Ez a hét legsűrűbben használt szava, a holnapi angol vizsgám szókészletében is megtalálható és a céges tudományok között is...

A cégnél egyre rutinosabban mozgok, fáradt vagyok, azért eléggé leszívott a hét, lelkileg sem vagyok a toppon, pedig akár lehetnék is és a hülyeségek miatti depizés még jobban kiakaszt... padlót fogtam, olyan hülyeségek miatt, amik megváltoztathatatlanok...

Először is már az angol vizsga gondolata is letör, idegessé és fáradttá tesz. Ez az alaphangulatomat is megadja.

Ehhez hozzáadódik, hogy Bandita nem érti, minek nekem még egy gyerek és feszélyezi maga a kérdés is, számára egy gyerek felelősség és teher és felesleges nyűg és nem érti, ha már egyszer van kettő, miért szeretnék egy harmadikat.

Nem akarom meggyőzni, de nagyon örültem volna egy olyan pasinak, aki család centrikusabb és megérti,  milyen csodás dolog kettőnk egyesülését felnőni látni... lehet, hogy menthetetlenül romantikus vagyok, de szerintem ez csodás dolog, ő viszont nem vágyik "ránk" és nem is akarom meggyőzni, csak azt sajnálom, hogy nem olyan, mint amilyennek én szeretném... lehet, hogy ez egy kicsit kusza és érthetetlen, de nem tudom szebben elmagyarázni...

Sokat elmélkedtem az esküvőn is, ami sosem fog létrejönni... nem érdemes tovább boncolni, szerintem a házasság az a szándéknyilatkozat, mely köt a másikhoz, biztonságot ad, mert nem lehet csak úgy lelépni, ahhoz sok rossznak kell történnie, hogy az egységet felbontsuk, míg az együttélés során a legkisebb nehézség fellépésekor tovább lehet lépni... én így látom, szerinte meg régimódi baromság, úgyhogy ez sem lesz.

Az én 'álomképem' pedig szertefoszlik és a legszörnyűbb, hogy kedvem sincs meggyőzni, csak szimplán sajnálom, hogy nem úgy gondolkodik, ahogy én... így a pityergős, depis nője mellett toporgott fél hetet, hogy szeretne boldognak látni... majd túlteszem magam ezeken a dolgokon is, addig viszont képtelen vagyok a boldogságra.