Díva naíva - a furcsa nő tökéletlenségei

Egyrészt zavar az a szar, aminek a kellős közepén vagyok, de az, hogy egyedül vagyok vele és premier planban végignézhetem ahogy mindenki elnémul vagy elfordul, na ez az, ami sokkk.

Anyám támad, így nincs alapja a beszélgetésnek, mert mindig lehet mit találni, amibe beleköthetünk...

Tesóm sajnálja és vesz egy lottót hátha...

Bandita meg úgy gondolja túlspilázom a dolgokat és nincs jobb dolgom, mint letargiába esni...

Tegnap este kimerülten és fáradtan és frusztráltan, hogy megint dolgozhatok lojalitásból hajnalig ültem a széken és gondolkodtam az elmúláson és szép hullámokat leírva jöttek zokogó rohamok és gondolkodni nem bírtam, lázasan kerestem a megoldást és milliószor lepörgök az 'élet utánam' című dráma a szemeim előtt...

Majd két roham között lázasan kerestem a megoldást, hogy tudnám megoldani ezt az egészet, gondolkodóba estem, hogy eladom a házat és lelécelek a gyerkőcökkel, erőt kell gyűjtenem hozzá és még ez is megeshet...

Úgyhogy átálltam arra, hogy betűkben és gondolatokban élem az életemet, mert olyan hangosan nem tudok s.o.s. jeleket küldeni, hogy bárki is venni az adást, a szavaim falaknak ütköznek.

Fogalmam sincs, miért van ez így... érdektelenség? félelem? miért nem beszél velem senki?  

Bandita is érzi, minden hullik szét, nem csak az életem hullik milliónyi fájó aprócska szilánkra, a kapcsolatunkat szabdalja, nem hiszem, hogy túléljük a holnapot... milyen jövő az, amikor nincs kihez szólnod, mikor beszélned kellene? 

Esküszöm, más kiakadna, én csak röhögök, kaptam egy levelet a jegyzőtől, érdemi vizsgálat nélkül elutasították a szocpol letétbe helyezési kérelmemet, napi kamattal legyek kedves visszafizetni 8 napon belül uszkve 1,5 millát... hát akkor fellebbezünk....

Kisfiam egó építését glace kesztyűvel elindítottam... nehéz és fárasztó, de nehogy már így legyen, játékosan próbálok olyan szokásokat bevezetni az életünkbe, ami számomra megnyugtatólag hat, aztán majd meglátjuk...

Banditával eléldegélünk egymás mellett, segítek a házijában, ő meg reggel kávét főz... hétvégén, nem hogy kettesben, még négyesben sem leszünk, de ezzel sem időm, sem kedvem foglalkozni... Mérgelődök még mindig, hogy mennyire kimarad az életemből és milyen szinten nem hatja meg, dehát ez van...

A takonykórom még mindig nem múlt el és kellőképpen gyenge is vagyok, úgyhogy este megint 10 előtt mélyalvásba zuhantam...

Aztán meg lelki támogatás érkezik hátszélből, jól eső és örömteli... ez is valami.... napi 5 perc gondtalanságból meg lehet élni 24 órán át...

Kesztyűket fel, hol így, hol úgy :)...

Nincs erőm hozzá, pedig lehet jobban tenném, ha lenne, ha újra erőt merítenék az illúzióból, a nem létezőből és a nem létből, de fáradt vagyok, csak a szemem húnynám le és elfelejtenék mindent és mindenkit, a léttelenségben lebegve vegetálnék, csak egy kicsit, csak most, kérlek...

Volt egy hely,
gyönyörő álmomban láttam,
hol tengerkék szigeten árnyak közt jártam,
nem volt más
néztük a hold fénylő arcát
csak ő és én láttuk a hullámok táncát,
s a hajnal vad románcát

Valahol még várnak rám
Valahol egy hang még szólít engem
Valahol egy hely hol nincs többé már, ami bánthat ami fáj
csak a szél lejtheti táncát
valahol biztosan érzem szívem rá talál
s valahol tán ő is vár

Mondd hol jár, az akit álmomban láttam,
ki elvisz majd oda hol eddig sose jártam
Mondd hol jár, ígérte eljön majd értem
és bármi bánt, megvéd és elvisz majd innen
s újra szép lesz minden

Valahol még várnak rám
Valahol egy hang még szólít engem
Valahol egy hely hol nincs többé már, ami bánthat ami fáj
csak a szél lejtheti táncát
valahol biztosan érzem szívem rá talál
s valahol tán ő is vár

Valahol egy hely hol nincs többé már, ami bánthat ami fáj
csak a szél lejtheti táncát
valahol biztosan érzem szívem rá talál
s valahol tán ő is vár

Sajnálom, majd legközelebb, megígérem!

Ma teljesen az az érzésem volt, mint a vihar előtti csendben... mikor még a szél se fúj és érzed a félelmetes csendet, tudod, hogy történni fog valami és várod...

Beszéltem az én bankommal, feltépték az agyamat és bunkók voltak, de ez igazából nem túlzottan hatott meg... ezen biztosan egyszer túl leszek...

Kiscsajom miatt aggódom, a tejfogak mögé nőtt ki két maradandója, ha a tejfogak nem adják meg önként magukat, akkor jöhet a szuris foghúzás... mert mindig van valami...

ahol viszont a lelkem úgy döntött, hogy kapitulál és nem tudja már merre tovább... Anyu vitte ma gyerkőcöket pszichiáterhez... üzent, hogy legközelebb csak engem akar látni... a nagyfiam önveszélyes és 120 %-ban depressziós... nem is érti, hogy tud tanulni ilyen lelkiállapotban...

