 nap vizsga és 3 nap tömör családi pihenés... számolom a perceket. :)
Na, most munkára fel!
Nos, a teljesítményszintem elérte a lehetetlent, azt hiszem... de magam sem tudom, csak azt, hogy ezt így tovább nem lehet csinálni.
Reggel mostam, gyereket iskolába vittem, majd megcsináltam a diszpozíciómat, ha már egyszer ultra last minute derült ki, hogy muszáj, közgáz közreműködésével, itt is köszi :) Ami konkrétan azt jelenti, hogy 11-ig hajtottam, mint egy őrült. Aztán 6 perc alatt angol házit csináltam, majd ismét 9 percet késtem angolról. Majd fél 7 projektet alkottunk, mert projekt management gyakorlatunk volt... eközben hülye fejemmel megnéztem a mailjeimet és rögtön lehidaltam, 80 oldalas tömör szöveg fordítás, amit 1-ig csináltam is, rögtön hazajövetel és teregetés után, valszeg csütörtökig ki is tart, majd pénteken tanulok projekt management vizsgára, and so on...
Igazából erről szól az én életem, egyik kötelezettségből esek bele a másikba, majd a harmadikba, stb. se a családomra, se magamra nincs időm... most épp hajtom magam, hátha holnap tudok szánni 2 órácskát a családra, horseevolution bemutató van a városban és a kiscsajom nagy ló rajongó, tutira nagyon örülne...
Bandita találkozott az ismerőseivel, itt jártak a városban, mesélte, hogy összeszedte magát a haverja felesége, lefogyott, fitt, naponta fut, edzőterembe jár, stb. hát ja. Én már csak vágyakozok aerobicra, közben meg a tükörben nézem, ahogy szétesek és nem, mert lusta vagyok, azt hiszem, az bizonyított, mégis bánt... Mondtam neki, hogy irigylem a csajt, életében nem dolgozott még, az idejét a családjának szentelheti, irigylek minden nőt, aki ezt megteheti, esetleg fél állásban dolgozik és nem napi tizenórákat.
A 40 %os törlesztőrészlet emelés ellen azért még nyújtok be kifogást, de mit tehetnék, ha megtalálják a módját, hogy az jogos legyen? Gürizek tovább és tovább, hogy fenntartsuk magunkat, nem a jólétért, hanem az életben maradásért...
Majd jöttek a különbségek, ő sosem tudna panel lakásban élni, akkor inkább falun, házban. A környező falvakban a ház árak jelentéktelenül csekélyebbek, mint a kertvárosban, 2-3 millióval olcsóbb házzal nem lennénk kint a vízből, én pedig 20 - 30 km-re lévő faluba nem költözök, azt az ingázást nem vállalom, meg a benzin költségeket sem és az egyre növekvő gyerekek mobilitását is nagyban korlátoznám. Ebből enyhe nézeteltérés kerekedett, de szikla szilárd maradtam, még 4 év és 3 hónap és piacra dobom a házat és keresek egy élhető ingatlant. Ez a ház akadálymentesítés céljából létesült, tehát továbbköltözhetek emeletes házba, akár kisebbe is, sorházba, kis kerttel... csak az a nagy kutyának nem lenne ideális... ennek a terhe meg nekem nem az. Én a gyereknek akarok jót, közvetve az nekem is jó, ha nem kell őket mondjuk 5 év múlva edzésre és haverokhoz fuvaroznom, mert könnyedén eljutnak oda bringával... én így gondolom. Ebben a házban az életem munkája van, én nem örököltem és nem is köszönhetem senkinek, magamon és az átdolgozott éjszakákon kívül. Én könnyedén megszabadulok tőle. Tárgyakhoz sosem ragaszkodtam, autóhoz sem, máshoz sem. Szolgáljon ki, az a dolga. Ő foggal-körömmel ragaszkodik a házához, tántoríthatatlan, én pedig kimerült vagyok. Ő pedig sértve érzi magát, ha felhozom a témát, hogy lecserélhetné kisebbre.
Előjött azzal, hogy 5-10 év alatt leépíthetjük az adósságainkat, ha elmegy kamionozni. Irigylem az otthonát, hozzám ennyire sosem ragaszkodott. Előbb elhagy engem, mint a házat.
Számomra furcsa ez a szemlélet és elszomorító, régóta ma először hallottam tőle, hogy kitart, mert majd túléljük, de ő nem ezt a nőt szereti, aki folyton kimerült, lehangolt vagy épp idegbeteg. Én sem ebbe a pasiba szerettem bele. Annyi érzés volt benne az elején, a vágy, hogy magányát szüntesse, hogy valaki kiálljon mellette, a szeretet, ahogy a mamáját ápolta, olyan mély érzéseket mutatott, amit talán ma halottam azóta először újra.
Tanácstalan vagyok és kimerült. Ezt az életformát nem akarom folytatni, de nincs más választásom, jelenleg. Még egy évet ki kell húznom, diploma után eggyel nyugodtabb lesz az élet, talán.
Arról is próbált meggyőzni, hogy nem kell nyaralás, elég, ha itthon vagyunk, a gyerekeknek meg szerinte tök mindegy, hogy épp Spanyolországban vagy a Balcsin vannak. Nos, még azt sem hiszem, hogy nekik mindegy, nekem meg pláne nem. De jelenleg ez nem releváns. Épp a sorrendben vannak fontosabb tételek is, mint redőny, radiátor, télre tüzelő esetleg rezsi, törlesztések csak, hogy színesítsük a listát. Abban van némi különbség, hogy a házában rommá unják épp magukat, mert nincs egy szál barátjuk sem, tavaly pedig a magyar tengeren, a házában potom 150ezer ment el egy héten, csak, mert nem voltam hajlandó főzni és minden napra programokat szerveztünk... Annyi ment el Olaszban is és volt különbség a kettő között... ugyan az csak 3 nap volt, de...
4x próbáltam Banditának sms-t küldeni, először annak reményében, hogy 17 km-re még néha elér a hazai hálózat. Sikertelenül, majd roamingolva is, hátha, nátha... hát a fészkes fenét, még roaming alatt sem hagyta, pedig csak 3 szimpla szó "szerinted mi összeillünk?" de csak nem ment el az sms, hiába próbáltam, úgyhogy betudtam annak, hogy ez egy égi jel.
