hogy az én gyermekeim nem bírnak aludni... el sem hiszem, az éjszakát egy ágyban töltöttük, ezer éve nem aludtam már velük, először úgy volt, hogy a csajokkal alszanak az emeleten, aztán meggondolták magukat... szép lassan szállingóztak le hozzám, őszintén örültem, hogy jobban ragaszkodnak még anyához, mint a barátokhoz :)
hirtelen átszervezéssel a pótnagyink lánya hozott fel Pestre, ő is épp ide tartott, úgyhogy nem vonatoztunk, pótnagyi mondta, hogy félt tőle, hogy rosszak lesznek a gyerkőceim :) most mit mondjak, csodásan viselkedtek a gyerekeim, sem egy hangos szó, sem hiszti, semmi... 3 órán keresztül aludtak (vagy 20 percet), nézelődtek ki az ablakon és felnőtt módjára beszélgettünk, büszke voltam rájuk...
Nem volt durcizás sem, egész este sem, mosolyogtak, meg cukik voltak... és elbizonytalanodtam a fősuli ügyében... azért a 2. szemesztert még be kellene fejeznem, aztán lehet, hogy halasztok... anyám csütörtökön megint fúria módjára viselkedett kiscsajommal, vagy 10 percet töltött náluk és zokogva szállt a karjaimba, anyám meg kirakta az asztalra a főzőkanalat... felkaptam a gyereket, azóta minimálisat kommunikálok vele... egyszer próbálja meg alkalmazni a főzőkanalat bármelyik gyermekemen, többet nem látja őket... Tesómmal épp tegnap beszéltünk róla, hogy mindent megtesznek érte, hogy megutálják őket a gyerekek, már most is sírva könyörögnek, hogy ne kelljen odamenni, az övéi inkább hozzám jönnek, az enyémek meg hozzájuk, ami nem csoda...
Tegnap este odabújtam a gyerkőcökhöz és pityeregtem, hogy mennyire hiányoznak, nagyfiam kikerekedett szemekkel nézett rám, dehát anyaaa, itt vagyoook... rámosolyogtam, majd a karomba vettem mindkét nagyszájút és úgy aludtak el...
Tényleg nem rossz gyerekek, főleg, ha érzik, hogy a kedvesség viszonzásra kerül... mégis annyian undokok velük, az idióta anyjuk meg ahelyett, hogy örülne, hogy itt vannak neki, még lelép hétvégékre egó-építő iskolába...
Majd meglátjuk... most nagyon örülök, hogy itt vannak velem...