Anyám nem tudta, hogy tálalja, hogy ne szemrehányásnak tűnjön, én pedig pókerfésszel végighallgattam, közben lélekben a kezeimet az ég felé emeltem:

Istenem, mondd meg, mit akarsz még tőlem? Az elviselhetőség határait rég áthágtad, mit tegyek még?

Mondta a doktornő, ha bulémia... a depressziótól való lelki hányatás... mint sógoréknál is megvolt és tudtam, hogy lelki, de mit tehetek? Nem tehetek róla, hogy az apja magatehetetlenül fekszik, nem tehetek róla, hogy a nagybátyjának gyereke lett... NEM TUDOK EZEKEN VÁLTOZTATNI... EZ   V A N ! 

Azt is mondta, ne kínozzam a tanulással, ő azt is csodálja, hogy van egyáltalán valami, amit ilyen állapotban megjegyez és kezeljem hímes tojásként...  és nagyon figyeljek, a bulémia beálltával már nem nagyon tudnak segíteni, az egyenes úton vezet a halálhoz...

Kiscsajom, hogy legyen még mitől szarabbul érezni magam, miután a doktornő kérdezi tőle, hol lakik, nemes egyszerűséggel annyit válaszolt: hol itt, hol ott...

Igen, végül is, boldoggá sem tudom őket tenni, még ha belegebedek sem, meg otthont sem teremteni... király... 

Arról nem is beszélve, hogy mondta a dokinőnek, hogy néha felébred éjszaka és nem szereti a tesóját, mert a hugit én sokkal jobban szeretem, ami aztán abszolút nem igaz, de mindegy, szóval néha megfordul a fejében, hogy legszívesebben megfojtaná...

Így lehet aztán jól aludni... :S

Hála az égnek, úgy tűnik, vehetek új cipőt, megmaradok :)

Ma krónikus munkaundor tört rám, úgyhogy cégtől kifolyólag, meg mivel a Szerelmem szabadságon van, kettőkor távozom, szigorúan céges ügyben :))

Tegnap lustálkodós napot tartottam, szarul voltam, így megérdemeltem, meg mivel lazább a suli, kicsit túlvállaltam magam házimunkailag szombaton, de megérte :) A vasárnapi lazázás simán belefért :)

Volt egy-két szösszenet a napban, ami lelkileg rendbetett... Az egyik, nem találtam a testápolót, gyerkőcöket kentem le szombat reggel utoljára, tehát gondoltam, hogy ott lesz valahol :) Még jó, hogy kiscsajom tudta :) Bandita csak röhögött, az a mákod, hogy imádlak :)

A másik pedig, néztük a king kong-ot, mondtam neki, ha engem akar elrabolni egy óriás majom, akkor megvédsz? Hát persze Drágám, de ha egy mód van rá, akkor ne raboltasd már el magad egy nagy majommal... mondom, már megette :))

Az OEP-en meg erősen berágtam, ahhoz képest, hogy szeretném leadni az adóbevallásom, hát esélyem sincs, mert a február 15-i határidő őket nem köti, kapják beeee :P Természetesen telefonon nem érek el senkit... de kedvesek...

Úgyhogy lelkileg egész jól vagyok... süt a nap... :)

A darab nem volt egy nagy szám... valahogy nem ragadott magával... utána volt egy musical gála, na az sokkal jobb volt... a hátsómat 3 óra alatt rendesen elültem a kosármeccs üléseken :)

Utána vacsi, addig minden rendben is volt... csak aztán a kedvesem diplomáciai érzéke hagyta el és elég pókerfésszel mondta, hogy lelép akkor jövő hétvégén, nekünk úgy sem lenne helyünk, nyugodtan bízhatok az ízlésében, majd ő választ parkettát... Na innentől erős kapd be hangulatba kerültem... kérdezte miért... én válaszoltam... ő hallgatott... aztán próbálta jóvá tenni, de van amit nem lehet... na mindegy, hazaértünk 3 percen belül aludtam is...

Köhögök ezerrel és kába vagyok és várom a jövő hétvégét, mert 15 fokot mondanak és nem lesz suli és élvezhetem egész hétvégén a csemetéim társaságát és ez csodás... ő meg élvezze a szabadnapjait másutt, ha ez kell, hát legyen ez, de attól nekem még nem kell hozzá jó képet vágnom... én jól elvagyok nélküle is, csak nehogy túl jól ellegyek...

Erről szól az életem, mert ha nem bonyolítja más, majd én megteszem, erre jöttem rá a múltkor, kell a pörgés, ha tetszik, ha nem...

Tegnap mentem suliba, aztán fél órával előbb leléptem, mert kiscsajomnak már 4-kor a suli bulijába kellett lennünk, a leendő elsősök kis fenyőmag avatása volt... mit mondjak centire pont ugyanolyan volt, mint nagyfiamé :))

Dilemmában vagyok, van egy 25 körül jópofa, vidám csaj, na őt csípi kiscsajom és az ő osztályába akar menni, van viszont egy 50-es nő, ő is nagyon kedves, aranyos, ő állítólag a legjobb tanítónő a suliban... és szerdáig döntenünk kell...

Aztán hazajöttem, Bandita elment egy kollégájával kávézni, felhívtam, merre van és mondta, 5 percen belül itthon lesz... Hazaért, épp mosogattam és mondtam, hogy nem lett volna gond, maradhatott volna... Azt mondja, csak azért ment el, mert nem voltam itthon... azért ha választhat, inkább velem van, mint a kollégájával...