Mióta adok én égi jelekre? Inkább fejjel megyek a falnak... :) Úgyhogy felmentem fészre, tudtam, ha hazaér bejelentkezik. Természetesen így is volt. Rám írt, én meg csak annyit, hogy csúnyán megbántott. A magyarázata az volt, hogy nem fér bele jelen helyzetbe még egy gyerek az életünkbe, se időnk, se energiánk nem lenne rá, ő így értette, állítólag. Tudom, hogy azt, hogy még élnek a gyerekek már csak poénnak szánta, hogy mentse a menthetőt, de én nem tartottam olyan poénosnak.
Egyre kellett rájönnöm, míg gondolkodtam... hogy nagyon szeretem és jelenleg nem tudom elképzelni az életem nélküle... szerelmet vallott újra és nem akar bántani, meglátjuk, meddig jutunk...
Breaking news: most kaptam a hírt, hogy ma le kell adnom a szakdolgozatom diszpozícióját, emocionális agymenés átmenetileg szünetel.
lehet ezt még überelni... mikor rúgunk az emberben, mikor lent van?
Míg a bankok úgy játszanak, ahogy épp kedvük tartja, addig nem érzem a stabilitást a lábam alatt... mondtam Banditának, hogy ilyen feltételek mellett kár gondolkodni gyerekben. Erre bejelenti, hogy neki soha esze ágában sem volt gyereket eltartani, no meg amúgy sem vagyok az anyák gyöngye, sosincs idöm a gyerekeimre és folyton feszült vagyok... Majd látta, hogy bakot lött és azzal próbált kompenzálni, hogy annyira nem vagyok szar anya, hisz élnek a gyerekeim... na, itt elég erélyesen rászóltam, hogy eljött az ideje, hogy kussoljon, de nagyon gyorsan.
Fél óra csillapodás után már csak ott somfordált körülöttem és azt hajtogatta, hogy szeret...
Én meg inkább a szakdolgozatommal foglalkozom, jelenleg látni nem bírom. Aztán majd eldöntöm, kell-e nekem ilyen ember az életemben... Biztos nem ö a rossz, csak nem illünk össze, nem egy életet éltünk és nem azonosak az igényeink.
Én arról álmodoztam, mikor szertefoszflott a családom álma, hogy újrakezdhetem, hogy lesz mellettem valaki, akiböl mi lesz, akinek fontosak leszünk, akivel talán lesz még egy közös bébink és új családom lesz... ö pedig úgy gondolta, hogy ha már van gyerekem, elviseli öket, megörzi a függetlenségét és vígan él bele a hétköznapokba, azt hiszem én nem erre vágytam. Ahogy tellik az idö, egyre kevésbé. Jó ember, én nem vitatom, de talán azt is fókusz alá kellene venni, hogy engem boldoggá tesz-e... erre pedig nincs más válasz, mintsem egyre kevésbé.
A tegnapi beszólása pedig több, mint övön aluli volt és a legszörnyübb, nem bántani akart, szimplán valóban csak öszinte volt... Erre még nem tudom mit lehet lépni, majd eldöntöm, ha ráérek. Vagy elötör belölem a lázadó és jobb reményében továbblépek és kezdödik újra a szingli díva meséje vagy beletörödöm, hogy semmi sem tökéletes, nem kocsmázik, nem ver, nem vagyok egyedül és leélem így az életem... Kicsit szárnyaszegett kismadár lettem, akit kirántottak a rózsaszín ködböl, amúgy is ideje már, öreg vagyok már ahhoz, hogy naív legyek...
hogy az ilyen dolgok mindig utolérnek...
merő véletlenségből nézem a bank esedékességi értesítőjét, tudom, hogy fizetnem kell, aztán majd hanyatt vágtam magamat, mikor megláttam, hogy mennyi az annyi...
a kedvezményes ház hitelem törlesztőjét megemelték kb. 40 %-kal... állítólag nőttek a kamatok és ez van... érdekes, hogy minden hülye levelet megkapok a banktól, kivéve ezt, mármint az emelés értesítőjét.
Bandita kitalálta, hová költözzünk 5 év múlva, még nem mondtam, de amint alkalmam lesz megmondom, hogy ÉN hová szándékozom áthelyezni a lakhelyemet... ha már enyém - tiédet játszunk, maradjunk már ennyiben... szinte hitelünk sem lenne, ha eladná azt a kócerját, de nem, akkor meg ne okosítson bele, én hová megyek és hová nem...
Nem is tudom miről írjak...
Marha morcos vagyok Banditára, ő is magára és mi is a sorsra, pedig ezek apróságok, elúszott az új fürdőnk, fogalmunk sincs mitől, kint volt a haverja és állt a víz a fürdőben... nem tudom mekkora károkat okozott a fürdőben, de a vízszámla újra több tízezres és elegem van belőle, hogy minden pénz kiadásokra megy, hogy nem mehet kikapcsolódásra, nyugalomra, örömre... talán ez egy ómen, hogy változtatni kell valamin, csak nem rajtam múlik... én viszont roppant mérges vagyok, megérdemlek egy hónap munkanélküliséget, a körülményeink viszont egyre kevésbé engedik... ő pedig mérges, mert szart se keres és mégis kizsigerelik...
Lepergett az életem, pánikba estem az idióta kertszomszédom lakására bejelentés érkezett, hogy radioaktív anyagot tart, kijöttek a tűzoltók, majd a katasztrófavédők is. Nem találtak semmit, de ehhez kellett jó néhány óra, hogy ez kiderüljön... én meg azon paráztam, mihez kezdünk ha mennünk kell...
Aztán meg mérges vagyok magamra, nagyfiam kettest kapott a szorzótáblából és baromira nincs időm, hogy rendesen megtanítsam neki, hétvégén pedig nem lesz más választásom és utálom, hogy semmi kikapcsolódás nem jár, mindig csak a pörgés, a kötelesség és a kötelezettség...
Na és innentől nincs hiszti, mert ha számot vetek a múltammal, akkor az ilyen fokú megpróbáltatások, mint amelyek fent leíródtak, kis miskák, úgyhogy nem picsogok, nem sugárfertőzött a házunk, egészségesek vagyunk és nem éhezünk, mi mást kívánhatnék?
