Mostanában elég padlón vagyok... Mondjuk tegnap este sikerült némi borral letompítani magamat, bevallom jól esett, de fél 10 körül már mély álomba nyomott el...
Banditával közel 2 hete nem volt közöttünk semmi... Néha lett volna rá ingerenciám, néha pedig nem...
Tegnap reggel beszól, már becsületből is meg kellene ejteni egy újabb aktust... Tágra nyílt szemekkel néztem, de nem szóltam semmit, becsületből?? Nahát, éltem már meg egyet s mást, de becsületből még senki nem akart megdugni... úgyhogy az a szikrányi kedvem, ami volt is elillant egy perc alatt...
Este jött házi néni az albérleti zsét átvenni, késtem, hív Bandita, itt a házi néni... Mentem az automatához, levettem a zsét, majd házi néni kezébe nyomtam...
Elment, én pedig rákérdeztem Banditára, ugyan hogy áll már anyagilag, hogy megint én fizethettem egy az egyben...
Hát sok volt a feladnivaló a lakatlan házra, nincs pénze... oh yeah. mondom, nekem sincs, akkor most mivan... és mélyen hallgatott... végülis kifizettem minden mínuszát, az ő élete rendben van, kifizettem a felmondott hitelének a tartozását, meg néhány számláját, ő így most egész jól elvan, az én dolgaim meg nem túlzottan hatják meg... ha elúszik mindenem, ő még mindig mehet haza... eszében sincs úgy intézni a dolgokat, hogy legalább felesben finanszírozza az életet, nemhogy esetleg visszanyomjon zsét a tartozásából felém... én meg rá se néztem, kibőgtem magam, kellően letompítottam magam a borocskámmal, majd elfeküdtem...
Előző este próbált kommunikálni, de mivel a fejem fölött verdesnek a hullámok, épp a levegővételre koncentrálok és nem filozofálgatok...
Mert ritka szar érzés kiadni a kecóját, tudni, hogy más használja az ágyát, hogy minden, amit összeszedett az évek alatt ott van és most még csak ott sem aludhat, csak tesójáék lakrészén...
Mondom, akkor hozd el, ami közel áll a szívedhez... azt már nem, komolyan, mintha hozományvadász lennék... szarok a vitrinjeire, meg a porcelánjaira... soha értéket nem képviselt a szememben, Pótapa tele van Herendi cuccokkal... mutogatta, hogy milyen csodásak, mondtam, ha lehet, nekem ne tízezres csészében adjon kávét, mert nem esik jól... jó nekem a nescafe's repis csésze is...
Úgyhogy nem túl sokat kommunikálunk, mondhatni semmit, este csak annyit kért, időben szóljak, ha ki akarom rakni... visszakérdeztem, mi az az időben? Hát, amint nem szeretem...