 Köhögök egész nap, folyik az orrom, gyerkőcöktől sikerült elkapnom a takonykórt, este kismacska módra, bújtam hozzá és doromboltam és előjött a rég látott csillogás a szemében... tehát mégis bennem volt a hiba, néha nem bírok magammal, a határozott katonásságom nyomta talán el őt... lett is volna kedve összebújni, de mivel fél percenként fújom az orrom, erről most inkább lemondtam... ez is megoldódott, minden beszélgetés nélkül... örülök, hogy nem esetem neki, hanem kivártam és felismertem, a hiba valószínűleg az én gépezetemben van...

Ma este pedig musicalezünk, vacsorázunk és kicsit élvezzük kettesben egymás társaságát... alig várom... 

Tegnap mikor mentem gyerkőcökért, nagyfiam égetett a láztól, fel sem kelt egész nap, fájtak az izületei... Olyan kis elesett volt... Gyorsan összeszedtem őket és hazavittem...

Belázcsillapítóztam nagyfiamat, majd bevonultunk a szobába, gyerekdalokat énekelgettünk... rendeltem kaját, mégiscsak ünneplünk, Banditával csülköt ettünk, gyerkőcök pizzáztak... kisfiam egész nap nem volt hajlandó semmit enni, úgyhogy muszáj volt rávennem...

Aztán megvacsoráztunk 4-esben, majd Bandita levitte a kutyát és hozott virágot.

Gyerekeknek olvastam két maratoni mesét, de már fél nyolckor alvás volt előirányozva, még nincsenek jól...

Aztán ígéretemhez hűen csináltam Banditának kuglófot, bár csak fél adagot, mert a nagy cukorválság közepén pont elfogyott a cukrom :D

Bandita hazaért, míg kuglófozott, visszakerestem az msn-es beszélgetéseinket, ugyan valahol megvan az első beszélgetésünk cd-n, de mivel azóta laptopot cseréltem, nem a gépemen... úgyhogy elkezdtem egy április közepit olvasgatni... Na, abba a pasiba bármikor újra és újra beleszeretnék, mennyire megváltozott... vajon én tehetek róla? Mi történt? Az a pasi hová lett? Láttam rajta, hogy mennyire fáradt, csak némán elétoltam a gépemet, olvassa el, majd bevonultam...

Kis idő múlva jött utánam, pontosan tudta, miért mutattam meg neki... Halkan próbálta enyhíteni a helyzetet, látod Szívem, hogy megöregedtünk egy év alatt? Mosolyogtam és csak annyit mondtam... valóban így látod? Láttam rajta, hogy tényleg bántja ez az egész...

Aztán odabújtam hozzá. Odafordult és ártatlanul nézett rám, ugye Te is fáradt vagy... ő az volt... mint mióta ideköltözött mindig... fogalmam sincs mi okozza... nem tudom mit tehetnék...

Ezt nem tudom ennyiben hagyni, tegnap olvastam... hogy én nem bírtam már a szenvedélyét, olvastam a rajongását és olvastam a kedvességét, ennek a töredékét tapasztalom, mióta itt lakik és nem értem miért... szeretném visszakapni azt a Banditát...

Nem akartam tegnap ezt megvitatni, fáradt volt és nyűgös, nem lett volna értelme, holnap, ha elmegyünk vacsorázni viszont szóba fogom hozni... aztán meglátjuk, mi lesz...

Nos, eltelt egy év azóta... reggel sms-t kaptam... kíváncsi vagyok, milyen lesz az esténk... tegnap beszélgettünk, tanultunk, nyugalmas volt, jól esett...

Ez történt egy évvel ezelőtt:

Volt egyszer, ezer éve volt és elég lelombozó azt írni, hogy történt vagy 18 éve :D, na mindegy, őrületen szerelmes voltam egy srácba, akkortájt a barátnőimmel folyton a BMX pálya körül lógtunk és ott néztük a bátor, ifjú titánokat, nos volt egy magas, mélybarna szemű, barna hajú srác, aki csak versenyekkor jelent meg és torony magasan tarolt... teljesen oda voltam érte... emélkszem még arra a kétségbeesésre, mikor bukott és szirénázó mentő vitte el... Nos aprócska tini románc alakult ki közöttünk (amire ő nem emlékszik már ebben a formában :P) elmentünk egyszer sétálni, na jó, én 13 voltam, ő meg 15, akkortájt ez még óriási különbségnek számított :):) Nos vagy 2 órán sétáltunk és a végén megcsókolt, én meg beleszédültem :) Utána még hónapokon át leveleztünk, természetesen bélyeget nem ragasztottunk a borítékra, mégis mindig megkaptuk :) Kanyarodjunk vissza, szóval az msn címe fent volt az iwiw-en és felvettem :) Beírtam az ugye nem túl sűrű nevemet és az évszámot (1992:D) és kb. 2 perc múlva már be is köszönt :)) Meg kell hagyni, akkoriban is baromi jól nézett ki és ez mára sem változott :)) Nos, szerinte én is baromi jól nézek ki és elhülyéskedtünk, mérgelődött, hogy várnia kellett volna még egy kicsit, bár akkor is jól néztem ki, na de most :DD Nagyon jól elszórakoztunk és a Nr. 1 uticélom irányába tartott - Amsterdam felé... Megígérte, hoz nekem eredeti Holland tulipánt, hát, hogy azt hogy kapom meg, még nem tudom, mégiscsak 150 km-re lakik, mindenesetre szingli és nagggyon jó fej :)

Na, most már nem szingli, nem lakik 150 km-re és nem mindig jó fej, de azért szeretem :)

Este pedig nosztalgiázni tervezek vele, elolvassuk az első beszélgetésünket, én naplóztam :)

Kiegészíteném mégiscsak egy kicsit :)

A múltkor beszélgettünk és kérdeztem Banditát, mi fogott meg bennem?

