Írásterápia nekem.
Szombat reggel már felidegesítettek, hogy 8 előtt csörgött a telefon... de hát 9-re szoktál járni... Mégis ki?? Ebben a fél évben soha nem mentem kilencre... Idióta fejemmel átmentem kiteregetni, mármint anyámékhoz. Nem kellett volna... Kioktatás és szemétkedés hegyek... Mert ő megbeszélte az ex-anyósommal, hogy ma lemegyek hozzájuk, mikor tudta nagyon jól, hogy itthon lesz Pótapa és jön Munkamániás is... mondtam, hogy nem megyek és meg is kaptam teljes bunkósággal, hogy milyen felelőtlen liba vagyok blablabla...
Húsz a csúcson, hogy múlt héten megbeszéltük, hogy a gyerekek most 2 hétig itthon lesznek és utána 2 hétig én leszek itthon velük és csak úgy mennek utána közösségbe... MEGBESZÉLTÜK, még fel is hívott anyám, hogy szerdára ki kell valamit találni, mert akkor nem ér rá... Erre szombaton az angol teszt előtt még ezzel idegesít, hogy nem beszéltük meg és mekkora egy nagyképű bunkó vagyok és szálljak le a magas lóról... Felálltam és rájuk csaptam az ajtót, előtte azért még megmondtam neki, hogy pont ő beszél, egy csepp tapintat nincs bennük, minimális nem bír tekintettel lenni arra, hogy a legdurvább vizsga vár rám...
Úgyhogy sikerült az 56 pontos angol tesztből, miközben listeningből elég jó vagyok, a 18 pontból első körben mindjárt 6-ot szereznem... feldúlt és ideges voltam, semmit nem hallottam és semmit nem érzékeltem és miután 2x lejátszották a szöveget, utána már nincs esély korrigálni, a 6 pontot is úgy szedtem össze, hogy jegyzeteltem és utána, miután némiképp lenyugodtam, kezdtem el gondolkodni, addig agyhalál - mellesleg ezt soha nem bocsájtom meg neki.... Tutira biztos voltam benne, hogy megvágtak... Aztán beültünk könyvitel gyakorlati órára... bent ültem és úgy éreztem, összeomlik a világ körülöttem, a hallgató terem mintha szűkülni kezdett volna, nekem meg menekülhetnékem lett... úgyhogy 40 percet bírtam az 5 órás műsorból és hazajöttünk... még utánunk is szólt a tanár, hogy tesztet írunk még ma... én meg mondtam, most egy vagy két pótvizsga a nyáron már mit sem számít....
Itthon ölelésre és kedvességre vágytam, feszült és frusztrált voltam, Bandita viszont fáradt , addig jutottunk, megjöttél, fáradt vagyok és a nappaliból betelepedett a hálóba. Úgyhogy fogtam a táskám és menekültem, egyenesen be a boltba... pedig ilyet anyám szokott tenni, ez nagyon nem az én stílusom és vettem egy farmert meg egy ruhát, amit már rég kinéztem magamnak, ugyan nem volt bekalkulálva a büdzsébe, de muszáj volt jót tennem magammal...
No meg vettem magamnak a Tescoban néhány Tefal serpenyőt... mostanság adták meg magukat a régiek sorban... és mire hazaértem, már jól éreztem magam és a délelőttöt fényévekre éreztem magamtól... bekapcsolt az ignore gomb és másra sem vágytam, mint hogy Munkamániásom ideérjen...
Nagy nehezen megjött, leültünk vacsizni, megkaptam az ölelésem és nyögve nyelve elindultunk a törzshelyünkre Pótapával... hozott magával egy régi barátnőt, én pedig idegennek éreztem kicsit... Bandita velünk jött, de mint egy élő holt úgy viselkedett, 2 óra hosszát koktélozgattunk, aztán meguntuk, hogy olyan hangosan szólt a zene, hogy nem hallottuk egymás hangját... hazajöttünk... ide már nem tartott velünk Pótapa régi barátnője... Bandita hamarosan nyugovóra tért, Pótapa pedig megmasszírozta alaposan a hátamat, egyszerűen csodás volt... mára tized annyira nem fáj, mint tegnap... szép lassan bealudt Munkamániásom is... aztán megkértem Pótapát úgy 3 felé, hogy menjünk aludni, mert reggel jönnek a gyerekek, ő hazament, én meg elaludtam...
Reggel fél 10-kor hozta a gyerkőcöket tesóm, én épp akkor riadtam fel, Munkamániás már fent volt egy ideje, aztán a napot együtt töltöttük... Kerestünk jövő hétre tábort a gyerkőcöknek, úgyhogy fiam focizni megy, kiscsajom meg modern táncra, anya meg nyithatja a bukszáját...
Aztán már csak az utána következő hetet kell megoldanom és végre itthon leszek én is...
Angolon meg átmentem 50 % +1 ponttal :D mondjuk a másik magyar csajjal kettőnké lett a legszarabb eredmény... ha nyugodt lelkiállapotban megyek, talán én sem így végzem, de a pozitív, az pozitív és kész... A gyakorlati pasi meg lemondott mégiscsak a vizsgatételről, ha már hétvégén úgyis vizsgát írunk az egész cuccból, úgyhogy minden jó, ha a vége jó....
Azóta anyámékkal nem beszélek, elegem van, hogy még náluk is bizonygatnom kell, hogy nem vagyok lúzer és még az ő villámhárítójukat is én játszom... Megoldottam a gyerekek elhelyezését, nem kell segíteniük, lényeg, hogy én mindig haptákban álljak, ha neki pénz kell... az ülőgarnitúrát is én nyöghetem, holott ő veszi a hűtőmért és a kerti garnitúrámért cserébe.... Aminek ráadásul már a forint megfelelőjét 2 héttel előre odaadtam nekik, mert nincs pénzük, az eurót azonban még csak jövő héten kapom meg... és mindezért ez a hála... úgyhogy elég a negatív faktor az életemben, ha ők nem akarnak pozitívak lenni, no problem, akkor eliminálás... és kész.