Díva naíva - a furcsa nő tökéletlenségei

Mostanában elég padlón vagyok... Mondjuk tegnap este sikerült némi borral letompítani magamat, bevallom jól esett, de fél 10 körül már mély álomba nyomott el...

Banditával közel 2 hete nem volt közöttünk semmi... Néha lett volna rá ingerenciám, néha pedig nem...

Tegnap reggel beszól, már becsületből is meg kellene ejteni egy újabb aktust... Tágra nyílt szemekkel néztem, de nem szóltam semmit, becsületből?? Nahát, éltem már meg egyet s mást, de becsületből még senki nem akart megdugni... úgyhogy az a szikrányi kedvem, ami volt is elillant egy perc alatt...

Este jött házi néni az albérleti zsét átvenni, késtem, hív Bandita, itt a házi néni... Mentem az automatához, levettem a zsét, majd házi néni kezébe nyomtam...

Elment, én pedig rákérdeztem Banditára, ugyan hogy áll már anyagilag, hogy megint én fizethettem egy az egyben...

Hát sok volt a feladnivaló a lakatlan házra, nincs pénze... oh yeah. mondom, nekem sincs, akkor most mivan... és mélyen hallgatott... végülis kifizettem minden mínuszát, az ő élete rendben van, kifizettem a felmondott hitelének a tartozását, meg néhány számláját, ő így most egész jól elvan, az én dolgaim meg nem túlzottan hatják meg... ha elúszik mindenem, ő még mindig mehet haza... eszében sincs úgy intézni a dolgokat, hogy legalább felesben finanszírozza az életet, nemhogy esetleg visszanyomjon zsét a tartozásából felém... én meg rá se néztem, kibőgtem magam, kellően letompítottam magam a borocskámmal, majd elfeküdtem...

Előző este próbált kommunikálni, de mivel a fejem fölött verdesnek a hullámok, épp a levegővételre koncentrálok és nem filozofálgatok...

Mert ritka szar érzés kiadni a kecóját, tudni, hogy más használja az ágyát, hogy minden, amit összeszedett az évek alatt ott van és most még csak ott sem aludhat, csak tesójáék lakrészén...

Mondom, akkor hozd el, ami közel áll a szívedhez... azt már nem, komolyan, mintha hozományvadász lennék... szarok a vitrinjeire, meg a porcelánjaira... soha értéket nem képviselt a szememben, Pótapa tele van Herendi cuccokkal... mutogatta, hogy milyen csodásak, mondtam, ha lehet, nekem ne tízezres csészében adjon kávét, mert nem esik jól... jó nekem a nescafe's repis csésze is...

Úgyhogy nem túl sokat kommunikálunk, mondhatni semmit, este csak annyit kért, időben szóljak, ha ki akarom rakni... visszakérdeztem, mi az az időben? Hát, amint nem szeretem...

legalább is annak érzem magam, rettentően ostobának...

és még mindig kicsit úgy érzem, hogy én vagyok mindennek az oka...

egyszerűen nem tett semmit, hagyta, hogy így alakuljanak a dolgok... nem vállalt felelősséget, de mit mondhatnék erre, míg vele voltam, az pedig 20 éves kora óta volt, soha, semmit nem kellett intéznie, mindent én tettem... sok volt neki, most pedig ott fekszik magatehetetlenül...

bassza meg, nem haragszom rám, még ha mondom is, ő pedig, ha tehetné, mondaná, hogy még mindig őrülten szeret, de nem meri kimondani...

miután szétmentünk mondta eleget, de leráztam, mint kutya a vizet, annyit, de annyit bántott és utálom a sorsot, hogy tönkretett egy családot, egy jól működő családot, imádta a nagyfiúnkat, míg egészséges volt, mindenki irigyelt...

Mikor szétmentünk munkamániás mondta, ha köztetek vége, akkor én többé nem hiszek a házasság intézményében...

és még mindig keresem az okokat, nem telik el úgy nap, hogy ne gondolnék arra, hogy soha többé nem fog engem/minket senki annyira szeretni, mint ő annó...

és igaza volt 2 hete is, félreléphetett volna, mikor terhes voltam, rettentően felteltem vízzel, közel 50 kilót híztam és katasztrofálisan néztem ki és tudom, biztos vagyok benne, hogy nem lépett félre, pedig helyes volt a csaj, de ő engem, csak és kizárólag engem szeretett...

nekem is adódott itt-ott félrelépési lehetőség, de soha eszembe sem jutott...

most pedig itt tartunk és azért bőgök, mert sajnálom és nem azért, mert tönkretett és még mindig a sorsot okolom, nem tudom őt okolni, tudom, ha tehetné, ezt mondaná, de nem teheti: 

én már rég nem szeretem, de hiányolom minden percét annak a 7 jó évnek és szívből sajnálom, hogy 5 katasztrofális év következett, majd a vég, máig hiszek benne, hogy a betegség tette állattá, de az nem változtat a tényen, hogy 5 évig terrorban tartott és azon sem, hogy elhagytam és nem akarom soha többé már...

ezt bárki olvasná a real life környezetemből, úgy hókon vágna, hogy letérdelnék...

Hogy lehet ezt ép ésszel túlélni?

Adjon már valaki tanácsot...

Levél jött a bedőlt kocsi hiteléről... Fizessen be 5 munkanapon belül 10.425,- CHF-ot. Anyám volt a kezes, mindezt géphangon közölte, meg hozzátette, intézkedj.

Felhívtam az illetékest, a baj okozóját... tönkretett engem és a saját gyerekeit is, gratulálok... Nem is tudom, mit hittem... Fröcskölte a vitriolt... hogy neki milyen szar, fáj a veséje, a hólyagja... édes jó Istenem, másra nem tudtam gondolni a legridegebb énemmel, dögölnél már bele...

A retkes büdös picsába...

