4x próbáltam Banditának sms-t küldeni, először annak reményében, hogy 17 km-re még néha elér a hazai hálózat. Sikertelenül, majd roamingolva is, hátha, nátha... hát a fészkes fenét, még roaming alatt sem hagyta, pedig csak 3 szimpla szó "szerinted mi összeillünk?" de csak nem ment el az sms, hiába próbáltam, úgyhogy betudtam annak, hogy ez egy égi jel. 

Mióta adok én égi jelekre? Inkább fejjel megyek a falnak... :) Úgyhogy felmentem fészre, tudtam, ha hazaér bejelentkezik. Természetesen így is volt. Rám írt, én meg csak annyit, hogy csúnyán megbántott. A magyarázata az volt, hogy nem fér bele jelen helyzetbe még egy gyerek az életünkbe, se időnk, se energiánk nem lenne rá, ő így értette, állítólag. Tudom, hogy azt, hogy még élnek a gyerekek már csak poénnak szánta, hogy mentse a menthetőt, de én nem tartottam olyan poénosnak. 

Egyre kellett rájönnöm, míg gondolkodtam... hogy nagyon szeretem és jelenleg nem tudom elképzelni az életem nélküle... szerelmet vallott újra és nem akar bántani, meglátjuk, meddig jutunk... 

Breaking news: most kaptam a hírt, hogy ma le kell adnom a szakdolgozatom diszpozícióját, emocionális agymenés átmenetileg szünetel.