Amúgy meg örülök, hogy vagytok, annyi színes egyéniség, mindenki máshonnan jött, másfelé tart, mégis megért, felráz, megmondja a tutit, hogy a fejemhez kapjak :)
Peregnek a percek, amikből órák majd napok lesznek... elmerülök a hétköznapok és hétvégék dolgos sivárságában és közben ordít a lelkem, hogy élményt szerezzen, de nincs honnan és nincs hová. Ez az élet és az életem.
Voltam pénteken állásinterjún, sok alkudozás árán egy megfelelő munkaidő beosztást sikerült kiharcolnom. Hétfőtől szerdáig 8-17 óráig, csütörtök-péntek 8-13 óráig. Jövő héten válasz is lesz.
Nekiálltam kutatni a szakdolgozatom témakörében. Minél mélyebbre ások, annál több kérdőjel ötlik fel bennem. Remélem egyszer csak kitisztul az égbolt.
Kitaláltam a tökéletes hajszolós nyaralást... Pont olyan, mint az életem, csak vigyorral ötvözve. Hollandia, elsőként Madurodam, aztán Duinrell park, meg a Rotterdam-i állatkert, kábé ennyi fér bele az 5 napos kiruccanásba... Aztán el kezdtem számolni a költségeket, repcsi, kocsi bérlés, beugrók... elgondolkodtató...
Főleg, mivel munkanélküliségre kárhozom magam legalább 1 hónapra, ha felvesznek adótanácsadóékhoz és kipihenem magam, megírom nyugodtan a szakdogámat meg ilyenek...
Banditával csend van. Éljük a szürke hétköznapokat, örülünk a virágoknak, amit legalább 1x egy héten ide-oda-amoda ültetünk és ennyi. Nagyon elgondolkodtat és még mindig nem tudom, miért van velem. Nem érzem rajta, hogy hű de nagyon szerelmes volna. De lehet, hogy csak én vagyok telhetetlen...
Cégnél semmi változás, azon kívül, hogy apró rituálék alakultak ki, hogy minden reggel megfordulok, mikor beengedem kollégát, aki telemosollyal lép be az irodámba és köszöni meg azt. No meg a többi magyar kolléga, aki ovációval üdvözöl az üzemben. Mind rajong a magyar szépségemért. Nem normálisak, én mondom :) De olyan jó érzés kimenni közéjük, nem a fapicsák társaságában rostokolni.
Úgyhogy csúnyán szürke az életem és fogalmam sincs, hogy színezzem újra, addig pedig csak élem egyik napomat a másik után.
Azt sem tudom hol kezdjem. Kicsit ki vagyok borulva mostanság, dolgoznom kellene a szakdolgozatomon, mondanom sem kell, neki sem álltam, a suli terén le vagyok maradva, mint a borravaló… de nem is ez irritál igazán…
Kiscsajom tegnap reggel bekucorodott az ölembe és bátortalanul azt súgta, anya, annyira jó lenne, ha ma te vinnél suliba. Pityergett vagy 10 percet, nekem meg majdnem a szívem szakadt, hogy nem lehet… Ez volt az indítórugója a dolgoknak, hiányzik a családom, a hülye alkalmazott, aki alig látja a családját… egész nap az járt az eszemben, hányan dolgoznak 4 órában, hogy délbe elhozzák a gyerekeiket a suliból, én meg nem ritkán este járok haza…
Azt hiszem döntöttem, csak most még kicsit nincs eröm véghezvinni… pénteken megyek az adótanácsadó céghez, ott már tálalom, hogy csak akkor megyek oda, ha dolgozhatok 8-tól 2-ig. De itt is meg kellene említenem, hogy szívesen csökkentem a melót heti 30 órára.
Nagyim mondta a hétvégén, hogy nem nézek ki túl jól és hogy félt, hogy túlvállalom magam… mosolyogtam, hisz már régesrég túlvállaltam magam… tegnap idöben otthon voltam, nagyon jól elvoltunk a gyerköcökkel, Bandita lelépett a haverjához. Rendet raktunk, ksifiam pótolt, mint a kisangyal, este meg elmesélték a 3 kismalac és a farkas történetét… úgy indult, hogy én mesélek, aztán kijavítottak :)
Banditával meg csúnyán összeszólalkoztunk, hazaért 8 körül, nem kellett a vacsorából, mert megint szar a gyomra, aztán 2x lecseszte nagyfiamat zsinórban bagatell dolgokért, ne így beszélj a kutyával, mert úgy beszélt vele, mint egy babával, hívogatta… a másikra már nem is emlékszem, csak pokolian mérges lettem, hogy minek kell ilyenek miatt szólnia, ö is máshogy beszél a kutyával, mint velünk, mégsem cseszegeti érte senki.
Úgyhogy említést tettem, hogy ez így nincs rendjén… ö pedig csak azt hajtogatta, hogy még mindig nem kedveli a fiamat, hogy más világban élnek és hogy náluk nem volt szokás, hogy fiúk bújjanak és puszilkodjanak és simogassák egymást, ö nem tud hozzáérni… komolyan, mintha valaki pedozásra kényszerítené. Egy buksi simi és egy ölelés azért messze nem az… Én meg csak azt látom, hogy kisfiam nem boldog és úgy gondolom ez ellen a felnött elöbb tehet, mint a gyerek. Engem is zavar, hogy néha nyunnyog, mint 3 évesen, de szinte biztos vagyok benne, hogy azért csinálja, mert 3 évesen egy ép és boldog családban élt, amit azóta sem lel sehol, ahol mindenki szerette és körülötte forgott a világ. Annyira jutottunk, hogy Bandita hajlandó elmenni egy közös pszichológiai megbeszélésre, ahol pszichómókus társaságában megvitathatják, hogy mi a bajuk egymással… én pedig pusztán belefáradtam, hogy az egyik félnek a tökéletes anyát imitáljam heti 10 órában, mert többet nem találkozunk, a többi idöm rámegy a tökéletes munkaerö és tanuló szerepre, a másik oldalon pedig Bandita szeretö csaját, én családot szeretnék, egy egységet és nem a két oldal között szétszakadni…
De az ilyen vitáknak azért elönyük is van, kimondhattam, ami már rég örlödik bennem, hogy irtó nagy teher családfenntartónak lenni, villany elszámolás innen – onnan, havonta a ház hitelét rendesen törleszteni, fát venni, ha épp nincs és befejezni a munkákat a házon. Bandita lefagyott, mikor mondtam, hogy valszeg nem itt fogunk megörgedeni, elegem van a 170ezres havi fix törlesztésböl még 24 évig, jobb nekem egy kisebb sorház is, amire mondjuk fele ennyi sem lenne a törlesztés... mondtam, hogy eladhatná a házát és vehetne eggyel kisebbet, amin nincs törlesztés, erre már fel is szívta magát, meg sem hallotta amit mondtam, csak azt, hogy a háza árát tölessze be az én házamba, pedig nem ezt mondtam... Mondtam neki, én panel gyerek voltam, szerettem az lenni és nem volt vele problémám. Életemben nem éltem házban, csak mamáéknál falun, mégis élek, de volt erre-arra pénzünk, én meg rommá dolgozom magam és nincs pénzünk semmire... joggal mondhatják egyszer a gyerekek azt, hogy anyát a ház jobban érdekelte, mint mi.... úgyhogy Bandita erre kicsit lefagyott, azt hiszi a házára hajtok, nem érti, hogy nem érdekel a háza, de az én kiadásaim igen is érdekelnek, én fizetem a rezsit, a házat, ha nem bírom, én nem bírom...