Nem a külsőségeket taglaltuk, hisz még csak képről látod, mégis oda volt értem :) Mondta, hogy nem vagyok egy duzzogó liba és akármilyen csípősen szólt, felfedeztem benne a humort és a lehető legcinikusabban visszadobtam a labdát... a legtöbb nő minden beszólásán sértődött...

Aztán egyik nap mondtam neki, hogy ő mennyire nem romantikus és hogy legyen már egy kicsit az... Mondta, Szívem, Te így szeretsz, hogy nem vagyok egy nyálas bájgúnár... jó, mondom, de mégiscsak... Aztán előadta, gondoljak már bele, ha dalt írna nekem és előadná az ablak előtt az utcát felkeltve, zongorát odatolva és adott ízelítőt, rögtönzött néhány ultra nyálas sort, majd röhögött és kérdezte, na, ehhez mit szólnál? Mondtam neki, őszintén? elhánynám magam :D

és akkor még eszembe sem jutott, mikor tavaly először mondta, hogy "szerelek", amit én liba természetesen "szeretleknek" értettem...

Hát ez az én családom...

Este olyan szinten összevesztünk Banditával, hogy nyugtatóval aludtam el... igen, ez az az otthonos béke, amire vágyom... egy cipő miatt, amit nem rakott el a lányom, mert nekünk más közlendők egymással nincs. Csak annyit szeretne, hogy változzak... én meg nem fogok, én is sok mindent nem díjazok benne, de vele ellentétben elfogadom... Na, mindegy...

A kiscsajom sikeresen elrejtette az unokatesója kedvenc alvókáját anyám edényes fiókjának leghátuljába, merő rosszindulatból, nem is értem... ezt nem tőlem tanulta és fogalmam sincs, miért undok és rosszindulatú mindenkivel, majd jövő héten egyeztetek a pszichológussal...

Nagyfiam meg imád nagyot mondani, mondjuk ezt apja is imádta és már nála is utáltam, nagyfiamnál már elfogadni sem vagyok hajlandó...

Néha úgy érzem minden vonalon elbuktam és fogalmam sincs, hogy miért...

Na, most összevesztem tesómmal is, elvetette a súlykot kiscsajom szidalmazásánál, az ő alvókájuk miatt... ez nem az ő meccse, ez az enyém... úgyhogy ő is bekaphatja.

Micsoda nap...

Hogy ne mindig csak nyavalyogjak :)

Szóval, ugyan C-s lett az MS Office vizsgám - mentségemre szóljon, ezer éve nem dolgoztam 2003-as verzióval és fejből nem mennek a funkciók, így nehezebb volt őket megtalálni... - de mégiscsak beszámítós vizsga, úgyhogy NEM KELL BEJÁRNOM ÓRÁKRA :))

Meg ugye, leadtam az oroszt, amit kicsit sajnálok, de sokkal könnyebb így :))

Úgyhogy a következő pár hetem úgy néz ki, hogy most pénteken 4-ig leszek, szombaton 3/4 7-ig, aztán jövő hétvégén a beszámított és leadott óra miatt nem lesz órám - hurrá hosszú hétvégére, már fűzöm Munkamániást ;) utána hétvégén pénteken és szombaton is fél 2 - 4-ig lesz órám...

Éljen az ultra light szemeszterem :D

Fáradtnak érzem magam...

Tegnap délután, mikor hazaértünk megint mélydepresszóba estem és tornádóként söpörtem végig a lakáson... Bandita inkább menekült a kutyával együtt ki a viharzónából, lementek sétálni...

Mire felért rájöttem, nem fair play, hogy már megint nem vagyok normális és komoly erőfeszítésembe került, de összeszedtem magam...

Elkezdtük az űrkölyköket nézni gyerkőcökkel az ágyban. Nyűgösek voltak és igényelték a jelenlétemet, én meg fáradt voltam és szívesen bújtam be közéjük...

Bandita hazaért és most már ő dúlt-fúlt, mert a gyerkőcök nem rakták el a legójukat az étkező asztalról... Nem álltam le vitázni, annyit mondtam, lázasak... Ő dúlt-fúlt tovább, semmivel nem vagyok én sem különb, ott maradt a nyakláncom és a könyvem és ez egy fél perc, lerakodni... Én meg csak néztem ki bambán a fejemből és elkezdtem elrakodni és közben azon gondolkodtam, fél évvel ezelőtt, átölelt és nyugtatott, most meg tükröt állít... ha neki ez a jó stratégia, legyen vele boldog...

Visszabújtam gyerkőcök közé és hallgattam, ahogy kint mérgelődik, hogy nem vagyok képes kint lenni vele, most erre vágytam, most én vonultam vissza a viharzónából... van ez így...

Hogy az élet ne legyen egyszerű, kiscsajomnak kibújt két maradandó foga, a tejfogak mögött, fáj az egész alsó fogsora... mondta, ő kenyeret nem eszik, mert nem tud rendesen harapni a három mozgó fogtól és a két kibújttól, nekiálltam tejbe rizst főzni...

A héten egy évesek leszünk és mennyi minden változott azóta... dehát ilyen az élet...