Elegem van a halál közeli állapotból. A hatodik érzékem pedig most sem csalt meg, áthelyezték a bankos ismeretségemet, tehát magamra maradtam.

Felhívott tegnap a bank, kezesség megváltásra nincs lehetőség és iparkodjak, mert havi 400ezer a kamat a hitelen, úgyhogy válságprogram kell.

Első körben megvárom a vevőt, kell 14,5 milláért a kégli vagy sem.

Ha nem, akkor jövő héten letétbe helyezem a szocpol és áfa hányadomat, bekérem a MÁK-tól a tulajdonosi jogviszonyból kiengedő határozatot.

Párhuzamosan tesóm kapcsolatba lép a factoringos ismerősével és megnézzük, úgy hogyért adják a hitelt.

Ha fentiek nem hozzák a várt eredményt, akkor pedig kesztyűt húzok és egy nagyon neves ügyvéddel beperelem a bankot, mindent vagy semmit alapon... Ha az is bebukik, akkor nincs más hátra, eladom a házat és megyünk nyugatra és itthagyjuk ezt a retkes, szemét országot, ahol a bankok uzsorával terhelik a hiteleket, a felvett 12,3 millió pillanatnyilag 19 millára rúg é évi 5 milla a kamata... ezt eljátszhatják, de nem velem. Elég a meghunyászkodásból.

Én meg akartam menteni a hitelt még annó, azt mondta a bank, nincs közöm hozzá, most hogyhogy hirtelen lett??

Imádott Lurkóim tegnap előadtak szerepjátékban két mesét is, tündériek voltak, elalvás előtt pedig még nagyfiam olvasott nekem...

Bandita pedig kívülállóként kezeli ezt az egészet, ha az életem bebukik, szedi a sporttáskáját és a kutyáit és uccu haza, legalábbis ez az érzésem, ez pedig nem tesz jót a kapcsolatunknak, egy csokor tulipán kevés ehhez, hogy ezt az érzést kiölje...

Visszavettem az emocionális énemet és elővettem a vasakaratot és a kőszívet, rettegjen, aki bánt, mert visszaütök, teljes erőmből, márpedig az én haragom nem kicsi, meneküljön, akinek félteni valója van...

Russian rulette, nem én indítottam, de most minden percét ki fogom élvezni, biztosan.

Szal, eltűnt a fiam telefonja októberben, anyám felhívta két ünnep között, pénteken pedig akkor ismételt tanúvallomásra beidéztek...

Ma pedig be is mentem és hát vicces volt... jó, az alap, hogy ha már ciklámen a körmöm, akkor ciklámen-liláról szól az öltözetem és nem viccből alakult ez így... próbálom feldobni a hangulatomat...

Úgy tűnik, bejött a kihallgatónak... sztorizgatott, flörtölgetett, megsúgta, hogy szingli és azt is, hol lakik, azt hittem, eldobom az agyamat :)

Tudja a számom, a nevem és a címem, még azt is kinézem belőle, hogy felhív :D, bár látta a telómban, hogy  van elmentve személy, akit "Szerelmem"-ként jelölök :)

Tele az összes púpom magammal, padlón vagyok és nem bírom felrángatni magam és valahogy mások sem tudnak és marhamód unom már...

Na meg a rohadt határozatlanságom kikészít. Miért nem tudom mi volna nekem a helyes út? Még azt sem tudom, mit honnan szerezzek be, mit hogyan szeretnék, egy rohadt nagy kérdőjel lettem és unooooom.

Bandita meg csak ül és néz és nem érti, ahelyett, hogy úgy tisztességgel leordítana már valaki, hogy térjek észhez.

és pont, semmi több...

a hétvége meg jó volt, jól éreztük magunkat. Bandita ugyan hiányzott, én is neki, de ő sem annyira, mint máskor és én sem. Fura.

Egészen egyszerű, hétköznapi gesztus vezeti nyomra kissé bizonytalan érzelmeit. A szerelem éppen a nem várt irányból érkezik, és főképpen olyan személytől, akiről álmában sem gondolta volna. Repes a boldogságtól, nem tudja leírni, hogy mennyire boldog, ugyanis érzései viszonzásra találtak! Ne veszítse el realitásérzékét, mert az elkövetkezendő időben nagy szüksége lesz rá. Próbáljon meg két lábbal állni a földön, ugyanis másképp nagyot koppanhat!

------------------------------------------------------------------------------------

Szerintem ez címet tévesztett, vagy én csillagjegyet :DD Bandita messze-távol... és azért nem váratlan, hogy szerelmetes belém :)

Másrészt elég bonyodalmas az életem, több szereplőt nem kérek, NO THANKS!

hogy az én gyermekeim nem bírnak aludni... el sem hiszem, az éjszakát egy ágyban töltöttük, ezer éve nem aludtam már velük, először úgy volt, hogy a csajokkal alszanak az emeleten, aztán meggondolták magukat... szép lassan szállingóztak le hozzám, őszintén örültem, hogy jobban ragaszkodnak még anyához, mint a barátokhoz :)

hirtelen átszervezéssel a pótnagyink lánya hozott fel Pestre, ő is épp ide tartott, úgyhogy nem vonatoztunk, pótnagyi mondta, hogy félt tőle, hogy rosszak lesznek a gyerkőceim :) most mit mondjak, csodásan viselkedtek a gyerekeim, sem egy hangos szó, sem hiszti, semmi... 3 órán keresztül aludtak (vagy 20 percet), nézelődtek ki az ablakon és felnőtt módjára beszélgettünk, büszke voltam rájuk...