Reggel nem sokat beszéltünk, próbálom emészteni az este hallottakat, de csak szolídan, munkahelyen nem sírunk alapon. Beszéltem már vele, kérdezte, hogy mi a bajom és ö szeret...
Meglátjuk, mit hoz a jövö…bár néha tudnám...
Reggel beérve Verdének a díja fogadott, ami nagyot dobott a hangulatomon, itt is köszi :)
Amint lesz egy kis idöm, eleget fogok tenni a díj adta kötelezettségeimnek, ígérem :)
Munkamániás szerint felvehetném névnek is, úgy is mindig fáradt vagyok.
Múlt héten keverés volt, különben most otthon lennék, ehelyett viszont otthon voltam hétfötöl szerdáig, igazából az sem rossz :) Szombaton összetakarítottam otthon, Bandita még dolgozott, aztán mikor megjött szép lassan elindultunk, beindult a Bandita fürdö felújítás projekt :)... Egy 50 km-es kitérövel meglátogattuk kettes számú 6 hetes kutyusunkat. Èdi, csak még baromira esetlenke :)
Vasárnap elmentünk piacozni, ha már úgy is menni kell a városba alapon, obiztunk is meg kaját is vettünk, úgyhogy kvázi a délután maradt tevékeny munkára.
A piacon cudar hideg volt, marhára élveztük mi ketten, a gyerköcök kevésbé, dehát így jár, aki kiskorú :):) Vettünk gyönyörü kézzel festett padlóvázát - nagyon kellett :D - meg már a második szönyeget a nappaliba, remélem ez hosszabb életü lesz, mint az elsö. Vettünk mamusz papucsokat, jó bundásakat, mint amilyenem gyerekkoromban volt, fílines :)) A kutyusunknak egy kosarat.
A tesconál elkapott a röhögögörcs, ember méretü plüss kerekes lovakon lehet ügetni... Gyerköcök kipróbálták és baromira élvezték, de hogy ki az a pihent agyú, aki ezt kitalálta :D
Hülye, aki nem okos alapon, nézegettem Bandita kerítését, hogy ráférne egy full generál, meg a gyerekek úgy is unatkoznak, úgyhogy vettem hammerite kalapácslakk effektes festéket... Na, a gyerekek vagy 1-2 óráig foglalta le, nekem meg egész napos elfoglaltság lett belöle... Bár az effektnek nyoma sincs, de maga a kapu nagyon szép lett...
Van még a tarsolyomban ilyen elvetemült baromság, úgyhogy nekiálltam a konyhán a megkeményedett, besárgult parketta lakkot tüzhely kaparóval eltávolítani, mondanom sem kell, hogy nem végeztem, pedig azt is majd egy napig vakarásztam... mondtam is Banditának, jobban jártunk volna, ha új parkettát veszünk...
Apropó parketta, vicces volt, mert baromira nem fértünk be töle a kocsiba :D Bandita megbízott a szem mértékemben, idövel rájön, hogy nem éri meg :)
Hazaérve pedig a terasz lomjait takarítottuk el, rendet raktunk, mennyivel nagyobb a terasz, ha nincs tele szarral :D Jövö hétvégén ott szándékozom elfogyasztani a vasárnapi ebédet... már csak jó idö kell hozzá :)
Jó volt pár napot együtt lenni, még ha tömény szívás is volt az egész, akkor is élveztük, mi is és a gyerköcök is, ma este megyünk vissza, megpróbáljuk a lehetetlent, készre csinálni, amit félben hagytunk :)
Igazából irritál, hogy nem jutok el odáig, hogy akár a blogomat írjam, vagy mást csináljak, tök idegesítö... brékó - brékó, eddig jutottam fél 10-ig, aztán megjelent fönökasszony, elfelejtette elutalni a bért, majd robot-robot-robot, megjött délben a fönök, és még millió melóm van, pedig így is 10 órázom...
Na, szóval, vannak elejtett mondatok, amiken csak kamillázok és rá kellett jönnöm, hogy csak egy osti nö vagyok, aki minden egyes szót az arany mérlegre helyez... pedig néha biztos jelentéktelen... mindenesetre nagyon kiegyensúlyozott volt a hetünk, látszott rajta, hogy mennyire boldog és az automatikusan generálja, hogy én is az legyek... Aztán beszólt gyerköcöknek, mikor összevesztek, ki ringathatja a kutyát " ha lesz egyszer gyerekünk, abból is csak kettö lehet, egy nem, mert nem bírtok megegyezni... " persze ez is csak egy elejtett mondat, de legalább nem zárkózik el, fél siker, többre most nekem sincs energiám...
A másik meg, nem tudoooom, jövö héten az adótanácsadóék újra látni akarnak, fel akarnak venni, nagyon úgy tünik, én meg nem tudom, mit akarok, talán ott kevesebb lenne a melóm... talán, egy lennék a négy titkárnö közül, talán pénteken nyáron is simán léphetnék, nos meggondolni, csak akkor gondolom meg, ha kezdhetek 8-kor és redukálják a kaja idömet fél órára... ja és akkor még jön, mi van, ha nem jön be... olyan könnyen leléceltem az elözö helyemröl, vakmeröen, most meg félek, mert ez szarabb és még szarabb is jöhet és az intuícióm hallgat, azon kivül nem szól egy szót sem, annyit mond, kitartás, jövö karácsonykor babáztok... de hogy MOST mit csináljak, le se szarja :)
Úgyhogy Banditára, a gyerköcökre szavam sem lehet... minden a legnagyobb rendben, azon kivül, hogy lassan lefordulok a székemröl, a fönök meg elhalmoz még ilyenkor is szarokkal :S Brr...
