Fáradt vagyok, belefáradtam a túlterhelésembe. A szakdolgozat nem olyan, mint a fordítás, hogy vissza lehetne számolni, jelenleg ebbe buktam bele... ugyanis elértem a bűvös 30 oldalt, csak épp se eleje, se vége a dolgoknak, tehát van rajta még bőven mit tenni és még van 6 napom, amiből 2 napon lesz netem, tehát 2 napom van...
Sírni tudnék, alig élek, fogalmam sincs, miért teszem ezt velem... Tegnap a melóhelyen lecsesztek, mert rágyújtottam munkaidőben és nem jelentkeztem ki a rendszerből... Beszélgettem velük, mondom a Bachelor vizsga csak 20 perc, erre beszól viccből főnökasszony, hogy az pont belefér az ebédszünetébe, hát had ne mondjam, hová kívántam... Itt fogalmazódott ismételten meg bennem, hiába próbálom magam itt jól érezni, lehetetlenség... Legyek tekintettel, hogy a kolléganőt épp le akarja húzni az ex férje, legyek tekintettel, hogy a másik épp válik, legyek tekintettel a műtétjére, no meg arra, hogy a kollégának beteg a neje, na de rám ki a rossebb van tekintettel?? Le se szarnak... én itt nem vagyok ember... Remélem jövőre fordulatot vesz az életem és sikerül bekerülnök szaktolmácsnak bírósági/rendőrségi szinten és akkor szabadúszó leszek és felmondok és nem hagyom, hogy faszoskodjanak velem...
Gyerkőcök is az „anyamentesség” tűréshatárán vannak, amit meg is értek és alig várom, hogy együtt lehessünk a hétvégén és leszarom, hogy nem haladok a szakdogámmal, velük akarok lenni.
Bandita felhozott egy kb. 2 éves sérelmet, akkor döbbentem rá, hogy neki is van ilyenje. Nem rosszindulatból mondta, csak, mert bántotta... Én pedig sajnáltam, hogy ilyen bunkó voltam annó. Szerintem megrepedt egy bordája, nagyon fájlalja, én meg aggódtam, mondta, volt már ilyen 2 éve, csak valamin duzzogtam és le se szartam... tegnap magától bújt, 2 napos alig alvás után, hogy szerertkezni szeretne, ilyen sem volt még, mióta ideköltözött. Szeretem, még ha nem is ugyanazokat a nézeteket valljuk a létről, este, mikor épp a szakdogámon akartam dolgozni, meggondoltam magam és bevonultam hozzá, odabújtam és együtt aludtunk, ez az érzés felbecsülhetetlen, nincs az a viza kártya, ami ezt térítené. Ő pedig ezt viszonozta, reggel annyira vágytam rá, hogy picit láthassam, mielőtt melózok, de mivel ez 6-kor lenne aktuális, csak ábrándoztam róla a nappaliban, erre Bandita felkelt, főzött kávét és odabújt, ezek a gesztusok pedig többet érnek egy gyémánt gyűrűnél is :)
Remélem nyugis lesz ez a négy nap, tesóm jönni akar velünk, anyunak szóltam, beszéljen vele, hogy ad1 hulla fáradtak vagyunk, ad2 kisgyerekkel, mi nem fesztiválozni megyünk és netünk sincs, tehát, ha ő erről ábrándozik, akkor inkább maradjon otthon... kíváncsi vagyok, milyen sértődés lesz ebből.
De mindjárt délután van és akkor 4 nap csoda következik :)