Nem volt durcizás sem, egész este sem, mosolyogtak, meg cukik voltak... és elbizonytalanodtam a fősuli ügyében... azért a 2. szemesztert még be kellene fejeznem, aztán lehet, hogy halasztok... anyám csütörtökön megint fúria módjára viselkedett kiscsajommal, vagy 10 percet töltött náluk és zokogva szállt a karjaimba, anyám meg kirakta az asztalra a főzőkanalat... felkaptam a gyereket, azóta minimálisat kommunikálok vele... egyszer próbálja meg alkalmazni a főzőkanalat bármelyik gyermekemen, többet nem látja őket... Tesómmal épp tegnap beszéltünk róla, hogy mindent megtesznek érte, hogy megutálják őket a gyerekek, már most is sírva könyörögnek, hogy ne kelljen odamenni, az övéi inkább hozzám jönnek, az enyémek meg hozzájuk, ami nem csoda...

Tegnap este odabújtam a gyerkőcökhöz és pityeregtem, hogy mennyire hiányoznak, nagyfiam kikerekedett szemekkel nézett rám, dehát anyaaa, itt vagyoook... rámosolyogtam, majd a karomba vettem mindkét nagyszájút és úgy aludtak el...

Tényleg nem rossz gyerekek, főleg, ha érzik, hogy a kedvesség viszonzásra kerül... mégis annyian undokok velük, az idióta anyjuk meg ahelyett, hogy örülne, hogy itt vannak neki, még lelép hétvégékre egó-építő iskolába...

Majd meglátjuk... most nagyon örülök, hogy itt vannak velem...

Sajna nincs egyedül ezekkel a problémákkal, de ez senkit nem vigasztal. Ami miatt mégis érdekes, az az, hogy olyan NEHEZÍTŐ!! bolygóállások voltak az elmúlt időszakban a fejünk felett, amik, mindenkinek lényegesen lejjebb vitte az életszínvonalát. A "univerzumi " célja az volt a történéseknek így ÖNNÉL IS!!, hogy végig- gondoljuk, hogy mi mindenről tudunk lemondani. Milyen lehetőségeket veszünk észre!! Az éves kirakásból először azt látom, hogy márciustól június végéig egy nagyon nehéz időszaka lesz. Mondhatnám létminimumon.!! Üljön le egy papírral a kezében és írjon egy "listát, hogy mi minden jut az eszébe ezzel kapcsolatban. Tibeti teremtő technikának hívják. El kell tölteni vele 1 1/2 órát. A történetnek az lesz a "címe" hogy Rendbe hozom az anyagi helyzetemet!!.
A másfél órából az eső 20 perc alatt az eddig ismert lehetőségeket dobja fel a gondolat, és az utolsó 50 percben hozza fel a tudatalattiból a millió nagyon jól megoldható lehetőséget!! (Se telefon, se sétafikálás Egy pohár vizet odakészíteni. Csukott szemmel meditál és amikor jön egy -egy gondolat felírja.)
3 oszlop. Mi a jó ebben a helyzetben (???) Mi a rossz? és a harmadik, hogy Mire van szükségem!!?
Aztán végiggondolni, hogy: Mit tudok ezért tenni, és mikor??
Hogy lehetett úgy elválni, hogy Ön kapta kizárólag a Férje ??? összes hitelét? Ezt azért meg kéne beszélni egy ügyvéddel!!. A szomszédtól kérjen egy "igérvényt". A banktól egy hitelcsúsztatást, mert akkorra van lehetősége lépni Az autót, talán el kéne adni, hitel átvállalással valakinek. Az új szerelme semmiben nem fogja segíteni az Ön anyagi helyzetének a megoldását! -mert nem is tudja!! DE most nagyon fontos ez a kapcsolat Önnek, mert különben a lelke lemerülne. Vele EGYENLŐRE most ne tervezzen hosszú távra, mert előbb más a feladat. Igazán szerencsés helyzet csak júniusban látszik. El kellene vállalni valamilyen külföldi munkát, és a céggel megbeszélni, hogy ez a helyzet anyagilag és engedjék meg hogy a visszafizetendő támogatást - megemelve- később fizethesse, mert különben elmegy a feje felől a lakása. Úgy látom meg fogják engedni, vagy találnak rá jogilag egy megoldást. Ez persze szomorúságot fog okozni mert a mostani szerelmétől huzamosabb ideig messze kéne legyen, de annyival többet keresne, hogy sok mindent helyre tudna állítani..Decemberben egy szerencsés,fordulat áll be és valamilyen "égi segítség" is jön váratlanul. A következő évet egy jogi procedúrával kezdi, de jó lesz a vége.
Az egész kirakásnak az első lapja az "ÉGI SEGÍTSÉG"! Olyankor szokott kijönni, amikor - az utunkra "eleve betervezett" feladat- ot kell megoldani! Ez most Önnek az!. Többet fog keresni, de mégis nagyon szerényen kell éljen az elkövetkező 1 évben. Nézze végig, mi mindenről tud lemondani, a fodrásztól(?) az autóig.Érdemes arra is meditálni, hogy milyen elfoglaltságra vágyik úgy igazán. Menyi az a pénz, amit át tud látni, és ezzel "beengedi " az életterébe?? Hogy a fiúval hogy alakul a jövő, az azon fog múlni, hogy amikorra ezt a rumlis helyzetet megoldotta, ÖN!! hogy fog érezni. De ez még a jövő zenéje!! Úgy látom erre a főiskolára semmiképp nem volt szüksége, és erre többször is figyelmeztette a sors, de most már mindegy!! Úgy látom a lakását meg tudja tartani, és a gyerekek sem szenvednek nagy hiányt semmiben.
Sok sikert és sok erőt kívánok

Nagyon szomorú vagyok... olyan világ vége hangulatom van, de csak halkan, csendben, magamban...

Mintha a múltkor egy reménysugár felcsillant volna, hogy lerendeződik az Exem ügye, de nem... és ez elkeserít...

Egyedül vagyok ezzel a mizériával, mint a kisujjam... igazából nincs kinek mondjam, csak magamba eszem, Exem családja nem érti és valójában nem is érdekli őket ez az egész...

Olyan jó volt azt hinni, hogy megoldódik, néhány napra a tonnás kő levándorolt a mellkasomról, aztán gyorsan visszament a helyére...

