Nincs jó megérzésem az állásajánlattal kapcsolatban, elsőrészt, másrészt ez a jutalék és prémium biztos csinos összeg, csak nagyon nem fix, az én hitelem, meg fix, legalábbis a minimálösszegét tekintve, mert ugye emelni bármikor emelhetik... úgyhogy nem agyalok ezen tovább.
Banditát figyelem, ezt már máskor is sikerült így megfigyelnem, alapjáraton egy nagyon bújós doromboló cicus vagyok, aztán vannak fázisok, mikor minden mindegy. Ez most már 3 napja tart. Tegnap is aludt, mikor hazaértem melóból, délelőtt meg felkelt. Nem értem őt sem... Tök csendben átaludhatta volna a fél napot, de nem...
De most nem erről van szó, utálja a színházat, musicaleket meg pláne. Chateltem Munkamániással és mondta, hogy megy a Tihanyi Szabadtéri Színházba, mondom az tök király, én elkísérlek, Bandita meg mehet a haverjaival bulizni és mindenki örül. Mesélem is Banditának, milyen jól kitaláltam, mondja, hogy Ő VELEM akar SZÍNHÁZBA menni. Na, ez pl. egy tök olyan pont, amit csúnyán nem értek. Rendben, melyik darabot néznéd meg, a válasz persze TÖK MINDEGY, mert igazából egyik sem érdekli, attól függetlenül ragaszkodik hozzá, hogy velem tartson.
Most én nem vagyok bújós hangulatban, sokszor zavarja, hogy hagyjam már és ne csüngjek rajta, most 3 napja kb. semennyit sem csüngök rajta a jó reggelt, jó éjt és megjöttem puszin kívül. Most meg ő koslat utánam, hogy had öleljen már meg.
Tényleg nem értem, miért nem lehet azt akarni, amit én? Miért kell mindig homlok egyenest az ellentétjét akarni? Tuti, ha most én bújnék, ő húzódna vissza, de én most tényleg ilyen minden mindegy hangulatban vagyok.
Este elnézést kért, mert ugye a heti 1 a szokásos vasárnapunkra korlátozódik - nyári fáradtságra hivatkozva, erre is csak annyit tudtam válaszolni, télen meg téli, ősszel őszi és tavasszal tavaszi, legalább változatos a kifogás.
Ezzel lefeküdtünk aludni, ő meg szorosan odabújt... ez a szerepcsere, komolyan kész vagyok :)
