Erről szólt az egész hetem... a legfurább, hogy folyton a céggel álmodtam, hála égnek semmi komoly :), nem emlékszem rá... viszont olyan szinten letompultam, hogy tegnap hiába stopp tábla, sikerült nem észre vennem egy fehér autót, ez akkor derült ki, mikor kifordultam és kb. 3 centire suhant el mellettem a gyorsforgalmin... A melóban pedig úgy éreztem magam, mint egy akkord melós, percenként hoztak új árajánlatot, számlázandót...
Estére, mire hazaértem, az egész hetes rosszul alvás és az egész napos hajtás után enyhe vegetatív állapotba kerültem... először a fiam cirkuszolt, hogy azonnal menjünk el a pékségbe, mert ő farkas éhes és nem hajlandó magos kenyeret enni... Elég erélyesen kellett, fellépnem, hogy megértse, nem csicska vagyok, aki éhes, eszik friss magos kenyeret és nem ugrok, csak mert ő kitalálta... egyúttal kiscsajomat is megkérdeztem, eszik-e... ő nem kért, mert épp sürgős barátnőzhetnékje volt... Banditának fájt a gyomra, enyhe nyomatékkal jelezve, hogy a héten nem főztem, úgyhogy ketten ettünk, aztán tovább vegetáltam, azt várva, hogy elmúljon ez a nap is... Mindez nem elég, kiscsajom barátnője elhúzott és már jött is, na én most éhes vagyok... úgyhogy krokodil könnyek mellett magyaráztam neki, hogy nem all inclusive szállodában lakik, vágok kenyeret, aztán kenheti és eheti... de hát ő sem kér se ilyet, se olyat és nincs itthon semmi finom... itt már az agyvérzés közelében voltam, aztán csak csinált magának vacsorát... Bandita meg engem unszolt, miután lefeküdt, béküljek már ki vele és menjek már jó éjt puszit adni... Mindamellett bejelentettem, hogy szombat délelőtt nem sikálom körbe a házat, erre jött a kérdés, hogy miért nem? mert ad1 11-re megyek suliba és 9-ig leszek, ad2 nincs még kész az angol házim, ad3 hulla fáradt vagyok és elegem van, hogy az én életem percre pontosan kötelezettségekkel van teli, úgyhogy nemes egyszerűséggel leszarom...
Ittam egy pohár bort, hogy rémálom mentesítsem magam, majd elhúzott Bandita aludni, én meg a nappaliban pityeregtem, hogy milyen szinten nem vagyok megbecsülve, hogy mennyire leszarja mindenki az én vágyaimat, óhajaimat, állapotomat, mert anya semmi más, mint egy gép, dolgozik, tanul, takarít, nem szól, nem kér, nem akar, nincs... csak rendelkezésre áll, amikor csak akarjuk...