A legjobban az aggaszt, hogy a banknál nem érem el a pasimat...  emailt nem merek neki írni... szeretném letárgyalni vele a továbbiakat... bár a jövőbe látnék és tudnám, hogy mivel cselekszem helyesen és mivel nem... annyira jó lenne brainstormingolni valakivel, de ki mer 18 millás nagyságrendű tanácsot adni nyugodt lelkiismerettel? A környezetemben senki, amit meg is értem... pont ezért mocskosul egyedül érzem magam... szeretnék elbújni a világ elől, összekuporodva, szemlehúnyva... jó volna nagyon...

Van vajon még egy olyan elvetemült nőszemély, mint én, aki használt konyhát vesz??? :)

Én megteszem, már lezsíroztam az asztalost hozzá, a méret tökéletes, úgyhogy bevásárlok, dehát honnan máshonnan szednék százezerért konyhát gépekkel együtt?? :)

Mellesleg veszek tőle egy kétszemélyes használatlan ágyat 5ezerért  a vendégszobánkba, meg 70ezerért egy masszázs kádat :))

Nem, mintha lenne keret bútorokra, de azért ágyat csak kell vennem a lurkóimnak, úgyhogy tekintgetek, hát találtam 200ezerért olyan íróasztalt, ami  mesél, meg találtam kábé ugyanennyiért csodaszép sarokszekrényt, na ezeket megnéztem, jóóóól, aztán becsuktam az ablakokat :D

Találtam nekik szekrényt, lehet venni már 60ezerért is, meg ágyat is 80ezerét... konyhán meg még gondolkodom, mi tévő legyek, hajj, ha pénzem volna, akkor most nagyon tudnám szórni...

Aztán meg a tegnapi nap, sütöttem kuglófot rózsa formájú szilikon sütőformában, az íze olyan lett, mint máskor, de nem tetszett :)

Majd megköszöntött Banditám, vett gyönyörű tulipánokat, mert az a kedvencem, meg kaptam túrótortát, mert az a kedvencem :) kaptam rá számos gyertyát és a kis családom énekelt nekem boldog szülinapot :) majd jött Pótapa egy óriási csokor rózsával, úgyhogy szavam nem lehet a pasijaimra :)

Úgyhogy álmodozom tovább, aztán lesz, ami lesz...

Valaki megdobhatna úgy 3 millával és úgy, de úúúúgy berendezném a kecót, hogy csak na :) Fránya zsé...

Legalábbis több tekintetben így érzem magam...

Bandita köszöntött fel elsőként reggel egy aprócska megszólalással: "Drágám, nálad a kor nem számít, te 80 évesen is ilyen házsártos leszel, mint most..."

A másik, nem tudom hormonokra fogjam vagy mi a túróra... hívott a család és barátok is és minden egyes telefonhívásánál sikerült elpityeregnem magam... pedig csak a sablon szöveg jött: "Sok szerencsét, legyen olyan éved, amilyenre csak vágysz stb..." mégis itt pityergek... azt hiszem lassan orvosi eset leszek...

Kiscsajomnak jövő héten lesz a neve napja... esküszöm, jó lenne, ha pénzköltés terén valaki visszafogna... vettem neki egy McLaren babakocsit, tesóm lányának a szülinapja lesz, úgyhogy kap tőlük az én csajom és tőlem az ő csaja 1-1 lego csajos boxot, no meg vettem karácsonyra!! :D kisfiamnak egy nagy legó szerelőműhelyt... de muszáj volt megvennem, annyira akciós (-60%), hogy nem bírtam otthagyni...

Van, hogy tartom magam, biztatom /áltatom/, hogy azért történnek a rossz dolgok, hogy majd értékeljem a jót... aztán van, hogy nem hiszek benne, hogy eltörik a rohadt szárogatóm, mikor az utolsó göncöket aggatom és elszakad a cérna, hirtelen nem áltatom magam és csak sírok... Bandita meg nagy szemekkel nézi, hogy mi a rossebbeket kell egy szárogatón pityeregni... kit érdekel a szárogató? az élet a siratható...

apróságok és óriási dolgok és itt állok a problémáimmal egyedül, mint a kisujjam és félek és egyszer a büdös életben én szeretnék gyenge lenni, hogy ne kelljen tennem, döntenem és következményeket viselni, tudom... ez soha nem fog megtörténni, engem nem erre teremtett a teremtő...

Tudom, ha fortuna megint rám mosolyog, mindenre képes leszek, annyi mindent elértem már, kétlem, hogy már vége, de annyira belefáradtam...

Egy kis szerencsét szeretnék már, egy icuri-picuri egó növelést, tuningot, hogy képes legyek rá.

Napi fohász.

Reggel kissé kiakasztottak gyermekeim újfent, hiába kértem, csak sérót kellett belőni, még egy kört játszani a telómon, úgyhogy elkéstem a fodrászomtól, potom fél órát… de olyan ügyes volt, hogy lesétáltam a kozmetikusomhoz és kifestettem magam :)

Hát gyönyörű lettem, úgyhogy egész jó kedvvel indultam az interjúra, jó fél órán át mentem, nem tetszett az út, csupa fel-le árkon-bokron hegyen túl… na mindegy, természetesen még mindig nőből vagyok és azt nem kalkuláltam be, hogy a városközpontba ledobok 3 kört, úgyhogy késtem, de mondjuk 3 percet, belibbentem és mondom ki vagyok és miért jöttem, a nő meg néz rám, mint borjú az újkapura… hát mondja, az interjú szerdán volt, azért felhívom a főnököt, az elég barátságtalanul rázta le, én meg majd felrobbantam… tudom, hogy 4-ét mondott, nem vagyok hülye… itthon meg is néztem a blogomat és ott is péntek volt… tehát tényleg nem én vagyok a hülye, úgyhogy 2 perc után indultam is haza és ez az állás ugrott is, úgyhogy úgy tűnik, a pechszériám még nem ért véget, de hát ez van…

Aztán beugrottam a kőművesekhez, kedvelem a két dagi srácot, nagyon jópofák… majd hanyatt dobták magukat a belőtt sérótól, máskor ugye kis torzomborz :)

Aztán irány Vienna… hát és úgy éreztem magam, mint anyám rég… először bezúztunk a Mariahilfer-re, ma az egyik kis H&M üzletben minden gyerekcuccra 20% kedvezmény volt, vettem gyerkőcöknek pulcsikat, nacikat.