Hiányzik Munkamániás, szerintem lebeszélem vele, hogy jöjjön le hozzánk március 15-re, hiányzik és jó volna kicsit együtt lenni...

Tegnap kapkodós napom volt, kellőképpen el is fáradtam, reggel fogtam a négy gyerkőcöt, vittem szomszéd pótnagyihoz, a kőműves jól leszúrt, kicsit koránra szerveztem sógort, ugyan jeleztem előre, de az tényleg nem tegnap volt :) úgyhogy a délelőttömet -4 fokban töltöttem...

Na, mindegy, szennyvíz is bekerült... aztán jól összeveszem anyámmal, mert ki másnak kellene elmenni az esti bulijához kávéért, mint nekem? Végülis semmi dolgom... Na mindegy, legyen boldog a kávéjával, egy durva vita után sikerült még kávét vennem neki, legyen boldog vele...

Suliban egy dupla órám volt csak, de majd bealudtam, pedig olyan jó órákat szokott tartani a közgáz tanár, de a tegnapi katasztrófa volt...

Még haza se értem, már mehettem anyámékhoz, mert a kiscsaj lázas... majd felrobbantam, két napja enni nem volt időm a gyerkőc meg már a pizsama parti helyszínén volt... mivel sógor még dolgozott a lefolyón, kisszoknyában, meg tűsarkúban segédkeztem... Bandita csak röhögött, később már sógor is, kissé sietősre vettem a figurát :) Mondtam neki, ma nem biztos, hogy megyünk, mert a kiscsaj nincs jól... 

Ott végezve felugrottunk a pizsama parti helyszínére, csípem hugi pasijának az anyját, igazi nagyszájú szókimondó csaj, ott is elidőztünk, majd elmentünk Banditával vacsizni...

Exem csörgött és eljátszotta a hattyúk halálát, hogy mi van az ő pici lányával... azt hittem rosszul hallok, hát öcsém, ez a vonat elment... sosem felejtem el, mikor közöltem vele, hogy fejen harapta Pótapa kutyája, mi volt a reakció... 'pedig milyen szép lány volt'... most meg hirtelen érdekel? képmutató seggfej...

Egész nap mást sem éreztem, minthogy délelőtt csontig fagytam, másra sem vágytam, mint a forró ágymelegítőmre... aztán következett egy 'muszáj' szeretkezés, katasztrófa volt, félbehagyva Bandita elaludt, én meg még órákig forgolódtam...

A mai napunk egész jól indult, délelőtt összebújtunk, majd délután megmasszíroztam és egy őrületesen elhúzott, érzéki szeretkezést éltünk meg... teljesen kikészültem, 2-kor legszívesebben újra aludtam volna egyet :) Elmentünk boltba, megreklamáltam a kolbász árát az információs pultban és egy ilyen alekosz típusú, idegesítő stílusú pasi nyomta ott a sódert... esküszöm flörtölni próbált, pedig messziről sütött róla, hogy meleg :D bár, én alekoszról is azt gondolom :D

Anyuéknál ebédeltünk, majd Banditát kidobtam itthon és mentünk sógorékhoz. Több, mint furcsa volt, anyós is megbékélni tűnik vagy fene sem tudja, úgy kezeltek, mintha még a családhoz tartoznék, sógornőm is nagyon örült nekünk, gyerkőcük meg egy tünemény, vigyorog, mint a tejbetök :) Exemre rá sem bírtam nézni... Manipulatív és zsarnok, ahhoz már túl régóta ismerem... és rettegek tőle, ha a gyerkőcök felnőnek, mi lesz velük... hogy fogja őket rángatni, mert kötelességük ápolni, istápolni... 

Nagyfiam eljátszotta a hattyúk halálát, szóltam, hogy ne essen túlzásba az össze-vissza evéssel, de ott ugye nem kell anyára hallgatni, úgyhogy első körben vécére ment, majd sógorék szőnyegét végighányta és hiszti rohamot kapott, hogy azonnal induljunk, neki fáj a hasa... Azon gondolkodtam, talán a bébire féltékeny, mert eddig ő volt sógor mindene... Mondjuk a bébi is a hónapban már 1 éves lesz :) Kiscsajom nagyon jól elvolt vele...

Hazaérve Bandita játszott kis csajommal, kicsit az volt az érzésem, hogy rájött valamiféle féltés, aztán benyögte kicsim, hogy szeretne egy darab lány kistesót :D Bandita meg mondta elég nekünk a két gyerkőc... fura érzés volt... 

Este még beszélgettünk és halkan megkérdeztem, lesz idő, amikor mi együtt töltjük az ünnepeket? Válasz már nem jött, már aludt... 

Erőltetett menetben haladt a napom... előbb elment a cégtől 10 perccel, mert se benzinem, se pénztárcám nem volt...

Természetesen megint késtem :D na jó, csak néhány percet... az egyik évfolyamtársam is UV-zott, mondta ekkora számológéppel tutira sikerül :) Mondjuk efelől semmi kétségem nem volt...

Aztán mentem a tanulmányi tanácsadóhoz, mondtam, hogy sajnos nem tudok részt venni a brüsszeli kiruccanáson... végül mondta, hogy ez nem gond, csak nem verik nagy dobra, majd írok egy 10 oldalas tanulmány egy megadott témáról és megvan az ects pontom... zsííír :)

Végül mondtam, ha van rá mód, szeretném leadni az oroszt, ugyan nagyon szeretem, mint nyelvet, csak túl sokat von el a gyerkőcöktől... mivel a másik csajnak sincs keleti idegen nyelve, így átsoroltak magyar nyelvre és kész :)

Aztán a csajjal, akivel járok átnéztük az excelt, hát kicsit sem volt képben a beszámítós vizsga ügyében, még jó, hogy volt még kétésfél óránk a vizsgáig. A nappalisok vizsgáját lépésről-lépésre végigcsináltuk...

