Nos, esküszöm a családomnak külön radarja van ahhoz, hogy feltépje az agyamat és besértődjön, hogy ítélkezzen és rendre utasítson/ani próblájon... mert ugye engem nem egyszerű...
Kezdődött ott, hogy anyám felhív, hogy most már fizessem én a kocsi törlesztőjét, mert már megint két hónapja nem fizettem... Azt hittem az agyam durran el, mondtam neki, hogy hónapok óta én fizetem, nem kell a mellébeszélés, majd kissé kifakadtam, szolidan, hogy ott lebeg még az Exem kocsihitele a fejem felett plussz még törlesztem az övét... igen, én hajtom, de basszus a kocsin van még egy rakás hitel és az értéke a béka segge alatt, akkor a következő 6 évben én fizessem... a másik, hogy MIATTAM cserélte annó a másik kocsiját... mondtam, hogy ne vadítson a képzelgéseivel... annó baromi jól kerestem a webshopommal, ahhoz meg az otthonom és a laptopom kellett, nem kocsi... Tehát kenjük már ezt is az idiótára...
Aztán jött tesóm, hogy akkor cserés hétvége? Mondom király lett volna, ha most hétvégén az egyikünknél lett volna a csapat, jövő hétvégén a másikunknál a csapat... de ez nem jött össze, sógor szombat este dolgozott... aztán gondoltam, hogy pénteken megyünk mi, mert ők nem hajlandóak pénteken, szombaton meg ők, aztán leesett, hogy Bandita szombaton is dolgozik, így meg már nem buli, mert nem tudja kialudni magát... tesóm viszont úgy gondolta, hogy akkor most szombat meg jövő szombat... Mondom, jövő szombaton nem király, mi megyünk pesti barátnőmhöz... nekiáll nekem dúlni-fúlni, hogy az ő gyereke szülinapján mi nem leszünk otthon... könyörgöm, nyárig ez a két hétvégém van, utána megint suli, mi a rossebbet vár??? Anyázik nekem jobbra balra...
Erre rákontrázva anyám, minek nekem Pestre menni, mit szórom a pénzt... mintha kértem volna tőle valaha... nem is értem...
Ja és van a lakásra érdeklődő... örülök, persze, vehetem fel a hitelintézettel a kapcsolatot, a szocpolt vetethetem le, a közüzemek, mert ugye mást kurvára nem érdekel... Sógor már hívott, mondtam, két kilómba került ügyintézőt találni a bankban... - gondolom eszükben sincs hozzájárulni, de le se szarom... - majd vele egyeztetek, legalább ne romboljon, ha nem tud érdemben segíteni...
Még 25 perc, mennek a kölykök aludni és gyorsan lehúnyom a szememet, hogy a tudatom kikapcsoljon és ne gondoljak semmire, elmerülhessek a léttelenségbe...