Nem is tudom mit is mondhatnék...
gondolkodom, annyi mindenen... valahogy nem bírom eldönteni, hogy akarok-e titkárnő lenni, azt hiszem nem... szeretem a számokat, szeretem az embereket, de csak, ha segítő jobbot nyújthatok nekik. Nem hiszem, hogy jelenlegi helyemen fogok megöregedni, ez sem az a hely, ahol magam lehetek... én ennél sokkal többre vagyok képes és fogalmam sincs, hogy mikor és hogyan fog a sors a helyes útra terelni.
Azon is sokat gondolkodom, hogy Banditának nem hogy nem én vagyok az igazi, nem olyan nő vagyok, amilyenekhez ő szokott és nem is akarok olyan lenni, én azt szeretném, ha azért szeretnének, amilyen én vagyok. Tudom, hogy ez így van, csak nem tudom, mikor hozzam szóba. Annyi jelből látszik, de nincs időm vitázni, főleg nem meglépni, amit kellene, csúnyán tipornak az aprócska jelek az önbecsülésemben.
Egyet tudok, hogy csúnyán túlvállaltam magam és egyszerűen nem tudom, hogyan tudnék megálljt parancsolni. Fogalmam sincs, mire vágyom és hogy mentsem meg a boldogságom.
Ma elvittem a gyerekeket orvoshoz, mindkettő beteg, király, a főnökasszony meg beszólt, hogy napról napra sápadtabb vagyok.
Vettem ma 20 buxust, úgyhogy a sövény a ház elé készül, megbolondítjuk egy kis aranyesővel és tök jó lesz.
Imádom kis Bogyónkat, még ha idegesít is néha a hiperaktivitása...
Nem tudom, régen tele voltam önbizalommal, mára pedig elhalkultam, annyi mindent gondolok, mégsem mondok semmit, nincs hozzá erőm.
Remélem egyszer még kiteljesedik az életem, azért fognak szeretni, amilyen vagyok és nem, amilyennek látni szeretnének, azt csinálhatom, amit csak szeretek és nem azt, amit kiadnak. Komplikált az élet... vagy csak én várok túl sokat magamtól és az élettől...
Nos miről mesélhetnék. Pölö a miért pont ma napokról.
Jövő hét elején Bandita fürdőjét újítjuk fel, az is fárasztó lesz, de nem annyira, mintha melóznom kellene. Ez a nagy büdös igazság. Belefásultam a jelenlegi életformába.
A pénteki napom horrorisztikusra sikeredett, a kolléganőm késett, tele a hócipőm a gps-emmel, mindig akkor hagy cserben, mikor nem kéne... elmentem az állásinterjúra, vagy 12 percet kavarogtam a cím fél kilóméteres körzetében, mert a vétel eltűnt... bezzeg régen megnéztem volna a térképet... és... most mit mondjak, a munkahely és az emberek kedvesek, de itt már 1 óra az ebédidő, ami azt jelentené, hogy 3/4 7-kor mennék minden nap itthonról, fél 6 előtt pedig nem lennék itthon és akkor még egy percet sem túlóráztam... ahol most vagyok, ha fél 7-kor indulok reggel, legalább 4-re itthon vagyok, ha pedig 3/4 8-kor indulok is itthon vagyok fél 6-ra... itt mondjuk csak fél óra az ebédidő, azt hiszem maradok az első helyen... még jó, hogy nem 3 óra az ebédidő, nem is értem...
Ma elmentünk shoppingolni, kaptam két plüss kardigánt, amolyan sétálósat, de semmi csinosat nem lehet kapni, ami nem kötött nagymamás... de kaptam a gyerkőcöknek soft shell kabit, mindig is akartam nekik venni, csak hát nem olcsó, na. Bandita meg kapott egy levis nacit, naggyon jó pénzért elsőre leemelik a méretét a polcról...
Sikerült fejbe vágnom a kocsival egy őzet, néztem a bal oldalon az őzet és a jobb oldalon nem is számítottam rá, ...
Kicsit lemerültem, de coacholom magam, nem lehetek idegbeteg és nem lehetek folyton fáradt, mert elmúlik az élet anélkül, hogy élveztem volna...
ez is mondjuk nézőpont kérdése, feszült és ideges vagyok, mert túlterhelt...
Bandita felmosott, mikor hazaértem, majd elment vacsiért a boltba. Kedves tőle, mégis... mondom neki, drágám tetszem... hát persze, husim. mert szerinte ez aranyos, szerintem meg kicsit sem... nem vettem észre, hogy telefonál és leordítottam a gyerekeket, hogy vizsgára kell tanulnom, aludjanak, ne szivassanak, ő meg berágott, ennyi volt a mai kommunikációnk...
és a holnapi meg holnaputáni és tegnapi meg tegnapelőtti sem volt több...
fogalmam sincs, miért van mellettem, hogy nem én vagyok a nagy ő és nem akar hosszútávon elköteleződni, az biztos... kicsit olyan, mintha üzlet lenne, anyagi biztonság versus gyerekfelvigyázás, én nagyon nem így képzeltem el... de nem tudok tenni ellene... nincs erőm és kedvem sem folyamatosan tenni ellene...
Majd az idő eldönti, holnap nehéz napom lesz és belefáradtam és belefásultam már mindenbe...
Majd kisüt az égen újra a nap, remélem, szívből...
mivel ez egy folytatólagos sztori, kezdjük a kutyusokkal, Bogyó már 1 hete nálunk, az élelmes kis lökött ma belesett a tóba, de ez nem volt elég neki, belehömbölödött a kútba, 6-an segédkeztek a mentőakciónál...
hogy én hol voltam? sehol... mint mindig... vagy legalábbis általában. a szokott helyemen... dolgoztam...
A héten 2 napom volt az ügyvédi irodában, volt egy extra projekt, ahol tolmácsolnom kellett... mellesleg dolgozom 8-tól 5-ig, tehát esélyem van a gyerekeimet fél 7-től fél 8-ig látni... A munkában 3 perc megállás nincs, egész nap hajtás, nem hogy blogolni, semmire sincs időm...