Aztán irány az SCS, benéztem ott is a H&M-be, de semmit nem találtam, aztán a New Yorker-ben vettem Banditának gatyát, majd a csajok valami siki-miki butikba betévedtek, esküszöm még sosem hallottam róla, inkább leléptem és átmentem nagyfiammal a C&A-ba, vettem gyerkőcöknek zoknikat, fürdőrucit – nagyon aktuális :D – no meg téli kabátot, mert épp kinőtték és gyönyörűeket kaptam…

Ez a kis tortúra tartott délután 1-től este 7-ig, ki is készültem, asszem a továbbiakban maradok az online rendelésnél, nem bírom és nem is csípem már ezt az egész napos rohangászást…

Gyerkőcök is kikészültek :D de most megint van normális cuccuk, mert ezek is csak nőnek, mint a bolondgomba :)

Kisfiam a mérges polójában alszik, kiscsajom meg a szivecskés pulcsijához bújik… imádott mazsoláim…

Úgyhogy hétfőn beadom a támogatásom és bekaphatja mindenki, aki él és mozog.

Punktum!

They don't know, they can't see, who i am, fear is the only enemy... jó, kicsit átírtam :)

Annyira nem látni, hogy megvágtak angolból :D De hát shit happens... reméljük következő szemeszterben nem fognak... jajj, oroszból jeles lettem :DD ezt hogy magyarázom ki következő szemeszterben, azt nem tudom, mert másolni azért nem nagy kunszt :D

Holnap megyek állásinterjúra, a kétszázmilliomodikra, de hogy most mennyire nem érdekel :D Meglátjuk, mit remekelek, milyen lennék revizornak :D

Délután megyek Bécsbe hugival, a pasija tesójával meg a két rosszcsontommal :) kész élvezet lesz :)

Esküszöm nem hittem az agykontrollba, de ha bepánikolok, ami az utóbbi néhány évben néhányszor azért előfordult, lebokkol az okos kis buksim és elhagy a józan ítélőképességem, amikor pedig hulla nyugodt vagyok, mint ma, hirtelen meglátom az alagút végét és elég kimért is vagyok, hogy elinduljak feléje... szal, első lépés a felismerés :)

Voltam kint a háznál, cimbiztem egyet a kőműveseimmel, reggel majd felrobbantam, ki akarták vágni a főfalamat, mert nem fér el a folyosó, bezzeg szombaton, mikor a legújabb agymenésemet taglaltam nekik, bólogattak rendesen...

Baromi jó kedvem van, félek még böjtje lesz, holnap intézem az A verziót, utána meg verzió X lép életbe, a közvetítő meg bekaphatja a mellébeszélésével együtt...

Na, stresszmentesítettem magam, beszéltem a közvetítővel, hogy nincs engedmény... i'm sorry, míg nekem kell egyedül milliókat ráfizetnem, addig leszarom, hogy kié az ingatlan... bevallom az őszintét... azt hiszem vette az adást...

Aszondja, milyen kemény nő vagy. Hát mondom, az élet megkeményített, mert ami nem öl meg, az keményít... sokszor voltam öngyilkosság-közeli állapotban... Nem felejtem a nyári hiszti rohamot a fedetlen föfalaim árnyékában, 10 perc alatt másfél liter borral és fulladásos rohammal...

Most viszont lélek nyugodt vagyok, én megoldom, úgy ahogy magam akarom... annyira lenyugodtam... Bandita tegnap csak téblábolt körülöttem, nem tudta, mit mondjon... Este csak bújtam... nem volt kedvem szeretkezni, pörgött az agyam megállás nélkül, természetesen az éjszakám sem volt nyugodalmas és most is olyan vagyok, mint a mosott rongy...

De reggelre akkora nyugodtság tört rám, többé nem gondolok másra, magamra és a gyerekekre és nem érdekel, hogy az exem mennyire tisztázódik, elregéltem az ingatlanosnak a dolgokat és mondtam, vagy annyi vagy bemegyek 2 hónap múlva a bankba és tisztára mosom magam... és nem érdekel, hová bukik az exem, nem veszek egy plussz nyűgöt a nyakamba, hogy az Exnek jó legyen, nem rohangálok mínusz százezrekért...

Végtére is, mi a rossebbnek idegesítem magam, erre vágytam, hogy robbanjon a bomba - legalább egy része - most pedig itt van, kezdek tisztán látni... megvárom mit mond a vevő, ha a harmadát nyerem a banknak fizetendőből, akkor futkosok pár hetet, de null szaldóért meg sem mozdulok...

Így is bagóért vehetnek lakást... én nem akarok már másnak jót... nincs miért...

Aztán marad még a kocsi hitele, remélem, hogy ott még legalább egy évet várnak a behajtási indítvánnyal, legyen már pár hónap luftom, aztán újult erővel az is szép lassan feloszlatom... felgöngyölítem és onnantól boldog leszek, amíg meg nem...

Hogy nekem hogy tele a tököm...

Visszahívott a bankos pasim... megvitattuk az ügyet... kedvelem, ő fair play-t játszik, bár ehhez is kellett valaki, aki ismeri, de ő tudja, mi a helyzet és nekem segít, az én oldalamon áll és ez jól esik...