Hatkor kezdődött a vizsga, fél nyolcig tartott és nem volt piti, iktasd ki a nincs érték mezőket, ha funkció több kritériummal és az eltérő válaszok eltérő színekkel jelölése, drop down magunktól szerkesztett hibaüzenettel... úgyhogy kemény másfél óránk volt, de a 3-as szerintem simán meglesz... szerintem :D és ha meglesz, akkor elég laza szemeszterem lesz, ha élből kihagyok két tárgyat :)

No mindegy... édesanyám már reggel kitalálta, hogy miért nálam aludjanak tesómék gyerkőcei és ne náluk... hulla fáradtan jöttem haza, szóltam nekik, hogy hálás volnék, ha hazahoznák legalább őket, aztán letusoltam a csajokat, a fiúkat meg beparancsoltam a kádba, aztán kapcsoltam nekik mesét, szerintem előbb aludtam, mint a fiúk :)

A cégnél még sikerült a hülye ásványvizes rekesszel meghúzni a vállamat, úgyhogy szenvedtem egy kicsit és bealudtam...

Most meg indulok a 4 gyerekkel a házhoz, sógor már jön, csinálja a lefolyót, aztán indulok délután suliba... gyerkőcök ma nem alszanak itthon, de nincs kedvem semmihez, lehet korai alvás lesz...

Faszom, annyira elegem van.... grrrrrrr.

Szóval ez nem az én napom... naggyon nem, pedig két vizsgám is lesz.... és tiszta ideg vagyok, otthon hagytam a pénztárcám és üres a kocsi tankja és nincs időm rá, hogy hazaugorjak és arra sincs, hogy megtankoljak.... na mindjárt kiugrok... grrrr :D

Gyerkőcök reggel feltépték az agyamat a tököléssel, valszeg ezért maradt otthon a pénztárcám...

Bandita meg este a közeledésemre csak annyit reagált, hogy ne szivassam :DD kész... erősen gondolkodtam rajta, hogy megkérdezzem, kényelmesebb volna, ha szeretőt tartanék? akkor mégsem őt nyaggatnám ilyen megterhelő dolgokkal :DDD

Közben meg nyaggat az egyik pasi, na, ő szeretne falhoz vágni... ott viszont meg a lelkiismeretem játszadozik velem...

Esküszöm, elhiszem, furcsa vagyok... de nem igaz, hogy ezen a szar világon én vagyok az egyetlen furcsa ember...

Jajj, húsz a csúcson, Szerető szeretné, ha bemutatnám a lányomnak 20 év múlva, mivel a gyerektelenség iránti vágy kábé abban a korban kezdődött nála, ahogy lányomnál is... mondtam neki, a lányom jobbat érdemel :PPP

Ja, nem magázódom, sőt nem is kalandozom, még gondolatban sem, inkább Excel-es kimutatásokat készítek, szűrők, sorolok... mégiscsak jó lenne, ha holnap meglenne a 3-as a beszámítós vizsgára és akkor végre egy tantárgy, ahová nem kellene bejárnom...

Aztán meg költséganalizálok kicsit, mert arról a vizsgáról a főnököm jóvoltából lemaradtam...

Hívtak a konyhabútor miatt, mégis hány polc legyen benne és milyen fiók csúszkák... ja és természetesen az anyaga a munkalapnak, korpusznak és az ajtóknak... visszaírtam, olcsó és szolíd konyhát szeretnék... mondjuk tényleg szép konyhákat csinálnak olcsón is, a drága gyanítom mesél, de mit számít :)

Hétfőn megyek a jegyzőhöz letétbe helyezni a szocpolt, juhéj... olyan barátságtalan a nő, hogy kimondhatatlan, na de mindegy...

Délután meg megyek és kiverem, nem, nem a biztosítékot, nem, nem szex :D, a hilti szögeket a betonból, mert hívtak, hogy a csövek alá akarnak kátrányozni, amúgy kösz, hogy nem szóltatok múlt héten, akkor talán szombaton nem rögzítettük volna...

Ja és mocskosul fázom... most jut eszembe, lehet, kellett volna hoznom játszós ruhát a szög kiveréshez, miniszoknyában tuti kellemes lesz -10-ben, sötétben csapkodni :D anyám, mennyire nem gondolkodok gyakorlatiasan :)

Pihire vágyom... egy lustálkodós napra, amikor semmit nem teszek az ég adta világon, kérdés, megadatik-e valaha? Biztosan, majd nyáron :D

Hát, hogy ne legyen túl happy a napom, elmehettem nagyfiammal fogászatra, fáj a fogacskája :S

2 órát vártunk, ugyan jó a fogorvosunk, de telefonon bejelentkezni lehetetlenség, ez az ügy pedig nem tűrt halasztást... kitisztította a lyukat és adott fecskendőt, amivel öblögethetünk...

Banditával meg összevesztünk, túl szép lenne, ha igaz lenne, hogy egy egész rohadt napon keresztül jól érezhetném magam...

Bár igazából hidegen hagyott... a siránkozása a háza kiadása miatt, hogy fogalmam sincs róla, mekkora trauma... aztán jöttek a szemrehányások, hogy miért nem én költöztem... meg ha tudta volna, hogy milyen gondok gördülnek felém, nem biztos, hogy meglépi... 

