A pénteki napom horrorisztikusra sikeredett, a kolléganőm késett, tele a hócipőm a gps-emmel, mindig akkor hagy cserben, mikor nem kéne... elmentem az állásinterjúra, vagy 12 percet kavarogtam a cím fél kilóméteres körzetében, mert a vétel eltűnt... bezzeg régen megnéztem volna a térképet... és... most mit mondjak, a munkahely és az emberek kedvesek, de itt már 1 óra az ebédidő, ami azt jelentené, hogy 3/4 7-kor mennék minden nap itthonról, fél 6 előtt pedig nem lennék itthon és akkor még egy percet sem túlóráztam... ahol most vagyok, ha fél 7-kor indulok reggel, legalább 4-re itthon vagyok, ha pedig 3/4 8-kor indulok is itthon vagyok fél 6-ra... itt mondjuk csak fél óra az ebédidő, azt hiszem maradok az első helyen... még jó, hogy nem 3 óra az ebédidő, nem is értem...
Ma elmentünk shoppingolni, kaptam két plüss kardigánt, amolyan sétálósat, de semmi csinosat nem lehet kapni, ami nem kötött nagymamás... de kaptam a gyerkőcöknek soft shell kabit, mindig is akartam nekik venni, csak hát nem olcsó, na. Bandita meg kapott egy levis nacit, naggyon jó pénzért elsőre leemelik a méretét a polcról...
Sikerült fejbe vágnom a kocsival egy őzet, néztem a bal oldalon az őzet és a jobb oldalon nem is számítottam rá, ...
Kicsit lemerültem, de coacholom magam, nem lehetek idegbeteg és nem lehetek folyton fáradt, mert elmúlik az élet anélkül, hogy élveztem volna...