Szóval kezdjek el egyezkedni a közüzemekkel, vagy engednek a tartozásból, vagy árverezés esetén egy büdös buznyákot nem kapnak... mert én ráérek, no mindegy... Exem családja meg le se szarja, mert ők nem részesei a hitelügyletnek, hogy kapnák be, de komolyan...

Plussz természetesen engedményezési egy megbízható családtagra és mivel több millával több az adósság, mint a vételár a különbözet 10 %-át csengessem be prontó... na jó, kapok 2 hónapot...

Aztán jött a pofára esés magas iskolája... mert ugye ingatlanost nem én hívtam, nem én alkudtam ki a tartalmát és az árat sem... fehívott az ingatlanos csaj és elmesélte, hogy a drága exemnek sikerült irányárral megjelölni és vagy engedünk fél millát vagy ugrott a buli... azt hittem helyben robbanok fel... ja és haveri alapon ő is 300ezret kér...

Ja és mellesleg valahogy bundázzam már meg a jegyzőnél, hogy a szocpolt és az adó-visszatérítést egy az egyben vállaljam magamra és helyezzem s.o.s. letétbe - potom 1,6 millió és majd ha lesz lakhatási, ráterhelik a házra...

Ezt így ukk-mukk-fukk - vag inkább fuck :D - intézzem el meló és gyerekek mellett... még jó, hogy épp nincs suli... ők pedig majd meglátják, hogy mi történik... ha maradna föle, tartaná a markát, mert az ő tulajdona, de mivel nem marad, így a deficitet megkapom... mert ilyen rendesek...

Miért vagyok egyedül hagyva ezzel a sok szarral?? Tele a tököm és fogalmam sincs, merre induljak, pedig gyorsan kellene....

Update...

milyen rohadtul naív vagyok még mindig, gondoltam felhívom exemet és tálalom a problémát, kultúráltan, kedvesen, hátha van valami hozzáfűzni valója... hát neeeem tudom... jó, hát erre még számítottam is, erre jön nekem a hős apa, őt csak a gyerekek érdeklik, az, hogy az utóbbi 2 év cselekvései alapján simán homelessek lehetnénk, mert mindent megtett annak érdekében, hogy azzá váljunk, nem kell a szent duma és nekiáll nekem féltékenykedni a pasimra... mondom, mi van?? mi köze neki ehhez az egészhez? erre jön nekem azzal a balfasz dumával, mikor a naggyal terhes voltam, megcsalhatott volna - tudtam a nőről, aki legyeskedett körülötte - és leléphetett volna a francba... ahha... bár tetted volna... és ezzel leraktam a telefont...

A tegnapi napom elég katasztrófa volt... annyira tele volt a tököm mindennel, hogy az kimondhatatlan... aztán találkoztam a kivitelezőmmel és mondta, ma húzzák a válaszfalakat... hazaérve elkezdtem kihúzó filccel kifesteni a szobákat, a múlt heti faltologatás miatt... szép színes lett a tervrajzunk és szépen látszanak a helyiségek... nem vagyok egy térlátó típus, annó az exem 1 méter magasan kisméretűből húzott nekem falakat, még úgy sem láttam a helyiségeket... de hétvégére minden meglesz és nagyon örülök neki...

Szóval a színezés-terápia segített... mazsoláim felvették a farsangi jelmezeket... kiscsajom úgy döntött, nem kell új, jó lesz a két évvel ezelőtti tündér ruci, mit mondjak, most pont jó rá :)) hello kitty-s polóval és zenélő varázspálcával :) Nagyfiam megkapta a villám McQueen-es jelmezét, tök édes, ahogy ki van tömve a bicepsze :))

Banditának is vettem egy farmert, mert katasztrófális volt a két mérettel szélesebben, egész pasi formája lett :))

Én meg kaptam anyuéktól egy poncsót, gyerkőcökkel röhögtünk, úgy nézel ki anya, mint egy denevér :D

Bandita párszor megölelgetett, meg kábé végigröhögtük az együtt töltött időt... olyan minden mindegy alapon... húztuk egymást... olyan volt mint rég, cinizmus uralta a kéglit, melyikünk pörköl oda nagyobbat a másiknak...

Este hazaért, csinált vacsit, aztán még neteztünk egy kicsit, majd bebújtunk az ágyba, mondta, hogy hulla, de majd reggel korábban kelünk, reggel meg már csak röhögtünk rajta, hogy természetesen elaludtunk...

Imádom a családomat, a két gyerkőcöm is a nagy szája és a hisztissége ellenére imádnivaló és persze Banditára sem panaszkodhatok... egész jól összecsiszolódtunk, azért egy másfél hónappal ezelőtt még nem hittem volna, hogy ebből lesz még valami, de mint látni, türelem kell mindenhez - bár kétlem, hogy én valaha megtanulom a türelmességet :))

Ja és elég sok haverjánál jön a baba, mondja egyik nap, csórikámék megszívták, úgy kellett röhögnöm... úgyhogy úgy tűnik, nem kell, hogy lelkiismeretfurdalásom legyen, hogy nem akarok gyereket :)))

Reggel óta pörgök, mint a búgócsiga...

Kissé tele a púpom, fel tudnák robbani, de csúnyán...

Tegnap volt lakásnézelődő, úgy tűnik megvenné, már hívtam a bankos kapcsolatomat, az e-on nem ad felvilágosítást partnerszám hiányában, a gázművek adott, a víz asszem elsikálva, majd azt a pasit is felhívom...

Aztán hívtam az én bankomat, az meg jól kiakasztott, menjen a büdös francba, a közjegyzői szerint 3 kiutalással kapom meg az építési hitelt, ehhez képest, a 2. utalást szimplán befelelezték, mondtam a csajnak, tudok olvasni, 3 db kiutalás szerepel a szerződésben és az ég adta világon senki nem hívta fel rá a figyelmemet, hogy a 2. számú több részletben történik, dúlok-fúlok, mert így megint csúszok 6 hetet...

