Rég volt, hogy ennyire tisztán emlékeztem az álmaimra, talán mert végig akartam álmodni, de a kötelességtudat nyert és csak 15 percig hagyott tovább aludni.

Mindennapos terhes voltam és ha már épp a szülés közeli feelingjét élem meg, szerettem volna tudni, fiú-e vagy lány :) Tesóm ott akarta altatni a gyerekeit, Banditával meg nem tudtam beszélni, hogy egy méhszájpuhító szerelmeskedésre benevezhetne... A másik pillanatkép, hogy két pasi a született feleségekből rúg be egy ajtót, mindkettőnél virágcsokor és küzdenek a nőért.

Most meg valahogy úgy szarul érzem magam, a derekam is leszakad, mint annó, mielőtt szültem, pedig most nincs is hordó a mellem alatt. Szerintem az álom átverte a szervezetem...

Lehet, hogy ez a grace klinika hatása, a tegnapi rész tényleg megható volt, ahogy a nagy szoknyavadász babusgatta a babáját.

Bandita nem ilyen, ez a társaságáról is lerí, azért valamennyien közelítik a 40-et és még mindig pár havonta nőt újítanak, mondtam is, ő az egyetlen kirívó ellenpélda ebben, de másban hasonlít rájuk, ő a felelőtlen mindennapokra vágyik, én meg szerelemből vagy gyávaságból lemondok az álmomról.