Még mindig fáradt vagyok, de már látom a végét...
Anyám tegnap megint hangulatában volt... a tárolóra 24 órán belül szereztem vevőt, így a banknak már nem lehet kifogása... kíváncsi leszek, azt mondta a bankos pasi, ha a tárolóra is küldök vételi szándéknyilatkozatot, már nem lesz akadálya, hogy létrejöjjön az adásvétel... anyám kérdezte, mennyiért adtam el a tárolót, mondtam, pont annyiért, amennyit a bank kért... erre kifakadt, hogy hülye vagyok, sokkal többet kérhettem volna, de hogy szerencsétlen vagyok mindenhez... én pedig nem értem, hogy mi a baja... én örülök, hogy ennyiért elment, tesóméknak 5 házzal arrébb van tárolójuk és neki hónapokba telne eladni, nekem pedig sikerült... megbántott...
Banditának meséltem, mi a szitu, mondja, most legalább tudom, a kitöréseidet kitől örökölted... csak néztem ki bambán a fejemből, komolyan mondom, ez a pasi nem normális... tudom, nagyon sokat megtesz és megtett, hogy kész legyen a ház, na de akkor is... nem érdekel ez sem...
Testileg, lelkileg ki vagyok készülve... ma még lelakkozom a nappalit és a másik kis folyosót, aztán pénteken bepakolok a szekrényekbe, szombaton kicsit még takarítgatok meg karnisozunk, vasárnap a konyhát állítjuk be és hivatalosan is lesz otthonunk...
Ennyi meg egy bambi...
