Van, hogy tartom magam, biztatom /áltatom/, hogy azért történnek a rossz dolgok, hogy majd értékeljem a jót... aztán van, hogy nem hiszek benne, hogy eltörik a rohadt szárogatóm, mikor az utolsó göncöket aggatom és elszakad a cérna, hirtelen nem áltatom magam és csak sírok... Bandita meg nagy szemekkel nézi, hogy mi a rossebbeket kell egy szárogatón pityeregni... kit érdekel a szárogató? az élet a siratható...

apróságok és óriási dolgok és itt állok a problémáimmal egyedül, mint a kisujjam és félek és egyszer a büdös életben én szeretnék gyenge lenni, hogy ne kelljen tennem, döntenem és következményeket viselni, tudom... ez soha nem fog megtörténni, engem nem erre teremtett a teremtő...

Tudom, ha fortuna megint rám mosolyog, mindenre képes leszek, annyi mindent elértem már, kétlem, hogy már vége, de annyira belefáradtam...

Egy kis szerencsét szeretnék már, egy icuri-picuri egó növelést, tuningot, hogy képes legyek rá.

Napi fohász.