Beszéltem sógorral tegnap, exemet nem helyeztette gondnokság alá az anyja... hülye volna, hátha hárulna rá felelősség, na most így átiratni a közműveket és eladni a kecót kész élvezet lesz... Lehet kihívni közjegyzőt meghatalmazás céljából és hasonló finomságok, hogy nekem ezzel mennyire van tele a tököm, az kimondhatatlan...

Úgyhogy teszek, veszek, intézkedek, robbanok, idegeskedek és remegeket és várom, hogy megint csak körbe futok a tengelyem körül vagy valóban egyszer vége lesz a rémálomnak és lesz idő, amikor nem kell az idegtől 2 havonta kidobni a ruháimat, mert kimoshatatlanná válik a félelem és lesz reggel, mikor tele vitalitással ébredek és nem a rémálmoktól nyúzva...

Nos, esküszöm a családomnak külön radarja van ahhoz, hogy feltépje az agyamat és besértődjön, hogy ítélkezzen és rendre utasítson/ani próblájon... mert ugye engem nem egyszerű...

Kezdődött ott, hogy anyám felhív, hogy most már fizessem én a kocsi törlesztőjét, mert már megint két hónapja nem fizettem... Azt hittem az agyam durran el, mondtam neki, hogy hónapok óta én fizetem, nem kell a mellébeszélés, majd kissé kifakadtam, szolidan, hogy ott lebeg még az Exem kocsihitele a fejem felett plussz még törlesztem az övét... igen, én hajtom, de basszus a kocsin van még egy rakás hitel és az értéke a béka segge alatt, akkor a következő 6 évben én fizessem... a másik, hogy MIATTAM cserélte annó a másik kocsiját... mondtam, hogy ne vadítson a képzelgéseivel... annó baromi jól kerestem a webshopommal, ahhoz meg az otthonom és a laptopom kellett, nem kocsi... Tehát kenjük már ezt is az idiótára...

Aztán jött tesóm, hogy akkor cserés hétvége? Mondom király lett volna, ha most hétvégén az egyikünknél lett volna a csapat, jövő hétvégén a másikunknál a csapat... de ez nem jött össze, sógor szombat este dolgozott... aztán gondoltam, hogy pénteken megyünk mi, mert ők nem hajlandóak pénteken, szombaton meg ők, aztán leesett, hogy Bandita szombaton is dolgozik, így meg már nem buli, mert nem tudja kialudni magát... tesóm viszont úgy gondolta, hogy akkor most szombat meg jövő szombat... Mondom, jövő szombaton nem király, mi megyünk pesti barátnőmhöz... nekiáll nekem dúlni-fúlni, hogy az ő gyereke szülinapján mi nem leszünk otthon... könyörgöm, nyárig ez a két hétvégém van, utána megint suli, mi a rossebbet vár??? Anyázik nekem jobbra balra...

Erre rákontrázva anyám, minek nekem Pestre menni, mit szórom a pénzt... mintha kértem volna tőle valaha... nem is értem...

Ja és van a lakásra érdeklődő... örülök, persze, vehetem fel a hitelintézettel a kapcsolatot, a szocpolt vetethetem le, a közüzemek, mert ugye mást kurvára nem érdekel... Sógor már hívott, mondtam, két kilómba került ügyintézőt találni a bankban... - gondolom eszükben sincs hozzájárulni, de le se szarom... - majd vele egyeztetek, legalább ne romboljon, ha nem tud érdemben segíteni...

Még 25 perc, mennek a kölykök aludni és gyorsan lehúnyom a szememet, hogy a tudatom kikapcsoljon és ne gondoljak semmire, elmerülhessek a léttelenségbe...

Fogalmam sincs mitől... okom sincs rá, bár szarul aludtam az éjjel...

Vágynék valamire, de magam sem tudom, hogy mire... na erre varrj gombot...

Családilag egész jól elvagyunk, voltunk tegnap cukrászdában, gyerkőcök hozták a megszokott formát én meg csak röhögtem...

Tegnap egész nap lusta voltam, nem mostam, nem takarítottam, igazából még el sem mosogattam, megfőztem és kész... Viszont cuki gordon bleu-t csináltam, vékonyka pipi husiból, ahogy szeltem fel, olyan lett, mint egy tekercs :)

Na most eljutottam arra a szintre, hogy hánynom kell, mikor be kell jönnöm, úgy érzem magam, mint kiscsajom az ovival :)

Szeretnék egy nagyot aludni és elfelejteni mindent...

És még mindig nem történt semmi exem autóhitelével és lakáshitelével sem... még mindig várom a végítéletet... mi a rossebbért őrölnek a hivatali kerekek ilyen rohadt lassan??

The winner takes it all... természetesen the winner is bármelyik bank, amelyik csak akar...

Csak akarna már... Szeretnék túllenni már ezen az egészen... húzódik ez most már 2 éve és nem akarom már, hogy húzodjon...

Exem hívott tegnap... nem vettem fel, csak néztem bambán a telefonomat, aztán rávettem magamat és visszahívtam... esküszöm olyan gát van bennem, kimondhatatlan... Mit mondjak neki? Felelősnek érzem-e magamat, hogy ágyhogy kötve vegetál?

Csak meg akarta kérdezni, mi újság nálunk... mit mondhatnék... semmi újság nincs... minden a régiben, élek annak terhével, amit a nyakamba varrtál... nem mondok ilyet, nem vádaskodok, egyszerűen érthetetlen tekintettel nézek farkasszemet a sorssal... Néha, ha jó dolgok is történnek velem, lelkiismeretfurdalásom van, mert vele többé nem fog semmi jó történni... legyünk őszinték, neki a szarabb...

Tegnap néztünk Banditával egy interjút, ahol egy homeless-ből csináltak komplett hülyét...

