Megajándékoztam magamat...
Természetesen mára is beborítottak benti és maszek melóval is, most is azt kellene csinálnom, de nem csinálom, megállítottam az időt. Először is kicsit leamortizáltam magam a hétvégén a suli - meló kombóval és rá kellett jönnöm, már megint nincs időm semmire, csak a néma robotra, ami lehet, hogy az ég adta világon nem vezet sehová sem...
Megmakacsoltam magam, pedig ilyet nem szoktam, hogy az életet a munka elé helyezzem és élveztem... bújtam a gyerkőcökhöz, mamma mia-t néztünk... 20 év után újra nyeregbe pattantam és bringáztunk egyet közösen... nagyfiam, mikor bejelentettem, hogy együtt megyünk bringázni a nyakamba borult, hogy ő már mindig is erre vágyott... és mire fog emlékezni, hogy a sok hülye bajtól az anyja mindig ingerült és mindig dolgozik...
Őszintén, nem ér annyit az egész és le se szarom... legalább néha egy-egy napra had állítsam meg az időt, had legyek boldog, had legyek anya, szerető, gondoskodó... legalább néha, kicsit...
Úgyhogy még rátetéztem egyet és együtt ültünk be a kádba és végig Amerikából jöttemet játszottunk és jó volt... és amint görbült a szájuk, odabújtam és máris elmaradt a hiszti... bárcsak az az anya lehetnék, aki lenni szeretnék, de nem így van és valahogy elveszítettem a fonalat, hová tűnt a tökéletes anya, tökéletes karrierista és a tökéletes ember belőlem, aki mindig tudta, hol az előre...
Tesóm megkérdezte tőlem, tudom-e, mi volna, ha együtt lennék még az Exemmel... igazából tudom, sikeresen továbbvittem volna az üzletemet, már talán nem beszélnénk, de épp ezért folyamatosan kompenzálnék tökéletes anyaként a gyerekeknél és érzéketlen tökélyként élném az életem... néha hiányzik, de össze kell szednem magam és az élet szépségét tekinteni és nem mindig rimánkodni, annyira gyűlölöm, mikor sajnálom magam... ez nem én vagyok, én életerős vagyok és bármire képes, amire más nem... akinek a hátán fát lehet vágni, nem fél semmitől és senkitől és mindig eléri, amit akar, mindig!