Felvettem a pókerfészemet és mondtam neki, kedvesem, a két sporttáskád összepakolásában és a kutyáid visszaszállításában segédkezek, mert én ilyen kedves és segítőkész vagyok...

Nézett rám, nem érti mi a bajom... Ezt a jogot örökre fenn fogja tartani magának... Hát kedvesem tedd azt... tőlem mehetsz...

Én magam vagyok egy csapat, on my own. Igazából néha zavar, néha nem... nem kaffog bele senki, magam vállalom a felelősséget... Azt hiszem többé nem is veszek részt csapatmunkában, drága tanulópénzt fizetek én ezért...

Szeretem magam, hiszek magamban, mi kell még? Fogat összeszorít és küzdök a végsőkig, utána meg írok egy könyvet úúúgy 2005-2015-ig, azt hiszem, unalmas, az nem lenne... majd abból meggazdagodok és full happy leszek :D vagy néhány orvos beperelne rossz hír keltésért és rágalmazásért, ugyan nem lenne igazuk, de mindegy :D

Szóval valahogy nem megy ki a fejemből a karácsonyi bulin, mikor beszélgettem a konszern egyik fejesével... mikor meghalt a neje, újraházasodott, de nem él együtt a feleségével, mindenki éli tovább a saját életét, randiznak, kirándulnak, együtt nyaralnak, de együtt nem szándékoznak élni... és milyen igazuk van. Banditával is milyen jól működött, míg nem éltünk együtt... nem kellett elviselnem a szürke hétköznapjait és neki sem az enyémet... azt hiszem, ha vele véget vetünk ennek az egésznek, akkor maradok egyedül....

Rámírt a régi főnököm, segíteni szeretne, amiben csak tud, fogalmam sincs, lehet, hogy paranoiás vagyok, de nem értem miért... tudom, volt elég dolga bankokkal, perekkel... félek én már bárkiben bízni... nem, nem kell pszichómókus... az élet tette ezt velem, nem hálálkodok senkinek, emelt fővel csinálom végig.

Amúgy is dilemmában vagyok, a kinevezésem nem esik kútba, lázasan folynak az előkészületek és azért a milliárdos forgalom fő kontrollere, majd a Controlling osztály vezetője lennék... viszont külhonban még támogatás nélkül is milliós nagyságrenddel keresnék most jobban... fogalmam sincs, mit tegyek, ma megint pályáztam, további anyagokat kértek be... de az mégiscsak egy külker ügyintézői állás... jajj. na majd sírok, ha fel is vettek :D

Tesómék lefoglalták Mallorcára az utat :) Örülök nekik, még soha nem voltak nyaralni, tesóm teljesen kivirágzott, örülök, hogy rendbe jöttek végre anyagilag... Én sem moroghatok, nekem jó lesz Murau is :) Bécsi barátnőmmel jókat fogunk dumálni esténként... 

Bandita meg mehet addig haza :D Grrrrrr. :)

Annyira kis mosolygós vagyok ma. Ja és kiegyensúlyozott. Rég voltam már ilyen... és valóban, talán ilyen vagyok, ha jól vagyok, márpedig jól leszek és kész...

Ja és süt a napocska, ugyan majdnem kockára fagytam, dehát ilyen az élet...

Kirándultam egyet az egyik kollégámmal, egész értelmeen elcsevegtünk :)

Banditát sem nyaggatom a bújások miatt, beletörődtem, evvan :D Viszont este bújtam és együtt nézegettünk ezt-azt...

Kiscsajom felelősségre vonta tegnap este, hogy ideje lenne már feleségül vennie... dobta a labdát, hogy ahhoz előbb igent kellene mondanom, én meg vissza, nem emlékszem leánykérésre... Mondom kiscsajomnak, hogy is történne ez? Hát a nagyfiam lesz a pap :D ő lesz a koszorúslány, Bandita a vőlegény, én meg a menyasszony... jót röhögtem...

Okom nincs panaszra. Álmodozom a csodás világról, mikor a tudatalattimban nem az Exem mínusz milliói pörögnek, de addig sem hagyom magam és élvezem az életet...

Holnap megyek a jegyzőhöz, rendbe teszem a szocpolt, aztán továbblépek, megyek kirándulni az ügyvédemhez, jól felszívom magam :))

Ma lett tele az összes, de valóban az összes tököm...

Felhívtam a céget, aki átvette a lízing cégtől a behajtás / végrehajtás jogát és röviden, tömören vázoltam a szituációt...

Először is lövése sincs, mi a teendő, ha nem tud írni az adós... hát mondom a maguk levelében van nyomtatott nagy betűvel, hogy készséggel segítünk közösen megoldást találni...

Mondom neki, én vagyok az egyetlen (még) fizetőképes a családban...

Ja hát kérem, velem sem és anyámmal, mint kezessel sem egyezkedik a lízing cég, az adós tárgyalhat... nyomatékosítottam, az adós nem tárgyal... nem tud szerződést és kérelmet írni... hát akkor fizessük egy összegben a kérdéses összeget...

Kösz a segítséget... Megkérdeztem egy végrehajtót, valóban ez az egyetlen "joga" van a kezesnek, hogy egy összegben fizessen? Röviden, tömören: igen.

Akkor most bokszkesztyű üzemmódra váltok, a kocsival kapcsolatosan PSZÁF panaszt nyújtok be a felháborítóan alacsony összegű értékesítés miatt...

A lakás ügyében letétbe helyezem a MÁK kötelezettségem, töröltetem magam a tullapról és megkeresem a neves ügyvédet, aki felajánlotta a perben való képviseletemet.