Holnap a változatosság kedvéért vizsgára készülök, mert annyira utálok unatkozni...
Mellesleg mindenki csillapít, hogy mesés fizetésem van, ne finnyáskodjak. Én meg frusztrált vagyok, elmúlik az élet és elfelejtek élni, nekem kellett ez a mocskos főiskola is, csak tudnám, minek... mintha valaha unatkoztam volna...
a pasim szerint unalmas a kapcsolatunk, szerintem meg nincs is.
A melóban bókokkal halmoznak el, egy kolléganő ma már berágott, hogy kicsit visszafogottabban is lehetne nekem bókolni, nyilván féltékeny... drága páromnak eszében sincs bókolni, nála ez max. addig jut, hogy besűríthetném az aerobicot a napirendembe, löttyedt lettem, ja nem mondja... csak gondolja, de nem vagyok hülye...
A kutyánknak én már 1 hét után sem vagyok a gazdája, mert apa és kiscsajom foglalkozik vele, mert anya ugye soha nincs sehol...
Ja és nem engednének el pénteken állásinterjúra, szörnyfalvára, úgyhogy hazudok, 6-ra megyek dolgozni, aztán állásinterjú, vizsga, szakdolgozat megbeszélés, majd újra meló, hogy estére vegetatív állapotban hazaessek...
Ja és a hosszú ö-ü mentességért sorry, külföldön nincs olyan karakter :S
U.i.: A rémálmaim nem múlnak, lassan gyógyszert kezdek el szedni, eléggé visszaesik a teljesítöképességem folyamatos egész éjszakás rémtörténetek során :S
Erről szólt az egész hetem... a legfurább, hogy folyton a céggel álmodtam, hála égnek semmi komoly :), nem emlékszem rá... viszont olyan szinten letompultam, hogy tegnap hiába stopp tábla, sikerült nem észre vennem egy fehér autót, ez akkor derült ki, mikor kifordultam és kb. 3 centire suhant el mellettem a gyorsforgalmin... A melóban pedig úgy éreztem magam, mint egy akkord melós, percenként hoztak új árajánlatot, számlázandót...
Estére, mire hazaértem, az egész hetes rosszul alvás és az egész napos hajtás után enyhe vegetatív állapotba kerültem... először a fiam cirkuszolt, hogy azonnal menjünk el a pékségbe, mert ő farkas éhes és nem hajlandó magos kenyeret enni... Elég erélyesen kellett, fellépnem, hogy megértse, nem csicska vagyok, aki éhes, eszik friss magos kenyeret és nem ugrok, csak mert ő kitalálta... egyúttal kiscsajomat is megkérdeztem, eszik-e... ő nem kért, mert épp sürgős barátnőzhetnékje volt... Banditának fájt a gyomra, enyhe nyomatékkal jelezve, hogy a héten nem főztem, úgyhogy ketten ettünk, aztán tovább vegetáltam, azt várva, hogy elmúljon ez a nap is... Mindez nem elég, kiscsajom barátnője elhúzott és már jött is, na én most éhes vagyok... úgyhogy krokodil könnyek mellett magyaráztam neki, hogy nem all inclusive szállodában lakik, vágok kenyeret, aztán kenheti és eheti... de hát ő sem kér se ilyet, se olyat és nincs itthon semmi finom... itt már az agyvérzés közelében voltam, aztán csak csinált magának vacsorát... Bandita meg engem unszolt, miután lefeküdt, béküljek már ki vele és menjek már jó éjt puszit adni... Mindamellett bejelentettem, hogy szombat délelőtt nem sikálom körbe a házat, erre jött a kérdés, hogy miért nem? mert ad1 11-re megyek suliba és 9-ig leszek, ad2 nincs még kész az angol házim, ad3 hulla fáradt vagyok és elegem van, hogy az én életem percre pontosan kötelezettségekkel van teli, úgyhogy nemes egyszerűséggel leszarom...
Ittam egy pohár bort, hogy rémálom mentesítsem magam, majd elhúzott Bandita aludni, én meg a nappaliban pityeregtem, hogy milyen szinten nem vagyok megbecsülve, hogy mennyire leszarja mindenki az én vágyaimat, óhajaimat, állapotomat, mert anya semmi más, mint egy gép, dolgozik, tanul, takarít, nem szól, nem kér, nem akar, nincs... csak rendelkezésre áll, amikor csak akarjuk...
Nos, Bandita szerint anyagias vagyok... ettől elakadt a szavam... pfff. még hogy én anyagias, ha az volnék, akkor most lakásnéző legújabb Audi csodájában ringatnám magam és nem melóznák egy percet sem... de mivel NEM vagyok... ő meg néha annyira idióta, hogy elmondhatatlan...
Kaptam még egy állás ajánlatot, megpályáztam, de a lelkiismeretem nem örül neki... én meg néha nagyon szeretem ezt a melót, néha meg gyűlölöm... valahogy a légkör, körbe vagyok zárva falusi 46 évesekkel, mind annyi... és nem tudok azonosulni velük, az egyetlen részmunkaidős 26 éves meg hőhullámban szenved (azonosult a klimaxos öreglányokkal?), úgyhogy maga a klíma nem ideális, de dolgozni kell, itt meg azért jóval többért, mint itthon...
No meg hiányzik a magyar hang, a tolmácsolás, az ügyintézés... most csak a számokkal és a kalkulációkkal randizom és néha órákon - munkanapokon át nem beszélgetek senkivel...
Banditának bedobtam, hogy esetleg kijöhetne, több műszakos munkarend és nem túl értelmiségi meló, de rendes bejelentéssel, dupla annyiért, mint most... - valszeg innen jött az anyagiasság...
Fura, mikor felújítom a fürdőjét, akkor nem vagyok anyagias, csak előteremtem azt a pénzt, amire szükség van...
Néha tényleg nem értem...
A másik, amin feltépem magam, mikor darázsderekú csajokat mustrál... én meg csak punnyadok és buknak ki rajtam az úszógumik... egyszerűen nincs erőm tornászni járni, a meló, a suli, én sem érzem jól magam a bőrömben, de hogy mindig sikerül rádobnia még egy lapáttal, ez azért már a csodával határos... én sem nézek delta alakú pasikat... egyszál bélámnak sincs jobb alakja, mint nekem, csak ő épp a vékonysága miatt nem optimális alakú... nem mintha fogpiszkálóznám... míg a husizása lassan mindennapos...
grrr. :) jó éjt!
