Mocskosul fáradt vagyok, tegnap is és előtte nap is negyed 2-kor kerültem ágyba, valahogy nehezen viseltem és mivel az összefoglalóm nem lett tökéletes, ezért nem is vagyok túl boldog, de hajlanban ne várjon az ember csúcsteljesítményt magától, legyünk őszinték.
A cégnél végre egyszer megfigyelhettem, hogy nem én vagyok az, aki leszarja a többieket, én semleges vagyok, ők néznek levegőnek. Bevallom, bosszankodok, miután ők egy órás kajaszünetet tartottak én elmentem egy háromnegyedre és persze már be is szóltak, hogy fél óra a kajaidő. Meg kell végre tanulnom, hogy nekem nem szabad azt, amit nekik, ez meg elég nehezen veszi be a májam. Arról ne is beszéljünk, hogy mindkettő tudta, hogy tegnap fejeztem be a szakdogámat, egyik se kérdezett rá, hogy hogy s mint volt.
Tegnap felhívott egy pasi, a főnök apját kereste, felírtam nevét telszámát és megígértem, ha megjön visszahívja, én viszont elfelejtettem, hogy a héten nem jön és el is felejtettem visszahívni. Aztán felhívott délután és szántam, bántam bűnömet, erre beszól, hogy ilyen kedves és türelmes teremtménnyel már rég nem találkozott és ma hoz ajándékot. Esküszöm, hogy belevörösödtem, ma pedig, mikor jött, nem tudtam, hogy hová bújjak, aztán behívott főnökasszony és a pasi átadott egy kis csomagot, meg mondta, hogy neki is ilyen alkalmazottra volna szüksége és nagyon köszöni. Most már csak arra lennék kíváncsi, miután kimentem, erre hogy kontrázott a főnökasszony, mert látszott rajta, hogy az én dícsérgetésemet az ő mája nem bírja. Utána bejött, hogy mit műveltem a pasival, én nem vagyok ez a kedves típus. Tény, hogy elég lényegretörő és határozott nő vagyok, tehát nem épp a csicsergésemtől hangos a környék, nem úgy mint a velem szemben ülőnek, aki épp nem elégíti ki a kedves ügyfeleleket telefonon keresztül, hogy néha hányni tudnék. Na mindegy. Na meg a másik, szemmel láthatóan rám van kattanva az egyik magyar srác, biztos öregszem, de fogalmam sincs, hogy tudnám nem sértően a tudtára adni, hogy ebben semmi kölcsönösség nincs. Hét elején megfogta a karomat én meg lemerevedtem, mozdulni nem bírtam. Remélem idővel megérti, hogy se tőle, se a többi magyar sráctól nem igazán szeretnék semmit, mert épp versenyhelyzet alakult ki a figyelmemért.
Nyűgös vagyok, nem kicsit, nagyon fáradt vagyok, no meg kicsit csalódott is Banditában, alapvetően minden rendben van otthon, csak míg ugye sógor, ha szabadnapos, otthon van a gyerekekkel, addig Bandita szabadprogramot szervez magának minden szabadnapjára. Persze erre már anyám is berágott, meg nekem sem esik jól, dehát ez van. A legújabb, ha a haverjaival van, nem veszi fel a telefont. Mondanom sem kell, hogy ez mennyire üt szöget a fejembe, de inkább elnyomom, semmi kedvem hirtelen paranoiássá válni, szar a telója, az tény, na mindegy, ezen inkább nem is agyalok.
Mondtam, hogy ünnepeljük meg délután, hogy végeztem a szakdogával, kíváncsi vagyok, milyen ötletekkel rukkol elő, már ha lesznek ötletei, egyszerűbb lenne, ha olvasná a blogomat és ide írhatnám a listát. Ez volt itt a vicc helye, természetesen teljesen komolytalanul írtam, elég gáz volna, ha olvasná. Ebből kiindulva, ezen már gondolkodtam, hogy egy blogba, vad idegenek szabad hozzáférése mellett leírom a legbelsőbb gondolataimat, de görcsbe rándul a gyomrom, ha belegondolok, hogy ezt engem ismerők is olvashatnák.