És perelek, panaszolok, kifogásolok, amíg erőmből bírom és bekaphatja minden bank, lízing cég és egyéb intézet, aki úgy gondolja, hogy nem áll szóba velem, csak fenyeget...

Remélem precedens értékű lesz a perem és másokon is segítek.

Ha meg elbukom, akkor meg így is, úgy is mindegy lesz minden...

Ma fel kell hívnom mindenképpen az exem kocsijának adósságkezelőjét...

Nem, nem az a baj, hogy telefonálnom kell, az a baj, hogy fogalmam sincs, mit mondjak... Be vagyok rezelve, nem kicsit, nagyon...

Banditával óvatosan beszéltünk a hétvégén, este úgy aludtunk el, szorosan hozzá bújva, remélem vele öregedhetek meg, ő is azt reméli... Szeretem és szükségem van rá és velem van a baj, mikor bajom van vele... Szeret mindhármunkat... csak mikor elborul az agyam, ezt nem látom :S

Este hozzábújva éreztem, hogy el kezdett lüktetni az agyam, cikáztak össze-vissza a gondolatok, olyan segességgel, hogy forogni kezdett a gyomrom is, majd egy pillanat alatt filmszakadás, de az is úgy, hogy közben éberen álmodtam végig az éjszakát, minden, ami bánt, minden, ami foglalkoztat előkerült az álmaimban.

3:39-kor felébredtem, hogy kiszakad az agyam a helyéről, azt hittem már nem élem túl... kimásztam a konyhára, vettem be gyógyszert, majd visszatértem az ágyikómba, szorosan nyomtam lefelé a tarkómat, a fejfájás úgy volt csak elviselhető, pillanatok alatt ugyanabban az éber alvásban találtam magamat, minden másodpercére emlékszem az éjszakámnak, nem is halványul...

Lehet, hogy valóban ideje lenne pszichológushoz fordulnom... megőrülök így, hulla vagyok és érzem, ahogy visszatér a fejfájásom, nem szeretnék úgy járni, mint az Exem, a felelősség kibúvás miatt nem akarom tönkre tenni magam... Pedig ez a fejfájás védelmi reakció a szervezetemtől... 

Hab a tortán, hogy kiscsajomat is elérte egy depressziós-lázadó korszak... komolyan, tiszta anyja, nem tudom egyszerűen visszafogni, dúl-fúl, lázad, reggel kifakadt, hogy ő akar az én anyám lenni és ő dirigálni inkább nekem, elege van, hogy azt kell csinálnia, amit én mondok... Este meg kitalálta, hogy ő biza elköltözik... pedig még csak össze sem vesztünk...

Eljutottam arra a szintre, hogy fogalmam sincs, ezt az egészet hogy élem túl...

mert ez már nem hullámvasút, kikészítenek az érzelmi változásaim...

Tegnap felregeltem egy oldalra, ahol pikk-pakk rám kattant egy pasi, akivel elméletileg nincs is baj - ma láttam az útkereszteződésnél elszabott előttem :D, nesze neked kisvárosi lét... - aztán megint gondolkodni kezdtem és rájöttem, hogy marhára szeretem ezt a majmot...

Tudom, ezzel sincs baj, néhány napja egyszerűen jégcsap voltam és nem tudtam másképp tenni... Hazajött, rám nézett a nagy barna szemeivel és megölelt és annyira csodás érzés volt és ugyan két hetet várhattam, de végre ő kezdeményezett és láttam a szemeiben, a régóta hiányolt arckifejezést, hogy megőrül értem és akar...

A tegnapi nap csodás volt, este nem bírtam ki és rákérdeztem, hogy ő valóban ilyen lelketlenül áll a gyerekvállaláshoz és kiveséztük, a végén már fogtam a hasam, úgy röhögtem, mikor mondta, ha 3 éven belül nem jut dűlőre, csinál egy csitrinek gyereket és készen hozza haza...

Ma találkozott Exem tesójával kicsit fáztam a találkozástól, de egész jól elvoltak... nem hiába, sógor abban a családban az egyetlen normális ember... nem csodálom, hogy nem bírja a családját... úgyhogy ma kockára fagytam, de van víz a háznál :) 

Inkább le sem írom Bandita bicskanyitogató érveit a gyerekvállalás mellett, nem mondom el, tesómnak elmeséltem, hát basszus :D nos, ő inkább kivonult a konyhából...

Nem mondtam semmit, volt pár vicces momentuma a beszélgetésnek, de egy mondatát sem vettem komolyan... fáradt voltam, hogy ilyen vitákba belekezdjek...

Az egyik legviccesebb mondat, pedig nem akartam személyeskedni, aki nem él nem életet, annak nincs kiután később gyerektartást fizetni... Rámnézett tágra nyílt szemekkel, most rám gondolsz? Pedig nem gondoltam rá, marhára nem zavar, hogy nem nyúl hozzám, most valahogy azt az időszakomat élem, meg amúgy sincsenek rendben közöttünk a dolgok, márpedig szeretkezni odaadással szeretek, nem azért, hogy pipáljak, ezen is túlvagyunk...

Nem bújok, nem ölelgetem, nem puszilgatom és nem mondom neki, hogy hiányzik, meglátjuk, hogy ezt a mélypontot tudja-e még überelni...

Az mondjuk érdekes, mióta rideg vagyok, nagyon ragaszkodik... Simogat, ő bújik és látom a félelmet a szemében, hogy vége lehet...

 még egyszer kösz a körmös-pszichiáteremnek :)