PS: Prince élsz még??
Bazi nagy (nem, nem sváb lagzi :D), csodás csokor :) Most meg indulunk vacsizni, aztán retro buliba, no meg összebújunk :)
2 évvel ezelőtt így kezdődött :)
........... volt egyszer, ezer éve volt és elég lelombozó azt írni, hogy történt vagy 18 éve :D, na mindegy, őrületen szerelmes voltam egy srácba, akkortájt a barátnőimmel folyton a BMX pálya körül lógtunk és ott néztük a bátor, ifjú titánokat, nos volt egy magas, mélybarna szemű, barna hajú srác, aki csak versenyekkor jelent meg és torony magasan tarolt... teljesen oda voltam érte... emélkszem még arra a kétségbeesésre, mikor bukott és szirénázó mentő vitte el... Nos aprócska tini románc alakult ki közöttünk (amire ő nem emlékszik már ebben a formában :P) elmentünk egyszer sétálni, na jó, én 13 voltam, ő meg 15, akkortájt ez még óriási különbségnek számított :):) Nos vagy 2 órán sétáltunk és a végén megcsókolt, én meg beleszédültem :) Utána még hónapokon át leveleztünk, természetesen bélyeget nem ragasztottunk a borítékra, mégis mindig megkaptuk :) Kanyarodjunk vissza, szóval az msn címe fent volt az iwiw-en és felvettem :) Beírtam az ugye nem túl sűrű nevemet és az évszámot (1992:D) és kb. 2 perc múlva már be is köszönt :)) Meg kell hagyni, akkoriban is baromi jól nézett ki és ez mára sem változott :)) Nos, szerinte én is baromi jól nézek ki és elhülyéskedtünk, mérgelődött, hogy várnia kellett volna még egy kicsit, bár akkor is jól néztem ki, na de most :DD Nagyon jól elszórakoztunk és a Nr. 1 uticélom irányába tartott - Amsterdam felé... Megígérte, hoz nekem eredeti Holland tulipánt, hát, hogy azt hogy kapom meg, még nem tudom, mégiscsak 150 km-re lakik, mindenesetre szingli és nagggyon jó fej :)................
Ez a hét legsűrűbben használt szava, a holnapi angol vizsgám szókészletében is megtalálható és a céges tudományok között is...
A cégnél egyre rutinosabban mozgok, fáradt vagyok, azért eléggé leszívott a hét, lelkileg sem vagyok a toppon, pedig akár lehetnék is és a hülyeségek miatti depizés még jobban kiakaszt... padlót fogtam, olyan hülyeségek miatt, amik megváltoztathatatlanok...
Először is már az angol vizsga gondolata is letör, idegessé és fáradttá tesz. Ez az alaphangulatomat is megadja.
Ehhez hozzáadódik, hogy Bandita nem érti, minek nekem még egy gyerek és feszélyezi maga a kérdés is, számára egy gyerek felelősség és teher és felesleges nyűg és nem érti, ha már egyszer van kettő, miért szeretnék egy harmadikat.
Nem akarom meggyőzni, de nagyon örültem volna egy olyan pasinak, aki család centrikusabb és megérti, milyen csodás dolog kettőnk egyesülését felnőni látni... lehet, hogy menthetetlenül romantikus vagyok, de szerintem ez csodás dolog, ő viszont nem vágyik "ránk" és nem is akarom meggyőzni, csak azt sajnálom, hogy nem olyan, mint amilyennek én szeretném... lehet, hogy ez egy kicsit kusza és érthetetlen, de nem tudom szebben elmagyarázni...
Sokat elmélkedtem az esküvőn is, ami sosem fog létrejönni... nem érdemes tovább boncolni, szerintem a házasság az a szándéknyilatkozat, mely köt a másikhoz, biztonságot ad, mert nem lehet csak úgy lelépni, ahhoz sok rossznak kell történnie, hogy az egységet felbontsuk, míg az együttélés során a legkisebb nehézség fellépésekor tovább lehet lépni... én így látom, szerinte meg régimódi baromság, úgyhogy ez sem lesz.
Az én 'álomképem' pedig szertefoszlik és a legszörnyűbb, hogy kedvem sincs meggyőzni, csak szimplán sajnálom, hogy nem úgy gondolkodik, ahogy én... így a pityergős, depis nője mellett toporgott fél hetet, hogy szeretne boldognak látni... majd túlteszem magam ezeken a dolgokon is, addig viszont képtelen vagyok a boldogságra.
Tűr? :) Rohadt nehéz új helyen újat kezdeni... nem is hittem volna, millió dolog van, amire figyelni kell. Próbálok, de még át kell látnom a dolgokat, ma volt az első normális kérdése főnökasszonynak, hogy tetszik? Ha nagyon őszinte vagyok, maga a munkahelyi 'falusi' közeg nem tetszik, maga a meló viszont igen... imádok felmérni, számolni, értékelni... ráadásul sok lehetőség adódhat, rejlik még benne, csak lenne türelmem... asszem képtelen vagyok türelmesnek lenni ...
Hát a sulit valahogy át kell diszponálnom, ez nem a lógós munkahely, egész nap pörgök, mint a búgócsiga, estére pedig hulla fáradt vagyok... kicsit félek, hogy sok lesz ez az egész.
Vettem új hűtőt és mosogatógépet :) A tűzhelyet nem mertem megvenni, mert ad1 jelenleg nem fér bele a keretbe, ad2 a rossebbnek nem bírom eldönteni, milyet szeretnék :)
Töröm az agyam a nyári nyaraláson, repcsis szimpla nyaralásra nem költök 600ezret, vagy megyünk Nyíregyházára a tropicariumba, némi Hajdúszoboszlói fürdéssel megspékelve, vagy megyünk Horvátországba Plitvice tavakhoz, némi tengerrel megspékelve, vagy megyünk a barátnőmékhez Pestre, akvaparkozni és 3 napra Rotterdamba az állatkertbe repcsivel és hát fogalmam sincs...
Múlt héten az átadásokkal ténykedtem, meg a privát cuccaimat intézgettem...
