Nem is tudom miről írjak...

Marha morcos vagyok Banditára, ő is magára és mi is a sorsra, pedig ezek apróságok, elúszott az új fürdőnk, fogalmunk sincs mitől, kint volt a haverja és állt a víz a fürdőben... nem tudom mekkora károkat okozott a fürdőben, de a vízszámla újra több tízezres és elegem van belőle, hogy minden pénz kiadásokra megy, hogy nem mehet kikapcsolódásra, nyugalomra, örömre... talán ez egy ómen, hogy változtatni kell valamin, csak nem rajtam múlik... én viszont roppant mérges vagyok, megérdemlek egy hónap munkanélküliséget, a körülményeink viszont egyre kevésbé engedik... ő pedig mérges, mert szart se keres és mégis kizsigerelik...

Lepergett az életem, pánikba estem az idióta kertszomszédom lakására bejelentés érkezett, hogy radioaktív anyagot tart, kijöttek a tűzoltók, majd a katasztrófavédők is. Nem találtak semmit, de ehhez kellett jó néhány óra, hogy ez kiderüljön... én meg azon paráztam, mihez kezdünk ha mennünk kell...

Aztán meg mérges vagyok magamra, nagyfiam kettest kapott a szorzótáblából és baromira nincs időm, hogy rendesen megtanítsam neki, hétvégén pedig nem lesz más választásom és utálom, hogy semmi kikapcsolódás nem jár, mindig csak a pörgés, a kötelesség és a kötelezettség... 

Na és innentől nincs hiszti, mert ha számot vetek a múltammal, akkor az ilyen fokú megpróbáltatások, mint amelyek fent leíródtak, kis miskák, úgyhogy nem picsogok, nem sugárfertőzött a házunk, egészségesek vagyunk és nem éhezünk, mi mást kívánhatnék?

Amúgy meg örülök, hogy vagytok, annyi színes egyéniség, mindenki máshonnan jött, másfelé tart, mégis megért, felráz, megmondja a tutit, hogy a fejemhez kapjak :)