Fáradt vagyok, de annyira nem, hogy elfeküdjek, rakodom a konyhát és fogalmam sincs, mit hová tegyek, hogy el is férjen és kéznél is legyen...

Tegnap még egy két számomra sértő dolog elhangzott Bandita oldaláról, mint hogy nem mehetünk le hozzá együtt, mert a tesójáék lesznek ott és nem férünk el... érdekes, ha a villanyszámlát kell befizetni, nem a tesóját hívja...

És ott gondolkodtam el, ez az valóban, amire vágyom? Azt kell mondanom, hogy megingott a hitem a kapcsolatunkba... mi nem vagyunk mi...

Ma pedig levelet írtam neki, nem tudom, mi a baja, én nem bántottam, rám se néz, hozzábújtam és mondta, neki most nincs bújhatnékja... ja kérem, nekem meg pasizhatnékom és húzz a francba... most akkor mi van?? tényleg baromi sokat melózik a házon, hogy elkészüljön, csak épp engem le se szar... nagy ívben... eltűnt az az ember, akit én szeretek, már nem létezik?? Úgyhogy felszívtam magam, már egy de csinos vagy drágám nem esik ki a száján... holnap estig nem találkozunk, szombaton is estig leszek suliban, úgyhogy nem kell paráznia, hogy hozzám kell érnie... siralmas...

természetesen a társadalmi nyomás rajtam... hallgathatom a b. családtól, hogy nekem semmi nem jó, ha egyszer besokallok és oda küldöm, ahol szeret lenni, haza! és hát ugye a helyzet ennél jóval bonyolultabb, mert hát a suli miatt meg kell bébiszitter és anyám benyomja az unalmast, ha én dobnám...

De komolyan nem értem, mi a rossebbnek gürizik egy hónapja, amint csak van 5 perce a házon, ha ÉN nem érdeklem??

MAGÁNYOS VAGYOK, az önbizalmam a béka segge alatt, miért kell nekem ehhez külső segítség és miért nem lehet családom és tényleg ennyire idiótán naív vagyok, hogy úgy gondolom, nekem lesz még valaha az életemben ÖRÖKRE érzésem??