Hétvégén elhoztuk Zsuzsit, most már a miénk :)
No meg pesti barátnőméknél voltunk, alapban sem voltam fitt, pénteken még kimostam, megtanultunk, úgy indultunk, aztán 2-ig dumáltam a barátnőmmel, szombaton Zsuzsiztunk délelőtt, délután pedig elmentünk a Mini City-be, majd az Ikeába. Aznap már éjfélkor ágyban voltunk.
Vasárnap pedig potom 5-6 órát autóztunk, lementünk Bandita házához, majd onnan haza...
Drága Ex-főnököm frankón megfertőzött, úgyhogy a hétvégét végigszenvedtem, vasárnap pedig már az ájulás szélén álltam...
A hétfőm úgy indult, amint mutattak valamit és fel is fogtam, azonnal hoztak egy tök mást majd újra és újra... és belekötnek szóközökbe és hasonló baromira lényegtelen stilisztikai dolgokba... fél hatkor úgy jöttem el, hogy hívtam Banditát, nem tudom, hogy érek haza, de kávéval várjon, mert már csak vegetatív üzemmódban működök...
Tegnap és ma már kolléganő szabin volt, főnökasszony minőségbiztosított, úgyhogy egyedül maradtam a sok szarral, amiről még nagy vonalakban dunsztom nincs... tegnap speciel 6 órán keresztül 1 db!! számlát írtam... mire felületet számoltam, minden kritériumot, szabványt figyelembe vettem, a végén már sikítani tudtam volna...
Ma pedig úgy fogadott főnökasszony, hogy rakjam el a tollam, ha távozok!! és nem írtam meg két szállítót mára és a táblát sem javítottam... (halkan jelzem, fogalmam sincs, miről beszél) mondjuk mára már félig felfogtam mi a tábla lényege és hány helyen kell keresnem a kiírandó tételeket... úgyhogy 9-kor ott tartottam, hogy felállok és megyek haza...
Még mindig beteg vagyok, szarul vagyok és baromira nincs erőm készülni a vizsgára, márpedig pénteken vizsga... Kiscsajom is beteg :S tiszta láz...
Fogalmam sincs, megéri ezt a pár százezret évente, amivel többet keresek vagy sem... lehet, hogy ezt a másfél évet ki kellett volna még tartanom itthon, hogy tisztességgel elvégezzem a fősulimat.
Öröm az ürömben, hogy egy doboz cigi 2-3 napig kitart, a melóban nem dohányzom, már csak itthon kell leszoknom és karaj :)
Tök fáradt vagyok, pedig időben aludtam, valszeg az alap stressz, ami uralkodik rajtam.
Tegnap kissé elgondolkodtam, aztán megint úgy dönöttem, hogy gondolkodjon más :) Bandita kapott egy Banditánés levelet, amivel jó volt szekálni... fogalmam sincs kitől jött, mert csak a postai értesítő volt betűzve, akár nekem is jöhetett, hisz én vagyok az egyetlen felnőtt nő a címen, mégha nem is né... erre kiröhögött, hogy ugyan már, mi közöm az ő ügyeihez - gondolatjel, mert csak gondoltam, nem akartam vitázni, hogy a fizetéshez van közöm... Erre folytatta a gondolatmenetét, neki se neje, se gyereke, mindezt büszkén előadta.
Én meg elvonultam, ezennel lezártam a csodás beszélgetésünket, majd jött utánam, hogy mit duzzogok, mit mondott már megint...
Húsz a csúcson, kiscsajom köztünk ébredt reggel, kikolbászolt hajnalban, erre beszól Bandita, ma éjjel az én gyerekem van soron, úgyhogy kisebbik eb velünk alszik... Mondtam, eb velem, te meg ahol akarsz, ha így megfelel...
Ez az, amit szóban cáfolt a múltkor, hogy neki mennyire fontosak az én gyerekeim, de cselekedetben sehol nincs...
Öröm az ürömben beújítunk hétvégén egy '76-os Zsuzsit :)
Szóval pénteken felmondtam, ez az utolsó hetem, egész jól haladok az összepakolással, már csak a fiókjaimat kell lerendeznem, már csak 2 nyitott tételem maradt és a betanítások, úgyhogy nem fogok megszakadni a héten, remélhetőleg.
Csütörtök-pénteken már csak kérdésekre óhajtok válaszolni és előre pihenek az új melóra :) Ennyit a melóról :) Szerdán megyek bankszámlát nyitni, már van is időpontom :)
A hétvégénkkel nem tudtam nagyon mit kezdeni, mert hogy nincs iskola és szombat délutánra végzek a takarítással így :) Gyerkőcökkel volt egy két szokásos vitánk, de nem volt igazán nagy gáz. Szombaton shoppingoltam egyet Banditával és ultra leértékelten megvettük végre a szennyestartónkat egy 1,60 magas rattan váza formájában :)
Vasárnap pedig szülinapi látogatás előtt meglátogattam a fürdőszobában fürdés után :) Ezer éve nem csináltunk ilyet, de be kell vallanom, utána kicsit fura volt, remegett a lábam még egy órával később is :)
Hétvégén megyünk barátnőmékhez Pestre, tök jó lesz, alig várom, bár ott is annyi fele szaladunk, de legalább nem izgulok a meló miatt, nem fogok ráérni :)
Radiátor árajánlat 760ezer lett, az általam ésa gépészemmel együtt kalkulált 180ezer helyett, úgyhogy azt is mi csináljuk nyáron. Ebből felbuzdulva úgy döntöttem, hogy a konyhabútort sem bízzuk másra. Felháborító árrés egyrészt, másrészt pedig az ő elgondolása nálam nem megvalósítható és felesleges is, csak lusta volt belegondolni...
Úgyhogy a tervek készülnek a nyárra, hogy ne unatkozzunk :) Nyaralás meg majd lesz valahogy :) Úgy döntöttem, annyira előre nem tervezek :) Szerintem agusztus elején megyek szabira :)
MÍNUSZ: Bandita elfelejtette, hogy jönnie kell értem és azt is, hogy megyek az állásinterjú második fordulójára, kösz wazze. Megsértődtem. Nekem ez fontos, ő meg elfelejti :S Mire hazaértem meg belevágott egy deszkát a szemébe és mocskosul fáj neki :((
Jelentem FELVETTEK, sőt, a főnök egy álom, nagyon kedves és aranyos és több pénzt ad, mint amennyit kértem, csak, mert ő fair akar lenni velem szemben és tök lelkes és én is :)
Holnap FELMONDOK! :)
