Röviden:
Még mindig agyhalott, nem gondolkodunk, nem szólalunk meg, nem morfondírozunk, gépiesen dolgozunk, filmet nézünk, mindent megteszünk annak érdekében, hogy ne tudjanak gondolatok kialakulni a fejünkben...
Dolgozunk és dolgozunk és tanulunk és tanulunk és nem mondok semmit, nem mesélek semmit, ja, mert hogy nincs is mit...
Néma báránykát játszom, nem vagyok abban az állapotban, hogy bárkivel, bármiről, ami nem 'agyatlan liba' kategóriába tartozik, beszélni tudjak...
Hála égnek úgy tűnik júliusig nem is lesz más dolgom, mint dolgozzak, vizsgákra készüljek és prezentációkat készítsek.
A cégnél sem gondolkodok, inkább kutatok, besorolok, alkotok... mindig csinálok valami agylefoglaló elfoglaltságot. Még jó, hogy nincs meg a vasalóm, mert az gondolkodásra késztet és annak nagy ára van...
Terveim szerint a bank értékbecslőjétől kérek privát értékbecslést, nem a banknak, szimplán ..... (fill the gaps) okból kifolyólag akarom tudni az ingatlan értékét, nagyokat pislogok majd kellően mély dekoltázzsal, hogy jó alacsonyra értékelje és azt megmutatom a banknak, hogy bibibi akkor most mi van?
Addig írok nekik egy kedves levelet, hogy 8 napon belül tessenek kitalálni reális árat a kecóra, mert különben esküszöm én, esküszöm én, hogy leszarom az egészet és találkozzunk a bíróságon!
Ennyi, meg egy bambi.
Majd ha lesz erőm, akkor keresek magamnak értelmes brainstormoló partnert, mert rá kellett jönnöm, hogy senki nincs annyira képben az én ügyem megoldható-megoldhatatlan lehetőségeivel, aki meg igen, az nem szól hozzám, pedig nem ingyen kérem...
Mindegy, akkor fogok keresni egy jó, akarom mondani dörzsölt ügyvédet, aki ismeri a bankos jelzálog szerződések összes, na jó sok kiskapuját, kellően tapasztalt, hogy tanácsod adjon és beindítsa az offenzívát.
De addig, pszt., csendben vagyok, a gondolataimat az agyatlan boldogság irányába terelem és várom a sült galambot, vagy inkább azt, hogy lenyugodjak annyira, hogy képes legyek mindennek újra és újra és újra nekivágni, kellő odafigyeléssel, rosszindulattal és bosszú vággyal.