Csendben vagyok és félek,

sok ez már nekem, alig élek,

nincs segítség, nincs megnyugvás,

talán egyszer lesz lazítás.

Még van két hetem, jövő hétre csiholok pízt, meleget, talán még burkolatot is... meglátjuk hogy lesz, mivel egyedül intézem csúnyán túlterhelődtem.... sok minden kérdéses, kétséges és sok minden múlik a szerencsén, de remélem lesz felettem csillag és derült ég fogad, a többi meg máskor, máshol...

Ha volna egy kis arany halacskám, azt kérném tőle, csak egyetlen egy nap nyugalommal ajándékozzon meg, ahol nem tesznek fel olyan kérdéseket, amitől hanyatt dobom magam tudatlanságomban, ahol nincs hisztis gyerek és értetlen pasi... csak én és én és talán, áh mindegy...