Hogy jutott el odáig? A bíróság a váláskor az asszonynak ítélte a kecót, ő meg ment a híd alá, majd ez bevonzza, hogy a munkahelyed is elveszítsd, onnantól meg kész... és belegondolok, még ha a fejem föléig ér a szar és fuldoklok, de van esélyem küzdeni, tenni ellene... az exemnek meg egyszerűen nincs jövője... a jelenje kibírhatatlan, neki már csak a múltja maradt...

Beszéltem még tavaly jóssal és ő elég keményen nekemvágta, én vagyok az egyetlen, aki tehet ellene... tehet érte... Még mindig hezitálok, hogy szerzek valakit, aki vért vesz tőle és újra kiküldöm Németországba... hátha tud segíteni... mert őszintén mást nem érdekli, a magyar egészségügy leírta... anyósom, ha akarna, sem tudna elindulni...

Vegyek még egy nyűgöt a nyakamba... mit tegyek? Miért én? 

Na mindegy, megint ott tartok, ahol a part szakad... igazából ez a szakadék végtelen, én meg sétálgatok a partján és sehol egy rohadt híd.

Na, pont így érzem magam ma.

Nem doktoráltam, de ha esetleg még valaki szeretné, hogy leordítsam, csak álljon sorba...

Fertelmes napom volt és még nincs vége...

Tegnap megbeszéltem az idióta főnökömmel, hogy 1-kor mennem kell, mert ma két vizsgám van, ó, délre végzünk...

Meg ahogy azt Móricka elképzelte, ugyanis minden személynek péntek volt, csak nekem nem... ergó bent ültem 1/4 4-ig, a nagyfőnököt már 9-kor helyre tettem, nem érek rá referálgatni, majd mutatom, hol kell aláírni és nem is fordítom le, mert nem érek rá, fülét-farkát behúzva visszavonult az irodájába...

aztán felhív egy tyúúúk, ordibál nekem a telefonban, na, elővettem a csúnyább modoromat és elhajtottam a rákba, majd felhívtam a kollégát, aki miatt telefonált a hölgy és őt is elhajtottam a rákba, innentől basztassák egymást...

Osztrák nagyfőnöknek nem volt kedve előkészíteni a dolgokat, inkább csináljam én, ő meg majd leokézza... kösz wazze, erre vártam 10-ig??? Ezt mondjuk megcsinálhattam volna fél 8-kor is...

Kisfőnök pofátlan módon délben elhúz ebédelni, mert ő éhes, na azt is lekaptam a tíz körméről és így adódott, hogy negyed 4-ig bent basztam a rezet és nem értem be az egyik vizsgára, a másikra pedig remegő fáradtsággal megyek 3/4 7-re, erre mondaná az orosz tanárom vagy fogja este 7-kor mondani, hogy právilná - nincs kedvem cirillel másolgatni...

Húsz a csúcson, az osztrák nagyfőnök, aki az utóbbi 2 évben nem beszélt velem két mondatot, felhív, hogy filozofálgassunk együtt, azt hittem dobok egy hátast... Anyádat, azt... dolgozzak ki egy céltervet - mert nekem tanítják :D - ennyire naívnak tűnök valóban, hogy ennyire azt hiszik, hogy etethető vagyok??? és kérjem számon a 2 nagyfőnöktől és az egy kisebbtől, majd nekem referálnak :DDD Hát a jó édes anyádat... hogy ennek is elszállt egy kereke, ami a többit hajtja vagy csak engem néz sík hülyének, nem is értem...

Azt meg legfőképp nem, hogy miért nem álltam fel délben és húztam el a picsába...

Na most volt ma vércukorleesés általi remegés, ideg okozta hányinger, most meg vegetálás...

király vizsgám lesz 2 óra múlva, oh yeah... mert ilyen az én életem, káoszos és megalázó, most mondom utoljára fortunának, változz meg vagy felrúglak!

Tegnap este segítettem a közgáz példákban egy UV-s csajnak, de legalább volt annyi esze, hogy szólt, ha dunsztja nincs, miről hablatyolok, így 2 példát már tutira tud a 7-ből :)

Közben párhuzamosan németeztünk Banditával... őrület, mennyire nincs önbizalma az egészhez... azon már röhögnöm kellett, hogy mert nekem könnyebb... ja, mondom, míg Te 3 órát töltesz hetente németen, addig nekem meló mellett potom 24 órám van hetente a suliban és 10 vizsgám szemeszterenként, abból meg 2 nyelv... de mindegy, had morgolódjon :))

Aztán csak eljött az este... rákérdeztem, mihez kezdünk ilyen korán egymással... a válasza: ne szivass már...

Szerintem kikerekedett szemekkel néztem rá és visszavonultam, Dr. House randijára igyekezve :)

Bejött és nem bírtam ki, hogy ne tegyem szóvá, mi a problémám... aztán jött, a mert te mindenen drámázol... ott elgondolkodtam, hogy megszólaljak-e még... aztán hozta az ellenérveit, hogy nem velem van a baj és azt hiszem megértette, mit akartam mondani... úgyhogy a szeretkezés elmaradt, de talán van rá esély, hogy változtat és nem lesz a hónapban 30 napot fáradt... we will see...

Ma pedig 4 beteg gyerkőccel tobzódok itthon, de kicsit sem bánom, hogy nem látom az idióta főnökömet :)

Mi a rossebb történt most meg???

Email for you...

Fejvadász, aki kb. 2 éve nem jelentkezett...

Felmerült az Ön neve, európai autóipari cég stratégiai beszerzőjeként...

olvastam a részleteket... nem mondhatom azt, hogy nem tetszik... sőőőőt.

bár ez itthon lenne, nem nyugaton, de akkor is jól hangzik...

Menjek, ne menjek, válaszoljak vagy sem?

Főnökünk ma megint hülye, ordibál - nem velem, én itt még annyit sem számítok :D

Én pedig várom a pillanatot, hogy emberesen elküldjem a rákba...

Asszem visszaírok hűvösen, hogy akár szóba is jöhetne a hely :)